Vásárhely és Vidéke, 1992. április (2. évfolyam, 330-354. szám)

1992-04-01 / 330. szám

Ajándéksorsolás! Nyereményakció! Tisza Volán nyereményakció! Bérletvásárláskor: kérje a Volán tombolát! Utazáskor: gyűjtse menetjegyét! Akcióban részt vehet: április 1—június 30. között valamennyi kedves utasunk, aki belföldi helyközi (távolsági) járatainkat igénybe veszi. — Dolgozó és tanuló havi bérletjegy = 2 tombola dolgozó félhavi bérletjegy = 1 tombola — KM1 kedvezményes menetjegy = 1 tombola — 20 db egy útra szóló menetjegy = 1 tombola A tombolaszelvényeket a bérletvásárlással egyidejűleg adjuk át utasainknak. A menetjeggyel utazók az összegyűjtött 20 db menetjegy ellenében autóbusz-állomásaink elővételi pénztáraiban vehetik át a tombolaszelvényeket. A tombola névvel, lakcímmel ellátott szelvényrészét az autóbusz-állomásokon elhelyezett gyűjtőládákban kell bedobni. Sorsolás: 1992. július 20. (Június 30-ig beérkezett szelvények.) Értékes nyeremények! Tárgyjutalmak, külföldi utak, ingyenes utazások a Tisza Volán járataira, vásárlási utalványok stb. Figyelje hirdetéseinket, további részletes tájékoztatásunkat! JÓL JÁR, AKI VELÜNK JÁR! 2 Mit ér az ember, ha magyar? Tényleg, mit ér? Van-e ára együtt és külön? Mit, az ember manapság, ha magyar Magyarországon, vagy másutt? Kis mit ér a magyar? Egész fenekestül felfordult, méhkasként zsongó Kelet- Európánkban újraértékelődnek a dolgok, fis a dolgokkal együtt újraértékelődik az oly értékesnek tartott emberi élet, a becsület, a lélek, a tudat. Embernek lenni manapság tehát igen nehéz. Különösen itt, ahol kis népek azzal bizonygatják nemzeti ébredésük tényét, hogy egymást mészárolva rontanak egymásnak egy darabka föld, egy név, egy igaznak vélt eszme vagy egyszerűen csak egy politikai tévedés miatt. Fanatikusan rohannak a halálba, vélt igazukért, vagy éppen azon fáradoznak, hogy eltüntessék a tudatokból, a térképekről a történelem tévedéseinek nyomait. Embernek lenni Kelet-Európában tán még sosem volt ilyen nehéz és kockázatos vállalkozás. Becsületesnek maradni a kitörő farkas-kapitalizmus körülményei között is, megőrizni a méltóságunkat szegényként, kodusként, hajléktalanként, munkanélküliként, megtartani a reményt, akkor is, ha már pókhálóvá vékonyodott az igazi, emberi élethez kötő köldökzsinór. Nem feladni, nem elvadulni, nem ölni — hogy lehet ezt? S miközben „küzdj és bízva bízzál” jelszóval botorkál az ember(ke) a vajúdó világ útvesztőiben, marad-e még ideje önnön identitásán töprengeni? Azon, hogy hová is tartozik, születésénél, hiténél, munkájánál fogva, hová köti kultúrája, nyelve, meggyőződése, van-e ideje töprengeni? Az utolsókat rugó sztálinizmus elmúlt negyven esztendejében dívó elnemzetietlenítő politika leszoktatta az embereket arról, hogy meditáció tárgyává tegyék identitásukat. Itt Magyarországon valahogyan mindeddig magától értetődő, természetes állapotnak számított magyarnak lenni. A nemzeti kisebbségek gyermekei is elfelejtik már szüleik, nagyszüleik nyelvét, hiszen nyilvánvalóan megmutatja nekik a mindennapi valóság az identitásváltás anyagi előnyeit. Talán most, hogy itt is bejön a bőrfejűek divatja, az idegengyűlölet ördöge incselkedve vigyorog a biztonságát féltő többségire, a napi falat kenyér veszélye érezteti meg — sajnos, nem a leghumánusabb, nem a legigazibb értelemben — a magyarság tudatát. Magyarnak lenni többségiként sem könynyű, különösen olyan ellenséges környezetben, amelyet a fellángoló, már-már anakronisztikus eszméikkel pusztító kelet-európai kisnemzetek vad nacionalizmusa teremt manapság, a minden oldalról fenekedő szomszédok közepette. De mit tegyen az, aki számára túlélés feltétele identitásának megőrzése? Mit érhet az ember, ha magyar a Felvidéken, a Vajdaságban, Erdélyben vagy Kárpátalján? Mit tegyen, ha csak a mindent lebíró erő és konokság által, törvények, pogromok, fenyegetések ellenében állhat meg az őt elmosni akaró idegen folyók áramában? Mit ér az ember, ha máshol született, de magyar? Mit ér itt Magyarországon, amikor a magát anyaországinak büszkén valló, de magyarságát csak nevében hordó testvére megtagadja őt? A Magyarországot elborító menekültáradatban sokan vannak, akik identitásukat, nyelvüket mentik, magyar kultúra emlőin felcseperedett valahonnani magyar kisebbségből vándorolnak az anyaországba biztonságukért. És vannak mások, akik csak gazdagodást, kolbászból font kerítést remélve ténferegnek itt közöttünk, nem válogatva az eszközökben. A társadalom pedig sajnos nem disztingvál. Az ember mindenkoron hajlamos volt az általánosításra, és sajnos, nem a jó, hanem a rossz élmények válnak a gyakoribb kiindulóponttá. Ám ahhoz, hogy manapság eldöntsük mit ér az ember, ha magyar, ha magyar itt, Európában, Magyarországon, vagy másutt, le kell szoknunk az általánosításról. Ahhoz, hogy el tudjuk viselni kenyér- és ételföltő mindennapjaink közepette a mások jelenlétét, hogy tudomásul tudjuk venni a tényt: más is ember, magunkévá kell tennünk a nagy francia bölcselő mondását, aki már több mint egy századdal előttünk humánusabban gondolkodott, mint mi manapság, mondván: „Elsősorban ember vagyok, azután francia.” Ne érvként, inkább tanmeseként fogadjuk a történelem nagy leckéit. Mit ér tehát az ember, ha magyar? Annyit, amennyire becsül másokat. Másokat, magyarokat és nem magyarokat, fehéreket és színeseket, amennyire felértékeli az Embert. Amennyire képes tiszteletben tartani a mások másságát, amennyire képes megérezni az azonosak azonosságát. Pontosan annyit ér, amennyire értékel másokat. Porzsolt Réthy Emese VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Átfogó offenzíva a környezetért Ezekben a napokban futna be a részletes „haditervek” a környezetvédelem hazai „főhadiszállására”, ahol döntő ütközetre készülnek a közoktatás területén. Az „ellenség” a tudatlanság, a közöny, az anyagi hasznot hajszoló, minden mást semmibe vevő kapzsiság. Nem csupán hazai erők készülődnek a környezetpusztítás eme erői ellen; a hadviselési módszereket nemzetközi „tábornoki kar” adja át a hazai parancsnokságnak. Mivel Montecuccoli szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz é pénz, ezzel is támogatják a hazai akciót. A WWF—UK/TVE, azaz a Világ Természetvédelmi Alap angliai szervezetének oktatási központja és a Környezetvédelmi Televíziós Tröszt vállalták a magyar környezeti nevelés finanszírozását és eszmei irányítását. Környezeti és nem környezetvédelmi nevelést említettem, mert a védekező álláspontnak vége. Immár átfogó offenzíva indul a jövőt veszélyeztető erők ellen. Már tavaly kiírták azt az országos pályázatot, amelyre 263 dolgozat érkezett be, és — hadd dobbanjon büszkén a szívünk — ezen dolgozatok egynegyede Csongrád megyéből! Októberben 114 szerző — s ezek több, mint egynegyede a mi megyénkből — gyűlt össze Visegrádon, hogy három napon át különböző szekciókban tanácskozzék a nagy feladat megoldásának részleteiről. A zömében pedagógusokból álló „törzskar”, az óvodától a felsőoktatásig, sőt az általános ismeretterjesztésig, számba vette az öszszes lehetőségeket, amelyekkel a világszínvonaltól messze lemaradt magyar környezetkultúrát — pontosabban kulturálatlanságot — magasabb szintre lehet emelni. Eszményi környezetben, minden technikai eszközzel felszerelt előadótermekben, igazi angol körültekintéssel és korrektséggel megszervezett konferencia keretében születtek meg a részletes koncepciók a jövőre vonatkozóan. A pilisi parkerdőgazdaság korszerű szabadtéri oktatóbázisát mutatta be a résztvevőknek, a vadasparktól a megfigyelést szolgáló magasleseken át az erdei művelődés házáig, amelyet valamennyi létesítménnyel együtt — Makovecz Imre Kossuth-díjas építésszel tervezetettek meg. Több ezer iskolás és még több más vendég számára nyújt ez a hatalmas szabadtéri bemutatóegység ideális lehetőséget ahhoz, hogy megtanulják a szabadban való viselkedés szabályait, a természet megfigyelésének gyönyörűségeit. Vásárhelyről három dolgozat érkezett a pályázatra, de ez nem azt jelenti, hogy mindössze enynyien foglalkoznak nálunk a korszerű környezeti nevelés lehetőségeivel. A zárónapon e sorok írója kapta meg azt a nehéz, de megtisztelő feladatot, hogy az iskolai oktatásban és a pedagógusképzésben a 10-18 éves korosztály környezeti nevelésének művészeti és esztétikai tematikájának kidolgozását koordinálja a képzőművészetek, az irodalom és a zene tanításának területén. Ami azonban igazán büszkeséggel tölthet el bennünket, az az, hogy e munkacsoport tagjai valamennyien Csongrád megyeiek, sőt egy részük, a Vásárhelyen végzett, kiváló munkával érdemelte ki ezt a megbízatást. Nem villámháborúra készülünk; ezt a hadjáratot csak hosszú évek szívós és kitartó hadműveleti tevékenységével lehet sikerre vinni. Bízunk azonban abban, hogy a jószándékú emberek tömegei fognak támogatni bennünket és, hogy mind többen ismerik fel azt az alapvető igazságot, hogy a környezet védelme — önmagunk védelme! Lelkes István Mini tejüzem 15 négyzetméteren Bemutatóra jöttek össze tegnap délelőtt a megye szarvasmarhatartó gazdái és az érdeklődő szakemberek a vásárhelyi Zafír Kft. Deák Ferenc utcai utcai diszkont áruházába. Az Astro Industri Ltd. szervezésében egy mini tejüzemet láthattak működés közben. Az érdeklődőknek Rothschild Péter, az Astro Industri bécsi igazgatója elmondta, hogy a kiállított automata berendezés gyártója az izraeli Pladot cég. Az üzem megalkotásának ötlete egyébként Argentínából származik, ahol a nagy szállítási távolságok miatt szükségessé vált a tejnek a tehenészeti telepen történő feldolgozása. A jelenlévők ezután működés közben is megtekintették az automatát, melynek nagy előnye, hogy 10—15 négyzetméteren elfér és elektromos árammal működik. A gépsor első eleme a Junior Pastor, képes óránként 400 litert 72—78 Celsius fokon 16—20 másodperces hőtartással pasztörizálni. Csővezetéken jut tovább a tej a fölözőbe, ahol leválasztják a tejszínt. Aztán egy hűtővel ellátott 400 literes tartályba kerül, mely 4—10 Celsius fokra hűti le a tejet. A lánc végső állomása a töltő és csomagológép, egy és fél literes polietilén tasakokba tölti a frissen pasztőrözött „innivalót”. Óránként 300-400 tasakot. A berendezéshez tartozik még egy vasköpülőgép is. Előnye a rendszernek, hogy a tejtermékekkel érintkező valamennyi géprész rozsdamentes acélból, a gépeket összekötő csővezeték pedig a flexibilitás biztosítása érdekében műanyagból készül. Tehát minden automatizált. Tisztán tartása a műszak végén 20 perces átöblítéssel valósítható meg. A gépsor napi 3-4 ezer liter tej feldolgozását teszi lehetővé, kiszolgálására egy műszakban 2 személy is elegendő. Ez egy 50 férőhelyes istálló napi tejhozamának feldolgozására kiválóan alkalmas. További előnye, hogy az egész berendezés 10—15 négyzetméteren elfér. A feldolgozott 4 ezer liter tej 8 ezer ember napi tejszükségletét ki tudja elégíteni. A komplett gépsor ára helyszíni beszereléssel és éves garanciális karbantartással 5 és fél millió forint. A garancia letelte után az alkatrészellátást a forgalmazó cég biztosítja hozzá. Már a helyszínen igen nagy érdeklődés mutatkozott a gépsor iránt, volt olyan tehéntartó gazda, aki komoly vételi szándékkal jelentkezett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a bemutatót pénteken délelőtt 11 órakor megismétlik a Zafír Kft. diszkont áruházában. H. J. Gy. Az állampolgársági törvénytervezetről Szigorodnak a külföldiek magyarországi honosításának feltételei, ellenben az állampolgárságukat elvesztett magyarok különleges elbírálásban részesülnek — tudhatjuk meg többek között az állampolgársági törvénytervezet most készülő szövegéből. A külföldi állampolgár honosítása igen bonyolult és hosszadalmas eljárás lesz, mivel a kérelmező letelepedési indokait és feltételeit alaposan ki kell majd vizsgálni. A tervezet szerint ehhez alapvető feltétel legalább 8 évi itt-tartózkodás. Magyar állampolgárságukat elvesztettnek számítanak mindazok, akik egykori magyar területen éltek, valamint azok leszármazottai is. Az ő esetükben nem kell figyelembe venni a minimális itt-tartózkodási időt. Lényegesen egyszerűbb lesz az állampolgárságról való lemondás ügyintézése. Eszerint, aki magyar állampolgár, e jogától ezentúl nem lehet megfosztani. A koncepció csak abban az esetben helyezi a jogfosztást kilátásba, ha az állampolgárságát valaki a hatóság megtévesztésével szerezte és ezzel a státuszával hosszabb ideig külföldön él. A Belügyminisztériumnak 1990-ben közel 13 ezer magyar állampolgársági kérelmet kellett elbírálnia. E kérelmezők túlnyomó többsége eddig magyar nemzetiségű volt. A környező országokban folyó nemzetiségi villongások miatt tavaly már 20 ezren keresték fel honosításuk érdekében a Belügyminisztérium illetékes irodáit. Közlemény Az EEFC—niverness-i (Eastern Europe for Christ) csoport angol tanfolyammal egybekötött angol nyelvű „Biblia-tábort” szervez Hódmezővásárhelyen 1992. július 27-től 1992. augusztus 3-ig. A tanfolyam helye: a Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Szálláshely, Cseresnyés Kollégium (a volt Szántó Kovács János Kollégium) Hódmezővásárhely, Oldalkosár u. 1. A tanfolyam önköltséges: a napi teljes ellátás a tanfolyam egész idejére 4000,— Ft, aki csak étkezést igényel, annak 2000,— Ft. A tanfolyam ökumenikus, bármely felekezethez tartozó hallgató jelentkezhet. alsó korhatár: 10 év A délelőtti foglalkozás angol nyelvi tanfolyam. A hallgatók 8 csoportban dolgoznak, 16 Nagy-Britanniából érkező oktató vezetésével, tudásszint szerinti beosztásban. Alakulnak kezdő, gyermek- és felnőtt csoportok is. Délutáni foglalkozás: Bibliaolvasás és magyarázat, este közös áhitat, amelyen a tanfolyamhoz nem tartozó vendégek is részt vehetnek. Minden foglalkozáson tolmácsok segítenek. Jelentkezés: Bethlen Gábor Gimnázium Hódmezővásárhely, Szőnyi u. 2. Telefon: 41-703 Kérjük a jelentkezési íveket április 30-ig vissza, a következő adatok feltüntetésével: név, életkor, lakcím, hány éve tanulja az angol nyelvet.