Vásárhely és Vidéke, 1992. július (2. évfolyam, 406-432. szám)

1992-07-01 / 406. szám

­ Mit nem beszének Mártélyról?! (2. old.) Egy talpalatny jön­ (4. old.) Protity Sándo a LC új edzője (5. old.) Mindenki, aki csak egy kicsit is benne van a közszolgálatnak nevezett taposómalomban — ügyeket intéz, gondokat old meg, gondoskodik ellátatlanokról, ér­tékel és határozatot hoz, egyálta­lán végrehajt —, tudja, hogy mennyire fontos az ügyfél lelki állapota, személyi beállítottsága, anyagi körülménye, tanultsági foka stb. No most, szóval ők van­nak többen. Nem minden lakosa a városnak az, de potenciálisan mindenki azzá válhat. Ezt nevezi a szociopszichológia a tömeglélektan egyik alfajaként kezelve közhagulatnak. Hogy mi minden befolyásolja ezt, tudja mindenki, akinek van jó vagy rossz hangulata bevásárlás után, egy-egy rosszul sikerült társas­­utazás után, akárcsak a fizetési boríték átvétele után. Most nem említem a 800 forintos lufik meg­­vehetetlensége fölött érzett apai vagy anyai bánkódást. Ezek az elkedvetlenedések település­­szinten összeadódnak és némely konkrét esetben közhangulatként nyomást gyakorolhatnak a köz­­szolgálatot végzőkre. A polgár­­mestertől le a kapusig. A közhangulat ugyanakkor nem csupán gazdasági eredőkből táplálkozik. Hat rá a tévé, a rá­dió, az írott saját és a suttogó propaganda is. Tényszerűen bizo­nyítható, hogy egy-egy híradás a pártok házatájáról milyen moz­­gásba tudja hozni a gondolato­kat (lásd: legutóbb a Kisgazda­­párt székházában történteket). Milyen megosztottságot eredmé­nyezett a Hankiss-meghallgatás, s ezt megelőzően a köztársasági elnök körül kialakult polémia. A kormány defenzívában van. A kormányt szidják. A kormányt támadják. Ám van egy szinte észrevehetetlen csúszás. Kor­mányt mondunk, de (rossz eset­ben), vagy vártra vagy (jobb eset­ben) csupán egy bizonyos sze­mélyre gondolnak. Még ezt is el­fogadom. De, könyörgöm, ez alatt a kettő esztendő alatt olyan i°azi változás mikor következett be. Amikor nem csak a kor­mány, nem csak a pártok — és azok látható fejei — mozdultak Kezünket este kulcsoljuk imára meg. Hanem mi! Mi, a népesség. Mi, a polgárok. Mi, a dolgozók. (Azt senkinek sem kívánom, hogy bekövetkezzék, amikor a munkanélküliek mozdulnak meg ...) És itt nem — hangsú­lyozottan nem — a taxis blokád­ra gondolok. Ez egy elkeseredett pillanata volt egy elég nagy ré­tegnek, melyet a bizonytalankodó adminisztráció intézkedései vál­tottak ki. Nem. Én arra gondolok, amikor rá kellett jönnünk, hogy megszűnt a paternalista arcú, nemlétező, létező szocializmus atyai gondoskodása, a teljes fog­lalkoztatás mázával bevont, búj­tatott munkanélküliség és érté­kén kellett venni a munkaerőt és az alapvető élelmiszercikkeket. Itt álltunk a nagyvilágban, tá­masz nélkül. És „fentről” egyre hangzott az új jelszó, melyet év­századok óta ismételget minden generáció: „mindenki a maga szerencséjének kovácsa”, illetve a „magad, uram, ha szolgád nincs”. Persze ehhez kell az a bizonyos vállalkozásbarát gazda­sági légkör is, ezt belátom. De tovább nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Akinek erre módja van, keressen ötleteket. Áldozzon rá. Tanuljon hozzá. Így lassan, de kialakul az a tenni akaró réteg, amely igényeket szül, kereteket feszít, követelni kezd, mert élni, illetve megélni akar. És ez a ré­teg apránként elviselhető szintre csökkentheti a munkanélkülisé­get is. Dolgos kezekre van most szükség. Mind a kettőre. Vége­zetül még egy közmondás: segíts magadon, az Isten is megsegít. Nos, ez az! Ezért csak este kul­csoljuk kezeinket imára. M­órász Attila II. évfolyam, 4­6 szám 1992. július 1., szerda Ára: 6 Ft WOOFS' Jól meg kell ír­osi Hit nydunk, ha nyaralunk? u­­r. Majoros Márta ot­­vosasszony irodája­­ megyek. Ő a tisztifőúr, városunk közegészsége felelős őre. Vezetése it működik az Állami­­ egészségügyi és Tiszt­­i ősi Szolgálat hódmező­sárhelyi intézete. Té­kenységi köre ilyes­ nyáron válik a laka, szempontjából szó szít létfontosságúvá. Ilyen­ sajnálom, hogy nincs C­­sárhelyen rádió, it mindenki hallgathat ír munka, vagy séta kön is. Fontos lenne, ha i­­denki hallaná, mineki elgondolkodna rajta, ay­­nyi veszélyforrás lefe­­dik gyerekre, telire, idős emberre együtt, így nyáron. Strandol­ván, otthonunkban. Ezekkel a gondolatok ke­restem fel a főorvosnő mint legilletékesebbet, aki­­nyári egészségügyi veszélyekrőyilat­kozni tud. — Minden felnőtt ismeri azokat a veszélyeket, melyek mindannyiunkra leselkednek a nyár beköszöntével. De mire kell nagyon odafigyelnünk nekünk és mire az intézetnek? — Először arról beszélnék, mi mire figyelünk ebben az idő­­sz­akban leginkább. Természete­sen a sláger a fagylalt. Különö­sen a tejjel készült nyalnivalók a legérzékenyebbek. Ma ugyan­is az a tendencia, hogy fagy­laltporokból vízzel készítik a fagylaltok legnagyobb hányadát. — Akkor az ilyen készít­ményeknél nem is lehet fer-­ főzésveszély? — Sajnos lehet. Mégpedig a higiéniai hiányosságok miatt. Sőt, maga a fagylaltkészítő gép is lehet ludas a dologban. Egy íz­ben egy minden szempontból kifogástalan körülmények között, dolgozó fagylaltosnál nem tud­tunk rájönni, mi okozza a rend­­szeresen rossz mintákat. Kép­zelje el, végül szinte darabokra szedettük a legkorszerűbb gépet és a teljesen zárt rendszerben felfedeztünk egy apró helyet, ahol a tej ,,megbújt', és gyor­­san romló lévén, állandóan gon­dot okozott. Amint ez kiderült, azóta semmi problémánk nincs az itt készült fagylaltokkal. Itt említem meg, hogy a közel öt­ven, fagylalttal foglalkozó vál­lalkozót,­­ üzletet rendszeresen ellenőrizzük, bár nem örülnek nekünk. Tudjuk, ám ennek kö­szönhető, hogy évek óta nem volt fagylaltmérgezés a város­ban. — Váltsunk témát. Van-e gond a stranddal? — Van is és nincs is. Tudja, a strand embertömegeket vonz és ahány ember annyi helyről érkezik. A fertőzésveszélyt so­kan a víznek tulajdonítják. Ez nagyon is kétséges. Sokkal in­kább személyi okai vannak. Hogy ne mondjam, sokan a medencét nézik wc-nek... A nagyme­dence a leginkább allergikus pont. Azt csak hetenként egy­­sz­er ürítik és töltik fel. Itt sem a víz fertőtlenítettsége a prob­léma, hanem az, hogy a kedves vendégek a legritkább esetben tartják be azt az alapvető elő­írást, hogy mielőtt a medencébe lépnének, ugranának, előtte tu­soljanak, és a fertőtlenítő láb­mosót használnák! Talán fel kellene újítani azt a régi jó szokást, hogy a hangosbemon­dón időnként erre felhívják a vendégek figyelmét. Az igazi természetesen az lenne, ha a strand vásárolni tudna egy víz­forgató berendezést! — Milyen szerepet játszik a strandon vett, vagy a ven­dégek magukkal hozott enni­valója? — Ugyanolyan veszélyforrás lehet, mint a többi. Különösen a gyümölcs. Mindet meg kell mosni. — A görögdinnyét is? — kérdem mosolyogva. — Ne nevessen. A görögdin­­­nyét különösen. Biztosan nem gondol arra, hogy a jó dinnye­­föld trágyás. Amikor felszedik az ilyen föld rátapad és úgy kerül forgalomba. Lékeléskor a kés szinte beviszi magával a baktériumokat. Tehát igenis tes­sék ,azt a dinnyét lékelés előtt megmosni, ahogy a többi gyü­mölcsöt. (mórász) Rágyújtotta a házat Gatyában a Torokkaparó a füst! Amikor bekanyarodtunk Mártélyon a Rákóczi utcára és láttuk, hogy két tűzoltóautó zárja el az egy­irányú utat, nem pont erre gon­doltunk Tésik Attila fotós kollé­gával. Mindegy, megálltunk az egyik keskeny parkolóhelyen, a még keskenyebb utcából levezető kocsibeállóban. Az út menti ága­kat félrehajtva, oda óvakodtunk a ház közelébe, ahol tűzoltók, környékbeliek és rendőrök áll­dogáltak, beszélgettek, értékeltek — ahogyan hivatalosan mond­ják. Szóval a munka, az oltás ne­hezén már túl voltak és az ese­mények után, izgalom utolsó hul­lámai fodrozódtak beznnük. A ház, a ránézésre legalább 100 éves ház bejáratánál Szöllősi Sándor tűzoltó őrnagy, a hódme­zővásárhelyi tűzoltóparancsnok néz befelé a kapun. Mellette, il­letve tőle néhány lépésre a kerí­tésen kukucskálnak be a szom­szédasszonyok. Arrébb idős néni közelít tipegve, mert ez kérem egy esemény a település életé­ben. Szöllősi őrnagy régi, rutinos szakember. Tudja mit kell mon­dani az újságnak ilyenkor. Csak a száraz tényeket, mi történt, mi a majdnem száz százalékig biz­tos, amiből később nem lehet félreértés. — Szándékos gyújto­gatás. — mondja a hatóságok számára legfontosabbat mindjárt 07 elején. — Az idős férfi tette. Saját tulajdona volt, a kár... Mennyi is lehet megközelítőleg? — kérdezi meg kollégáit, mert ilyenkor aztán lehet vitázni, hogy mi ér a szétégett kredenc, az elolvad rádiósmagnó. — ... 80 ezer. — Legfeljebb — jön valahon­nan a szürkeruhás izzadt tűzoltók egyikétől. — 80 ezer — erősíti meg hozzá fordulva és folytatja —, Kovács István volt, itt ül valahol a bá­csi, hátul a kertben. Egyébként ha nem is rutinmunka, de maga az oltás szerencsére nem okozott különösebb szakmai nehézséget számunkra. A szoba berendezése égett, az ágyneműből kiszállt toll (Folytatás a 2. oldalon.) gyanúsított í€emuse m ' Ned Taxit az alábbi telefonszámokon: 44-868 (központ) 42-190 42-888 Személy- és teherfuvarozás! Új helyen. Új néven!­v Nyitás: 1992. július 1. Hódmezővásárhely, Lehel u. 1. Szeretettel vár minden érdeklődőt DCoonfUué DComtu. J/Uujflohui.

Next