Vásárhely és Vidéke, 1992. július (2. évfolyam, 406-432. szám)

1992-07-01 / 406. szám

A szomszédok háza tájáról Hétfőn 18 óra 40 perckor elhagyta a szarajevói repü­lőteret az utolsó szerb kato­na. Bár sokan kétlik, a vi­lág mégis Mitterand elnök látogatásának fejleményeként emlegeti ezt a vitathatatlanul nagy eredményt. Kedden reg­gel, a Biztonsági Tanács ha­tározatának értelmében a Boszniában állomásozó ka­nadai zászlóalj vette át az ENSZ erők képviseletében a reptér ellenőrzését és meg­kezdődött a károk helyreállí­tása és az irányítótorony új­bóli felszerelése. Krajisnik, a boszniai parlament elnöke kijelentette: mindenki egy­hangú egyetértésével találko­zik a BT azon terve, hogy a boszniai békeértekezletet az ENSZ erők által ellenőrzött reptéren folytassák. A Mit­terand elnök érdemeit vita­tók szerint a gyors eredmény inkább Butros Gáli ENSZ- főtitkár pénteki nyilatkoza­tának tulajdonítható. A fő­titkár a 48 órás ultimátumot szabott a szerb visszavonu­lásra és kijelentette: ha a konfliktus szereplői továbbra sem hajlandók együttműköd­ni, a BT nem zárhatja ki az erőszakos beavatkozással tör­ténő rendezés lehetőségét sem. A szarajevói repülőtér­re megérkezett az a két francia repülőgép, amely élelmiszer és gyógyszersegé­lyeket szállít a háború súj­totta övezetbe, de a segélyek elosztása egyelőre technikai akadályokba ütközik, mivel a szárazföldi utak továbbra is szerb ellenőrzés alatt áll­nak. Az ügy margójára. A brüsszeli kommentár szerint jobb néven vettek volna egy egyeztetést, Párizs viszont kijelentette: tudomásul kell venni végre, hogy az egye­sült Európa közös politikai vonatkozásaiban még nem létezik. Szőcs Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kolozsvári szenátora vizsgáló bizottság kiküldését javasolta Erdélybe, különös tekintet­tel Kolozsvárra és az ott ki­alakult feszült helyzetre. Az Európa Tanács Buda­pesten tartott 3 napos ta­nácskozásán a szenátor el­mondotta: C. Funar, kolozs­vári polgármester kisebbségi jogokat csorbító, durva visz­­szaélései olyannyira kiélez­ték a helyzetet, hogy a ma­rosvásárhelyihez hasonló, vagy még súlyosabb konflik­tus kirobbanása fenyeget Kolozsváron és egész Erdély­ben. A román tanügyminisz­­térium 1990-ben kelt rende­lete értelmében magyar tan­nyelvűnek nyilvánított há­rom gimnáziumba még min­dig nem lehet beiratkozni, sőt azt sem tették még köz­zé, lesznek-e magyar tan­nyelvű osztályok és milyen létszám várható. Akik tehát felvételiztek ezekbe a gim­náziumokba, azokat komo­lyan fenyegeti a veszély, hogy ősszel, kész tények elé állítva, románul kell majd tanulniuk. Bár az Európa Tanács nemzetiségi és nyel­vi charta kidolgozását terve­zi még idén, a gazdasági kedvezményeket nem teszik függővé többé az emberi jo­gok tiszteletben tartásától. Erre mutat az a tény, hogy az Európa Bank ez évben 30 millió dollárt ad a román ipar fejlesztésére. ENSZ megfigyelőkre lőttek Benderiben a moldáv erők. Az összetűzések nyomán a frontvonalba került kéksisa­kosok parancsnoksága még nem tett közzé adatokat, így nem tudni, hogy az inci­densnek vannak-e halottjai vagy sebesültjei. A Cseh és Szlovák Köztár­saságban a közeledő elnök­­választásoknak 60 „önjelölt" elnökjelöltje van. Az egyik maga Havel elnök, akit a legesélyesebbnek tartanak és akit a nemrég megválasztott Klausz pártja indít. Mivel a jelöléshez egy parlamenti képviselő vagy egy párt ajánlása szükséges, valószí­nű, hogy a legtöbb, Havel elnököt nem támogató szlo­vák párt jelöltjei csak a má­sodik fordulóban válnak is­mertté. Meg nem erősített hírek szerint a szlovák je­löltek elfogadhatóságában még Pozsonyban is kételked­nek. Több, mint 110 ezer keleti európai építőmunkás dolgo­zik illegálisan Németország és Ausztria területén. A né­met szakszervezetek tiltakoz­tak az olcsó keleti munkaerő ellen, amely nemcsak a bé­rek állandó csökkenéséhez, de munkanélküliséghez is vezet a német építőiparban. Mivel a keleti vendégmun­kások­­ után a vállalkozó nem fizet társadalombiztosítást, sem munkaközvetítési díjat, sőt a minimális 14 DM óra­bérrel is megelégszenek, a német építőmunkásokat mun­kanélküliség fenyegeti. A német építőipari szakszerve­zet vezetői a magyar, cseh, szlovák, lengyel és román vendégmunkások azonnali hazaküldését követelik. (Porzsolt) Mit nem beszélnek Mártélyról?! Ha az ember beteszi a lábát valamelyik kisebb településre, pillanatok alatt teli a környék. Megtudják, hogy újságíró jár itt. Rögtön akadnak, akik értékelve a dolog publikusságának erejét mondják a magukét. M­ártély sem kivétel, ahol a nevet, illetve neveket szándéko­san nem írunk — ezekben a na­pokban a strand, a kemping és az idegenforgalom a témák ki­rálya. Aki történetesen megszó­lított, az is a strandra invitált, nézzük meg együtt milyen álla­potok uralkodnak ott. Röviden arról, amit láttunk. A parton hallatlan szemét, kosz és rendetlenség. A vendéglátóknak hírük hamvuk alig, de hát mi­nek is, ha nincs vendég, csak az üres part. Egy helyen viszont szorgoskodnak néhányan a mé­giscsak arra vetődött strandolok közül. A Tisza szerelmesei és egyéb megszállottak. Kötélen egy fogas, nagy gereblyefélét dobál­nak a vízbe és azt a partra húz­va kirántják vele a vízből a hí­nárt, ami elzárja a helyet a für­­dőzőktől. Július közeledvén ilyet még nem láttak, hajtogatják az emberek. Hogy nem bírták már nézni ami van, mert ... akinek törődni kellene a parttal az nem törődik, úszik a hínár. Képtelen­ség így fürdeni és ezért összefog­tak. Emiatt a szemétdomb miatt nem jönnek a vendégek ide. Ha erre vetődnek, elmennek emiatt, m­utatnak a­ partra húzott vastag hínárkötegekre. Nincs min vitat­kozni, az állapot a mártélyi üdü­lőövezetben kriminális. Tudja-e miért? — fonják tovább a gon­dolatokat ezz­el kapcsolatban. Tudja-e kinek éri meg? Annak aki le akarja rohasztani ezt az egészet itt. Aztán 20 fillérért meg tudja majd venni az üdülőket és mindent, mert ugye nincs itt for­galom kérem!... Ki van benne a buliban? Azt nem tudni! — te­szik hozzá de látszik, nagyon is tudják, hogy ki van benne. Az ügynek folytatása is lett a helyi kis ABC-ben. Azért is egyenes folytatása az előbbinek, mert itt sem írunk nevet, lévén, hogy az üzletvezető helyettes eh­hez nem járult hozzá. Egyébként mondta a tényeket. Itt áll a nya­kán a rengeteg áru, mert tavaly ilyenkor volt bőven külföldi, ha­zai diákcsoportok és üdülők. Most semmi. Nem vásárol itt csak a helybeli, mert a madár sem jár erre. Az ok, a strand! Hiszen beszélik széltében hosszá­ban, ilyen elhagyagolt még soha nem volt. Tele hínárral, kosszal, ki a fene jön így ide. Ezt meg­­sínylik ők is, az üzletben. Né­metországban most lesz szünet, de ha valaki erre jön, a strand ez­iatt elpucol egy-kettőre ... szó­val nagy baj van Mártélyon. Mit mondjunk, maradjunk ennyi­ben . . . L. B. 2 VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE tmumimm­mm MB­MMMMM———————— Sír a kistermelő - zuhannak az árak — Mikor ismerkedett meg a szakmával, hogyan kezdte tevékenységét? — A Vásárhely és Környéke Áfésznál 20 éve dolgozom. No nem mindig voltam felvásárló. Kocsikísérő rakodómunkásként kezdtem, később raktári kise­gítő lettem. Ezután megbíztak a raktárvezető helyettesi teen­dők ellátásával. Ezen a telepen 8 éve dolgozom. A ranglétra minden fokát végigjárva lettem raktárvezető és felvásárló. — Az utóbbi időben ho­gyan megy az üzlet? Milyen áruféleségekkel foglalkozik? Az elmúlt két évben már ön­állóan dolgozom. Szerződéses formában kértem a telepet az áfésztól. Ezért a raktárért és kis irodáért 21 ezer forint bérleti díjat fizetek. Tehát ilyen érte­lemben a magam ura vagyok. Ez viszont azt jelenti, hogy csak olyan zöldség és gyümölcsfélé­ket tudok felvásárolni, amiket azután én is értékesíteni tudok. Tehát amikor bérlő lettem, első dolgonk a piac felmérése volt. A telep korábban is rendelkezett vevőkörrel, de az átalakulás folyamán ez a kör lényegesen megváltozott. Felkerestem az éttermeket és nagyüzemi kony­hákat, ahol rendszeresen több személyre főznek, így jelentős felvevőpiacot teremtettem ma­gamnak. Most már elmondha­tom, hogy Szegedre is szállítok Az utóbbi időben nagy a forgalom a Kinizsi és a József Attila utca sarkán lévő Vásárhely és környé­ke Áfész zöldség-gyümölcs felvásárló telepén. Tulaj­donképpen látogatásomhoz az ötletet olvasóink ad­ták azzal, hogy a minap betelefonáltak szerkesztő­ségünkbe, kifogásolva a meggy felvásárlási árának egyik napról a másikra való leszállítását. A fel­vásárlótelep életéről, mű­ködéséről Kovács Lajos felvásárlóval beszélgettem, igen jelentős mennyiségű zöld­séget és gyümölcsöt. Hogy mi­lyen árukkal foglalkozom? Min­dennel, ami zöldség és gyümölcs és a vásárhelyi kistermelőknél megterem. Akik tőlem vásárol­nak, időben­ hozzák a megren­delést, én azt felvásárolom és kiszállítom a részükre. Különö­sen nagy forgalmat bonyolítok le zöldségfélékből. Elsősorban a sárgarépa, a petrezselyemgyökér, a vörös­hagyma és a burgonya kelendő és keresett. De foglalkozom ká­posztafélékkel, uborkával, para­dicsommal vagy kora tavasszal a salátával. Most például a meggy és a cseresznye a ke­lendő, ezután következik a kaj­szibarack. —Apropó meggy. Olva­sóin azt sérelmezik, szer­­keszségünknél, hogy ön egy­ napról a másikra csök­kentte a meggy felvásárlási árátMondana erről valamit? — Izzé, tudomásul kell ven­ni, hgy az árakat most már a kérést — kínálat határozza meg. egszűnt a régi limitrend­szer, akkor a központból adták az árusítást. Szabadáras kate­­góriába dolgozunk. Ha arra gondol hogy kizsákmányoljuk a terelőt, így nem igaz. Én magam mindig tisztességes ár­réssel dolgozom. Nem célom a termek­ becsapása, hiszen ha becsapom őket, legközelebb nem lőnék árut tőlük, és ak­kor vehetnék új munkahely után a­z idén sok meggy ter­mett, így a kínálat. A felvá­­sárlást 30 forintos árral kezd­­ük, de a mai napra sajnos ke­ellett mennünk 14 forintra, szegede megbízható partne­­rnk az Interhűtő Kft., ahonnét megvet külföldi exportra ,állítja Az elmúlt napokban, em­­iom milyen okból, de állt a exportszállítás. Ez okoz­náluk is az árcsökkenést, a megéri a helyi piacot, az enger igazol. Ott is árudöm­­nggel alálkozik. E Hiről él a téli időszak­ján, m­ikor nincs friss zöld­ég?­­ Szeencsére elég nagy ez a riár, he lehetőségem van tél­­ betrolni burgonyát, káposz­­t és különböző zöldségféléket, a üzlet nem áll meg. A vevő­­ iemet mindenképpen ki kell sgálni és meg kell tartani. — Befejezésül, hogyan kép­­­li el a telep jövőjét. Nem m­e jobb megvásárolni az rész telepet? Valóban ez lenne a legjobb noldás, de ehhez tőke kelle­­n ami nekem sajnos nincs,­­próbálom tovább folytatni a tkenységet, a szerződés le­­jával újra bérbe veszem a tvet, de most már hosszabb ie. Szeretnék a vásárhelyi krmelőkkel egy hosszútávú kekt, megbízható üzleti kap- vítot kialakítani. (Héjjá) Rágyújtotta a házat Gatyában a gyonsított (Folytatás az 1. oldalról.) parázslóit és nagy füstöt okozott. Hagyományos oltással boldogul­tak a kollégák. Vásárhelyről azért 3 kocsival jöttünk ki és Algyőről is kértünk segítséget a bejelentés után, mert ahogyan tájékoztattak minket, rosszabbra számítottunk. Szerencsére aztán még útközben visszaküldhettük az algyőieket. A kerítés mellől nem tágítok közül, ahogy megszólítok egy jó középkorú, nyilvánvalóan hely­belit, dől belőle a szó szinte kér­dezés nélkül. — Antal Jánosné vagyok, in­nen a szomszédból. A 8. szám alatt lakom — veti a fejét a há­za irányába és csípőre csapja a kezét, amúgy istenesen. Cseppet sem halkan belekezd a történtek hátterének megvilágításába, aho­gyan a diplomácia nyelvén mon­danák. — írja meg nyugodtan, hogy az öreg, az beteg kérem! Számtalan­szor szóltam már az elmúlt 2 év­ben a hivatalos helyeken, hogy tegyenek valamit vele. Nem is tudom hányszor kellett a kést el­venni tőle, amikor a feleségét akarta bántani. Mennyi is lehet? — fordul oda a mellette álldogáló idős asszonyhoz, aki két keze fe­­jét állandóan dörzsöli ruhájához, de mivel nem jön válasz foly­tatja — ... 83 éves. Na, hát sza­bad ilyenkor már hagyni... csak úgy, magára­ írja meg, hogy ez ma az egészségügyi ellátás az országban?... írja csak meg — és sarkon fordulva elindul hara­gosan morogva valahová, vala­melyik ház felé, amelynek kapu­jában álldogálnak és valamiről beszélgetnek a mártélyiak, mi­közben nagyon laposakat pislan­­tanak a „városiak” felé. Belépünk a ház kapuján a kollégával. Útközben összefutunk Fejes Sándor tűzoltó főtörzsőr­mesterrel. Az első kézfogás után kiderül, hogy tulajdonképpen ő irányí­totta az oltást és íme, az auten­tikus helyzetleírás. — A toll..., a toll..., a toll... Ez okozott csak gondot valójá­ban — emlegeti és mivel há­romszor is mondta egymás után, készséggel elhiszem, hogy kelle­metlen lehetett. — Itt szállt a levegőben — mutat az utcai szo­bára, amikor a kapun belül csúsz­kálva a kiömlött oltóvízből keve­redett sárban, átlépked a bútor­darabokon. Derékig füst borított mindent, úgyhogy felvettük a lélegeztető­­ket, biztos, ami biztos. Amikor kijöttünk azt mondták, valaki van a házban és bennéghet. Gyorsan feltúrtunk mindent, a takarók alatt az ágyban, ahol csak lehetett kerestük és akkor foghattunk csak hozzá a tűzoltó munkához, amikor biztosak vol­tunk benne, hogy senki nincs itt. — A padlón korom, az ablakok kitörve, el nem égett toll és toll mindenütt — Egyébként a tettes itt van a kertben, hátul ül, nyu­godtan, gatyában — ecseteli a helyzet elkövetői oldalról való komolyságát a tűzoltó és együtt indulunk el. Félrehessegeti előt­tünk a kerítés mögül kiszabadult tyúkokat, csirkéket és a farakás mögött ott ül a tettes. Szóról szóra, ahogyan az előbb elhang­zott. Gatyában! Semmi félelme­tes, semmi ijesztő, semmi nyug­talanító nincs benne. Egyszerű paraszt bácsi, aki úgy, gatyában szokott kiülni a kert végébe, már vagy két emberöltő óta és ciga­rettázik. Felügyelő úrnak szólít mindenkit unos-untalan és vála­szol, ha kérdezik. Könyökét a tér­dére támasztja és cigarettájának szopókás végét fogja a hüvelyk­ujja felé, megadva a módját minden szentséges szippantásnak. — Meggyújtottam, mert már nem bírtam tovább — vág bele mindjárt az elevenébe a dolog­nak és szakállas gyermekhez ha­son arcát felénk fordítja. Mint­ha napba nézne, valahová sok szmillió kilométerre, oda, a há­­tul mögé, ahol a kéményre szett ülni a hold a ház fölött. — tettek a házból, mert útban volt. Ha nem lehet az enyém, a fségemé se legyen ... — fűz rövkommentárt a dologhoz és rámkasztja tekintetét. Ám, meg! Ez az ember tel­­jest értelmesen, összefüggően be, ahogyan a szakértő mon­dana kérdésekre odaillő vá­laszt. Tudják mit fizettem én vil­­lanyóiát a télen, azért mert kitér a szobából, oda, abba a suni — sorolja tengernyi ba­ja il a legnagyobbat. Hát le­het­­ élni, mit gondolnak...? Visszerül csendes magányába és fáéval elköszönünk, nehogy feléleszük. Ahogy kifelé me­gyünk utcára a tűzoltó sorolja még,mit kihagyott a történet­ből.­z­t hittem, hogy ez lesz a harrunk gázpalackrobbanás az idén fejti ki Fejes törzsőr­­mesteer. De sikerült mindent kilpni, mert ha itt, ebben a házba­obban egy közepes pa­lack, hol nézhetnénk, mi van most ... Az­tán már csak egy szede­­lőzköc rajzolgató, beszélgető tűzolt­ól és szomszédokból álló jókedű, élményektől feldobott társas, áll. Talán az dobja fel őket nyíre, hogy nem történt nagyob baj, ezzel az egész gyúj­­togatás. A visi rendőrkapitányságon tegnapélelőtt kapott tájékozta­tás szót a tűz okozásával ala­posan anúsítható Kovács Imre 83 éve mártélyi lakost mentő­vel­észségügyi intézménybe szállítok. Feltehetően ott tart­ják állata miatt. Előbb nem lehetetlelna? Ladányi Benedek *«'■* .

Next