Vásárhely és Vidéke, 1992. augusztus (2. évfolyam, 433-456. szám)

1992-08-01 / 433. szám

2 Betli magyar kártyával Amikor a játékos lapjába te­kint és azt mondja asztaltár­sainak: „betli”, azt jelenti: „fogadok, hogy ebben a játék­ban egyetlen ütésem sem lesz”. Egészen másképp képzelték el azonban a játékot azok a blöf­fölő politikusok itt Kelet-Eu­­rópában, akik a „magyar kár­tyát” próbálták kijátszani. A nagy posztsztálinista játszmá­ban több olyan lap volt már az asztalon, amitől mindenik játékos a főnyereményt várta: volt király, piros felső, sztüszi vadász, vagy tökfilkó, egyesek pedig azt hitték, náluk van az ász. Ám a csalfa és vak For­tuna (ebben a játszmában ugyanis ész híján ő adta a bankot) egymás után döntötte romba a legnagyobb szerencse­játékosok számításait. A „magyar kártya” kijátszá­sával próbálkoztak már a szlo­vákok — Mecir „totálra ment” és vesztett. Licitáltak vele a szerbek — nem elég hango­san, legalábbis a jelek szerint, mivel kiderült: sem a horvá­­tok, sem a bosnyákok nem akarnak odafigyelni, sőt maga a szerb lakosság sem tesz a „vörösre”. A magyar kártya legvakme­rőbb hamisjátékosai a még manapság is legnagyobb euró­pai kaszinóban, Romániában élnek. Nevezhetjük őket Ilies­cunak, mint a köztársasági el­nököt, aki még a ’90 júniusi bányászvérengzésekért is min­ket akart felelőssé tenni, ne­vezhetjük náci pártvezérnek, mint Radu Ceontea-t, aki Ma­­rosvárászhelyt akarta a nya­kunkba varrni és románakasz­tó köteleket keresgélt zsebe­inkben, de ha kissé fellapozzuk a játékterem kalendáriumát, ezzel a húzással már az „aranykorszak” diktátora pró­bálkozott. Sokszor tűnt már úgy, megnyerik a partit, ám utóbb mindig akadt valaki, aki utolsó percig csücsült az adun. Mégsem csinálta senki „dör­zsöltebben”, mint Radu Cam­­peanu, a Liberális Párt elnö­ke. 1990-ben, a választások előtt Magyarországra utazott. Elítélte a marosvásárhelyi pogromot. „Lepaktált” az RMDSZ-szel. Kellett neki a másfélmillió magyar szavazat. Szegény Campeanu úr, akkor még csak reményteljes elnök­jelölt volt! Az első körben nyert is. Rá szavazott a leg­több magyar, de így sem volt elég neki a győzelemhez. Csak egy szenátusi elnökségre fu­totta. Akkor a román szavazók ellen akarta kijátszani a „ma­gyar kártyát”. Aztán jöttek a Mois úr-féle szélsőjobbos na­cionalisták és azt mondták: csaló, ám Campeanu úr ka­­bátujjában már ott rejtőzött az újabb (szintén cinkelt), pakli, a magyar kártya! Az idei román elnökjelölő gyűlésen a konvenció előtt szóba sem jött. Ha nem lehet elnök, legalább „visz még egy kört”, gondolta, s kivonult a demokraták jelölő üléséről, „nem indulok a magyarokkal” jelszóval. (Mert hogy az RMDSZ is a Konvencióhoz tartozik.) A jelölésre került Constantinescu ellen pedig megpróbálta kijátszani a ki­rályt. Igen. Szó szerint: I. Mi­hályt. De szép lett volna, ha az a balga uralkodó belemegy­­ az elnökjelöltségbe! Jó pont a vörösöknél: elismerte a köz­társaságot és lemondott a trón reményéről. Jó pont a nácik­nál: megoszlik a szavazók tá­bora, sok köztük a rojalista. Így aztán akár Iliescu, akár Funar nyer, Campeanu úrnak is jut a koncból. Ráadásul jó hazafi lesz, mert „nem indult a magyarokkal”. Az ász azon­ban a királynál volt. Nem vállalta a jelölést, ő már csak ilyen: vagy korona, vagy sem­mi. A konvenció pedig tör előre. Campeanu úr nélkül, aki most nem tehet mást, mint a szélsőségek valamelyikével vigasztalódik. Hát kérem, ezt nevezik betlinek. Hogy a vesz­tes végső kártyaadóssága mennyire rúg majd, az a vá­lasztások után derül ki, egye­lőre azonban műfajt válthat a hamiskártyás: ezúttal nála maradt a „csapd le csacsi” utolsó lapja! Porzsolt R. Emese Harangszó Heji halászok... Helyzetelemzés helyett vagy éppen avégett idézzük most a költőt: „Minden egész eltörött...” Aligha van valami, ami jellemzőbb volna ránk, mint ez a töredezettség. Különösen közösségeinkkel kapcsolat­ban mondhatjuk el igazán, hogy „minden egész eltörött”. Missziót, küldetést végeznek azok az emberek, akik egy gondolat vagy igazság hálójába igyekeznek összefogni ide-oda sodródó, magá­nyos embertestvéreinket. Emberhalászoknak is nevezhetnénk az ilye­neket, miként Jézus a tanítványait, pl. Simont, akinek ezt mondta: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel.” Ettől kezdve Péter és a társai mindent megtettek azért, hogy minél több kortársukat „fogják össze” Istenünk szeretetének hálójába és vonják Jézushoz, a Mesterhez. En­nek a lelkes kis csapatnak a munkája nyomán született az a lelki, szellemi közösség, amit ma egyháznak hívunk. Méghozzá úgy, hogy akik előbb halak voltak, azok később maguk is halászokká lettek. Jézus szava szerint, aki azt mondta: „Vessétek ki háláitokat fogásra.” Ennek a biztatásnak engedve munkálkodnak most közöttünk a Skót Misszió munkatársai, „halászai”, Sam Thompson és Roddi Rankin vezetésével. Ezek a meleg szívű és sugárzó arcú emberek, azért jöttek közénk, hogy minél több gyermeket, ifjat és felnőttet kerítsenek Jé­zus hálójába, vonjanak Isten közelébe. E misszió tagjai, halászai olyan emberek, akik egykor maguk is halak voltak Jézus hálójában, Isten szeretete ejtette foglyul őket, hogy másokat is behálózzanak ezzel a Szeretettel. Módszerük a tanúskodás és a tanítás. Miközben Istenünk emberszerető jóságáról tanúskodnak, angolra tanítják hallgatóinkat. Számukra az ember hite és élete elválaszthatatlanok egymástól, így nekik a Krisztus követése nem rítus hanem életforma. Bizonyára ezért rajonganak értük a gyermekek és az ifjak, a Biblia Tábor lakói, és mert ezek a tanítvány-tanítók telve vannak derűvel, türelemmel és szeretettel. Mi a titkuk? Az, hogy szívüket-lelküket istenük kezébe adják, hogy töltse meg mindezekkel. Ezért is éneklik olyan sokszor: Unto thee, O Lord, do I lift up my soul. Meg azért, hogy a gyerme­ keket és ifjakat is meggyőzzék arról, hogy az életük akkor kerül a legjobb kezekbe ha isten tenyerébe teszik azt. Tisztelettel köszöntjük a Skót Halászokat és magyar munkatár­saikat. Ma, amikor minden egész eltörött, minden széthullott, nagy szükség van olyan halászokra és hálóra amely Istent és az embereket összefogja, vagy legalább is közelebb vonja egymáshoz. Simon István újtemplomi lelkész VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE A luxusért fizetni kell! (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen orvosi ellátásra vonatkozik? — Elsősorban az orvosi alap­ellátásra, bővített biztosítási díj esetén, viszont már maga­sabb szintű fekvőbeteg gyógy­kezelésére is jogosultak. Ter­mészetesen a családtagjaik is igénybe vehetik a szolgáltatást. — A kormányrendelet meg­határozza-e azon kezelések körét, amelyekért már fizet­nie kell a betegnek? — Igen. De ezek nem kife­jezetten gyógyító célzatú eljá­rások, hanem már luxusigények. Ilyenek például a szanatóriumi ellátások, vagy a plasztikai se­bészetben előforduló kozmetikai jellegű műtétek. — Ha a beteg kér egy ultrahangos vizsgálatot, de Ön, mint orvos ezt nem látja indokoltnak, mert szervileg semmi elváltozást nem talál, ebben az esetben, mi az el­járás? Szerda. Félfogadási nap a székkutasi községházán. Ezen a napon a leghosszabban. Reggel fél nyolctól délután öt óráig. Mi újság itt ilyenkor, a nyári „holtszezonban” ? — Más nyarakon tényleg uborkaszezon volt itt, most vi­szont sűrűn jönnek az ügyfe­lek — igazította helyre Horváth­­né Földesi Katalin pénzügyi előadó a nyári elképzeléseimet. — Az idei legforróbb évszakra sok minden összejött. Az ak­tuális tulajdonrendezési felada­tok, a termelőszövetkezet hely­zetének alakulása, az emberek pénztárcája — mindez arra sarkallja a helybelieket, hogy ne a kikapcsolódáson, a szabad­ságon törjék a fejüket, hanem a saját további sorsuk alakítá­sán. — Ma délelőtt már tizenket­­ten jöttek hozzám, pedig még fél tizenegy sincs — mondta Fenesi Judit igazgatási előadó, aki mindössze április óta dol­gozik itt. Vásárhelyről ingázik ide naponta, s egy tanéve van még hátra a jogi egyetemen. — Tudja, alig nyolcan dolgozunk a községházán, s egy emberre többféle feladat is jut. Ezért nagy a forgalmunk. Magam a gyámügyekkel, a vállalkozói ügyekkel, a birtokháborítási ügyekkel, a földvisszaigénylés. A kezelőorvos ad egy be­utalót, elküldi ahhoz a diag­nosztikus egységhez a beteget, ahol a vizsgálatot végzik. Ám hozzáírja, hogy nem látja indo­koltnak, ez a beteg saját kéré­sére történt, ilyenkor is téríte­ni kell a felmerülő költséget. — Ha mint beteg egyágyas szobát szeretnék, többet kell fizetnem? — Igen, mivel ez már luxus­igénynek számít, hiszen a be­teg gyógyulását közvetlenül nem segíti elő. — A rendelet előír-e olyan szolgáltatásokat, amelyekért a biztosított személynek köte­lezően fizetnie kell? — Ide sorolhatók az alkal­massági vizsgák. Gondolok itt elsősorban a lőfegyver haszná­latához szükséges vizsgálatokra, valamint a gépjármű-engedé­lyek megszerzésekor előírt or­vosi ellenőrzésekre és az ezek­kel járó felülvizsgálatokra. Ezen kívül a magasabb összegű­­ekkel, a kárpótlásokkal, és a katonai igazgatási ügyekkel fog­lalkozom legfőképp. Örömömre­­szolgál, hogy általában sikerül megoldani az idelátogató lakos­ság igényeit. Nem mindig köny­­nyű ez. Elfoglaltságom jelentős részét teszik ki például a bir­tokháborítási ügyek. Ezek kö­zött tyúkperek is akadnak, a leggyakrabban azonban a ter­melőszövetkezetet károsítják a háborítók. A szövetkezet terü­letén legeltetik az állataikat, illetve letarolják a termőföldet, miközben itatni hajtják a jó­szágot. Arra is van példa, hogy a­ tsz-földet elkerítik libalege­lőnek, illetve, hogy fóliasátrat emelnek a tsz-területre. Nem csak helybeliek hajlamosak er­re, hanem olyan orosházi lako­sok is, akik itt gazdálkodnak. Nem egy gazda többezer libát tart, s mivel kicsinek érzi a saját tanyáját, belehajt a má­séba. A libák minderről­ nem tehet­nek, s azt sem tudni, hogy van-e minderről véleményük. Meglehet persze, hogy elfogul­tak lennének. Elvégre ahol a zöld van, ott érzik jól magu­kat . . . Érdekes tapasztalat, hogy ha a tsz kompromisszumra hajlan­dó, kőfalba ütközik. Olyan gaz­dálkodók, akiknek több márkás gépkocsijuk is van, nem hajlan­dóak kifizetni párezer forintos bérleti díjat. De hát a ma­kacsság már ősidők óta velejá­rója a birtokháborításoknak. Hunyák Zsuzsa adóügyi elő­adó sem unatkozik. Keresik őt a második féléves helyi adó­­befizetésekor, továbbá tájékoz­tatásokat kérnek a földadóval és a kárpótlásokkal kapcsolato­san. Szóval, ez a nyár kicsit más, mint az előző nyarak voltak. A volt hadifoglyok és más erköl­csi-anyagi károsultak kárpótlá­sa nem várathat magára, a földszerzés lehetőségei is most kínálkoznak — nem lehet nap­hosszat lábat áztatni a strandon. És az nem rossz, hogy van a héten egy olyan „nyújtott nap” is, amikor még a délután né­gyig dolgozók is bejöhetnek ügyet intézni... — Kv. — életbiztosítás megkötéséhez szükséges részletes kivizsgálá­sokért is térítést számolnak fel. Az alkoholos állapottal kapcso­latos teendők díjai is emelked­nek, mint például a véralkohol­vizsgálat esetében a vérvétel és a kijózanítás költségtérítésének megszabott ára úgyszintén emelkedik. A saját kérésére történő vizsgálatok, plasztikai műtétek, a nem orvosi indikáció alapján történő ápolás költsé­geinek mértékét közölni kell a beteggel, s ha ezt elfogad­ják, akkor róható ki számukra a költségtérítés ezt írja elő a rendelet január 1-jéig. A jövő év januárjától sok minden meg fog változni az egészségügy te­­rületén. Ekkor kerül bevezetés­re a teljesítményarányos fi­nanszírozás a társadalombizto­sítás részéről. — Mit jelent ez pontosan? — Minden betegségcsoportnak megvan a megfelelő gyógyke­­­zelési időtartama a beavatko­zások és az ehhez tartozó költ­ségtérítés mértéke is. Ha egy osztály a meghatározott időtar­tam előtt gyógyítja meg a be­teget, akkor költséget „spórol” meg, amennyiben tovább tart az ápolás, abban az esetben nő a kiadása. Tehát az orvosnak és az ápolónak, sőt a betegnek is érdeke, hogy minél előbb gyó­gyultan hagyja el az intéz­ményt. Hozzá kell tennem azonban, hogy minden esetben elsődleges szempont az egész­ség mielőbbi helyreállítása! — A kórház műszerezettsé­gében megfelel ezen követel­ményeknek? — Sajnos nem állunk jól, de nincs okunk panaszra, mert az önkormányzat a maximális tá­mogatást megadja intézmé­nyünknek. A polgármesteri hi­vatal fontosnak tartja, hogy a vásárhelyi lakosoknak helyben tudjuk megadni a lehető leg­magasabb szintű gyógyellátást. Szeli Egy szerdai nap a kutasi községházán A libák nem gágognak bele... Egy indulatos liba. Csak nem hozzászólásra készül... ? (Tésik Attila felvétele.) A kárpótlási jegyek felhasználhatók — A kárpótlási jegyek fel­­használhatóak-e lakásvásárlás céljára? — kérdezte özv. Tóth Rezsőné, vásárhelyi kedves olvasónk. — A kárpótlási törvény ki­mondja, miszerint az állam tu­lajdonából az önkormányzatok birtokába ingyen kerülő laká­sok értékesítése során a kár­pótlási jegyek fizetőnévértékben felhasználhatóak. — mondotta dr. Németh Judit, a polgár­­mesteri hivatal vállalkozási irodájának főelőadója. Bizony sok gondot okoz a kárpótlási jegyek befektetése a lakosság számára. Egyrészt a tájékozatlanság, másrészt a ren­deletek sokaságának káosza okozza a tisztázatlan helyzete­ket. Ezért kérjük kedves olva­sóinkat, ha ezzel kapcsolatos kérdéseik lennének, jelezzék azt szerkesztőségünknek és mi min­den tőlünk telhetőt megteszünk, hogy pontosítsuk a kárpótlási jegyek felhasználásával kapcso­latos információikat. — Sok lakás áll üresen vá­rosszerte, amiket az önkor­mányzat a Városgazdálkodási Vállalattól vett át. Mi lesz ezeknek a sorsa? — rovatunk kérdését egy vásárhelyi elő­fizetőnk tette fel.

Next