Vásárhely és Vidéke, 1992. december (2. évfolyam, 534-557. szám)
1992-12-01 / 534. szám
Trolisztori A szegediek szerint — magam is tapasztaltam — este kilenc után kevesen utaznak trolibuszon, a múltkor azonban kénytelen voltam igénybe venni. Először hárman utaztunk: egy szemüveges, lányos arcú, barna hajú ifjú — aki mellém telepedett le — valaiint én és a vezető. Jobb dolgom nem lévén szemügyre vettem e legénykét. Derekáig érő haját a gyengébbik nemhez tartozók is megirigyelhetnék. Nagy áhítattal merült könyvébe — a Bibliát forgatta. Nem lepődtem meg azon sem, ammikor megláttam a hosszú, lakkozott körmeit, az orrában és a fülében a fülbevalókat. Vajon ő hova való? Nem sokáig merengtem, mivel két megállóval később felszállt egy másik srác, velem szemben foglalva helyet. Egy perc múlva gyűrött karszalagot varázsolt a kézfejére. Parancsolóan szólt a Bibliát szorongatóhoz: — Elő a bérletet, vagy a jegyet! Amaz szelíden válaszolt: — Ne haragudj, de sajnos egyikkel sem szolgálhatok. — Akkor pedig azonnal szállj le! — reagált az ellenőr. — Hát te is velem jössz, szívest-örömest, édes! Erre felpattant a karszalagos: — Hülye homokos!... és leszállt a következő helyen. Az ifjú cinkosan rám mosolygott, s ezt suttogta a fülembe: — Na, így kell ezt csinálni. Jól kiborítottam. Soha nem szoktam jegyet, vagy bérletet használni, s ez a módszerem eddig még mindig bejött. Szivi, hol szállsz le? Felszabadultan válaszoltam: — A temetőnél, drágám. S elnevettem magam. A virágcsokrot a kezemben szorongatva szálltam le a járgányról, s indultam boldogan a barátnőmhöz. Ő a troliablakából csábosan integetett a bibliájával. — visnyei — Albert Schweitzer levele a hagyatékban Emlékszobát kap a Piroska írója Nem először adunk hírt a mindannyiunk által ismert híres német bestseller-regény által nyugaton élő Piroska-kultuszról. A húszas években német diákként Kutaspusztán vendégeskedő Hugo Hartung és az ottani állomásfőnök Piroska nevű leánya között szövődő romantikus szerelem egész életen át sajgó emléke ihlette az íróvá növekedett Hartungot regénye megírására. Az ötvenes években film is készült a műből, Liselotte Pulverrel a főszerepben. A filmet Zenta környékén forgatták, mert Rákosiék nem engedték be a forgatócsoportot Magyarországra. Később a vásárhelyi származású, nyugatra távozott Ferrari Violetta címszereplésével elkészült a televíziós feldolgozás is. Hugo Hartung a hatvanas években végre ismét Magyarországra jöhetett és meghatottan járta végig ifjúkorának kedves színtereit, találkozva a még élő kutasi ismerősökkel. Ekkor ismerkedett meg több vásárhelyi emberrel is, így dr. Sipka Sándornéval, aki a regényt magyarra fordította. Az író halála után az özvegy tartotta a kapcsolatot a Sipka családdal. Sipkáné halála után leánya, Rózsa gondozza a Hartung-emlékeket, aki elhatározta, Székkutasnak ajándékozza azokat egy leendő emlékszoba anyagának megalapozásához. Sajti Mihály polgármester úr és Nagy Lajos művelődési ház igazgató nagy örömmel fogadták a nemes felajánlást, és azonnal munkához is fogtak, hogy helyet találjanak az emlékszobának. Két hely is szóba került erre a célra: az orvosi lak épülete, amelyben Hartung lakott, és a tájház. A szervezők most kapcsolatra kívánnak lépni az író özvegyével további relikviák beszerzése érdekében. Ugyancsak keresik a húszas évekből származó vasúti emlékeket is. Az egykori Hódmezővásárhely-Kutasipuszta feliratú tábla egy sóshalmi gazda birtokában van szerencsére. Szerepelnének Plohn József régi fotói is a paraszti életről. A Sipka-Hagyatékban megvan a regény több német kiadása, fotók, újságcikkek. Kiemelt jelentőségű a Nobel-díjas orvos-orgonaművész-zenetudós Albert Schweitzer levele Hartunghoz, amelyben melegen méltatja művészi munkáját. (Itt jegyezzük meg, hogy Hartung mint színpadi szerző, színháztörténész és dramaturg volt jelentős Németországban.) A szervezők a jövő esztendőre szeretnék berendezni az emlékszobát, amelynek avatására meg kívánnák hívni Hartung özvegyét, valamint a regényből készült film főszereplőit és rendezőjét is. Az emlékszoba megvalósítása körül jelentős tevékenységet végzett eddig Kaján Gyula grafikusművész is. Bár Hugo Hartung Piroska-regénye nem remekmű, értéke számunkra abban áll, hogy egy idegen országbeli író személyes élményei alapján voltaképpen reális képet adott a magyar nép vendégszeretetéről, kedvességéről, a magyar táj szépségeiről. Nem ő volt az első, aki mindezeket kissé megmosolyogtató naívsággal ábrázolta, és nyilván nem ő az utolsó sem. Ma, amikor közvetlen szomszédságunkban emberhúsevő ázsiai barbároknak, bosszúért lihegő újgyarmatosítóknak tüntet fel bennünket egyegy szélsőséges politikus és újságíró, különösképpen fontos ez a pozitív vélemény! Az emlékszoba talán még több külföldi vendéget vonz majd Székkutasra, és kialakulhat a spontán turizmus is, ahol emberek emberekkel ismerkedhetnek meg, ahogy az Hartung és a kutasiak esetében történt. Mert az a túlméretezett Piroska-show, amelyet a megyei önkormányzat próbált megvalósítani Székkutason, megbukott! Volt abban minden, csak éppen a székkutasiak hiányoztak belőle ... Lelkes István Egy múlt századi koncepciós per (4.) Elítélve ártatlanul Ábrás Károly meghallgatása után kezdődtek meg a tanúkihallgatások. A sort a nagytekintélyű Nagy András János nyitotta, ki vallomásában elmondotta, őt felkereső Bodrogi Ferencet meghallgatta s azt tanácsolta, menjen el Karancsi Dánielhez és mint papjától kérjen tanácsot. Karancsi Dániel a bizottság előtt arról beszélt, hogy ő Bodrogi Ferenc és Ábrás Károly ügyéről már 1883 őszén tudott bár az egészet mendemondának tartotta. 1884 januárjában Nagy András Jánostól értesült arról, hogy Bodrogiék segíségét kérték. „Pár nap múlva felkeresett avval, hogy rövidesen visszajön (mármint Bodrogi) és elmond mindent. Mivel nem jött én mentem el egy tanúval február 19-én. írásba vettem a panaszt. Ettől kezdve a további ügyintézést sem mint lelkész, sem mint törvényhatósági bizottsági tag nem utasíthattam vissza. 1884. június 9- én délután 6 órakor a Fekete Sas Vendéglőben Nagy András János, Szabó Mihály, Lázár István jelenlétében felolvastam a levelet, de az ügyet ő méltósága (Szabó Károly) a követválasztás miatt nem látta tanácsosnak nyilvánosságra hozni. Nyilvánosságra hozatalt nem a bosszú vagy az üldözés vezérelte, hanem azon kötelesség, mely minden becsületes emberben lakik. A törvényes rendelkezések felhasználásával utat, módot akartam nyitni, hogy a már sokak által tudott ügy kiderüljön. Lehetősége legyen Ábrás Károly polgármester úrnak, hogy tisztázza magát, állását megvédje s ettől fenyegető levelei sem tántorítottak vissza.” A vizsgáló bizottság módszerei, a tények beállítása a közvélemény egyoldalú tájékoztatása arra késztették Ábrás Károlyt, hogy kérelemmel forduljon a belügyminiszterhez, nevezzen ki mást bizottsági elnöknek Kovács Ferenc helyett, mert „érzésem szerint régebbi idők pártküzdelmei, illetve a városunkban nem rég történt követválasztási események miatt annyira elfogult irányomba, hogy az ellenem indíott vizsgálatot részrehajlás nélkül alig vezetheti. Helyébe bárki mást kinevezni szíveskedjék.” Állításának bizonyításaként az alábbi esetet írta le: „Köztudott dolog, hogy a nyár nagy részét munkában, betegen töltöttem. Az augusztusi közgyűlésen hat hét szabadság iránti kérelemmel éltem, melyet szeptember 17-én az ellenem megindított ügy miatt megszakítani kénytelen voltam. A kihallgatás alatt is beteg voltam. Egy nap azért esedeztem az elnök úrhoz, hogy miután ki vagyok merülve, zúg a fejem, szédülök, méltóztassék a kihallgatást felfüggeszteni és délutánra kitűzni. Nem kaptam meg eme kedvezményt. Délután dr. Müller Ignácz megvizsgált s írást adott, hogy testi és lelki nyugalmam érdekében két nap pihenésre van szükségem. Ezt megtudva az elnök úr a városi tisztifőorvosi felülvizsgálat céljával kiküldte, nem adva hitelt a hiteles orvosi bizonyítványnak.” Kérvényét a Rónay Lajos főispán által vezetett bizottság elutasította megállapítva: „nem volt zaklatásnak kitéve, sőt minden esetben a legnagyobb figyelemmel és előzékenységgel járt el Kovács Ferenc úr”. Október 27-én az ügy váratlan fordulatot vett. Ábrás Károly mindenki legnagyobb meglepetésére bevonult hivatalába és elfoglalta helyét a polgármesteri székben. Levelében, melyet Rónay Lajosnak írt egy hónapi szabadságot kért betegségére való hivatkozással. Négy nap múlva rendkívüli közgyűlésre gyülekeztek a törvényhatósági bizottság tagjai, kiknek figyelmét Szabó Mihály arra hívta fel, hogy „aki ellen vizsgálat folyik nem kaphat szabadságot”. Végül is a jelenlévő 121 tag közül csak 22 szavazott amellett, hogy Ábrái kapjon szabadságot a többi az új polgármester megválasztása mellett tette le a voksot. Ábrás belátta, hogy vesztett, nincs értelme szélmalmok ellen hadakozni. November 1-jén benyújtotta lemondását, melyben a következőket írta: „...Az egy évtized óta tartó személyes küzdelemben a közügy szenved a legnagyobb méretben. Tört szívvel intézem búcsúszavaimat a tekintetes törvényhatósági közgyűléshez, nem csak azért, mert — legdrágább kincsem, mely eddig büszkeségem, dicsőségem volt — tiszta, feddhetetlen becsületem lett megtámadva. Túl életem delén dobattam családommal együtt egy újonnan kezdendő élet hullámos, ismeretlen tengerére. Ezt kívánta a közöttünk évek óta pusztító társadalmi gyűlölködés. Ennek lettem áldozata. És adja Isten, hogy én legyek az utolsó áldozat, szűnjék meg örökre az én távozásommal a viszály közügyekben és a gyűlölködés azok között, kiknek a közügyekben egymást kellene kölcsönösen támogatni. Legyen béke és szeretet mindenben a mi szeretett, imádott szülővárosunkban az időknek végéig. Távozom mint polgármester, de maradok mint polgár, mint törvényhatósági bizottsági tag. Nem fogom soha a bosszú politikáját e terembe hozni.. Távozását sokan sajnálták, mert úgy érezték hozzá hasonló sokoldalú embert helyébe nem fognak találni, s ennek hangot is adtak, mert bűnössége egyértelműen nem derült ki, s nem is nyert bizonyítást. Abból a levélből, melyet Draskóczy Lajos december 9-én írt Kristó Lajosnak, kit másnap (!) december 10-én választottak meg polgármesternek nem lehet messzemenő következtetést levonni, de mindenesetre elgondolkodtatásra készteti az olvasót. Idézünk leveléből: „Ábrás úr irányába engem személyes gyűlölet nem vezetett. Ezt tényekkel tudom bizonyítani. Karancsi tiszttársam is azon az alapon indult meg, hogy a közügyek dolgaiból minden személyes gyűlölet ki legyen zárva. Ezt a vizsgálati iratok is bizonyítják. Egyikünk sem volt annak ellene, hogy Ábrás eltévesztett cselekedeteit idejében a maga és családja javára a város és ennek közlakossága előtt rendezhesse. Bizonyos tehát, hogy a bajokat nem mi csináltuk, hanem ő szerezte magának...” Elhatározása ellenére nem maradhatott mint polgár sem a városban. Kénytelen volt Budapestre költözni, hol elfeledve, szegényesen élt írásai honoráriumából. Hódmezővásárhely városához 1911-ben beadott folyómondványának — melyben kegydíjat kért —, teljesítését már nem érhette meg. 1912. augusztus 18-án Budapesten örök álomra hajtotta fejét. Kegydíj iránti kérelme sok más halaszthatatlan ügy fontossága miatt nem került megtárgyalásra. Földvári László Decemberi születésnapok Az esztendő utolsó hónapjában is több jeles vásárhelyi személyiségre emlékezhetünk születésük évfordulóján. Elsején született Karasz Péter és Kovár Lőrinc is. A mintagazda, közéleti vezető Karasz, Greguss Máté barátja, osztályos társa, Kárász József író nagybátyja 1897-ben, a kalandos sorsú Kovár, aki egy orosz hadifogságba esett vásárhelyi tanító fogadott fiaként került hozzánk, s vált magyar íróvá — Szentpéterváron, 1912-ben látta meg a napvilágot. Negyedikén egy intézmény születésnapjára gondolhatunk viszsza, ekkor avatták ugyanis ünnepélyesen, pontosan száz év előtt, 1892-ben, a régi présház épületében az állami óvónőképző intézetet. Tóth Lajos katolikus főkántor, karnagy, operaénekes 92 éve, 1900. december 8-án született, 10- én Badalik Bertalanra emlékezhetünk. A kiváló egyházi férfiú, hitszónok, veszprémi püspök 1890-ben, ezen a napon született, Vásárhelyen, egy sokgyermekes bognár családjában. A felejthetetlen irodalmi hőssé vált Kenéz Katalin, Kristó Nagy Istvánné, Németh László Égető Esztere is Vásárhely szülötte (1899), az ő születési évfordulója 19-én lesz. 21-én Faragó Sándor újságíró, író, karnagy születési centenáriuma lesz, 2-án pedig Kalmár Zsigmond születésnapja. A saját találmányára gyárat alapító népszerű közéleti személyiség, Móra Ferenc barátja, 1860-ban született ezen a napon. K. F. A háború ismeretlen vásárhely áldozatai (4.) Nagy Bálint, Hmvhely 1909—1946. febr. 23. honvéd hadifogoly Nagy Ferenc, Békéssámson 1913—1945. ápr. 13. honvéd hadifogoly Nagy Lajos, Ilmvhely 1901—1946. máj. 26. honvéd hadifogoly D. Nagy Imre, Hmvhely 1912—1945. jan. 27. honvéd hadifogoly Oláh Miklós, Hmvhely 1923—1947. nov. 7. tizedes hadifogoly Olasz Ernő, Hmvhely 1918—1945. jan. 19. honvéd hadifogoly Olasz Lajos, Hmvhely 1910—1947. jan. 24. honvéd hadifogoly Orosz Gyula, Mindszent 1905—1947. ápr. 17. zászlós hadifogoly Oskovics István, Hmvhely 1918—1945. jan. 8. őrvez. hadifogoly Pagai (Pocsai?) Péter, Hmvhely 1913—1945. jún. 18. törzsőrmester hadifogoly Pál József, Hmvhely 1908—1945. nov. 25. honvéd hadifogoly Pap Lajos, Hmvhely 1906—1945. aug. 13. honvéd hadifogoly Papp István, Mindszent 1906—1946. nov. 29. ? hadifogoly Papp Pál, Mindszent 1909—1945. márc. 31 honvéd hadifogoly Petrecz Sándor, Hmvhely 1908—1945. szept. 24. honvéd hadifogoly Pincér István, Hmvhely 1911—1945. máj. 13. szakaszvezető hadifogoly Posztós Bálint, Hmvhely 1900—1945. aug. 13. honvéd hadifogoly Posztós János, Hmvhely 1925—1946. ápr. 26. ? hadifogoly Rácz Lajos, Hmvhely 1907—1947. júl. 2. ? hadifogoly Rácz Mihály, Hmvhely Szentesi u. 1906—1945. márc. 19. tizedes hadifogoly Radics Pál, Hmvhely 1911—1945. jún. 27. ? hadifogoly Ráz (Rácz) Sándor, Hmvhely 1908—1945. febr. 5. honvéd hadifogoly Rideg Imre, Békéssámson 1917—1947. jan. 18. szakaszvezető hadifogoly Rigó Ernő, Hmvhely 1920—1945. febr. 4. honvéd hadifogoly Samu István, Hmvhely 1904—1945. dec. 11. honvéd hadifogoly Sápi József, Hmvhely Temesvári u. 32. 1908--1945. márc. 9. tizedes hadifogoly Sebestyén Tibor, Hmvhely 1895—1947. nov. 7. ? hadifogoly Simon Pál, Hmvhely 1912—1947. júl. 22. honvéd hadifogoly Siile? Site? Sándor, Hmvhely 1907—1945. ápr. 16. honvéd hadifogoly (Folytatjuk) VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE___ _