Vásárhely és Vidéke, 1992. december (2. évfolyam, 534-557. szám)

1992-12-05 / 538. szám

II. évfolyam, 538. szám 1992. december 5., szombat Ára: 6 Ft Konferencia Vásárhelyen Világkiállítás - önmagunknak! Nem kérem, nem azok kárörvendő véleményét akarom megismételni, akik kezdettől ellenkíkkei a tervezett világkiállításnak! Ez a kijelentés éppen az egyik leglelkesebb expószervező szájából hangzott el azon az egész napos tanácskozáson, amelyet szerdán rendeztek a városháza nagytermében Vásárhelyen. Valóban igazuk lesz azoknak, akik azt jósolják, hogy ezt a nagy rendezvényt önmagunknak fogjuk megcsinálni — ha egyáltalán meg tudjuk csinálni —, mert nem lesz kellő számú érdeklődő külföldről? Magyarán: meg fog bukni az egész, hiszen pénzünk sincs rá? Nem erről van szó! Tekintélyes vendégek foglaltak helyet az elnökségben a vásárhelyi konferencián; ott volt Krisán Miklós, a Magyar Kulturális Kamara titkára, dr. Szikossy Ferenc, az Újkori Történeti Múzeum igazgatója, Gáborjáni Péter, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Világkiállítási Iroda vezetője, a közönség soraiban pedig a megyei önkormányzati szervek és a vásárhelyi expó-bizottság tagjai mellett a helyi képviselők közül is többen helyet foglaltak, sőt érdeklődőket is láttunk. Megtudtuk, hogy a központi szervek most dolgoznak az expó úgymond filozófiáján, amely voltaképpen szakvilágkiállítás lesz. Számunkra sokkal jelentősebb a honfoglalás 1100 éves évfordulója. Rendkívül fontos, hogy az ide látogató külföldieket itt is marasztaljuk, ne bécsi szállodájukból ruccanjanak Magyarországra egyetlen napra! Ehhez pedig a vidék aktív közreműködése kell! De ugyanilyen fontos, hogy ez az esztendő az egész magyarság kiemelkedő ünnepe legyen, amelynek keretében megmutatja tudását, múltját és jelenét önmagának! AZ ÖSSZES ELKÉPZELÉS KÖZÜL AZ ALFÖLD PROGRAM A LEGJOBB! Rendkívüli örömünkre szolgált, hogy az országos szervek a Vásárhelyet és környékét is érintő Alföld Programot tartották a legjobbnak az összes beérkezett javaslat közül! Ez a terv minden részletében kivitelezhetőnek látszik és minden részletre kiterjed! Ugyancsak egyöntetű elismerés fogadta a vásárhelyi elképzeléseket is. (Folytatás a 2. oldalon.) Mit küldött az édességbolt? Farkasné Czeller Éva, tegnap reggel felkeresett a szerkesztőségben. Kezében egy közepes méretű utazótáska. A tartalmát akkor még nem ismertem, de a hölgy arca elárulta, hogy kellemetlen meglepetésben lesz részem. Így is történt. A táska ugyanis egy rosszul összeállított ajándékcsomagot tartalmazott, amelyet Farkasné Mikulásra kapott egy ismerősétől. Mint kiderült, az Andrássy úti édességboltban kegyetlen tréfát űztek vele. A hölgy egyenként rakta ki az asztalra a csomag tartalmát.. — Milyen értékű ez az ajándékcsomag? — kérdeztem közben Farkasné Czeller Évától. — Egy szegedi ismerősöm rendelte 3000 forint értékben a vásárhelyi édességboltban. Az ajándékkal örömet akart nekem szerezni mikulás alkalmából. Sajnos az édességbolt jóvoltából ellenkező hatást ért el vele. Nézze! Itt van először ez a román gyártmányú krumplicukor. Régen lejárt a szavatossága. Ráadásul ebben a szakadt csomagolásban nincsen olyan ember, aki szívesen elfogyasztaná. Vagy nézze meg ezt a jugoszláv extrudált kenyeret, ami kifejezetten diétás termék. A dobozát már jó előre felbontották, hogy ne kelljen fáradnom vele. A teásdobozról hiányzott a celofán, és szakadt volt a csomagolása is. (A csomag háromnegyed részében exjugoszláv gyártmányú édességeket tartalmazott. Persze régen lejárt szavatossági idővel.) — A csomag összértéke valóban háromezer forint? — Még közelítően sem volt annyi. Mondhatom, alaposan becsaptak engem is és az ismerősömet is. — Reklamált az édességboltban? — Természetesen. De semmi eredményt nem értem el vele. Csupán a sajnálatukat fejezték ki. Az ügynek ezzel még nincsen vége. Tegnap felhívtam telefonon az Andrássy úti édességüzlet vezetőjét és arra kértem, hogy jöjjön el a szerkesztőségbe, hogy saját szemével meggyőződhessen arról, milyen ajándékcsomagot állítottak össze az üzletükben. A kérésemnek eleget tett és megnézte a Mikulásra szánt ajándékot. Megpróbálta megmagyarázni, hogy véletlenül keveredhetett a többi eladásra váró csomag közé a szóban forgó, lejárt szavatosságú termékekből összeállított ajándékkosár. Ezek után együtt összeadtuk a csomagban küldött édességek összértékét. Nemhogy háromezret, még a felét sem érte a fogyasztásra alkalmatlan összeállítás. Kérdésemre, hogyan lehetséges mégis, hogy háromezer forintot fizettettek ki a vásárlóval, nem kaptam választ. Viszont az édességbolt vezetője megígérte, hogy a lehető leghamarabb kártalanítani fogják Farkasnét. Az eset margójára csak annyit, hogy remélhetőleg az édességbolt vezetősége is levonja majd a tanulságot, és hasonló eset nem fordul elő a jövőben. Keresé— A mindszenti Róna diszkó táncversenyt rendez minden szombaton. Döntő szilveszter éjszakáján. Szavazni a belépőjeggyel lehet. Főnyeremény egy gépkocsi A zsűriben minden szombaton sztárvendégek. Ma, szombaton az est vendége: Vincze Lilla POENET. Molnár László lemezlovas. Jól keres a pénzügyes A Statisztikai Hivatal legújabb kimutatása szerint 55 ezer 717 forintos az átlagjövedelem a pénzügyi területen dolgozóknál. Ez a hatalmasnak tűnő összeg azonban csak ott igaz, ahol 50 főnél nagyobb létszámmal dolgozó jogi személyiségű gazdálkodó szervezetekről van szó. A bruttó átlagkereset októberben ugyanezeknél a szervezeteknél 23 ezer 565 forint. Eddig a bányászok keresete volt a legmagasabb, de októberben a harmadik helyre csúsztak vissza a maguk 27 ezer 715 forintjukkal. A 20 ezres átlagot sem haladta meg viszont a textilruházati iparban dolgozók októberi jövedelme. Bende kapitány olvasta Éjszakánként sűrűn razziáznak a rend őrei. Sokszor találkoztam járőröző egyenruhásokkal. Ennek ellenére is megtörténnek az emberek nyugalmát és biztonságát zavaró bűncselekmények. A városi kapitányság parancsnoka, dr. Bende István őrnagy minden beszélgetésünk alkamával hansúlyozta, hogy a teljes rend fenntartásához háromszor több ember szükséges, mint a jelenlegi állomány. — Olvastam a Vásárhely és Vidékében december elsején megjelent cikket — mondotta a kapitány és a kezében egy csomó ügyiratot tartott. — Ebben az írásban felhívják a figyelmet a városi strandon történt garázdaságokra. Először is a létesítményt körbezáró kerítés nem nyújt nagy védelmet, másodszor a strand dolgozói késő estig végzik munkájukat és ha jól tudom portás is van. — Mit tett azért a rendőrség, hogy az elkövetők valóban megkapják méltó büntetésüket? — Három fiatal ember ellen folytattunk eljárást, 1991. október 14-én rongálás vétsége miatt. Behatoltak a kerítésen keresztül és megrongálták az említett kerámia kutat. A kihallgatott személyek tagadták, hogy bármi közük lett volna az ügyhöz. Így sajnálatos módon, bizonyíték hiányában meg kellet szüntetnünk az eljárást. Ez a magyar rendőrök rákfenéje. A megszüntető határozat egy példányát október 21-én kikézbesítettük a strandfürdőnek, amelyet V. Ferencné át is vett. Az ügyirat száma: 828/1991. Ezenkívül eljárást indítottunk két fiataltorú ellen, mert a strand területén betöréses lopást követtek el. 1992. november 12-én, Kotormán Ferenc ismeretlen tetteseket jelentett, akik az anyagraktárba hatoltak be. A kollégái a helyszínelést elvégezték és a tetteseket elfogták. A vádemelési javaslatot megküldtük a Csongrád Megyei Főügyészségnek a fiatalkorúak ügyészéhez. A leltárt azóta sem kaptuk meg a strand részéről... Egy teljesen más ügyben kerítettük kézre az elkövetőket, de nem tudjuk a leltár hiánya miatt, hogy a strand területén, „csak” rongálást követtek el, vagy el is vittek valamit... — — Változások Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke tegnap az MDF székházában tartotta előadását Szellem és politika címmel. Mi jellemzi e kettő kapcsolatát? — tette fel önmagának a kérdést. Harminc év úgy telt el, hogy íróként közben csak rejtetten lehetett politikával foglalkozni, de ma már szét kell a kettőt, választani. A politika célja, hogy győzzön, az írónak erre nincs szüksége, legfeljebb nézeteinek, de ő maga ne jusson hatalomra, a politikusnak meg kell alkudnia. Szellem és politika, általános tapasztalat, hogy a szellem megelőzi a politikát. Ma a kultúra helyett az újságírás szerepel. Hatalmas csapda az újságírás, hiszen az irodalom helyét foglalja el. A sajtó ránk kényszerítette a rögtönzést. Az újságíró kisebbségnek óriási szerepe van a világban. A politikát ebben a térségben a XX. század végén másképpen képzelték el, a szellemi élet részének véltük, s nem szabad hagyni, hogy mindent kisajátítson magának. Hátha a szellemi élet gondolatai visszahatnak a közéletbe. Például Széchenyi, mint romantikus, Bayron követe eljutott a gazdasági, és élete végén vissza. — Urbánus vagy népies irányzatnak van erkölcsi alapja? — kérdezték a közönség sorai közül. — Nem, az a kérdés, urbánus vagy népies, ez a vita így hamis. Az urbánusnak nem a népies az ellentéte, hanem az: álurbánus. Tisztában kell lenni, hogy a kettő egy organizmusban él. Ha nemzeti lenne a kormány és nemzeti az ellenzék, akkor nem érdekelne, hogy melyik győz. Ha mi a ’60-as évektől fel tudtuk volna készíteni a népet, akkor nem ért volna váratlanul a történelmi változás. Csak egy erős nép tud változtatni, kevés öntudattal csak ingadozik. Ebben a térségben az urbánus lett a legkézenfekvőbb kérdés — mert nem elintézett ügy. — décsé — Profán advent (2. old.) Csoóri Sándor Vízválasztónak érzem magam (3. old.) Kramposzok csatája (3. old.) Sportmikulás (5. old.) Sírkerti szemlélődés Míg az élők városában kegyelettel őrzik az emléktáblákat, a temetőkben mintha más törvények uralkodnának. . Ha nincs élő gazdája, újra kiváltója a sírnak, bizony többnyire enyészet a sorsa, ha mégoly neves személyt takarnak is a halmok. Itt van mindjárt a magyar táncművészet kiemelkedő alakjának, Lakatos Sándornak (1819—1892) az esete. A maga korának talán leghíresebb táncművésze és -tanára volt, a Magyar Nemzeti Színház szólótáncosa. A Magyar Színművészeti Lexikon számon tartja, de nem tudja, hol van eltemetve.. Szégyen, de már mi sem tudjuk, pedig itt porlad valahol a mi katolikus temetőnkben. Mondjuk, ennyire híres embert másikat nem tudnék említeni, viszont helyi személyiségeket igen, akiknek a temetőbezárás, akár sírlejárás miatt az utóbbi 10—20 évben jeltelenné vált a sírja. Hogy ez a gyakorlat élő, bizonyítja, hogy például Nyizsnyai Gusztávnak, városunk első neves zeneművészének a sírjára is kikerült idén a figyelmeztető cédula. Még szerencse, hogy akad egy vagy két (de nem több) pedagógus a városban, aki tanítványaival gondozza a jeles sírokat, és észrevételezi a fenyegető veszélyeket. Aktuális lenne a jeles sírok védetté nyilvánításának a kérdését az önkormányzat kulturális bizottsága elé vinni, és helytörténészek, illetékesek bevonásával vonatkozó tanulmánytervet készíteni. F. B.