Vásárhely és Vidéke, 1993. január (3. évfolyam, 558-581. szám)

1993-01-04 / 558. szám

III. évfolyam, 558. szám 1993. január 4. hétfő Számvetés gazdaszemme Ismét véget ért egy év, elérkezett a számvetés ide­je. 1992-ben megindult a földjüktől megfosztot­tak kárpótlása, átalakul­tak a szövetkezetek. Nem oldották meg a me­zőgazdaság hitelezését. Mindezt tetézte az évtized legsúlyosabb aszálya. Si­keres évet zárt a külke­reskedelem, de tovább romlott a kereskedelmi morál és ugrásszerűen emelkedett a munkanél­küliek száma. Vegyük sorra, mi történt szű­­kebb környezetünkben, Vásár­helyen és vidékén. Elkezdődött a kárpótlási tör­vény végrehajtása. Megalakultak az érdekegyeztető fórumok, s általuk kijelölték a kárpótlásra szolgáló földalapokat. Ez után jöhetett volna a kárpótlás, illet­ve az árverés, ha a kárpótlási hivatal időben elbírálta volna az igényeket. Ez a munka na­gyon lassan halad és még most­ is tart. Hogy a leendő új gaz­dák, akik termőföldre jogosul­ta­k, e késedelem miatt ne szen­vedjenek kárt, vásárhelyi kez­deményezésre a Parlament mó­dosította a törvényt. Az úgyne­vezett ideiglenes, ingyenes föld­használat adta meg a lehetősé­get, hogy termőföldhöz juthat­tak azok, akik már készen áll­tak a magántermelés elkezdé­sére. Az új tulajdonosoknak több mint 4 ezer hektár termő­földet adtak át, melyből ezer hektáron a búza már szépen zöl­den. A nagyüzemeknél megtörtén­tek a vagyonnevesítő közgyűlé­sek. A szövetkezetek átalakul­tak új típusú, magántulajdonon alapuló szövetkezetekké. A ki­válni szándékozók elhagyták a szövetkezeteket vagyon- és üz­letrészükkel együtt. Ők önálló­an kezdenek el gazdálkodni, de van példa a kiválók köréből alapított új szövetkezetre is. A folyamat nem ment zökke­nőmentesen. A vagyoni egyezke­dés során több szövetkezetben szembe került egymásal az ak­tív tagság ,és a nyugdíjasok, il­letve a kiválni szándékozók és a bent maradók. Mindenképp po­zitívan kell értékelni, hogy a sokszor éjszakába nyúló heves viták után, a közgyűlések elé már letisztult , közös megegye­zéssel létrejött — álláspontok kerültek. Az agrárágazat átalakulásával szorosan összefügg a városban Egy vásárhelyi család fellélegzése Abt Ottó, nyugdíjas gyári tisztviselő megelégedéssel és Is­ten iránti hálával tekinthet visz­­sza megtett életútjára: becsület­tel megszolgálta a maga éveit, és feleségével karöltve harmo­nikus családi körben három gyermeket nevelt fel. Volt azon­ban — egészen mostanáig — egy sötét árnyék a lelkén, amelyet közel 50 éve hordozott, s amely megkeserítette örömét is, bár beszélni nem beszélt, nem be­szélhetett róla: édesatyját koholt vádakkal mint háborús bűnöst 1946-ban kivégezték a Szovjet­unióban. Idősebb Abt Ottó honvéd­vezérőrnagy fiatal tiszt korában harcolt és fogságba is került az első háborúban. Szerencsés ha­zatérése után 1920 és 1921 kö­zött Hódmezővásárhelyen szol­gált, mint a békéscsabai gyalog­ezred egyik századparancsnoka. Itt is nősült. Ez az oka annak, hogy bár később több városba vezényelték (Szegeden, Buda­pesten, Nyíregyházán is szol­gált), a megárvult család végül is városunkban telepedett le. Abt Ottó a második háborúból is kivette a részét, és ez lett a végzete. Charkov térségében harcolt, mint a VI. német had­seregnek alárendelt 108. magyar hadosztály parancsno­ka. Kato­náival, beosztottjaival, de még a hadifoglyokkal is mindig igaz­ságos, emberséges volt — erről többen is tanúságot tettek, a legutóbb, például, Nyíregyházán, a II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred emlékünnepélyén, ahol mint ezredparancsnokukra kegyelettel emlékeztek az ősz hadfiak. Sajnos, a lélektelen, koncepciózus emberirtó gépezet mindezzel mit sem törődött. Ezért is fájt a családnak a ször­nyű, igazságtalan ítélet. A nyolcvanas évektől kezdve, ahogy a politikai körülmények engedték, fia, ifjabb Abt Ottó kiterjedt történeti nyomozásba, kutatásba kezdett. Összegyűjtött apjáról minden okiratot, amihez hazai levéltárakban csak hozzá tudott férni, és volt beosztottak­tól is kapott vallomásértékű nyi­latkozatokat. A dokumentációval 1991 tavaszán megkereste a Hadügyminisztérium illetékes osztályát. Az fölkarolta az ügyet és a megfelelő szovjet szervek­hez fordult. Az időközben Orosz Föderatív Köztársasággá vált országban felülvizsgálták az ügyet, és egy évre rá A. V. Gor­bacsov, az orosz katonai ügyész­ség rehabilitációs osztálya fő­ügyészének aláírásával megjött a válasz: Abt Ottót ártatlanul végezték ki. A család a magyar külügyminisztérium konzuli fő­osztályán keresztül értesült a fejleményeikről. Ennek alapján ez év november 12-én a Parla­ment nándorfehérvári termé­ben Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvették a rehabilitá­cióról, valamint a posztumusz altábornagyi előléptetésről szóló okmányt. Az eseményről hírt adott a Magyar Honvéd 1992. november 20-i száma. F. B. (Folytatás a 2. oldalon.) Jóléti hóbort? Környezetvédelmi aktív sze­repvállalásáról ismert a New York-i székhelyű National Ser­vice League. Különösen nagy gondot fordítanak az olyan min­dennapi életben fontos szemlélet kialakítására mint a hulladék újrafelhasználása. A NSL az irodai huladékpapír újrafelhasz­nálását tekinti legfontosabb ma­gyarországi feladatának. Több, hazánkban működő vegyesválla­lattal felvették a kapcsolatot, több intézményt kívánnak be­vonni a szélesedő újrahaszno­sítási programba. A magyar partnerek munka­társai között ma még többség­ben vannak azok, akik nem fo­gékonyak az elképzelésekre, bár vannak biztató jelek. Hazánk­ban nem csak a szemlélet, ha­nem a technológia is hiányzik. A papírgyárak gépparkja több évtizedes, a MÉH-telepek sem rendelkeznek az ilyen feladatok megoldásához szükséges feltéte­lekkel. Ráadásul a mostani át­alakulások közepette szinte ki­vétel nélkül, mindenki valami­lyen gyorsan jövedelmező üzlet­be hajlandó csak fektetni; a környezetvédelem afféle „jóléti hóbortnak” számít még errefelé. Hová tűntek Az utóbbi hónapokban, még az ünnepek előtt is nem a megszokott képet mutatta Vásárhelyen az új könyvek kínálata. Igaz a „ponyvások”, az utcai maszekok kínáltak friss köteteket, de a készlet többnyire a bestsellerek és a slágerkiadványokban merült ki. A kisebb bol­tokban korábban sem volt fellelhető a Téli Vásár teljes kínálatára, ám az idén a legnagyobb bolt, a Művelt Nép Andrássy úti üzletében is igen vissza­fogott volt a kínálat. Ho­vá tűntek a legújabb megjelenésű könyvek Vá­sárhelyről? — tettük fel a kérdést Vajnai György­­­nének, az Andrássy úti könyvesbolt vezetőjének, a könyvek? — Emlékezhetünk rá, hogy amikor eldöntötték, hogy priva­tizálják a Művelt Nép boltjait, akkor a vállalat úgy döntött, tizedáron értékesíti a készletet, ez alól csak az új kiadványok voltak kivételek. Ez az akció hosszú hónapokra elhúzódott — szerintem indokolatlanul. Azóta boltunk nem vásárolhatott, nem rendelhetett új könyveket, cse­rével szereztünk készletet. Per­sze más boltok nem mindig a legkeresettebb és legkelendőbb darabjaikat irányították át hoz­zánk.­­ Az év végi végső kiáru­sítással kapcsolatban ki dön­tött arról, hogy mely könyvek­től kell „megszabadulni?” — Két szakértő jött a válla­lattól, akik meghatározták mely műveket adjuk el tizedáron, me­lyeket küldjük át Szegedre és Kecskemétre az ottani boltokba. — b — Fejenként egymillió? A kormány legújabb privati­zációs elképzelései szerint, ta­vasztól minden állampolgár kap­hatna 1 millió forint értékű hi­teljegyet állami tulajdon vásár­láshoz. Az Állami Vagyonügy­nökség már dolgozik a terv részletein, és azt szeretné, ha az új módszer ötvözné az ingyenes vásárlás lehetőségét a piacgaz­daság versenykövetelményeivel. Az új privatizációs csomag fő célja az állami tulajdon lebon­tása és hatékonyabb működési feltételeinek megteremtése. Szak­emberek ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy a magyar vállalatok iránt megcsappant a külföldi tőke érdeklődése, hiszen a „legzsírosabb falatokat” már eladták. A szakértők szerint a kormány tervei mögött politikai szándékok is meghúzódnak, hi­szen a koalíció jobb eredmé­nyekre számíthat a következő választásokon, ha széles rétege­ket kedvezményes úton juttat tulajdonhoz. A programnak az egyik eleme az úgynevezett hiteljegy konst­rukció, amelynek a legfontosabb célja az, hogy azok a vállalko­zók is hitelhez jussanak — vá­sárlási lehetőséghez jussanak — akiknek saját erő egyelőre nem áll rendelkezésükre. Előrelátha­tólag az 1 millió forint értékű hiteljegyhez nem kell majd ban­ki fedezet, de az kizárólag álla­mi tulajdon vásárlására fordít­ható. A jegyért valószínűleg kezdetben csak névleges összeget kell majd fizetni, és a hitel ösz­­szegét hosszú idő alatt alacsony kamattal kell törleszteni. A spe­kulációk elkerülése érdekében, a jegyek adásvételét és össze­vont felhasználását korlátozni fogják. Az elvi döntés kormányzati szinten megszületett. Jelenleg a "koncepció részletei állnak ki­munkálás alatt, minden remény megvan arra, hogy ez március végére reális lehetőséggé váljon. - mezei - Jeges örömök (2. old.) Kopjafa a brucki hősi halottaknak (2. old. Rózsi tanti Münchenből (3. old.) Sajtómarakodás és önmarcangolások (3. old.) h­n Sr.­Gyík A történelmi idők népei számára a 3-as szám va­rázserővel bírt, a szeren­csét hajszolók számára ka­­balisztikus volt. Ami na­gyon fontos és nagyon je­lentős az három. A legen­dákban, a mesékben, a közmondásokban. Gondol­junk a három kívánságra, a három királyokra, vagy „három a magyar igaz­­ság”-ra stb. A Vásárhely és Vidéke ezzel a mai számával meg­kezdte a harmadik évfo­lyamát. Könnyű lenne azon viccelődni, hogy mi­lyen jó is lenne, ha telje­sülne három kívánságunk e ritka alkalomból. A saj­tó jó tündére azonban nem mutatkozik. Jobban vonzódik a nagy számok­hoz. A tündérnek igaza van. Nem számít, hogy hánya­dik. Hanem hogy mennyi? Ezer? Kétezer? Ha majd 3 ezer lesz! Az már vala­mi. Vagy hat. Vagy mint a „lila”: 9 ezer. Ez a mai magyar sajtóigazság: a példányszám, az előfizető és a minőség. Ennek a há­romnak kell növekednie, hogy egyáltalán kívánsá­gaink lehessenek. Nos, növekedni fog. A három vásárhelyi lap kö­zül a legkisebbnek jutott a legkevesebb hamuban sült pogácsa, de tarisz­nyájában három kincs szunnyad: városszeretet, emberszeretet és a lap sze­­retete. Ez ad erőt, hogy megbirkózzon az értetlen­ség kása­ hegyével, a rossz­­indulat hétfejű sárkányá­val és legyőzze a kishitű­ség kőszívű és vérszomjas óriását. Nem jár érte királylány, sem fele királyság, de el­nyerheti az ön bizalmát, kedves olvasóm. És ez a legtöbb, amit a harmadik évfolyamtól ebben az év­ben, újra hat oldalon, el­érni szeretnénk. (mórász)

Next