Vásárhely és Vidéke, 1993. május (3. évfolyam, 657-680. szám)
1993-05-03 / 657. szám
Kirándulás Kárpátaljára Farkas Ferenc, a Magyar Kárpátalja Baráti Társaság elnöke tájékoztatta lapunkat a Bethlen gimnázium és a baráti társaság által szervezett kárpátaljai kirándulás programjáról. Az indulás július 1-jén 6 órakor lesz, az autóbusz a Cseresnyés Kollégium elől indul (Oldalkosár utca 1.). Az első napon a csoport megtekinti Munkács várát, majd estefelé szállásfoglalás Ungváron. Másnap a város megtekintésével folytatódik a program, melynek keretében a csoport megkoszorúzza Petőfi Sándor szobrát. A harmadik napon kirándulás lesz az uzsoki hágóba, majd egy gyalogtúra következik Neviczke várához. A következő nap eseményei közül érdemes kiemelni a Vereczkei hágóba tervezett kirándulást. Este Husztra érkezik a csoport, ahol másnap városnézéssel folytatódik a program. A hatodik nap kirándulás lesz a knaszlatinára, ahol a résztvevők alászállnak majd a sóbányába. A következő nap Dolhára indul gyalog a csoport. A nyolcadik napon indul vissza a busz, Nagyszőllős, Tiszaújlak, Csetfalva és Beregszász érintésével. Hazaérkezés a tervek szerint július 8-án este lesz. Csöng a telefon Maga a szó is kényelmetlenül kirekesztőszerű. Amolyan nem jó ízű megkülönböztető. Mintha a panel gettó lenne. Valamilyen láger, ahol összezsúfolnak egy rakás embert, családot, időseket, fiatalokat, gyerekeket. Egy feltételesen szabadlábon lévő élő társadalmi csoport, éjszakára bezárva a szobáknak nevezett 4x3-as, 5x2-es kis cellákba, amit igaz, hogy ellátnak kevés telefonnal, hideg-melegvízzel, gázzal, villannyal és radiátorokkal de azért az ötven-hatvan négyzetméter csak messziről sok. Közelről rém kényelmetlen, szűk közlekedők, pindurka konyhák, éléskamrának nevezett benyílók, nem emberméretű fürdőszobák. Liliput. Minden van, de kicsi és szűk. És mégis LAKÁS! Azt senki nem mondhatja, hogy nem az. Csak nincs levegője - ha tetszenek érteni. Amikor az első ilyen lakások megépültek még dúlt a szocializmus. A szociális érzék pedig azt diktálta, hogy minél hamarabb, minél több rászorultnak, minél nagyobb számban legyen fedél a feje fölött. Előbb 5- 10, aztán 20-30, majd már 40-60 ezer ember számára nőttek ki a földből ezek a betonszörnyetegek. És dagadtak a mellek, csillogtak a szemek és kitüntetések. Íme a szocilaista rendszer erejének bizonyítékai. Meg a teljes foglalkoztatás, meg az olcsó kommunális szolgáltatások, a grandiózus hőközpontok kígyózó csöveivel a földben, levegőben. Nem számított a pénz. Első volt a dolgozó ember. Aztán már nem volt megállás. Kellett a hely. Buldózerek simították el a terepet, ha volt rajta házacska, ha nem. Oda paneltízes, vagy szalagötös épült. Emlékszem a lázas költözések vidám kalákáira, a rendezetlen, alig járdás, fátlan, kietlen lépcsőfeljárók poros-sáros földjére kirakott viseletes bútorok felcigelésére az ötödikre és a nagy és vidám lakásszentelőkre. De az odaszületett gyerek már semmit sem tudhattak a a kertes házak légköréről. A szomszédolás kedves szokásáról. Ők már a „cellákban” laktak. Az ajtón kívül a világ bezárkózott, hűvös és elutasító lett. És ránk köszöntött a Piac. „Jó napot kívánok - mondta a Piac és kinyújtotta a tenyerét - mától ez is drágább, az is drágább, ez mától fogva nem ingyenes, az mától fogva pénzbe kerül. Tessék csak fizetni, ide az én tenyerembe!" Ettől kezdve a panellakók kiszolgáltatottak lettek. Nem olyan borzalmasan, de elvileg teljesen. Csak gondoljunk bele. Teljes komfort: hideg-meleg víz, fűtés és gáz. De ha valamilyen oknál fogva a vízhálózat meghibásodik, nincs nyomás; ha valamilyen oknál fogva megszűnik a gáz; ha valamilyen oknál fogva nincs melegvíz ezekben a lakásokban a benne lakók tehetetlenek. A kertes, vagy családi házakban van kémény, van tűzhely, néhol még fúrt kút is van. Tudnak meleget csinálni és ivóvizük is van. Tudnak főzni és nem fáznak. De a tízemeletesben hol rak tüzet? Mivel főz? Hogyan melegszik? Ne irigyeljük hát az összkomfortjáért. Aztán a közüzemi díjak. Ha soknak találja, akkor nem takarékoskodhat. Nem tud. Hiába zárja el a fűtőtesteket, hogy csak egy helyiséget fűt, nem teheti. Fizetni ugyanannyit fizet, mintha mindegyik radiátor ontaná a hőséget. Hiába él egyedül és a napi főzőcskéhez tized annyi gáz kell, mint a felette lakó öt tagú családnak, a gázátalány ugyan annyit tesz ki, mint amazoknak. A nagy számok törvénye alapján persze kiegyenlítődik a sok és a kisfogyasztás, de a kisfogyasztó fizeti meg a nagyok túlfogyasztását is. És amíg az egyedi mérőket be nem állítják addig ez így is marad. Egy lakossági fórumon felállt egy fiatalember és hangos szóval fakadt ki, miért kell ennyit vacakolni ezekkel a számlákkal, a panelban lakókkal, hiszen csupán néhány ezer családról van szó az ötvenes lakosságból. És nem áll egyedül ezzel a véleményével. Sokan gondolkodnak így... Szeretné, ha megértenének. Az a hölgy, aki vette a telefont és felhívott a szerkesztőségben, és kikérte magának azt a megkülönböztetőnek érzett kifejezést, hogy őt csak egyszerűen „panellakónak” nevezem csak azért, mert nincs pénze kertes családi házban élni. El kell viselnie, hogy a legkülönfélébb gazdasági hatásokra kénytelen egyre emelkedő szolgáltatási díjat fizetni csak azért, mert semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére, hogy maga határozza meg szükségleteinek mértékét. A „paneltársadalom” kifejezést pedig egyenesen sértőnek találta. Pedig...! Talán épp ez a furcsának tűnő megjelölés lesz az, ami hamarosan egységbe kovácsolja ezt a társadalmi réteget. Ezt a legkevésbé jómódú középréteget, akik nyugdíjból vagy csak bérből élnek, akik minden mellékes keresettől megfosztottak. Akik krumplit, zöldséget képtelenek az erkély (ha egyáltalán van) virágföldjében megtermelni, akinek minden pénzbe kerül, amiből viszont nagyon kevés van. Lakásukon, a berendezéseiken, a felszereléseiken ott ül az OTP-hitel. Mi fog történni, ha egyszer ez a réteg végképp eladósodik és nem fog fizetni? Leállítják a gázt, a fűtést, elzárják a csatornákat? A hitelező kilakoltat? Bádogváros keletkezik a város körül? A múlt rendszer hibája. Rendben. Az átkos kommunisták pazarlása. Rendben. Az új rendszer öröksége? Igaz. Ám szakember legyen a talpán, aki megmondja, hol húzódik a tűréshatár, a konfliktustűrés küszöbe? Itt tízezer ember egy rakáson él, nem szétszórva. Egy tömeg. Mi lesz ha egyszer az egymás mellett lakói elkezdenek beszélgetni? Ha az egy lépcsőházban lakók találnak egymásra, ha a tömblakók kezdenek összegyűlni valahol és... A hölgy, aki telefonált, semmiképp nem akarta, hogy a neve nyilvánosságra kerüljön. Arra sem volt hajlandó, hogy gondolatait leírja és elküldje nekünk vagy a képviselőjének. De úgy érzi, hogy egy olyan társadalmi réteghez tartozik, amelyikre rossz fényt vet az, hogy hol lakik. Nem azt mondom, hogy szégyenli - de már ideges. Lázasan kellene keresni problémáikra a megoldást. Lázasan. De ne úgy, hogy azt bólintsuk fejbe, aki szóvá teszi... Mórász Attila A panellakó 2 Dr. Grezsa Ferenc szerint: A vádak nem állnak meg A múlt héten Szegeden rendezett Németh László-konferencia hallgatósága között fedeztem fel dr. Grezsa Ferencet. Az országgyűlési képviselő nemrégiben tért vissza Angliából, ahol a kommunista veszélyről tartott tanácskozáson vettrészt. Erről az eseményről, valamint a városunkban a közelmúltban lejátszódott és igen nagy visszhangot kiváltott Rapcsák-ügyről beszélgettünk az ülésszak szünetében. Az interjú első részében ez utóbbi témáról, holnap megjelenő második részben pedig angliai tapasztalatokról vall a politikus. - Hogyan fogadták kormánykörökben a vásárhelyi polgármester ténykedése körül kialakult vitát? - Igen nagy figyelemmel kísérték a történteket a Parlamentben és az országos sajtóban is. Az MDF frakcióból sokan érdeklődtek tőlem és Kószó kollégámtól a részletek felől. Általában úgy értékelik az eseményeket, hogy ami történt, az egy laboratóriumi kísérlet volt, egy miniatűr változata annak, ami országos viszonylatban is lejátszódhat. A gratulációkból, melyeket a frakció tagjaitól kaptunk, arra következtetek, hogy jól helytálltunk, egyértelműen a demokrácia sikereként könyvelhetjük el, hogy a felfüggesztés nem következett be. Bebizonyosodott az, hogy azokkal az eszközökkel, melyekkel az ellenzéki képviselők éltek, nem lehet sikert elérni. Miért itt, és miért ebben az időpontban robbant ki az ügy? - A liberális pártoknak igencsak bögyükben van Vásárhely, hiszen a város szellemisége közismert, azonkívül azon kevés település közé tartozik, ahol a koalíció által támogatott polgármestert választottak. Személyesen nekem is szerepem van ennek az ellenszenvnek a kialakulásában, hiszen nem sokkal az első választások előtt megjelentettem egy írást (Apák és fiúk címmel Sz. Gy.) mely igen nagy visszatetszést váltott ki liberális körökben. A Népszabadság újságírója a Rapcsák-üggyel kapcsolatos riportjában meg is említi dr. Grezsa Ferenc nevét, aki röpiratszerzőként tart előadást a röpiratszerzés erkölcsiségéről. - Igen ezt a momentumot nagy előszeretettel szokta kiemelni személyemmel kapcsolatban a Népszabadság újságírója. Az én írásom nem röpirat volt, hanem választási kiadvány, és egy „g” jellel írtam alá. Sajnos nem ellenőriztem le annak idején a hozzám beérkezett adatok pontosságát, ezért több tévedést tartalmaz a szöveg. Ezért az írásért engem meghurcoltak, de a városban terjesztett röplapok szerzői jogát senki sem vállalta fel. Hogy értékeli a jelenleg kialakult helyzetet? - Az emberek képesek voltak egy helyzetben megfogalmazni a véleményüket, s nem igaz az a vád, hogy bizonyos pártok nyomást gyakoroltak volna a közvéllményre. Az aláírások, melyeket dr. Rapcsák támogatására gyűjtöttünk, különböző pártállású emberektől származnak, nem nevezhetők pártlistáknak, ezek a nyilatkozatok. - Nem érzi-e, hogy a polgármesterpártiaknak aláírásgyűjtés helyett 15 pont cáfolásával kellett volna inkább foglalkoznia? -A probléma felvetésének stílusa olyan volt, hogy nem lehetett választ adni ezekre a vádpontokra. Túl személyeskedő volt a vád megfogalmazása, hiányoztak belőle a konkrétumok. - Hogy állhatott elő az a helyzet, a régebben többségben lévő Rapcsák-pártiak az utóbbi hónapokban kisebbségbe kerültek a testületben? - Úgy gondolom Kovács Lajos képviselő elemzése nagyon reális képet adott az utóbbi hónapokban kialakult helyzetről. Az, hogy egy problémát felvetnek, nem gond, de ilyen módszerek alkalmazása nem fér össze a demokrácia elveivel. Az ellenzéki többségből a két közgyűlés között elapadt és patthelyzet alakult ki. Ennek okáról különböző pletykák keringenek a városban. Nyilvánvalóvá vált az első közgyűlés után, a felfüggesztés matematikai képzetté vált. Azok, akikre állítólag nyomást gyakoroltak, nem álltak el szándékuktól. Politikai megfontolásból magam is beszéltem egy képviselővel, aki a beterjesztők közé tartozott, és elmondtam azt a véleményemet, hogy egy nagyon erős ellenreakció várható, és megítélésem szerint ez nem tesz jót sem neki, sem pártjának. Ezt én nem tartom nyomásgyakorlásnak. Sajnos nem volt eredménye ennek a beszélgetésnek, mert ő és csoportja végül a matematikai kényszernek engedelmeskedve álltak el a felfüggesztés szándékától. Az MSZP-s képviselővel nem beszéltem, mert bíztam politikai érettségében, és a történtek engem igazoltak. - Mit vár a következő hónapoktól? - Biztos vagyok benne, hogy a vádak nem állnak meg. Ezért a képviselők egy csoportja teljesen elveszti támogatottságát. Másrészt, a polgármester eddigi ténykedésének néhány gyümölcse be fog érni rövidesen. Sz. Gy. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Juhász-monológ Elmondta az ősi juhász-kultúra jeles képviselője, Krecz Gyula, aki Kiskunfélegyházáról érkezett a közelmúltban rendezett vásárhelyi „Szent György-napi” juhászversenyre. - De jó, hogy megszólított, mert a bánatomat elmondanám, nincs kinek! Csak annak a jó Istennek, de ő nem mondja senkinek. Magyarországon, az őshagyományos pásztoremberekkel nem történhet meg, hogy a jószágát padlóra teszik - ilyen egyszerűen. Van 700 birkám és 370 bárány maradt ott, amit húsvéti exportra szántunk. Ez a legfőbb terméke a juhászainak, amiben megtaláltuk volna a számításunkat. Ha nem marad pénz a zsebünkben, nem adnak lehetőséget a pásztorembereknek, önérzettel, lelkiismerettel lehetetlen fenntartani az ágazatot. Hiszen 600 ezer forintba került a befektetésem. A gyapjú meleget, a tej életet adott, ám a legnagyobb lehetőségünk az export volt. Majd talán kapunk kilónként 110 forintot a 250-290 helyett, csakhogy vevő egyelőre nincsen. Tehát nem a verseny végett vagyok itt, hanem azért, hogy buzdítsam a juhász-barátaimat. Fel a fejjel fiúk! Csak talpon bírjuk ki! Akinek van úgy kevés tartaléka, talán „kihúzza” ezt az évet. Mi fáradt emberek vagyunk. Naponta 260 birkát kell megfejni, ebben a feleségem segít. Dán exportra viszik a tejet, ez is hozzájárul önmagunk és az állomány fenntartásához. Szinte sírva mondom itt a társaimnak is, hogy tartsuk fenn a juhászatot. Sok jóakaratú fiatalembert látok magam körül, nagyon szeretném a botot a kezükbe adni, hogy öcsém, szívvel kell a jószággal bánni, akkor az eltart téged! Úgy gondoltuk a feleségemmel, hogy amíg 2 birka lesz Magyarországon - a 35 éves munkánk után úgy érezzük - az egyiknek a miénknek kell lenni. S. J.