Vásárhely és Vidéke, 1993. július (3. évfolyam, 704-730. szám)

1993-07-01 / 704. szám

III. évfolyam, 704. szám 1993. július 1., csütörtök Ára: 6 Ft Ki segít a magángazdákon? Mint arról beszámoltunk, a határ­ban beértek a gabonák. Kezdődik az aratás. A parasztember életében min­dig nagy jelentőségű volt e munka, hiszen a mindennapi kenyérnek valót gyűjtik be. Nagyapáink és apáink nem véletlenül nevezték a búzát „ életnek”. A szövetkezetekben és az állami gazdaságokban a betakarítás személyi és tárgyi feltételei többnyire biztosí­tottak. De, vajon hogyan alakul ez a kérdés a most induló egyéni, magán­­gazdaságokban. Ismeretes, hogy váro­sunkban és vonzáskörzetében az ide­iglenes földhasználati joggal több mint ezer ember élt, melynek során 4 ezer hektár területet magángazdák művel­nek. E terület több mint egynegyedén, 1200 hektáron termelnek kalászos ga­bonát. Vajon hogyan sikerül az aratást elvégezni ezeken a táblákon? Lesz-e vállalkozó aki szolgáltatásként segít a géphiánnyal küszködő gazdákon? Nos, erre kaptunk választ tegnap este a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület Mátyás utcai székházában. Mint ismeretes e szervezeten belül működik egy jól szervezett növény­termesztési szakosztály, melynek ve­zetője Zsilinszky Emil agrármérnök. A kisteremben összegyűlt magán­gazdák és érdeklődők előtt tartott tá­jékoztatóból a következőket tudtuk meg: A szakosztály eddig is figyelemmel kísérte a magángazdaságok működé­sét, a lehetőségekhez mérten szakta­náccsal, vetőmagbeszerzéssel és egye­bekkel segítette boldogulásukat. Most, hogy eljött az aratás kezdete, ebben is segíteni szeretnének tagjaiknak illetve az érdeklődőknek. A lehetőségeket kutatva, felkeresték a szövetkezetek és a Hód-Mezőgazda Rt. vezetőit, ezen termelő üzemek rendelkeznek megfelelő kapacitással arra is, hogy bérmunkában segítsenek az egyéni gaz­daságoknak. A tárgyalások eredménnyel végződ­tek, sőt a szövetkezetek maguk is keresik a szolgáltatások lehetőségét, hiszen a meglévő géppark teljes ki­használása a cél. Aratást vállal a Május 1., a Dózsa, a Hód-Csillag, a Tangazdaság és a Hód-Mezőgazda Rt. Zsilinszky Emil az egyes munkák díjtételeit is ismertette, amelyek üze­menként kis eltérést mutatnak. Hang­súlyozta: a felsorolt tarifák tájékozta­tó jellegűek, apró változtatások még elképzelhetők. Az alapárra a 6 száza­lékos áfá-t minden esetben rá kell számolni. A kombájnolás díjtételei 4000 és 4500 forint között alakulnak hektáronként. Természetesen az ara­tók a szállítást is vállalják, ennek ára 10-15 forint mázsánként, de van aki kilométerben számol. Lehetőség van tisztításra, szárításra, sőt bértárolásra is. A tisztításért 9-14 forintot kérnek mázsánként, a bértárolásért 7-9-et. A Hód-Mezőgazda Rt. a betakarított ter­mést felvásárolja, ha a gazda hajlandó eladni. Ebben az esetben az aratás úgynevezett kedvezményezett tarifá­val történt, ami jóval olcsóbb (40 mázsás termésátlagra számolva, 2000 forint körül van hektáronként). A ter­mésért 720 forintot kínálnak mázsán­ként, plusz 10 százalék áfa, ami végül is 792 forintra rúg. Ezenkívül az ocsút is megvásárolják, 150 forintért mázsáját. Ezek után szót kapott Lőkös Mi­hály magánvállalkozó is. Mint mond­ta, társával mezőgazdasági szolgálta­tásra rendezkedtek be. A talajelőké­szítéstől a betakarításig minden me­zőgazdasági munkát vállalnak. A mi­nőség garanciája a majd 10 éves gya­korlat és a John Deere géppark. Úgy érzi árban versenyképesek a szövetke­zetekkel, náluk egy hektár aratása 3500 forint körüli összegbe kerül, 10 hektár felett 5 százalék kedvezményt adnak. Szállítást is vállalnak, 5-20 kilométeres távolságon belül 1 „ kanyar” 350 forint, 5 kilométernél közelebb olcsóbb, ami helyszíni alku tárgya. Befejezésül Zsilinszky Emil még egyszer hangsúlyozta, a felsorolt tari­fák tájékoztató jellegűek. Jelentkezni a munkavállalók irodáiban lehet, va­lamint az egyesület Mátyás utcai szék­házában a hivatalos időben. Legvégül felhívta a gazdák figyel­mét arra, hogy vigyázzanak a szalmá­ra is, ne hagyják kárba veszni mert az idén „ nagy becsülete” lesz. Nálunk még 20 forint körül van a kis bála darabja, de az ország egyes vidékein már most 100 forintért el lehet adni - hallottuk. Héjjá J. Gyula Mindszenti Napok - július 2-4-ig Mindszenti Napok elnevezéssel júli­us 2 és 4. között rendezi meg a Kárpát-medence Mindszent érd- és utó­­nevű településeinek kulturális és sport­­találkozóját a városi címre pályázó 7960 lelkes Csongrád megyei nagy­község Mindszent. Az erdélyi Csíkmindszenttel kiala­kult testvérközségi jó kapcsolat alap­ján tavaly szeptemberben született az ötlet, hogy nyáron rendezzük meg a Mindszentek találkozóját. „ Gondokkal terhelt világunkban az embereknek kevés lehetőségük van két-három fel­hőtlen, jó hangulatú nap eltöltésére. A találkozó megrendezésével ehhez kí­vánunk lehetőséget biztosítani, e ren­dezvény a határainkon túli magyar­sággal való kapcsolattartásra is meg­felelő fórum lenne. A találkozót pá­rtideológiáktól függetlenül, politika­­mentesen kell megvalósítanunk" - hangzott el az ötlet előterjesztésében. A képviselő-testület azonnal az ötlet mellé állt, s kedvező visszhangra ta­lált a lakosság körében is. Elindult a szervező munka. Meghívó levelünket 17, egykor Ma­gyarország területén levő település­nek küldtük el, 9 magyarországi, 4 szlovákiai, 3 romániai és 1 lengyel községbe. E települések egyben azo­nosak, a községek nevüket minden­szentek tiszteletére felszentelt templo­maik után kapták. 5 magyarországi - Csehimindszent, Csonkamindszent, Mátramindszent, Mindszentkálla, Mindszentpuszta (társközségével Pérrel) -, 1 erdélyi - Csíkmindszent - és 1 felvidéki település - Szepesmind­­szent - jelezte részvételét a találko­zón. Közben Szepesmindszent vissza­lépett, mivel a találkozó módosított időpontja ütközött egy fontos szepes­­ségi egyházi ünnepel. Mindszent - néhány fizetővendég szolgálati szoba kivételével - nem ren­delkezik vendégek elszállásolására al­kalmas szállodával, panzióval, így a 340 más Mindszentekről érkező ven­déget - a csíkmindszentiekkel kialakí­tott megoldás alapján - elsősorban házaikban ingyenesen szállást felaján­­ló családoknál, néhányukat a tiszai strand melletti hétvégi házakban és a kempingben szállásoljuk el. Az önkor­mányzaton kívül tehát a lakosság is jelentős szerepet vállal a rendezvény sikerében. A fesztivál rendezői szeretnék, ha a Mindszenti Napok a Mindszentek ta­lálkozóján túl a szűkebben vett mind­szentiek, azaz a községben élők, illet­ve a Mindszentről elszármazottak ta­lálkozója is lenne. Ezért most első alkalommal rendezzük meg a Mind­szentről elszármazottak találkozóját és tanácskozását is. Ezzel szeretnénk erő­síteni az elszármazottak kötődését szülőfalujukhoz, s reméljük, hogy - mivel egy kicsit már a külső szemlélő szemszögéből is látják szülőfalujukat - észrevételeikkel, ötleteikkel, javasla­taikkal segítenek megtalálni Mindszent egyéni arculatát, amitől Mindszent Mindszent és egyre inkább az lehet. A tanácskozáson elhangzottakat szeret­nénk felhasználni a település hosszabb­távú fejlesztési koncepciója kialakítá­sában. A Mindszenti Napok tiszteletére lapunk holnap 4 oldalas melléklettel jelenik meg. A magasból Tudósok állítása szerint a hegyvi­déki ember karakterét, gondolkodás­­módját meghatározza az a tény, hogy magasból tekint le a világra. Ugyan­ekkor fel is kell néznie a fölé maga­sodó hegyekre. Ezzel magyarázzák, hogy a hegyi emberek vallásossága is mélyebb, mint a síkvidékieké. Már Galyasi Miklós, a legendás múzeumigazgató is az alföldi menta­litással magyarázta, hogy a vásárhe­lyi ember nem szereti „ hegyet", azaz lépcsőt mászni, és ezért sem megy föl szívesen a Tornyai János Múzeum emeleti termeibe. Az elmúlt rendszer helyi művészetpolitikusai éltek is ez­zel, és akit kevésbé tartottak fontos­nak vagy kedvesnek, annak a műveit fölrakták az emeletre, így vált a mú­zeumi lépcső minőségi határrá. Tény, hogy a világ egyformább, ha mindig ugyanabból a magasságból szemléljük. Nehezebben vesszük észre szépségeit, de hiányosságait is. Ady írta: „ Még magasból nézvést meg­volna az ország". Túl magasból nem tanácsos nézni semmit sem, mert a hiányosságokat nem veszi észre a szem. Repülőgépről tekintve elvisel­hető látványt nyújt a szürke gyártelep, nem látszik a szemét, a lekopottság. Kár, hogy olyan ritkán van módunk itt az Alföldön fölballagni egy-egy toronyba, s onnan körülnézni. A város sebei egyszerre kitárulnak, ha a Vá­rosháza, vagy valamelyik templom tor­nyából tekintünk szét Vásárhelyen. Az a fatális tévedés, amely tízemeletes panel-emlékműveket akart emelni egy rendszer dicsőségének megörökítésé­re. Embereket ragadtak ki megszo­kott életközegükből, tönkretették a vá­ros természetes arányait, életritmu­sát, fejlődését fals irányba terelték. Ami lentről nyomasztó csupán, az a tornyokból tanulság. Olyan, mint a sakktábla felülről, pontosan látszik rajta a játék állása. Sakktáblát szem­­magasságba helyezni és úgy nézni: nem áru el semmit a játszmából. Nem csupán méterekben kifejezhető magasság létezik. Van szellemi is, úgy hívjuk: emelkedettség. Ahhoz, hogy egy település valóban jól fejlődjön, legelsőbb erre van szükségünk. És ahol a lelkekben helyes arányok ala­kulnak ki, ott a település képe is szép lesz. Közelről és távolról egyaránt. „ Van munka, teendő bőven! " (2. oldal) Van túlvilág? (3. oldal) Meglátogattam Posztós nénit... (5. oldal) Vásárhelyi ezüstérem (7. oldal) Mit mond Medgyasszay László? A pénz hiánya országszerte gond Az utóbbi időben Medgyasszay László, a Földművelésügyi Miniszté­rium politikai államtitkára az ország több helyén járt, hogy személyesen tájékozódjon a magyar mezőgazdaság helyzetéről. A nemrégiben bekövetke­zett természeti katasztrófa, jégverés után megyénket is felkereste, sőt vá­rosunkban is járt. Személyesen meggyőződhetett a pusztító vihar és jégverés okozta ká­rokról. A katasztrófa sújtotta gazdák­nak elmondta: a kormány mindent megtesz a károk enyhítésére, ő maga maximálisan támogatja azt a gondola­tot is, hogy a biztosítással nem ren­delkező gazdák is kapjanak valami­lyen segítséget az államtól. Tudjuk, azóta már történt intézkedés erre vo­natkozóan, az azonban még nem derült ki, hogy mennyi jut ebből az összeg­ből a biztosítással nem rendelkező gazdáknak. Reméljük, rövid időn belül megtudjuk. A látogatás során egyéb kérdések­ről is elmondta véleményét. Többek között azt is próbálta bizonygatni, hogy a mezőgazdaság nehéz helyze­téért nem csupán a kormány agrárpo­litikája hibáztatható, hanem a mező­­gazdaság jövedelemtermelő képessé­gének a hiánya is. Súlyos gondot okoz a tulajdonrendezés elhúzódása. A földhöz jutottak nemcsak a föld birtoklásának örömét, hanem annak nehézségeit is érzik, főleg azt, hogy még mindig nem lehet megfelelő hi­telhez jutni. A pénz hiánya - bármerre jár az országban - mindenhol gondot okoz. A mezőgazdaságra nagy szükség van, az adottságaink megvannak. A baj az, hogy a piacaink egy részét elvesztettük, hiányzik a hazai fizető­képes kereslet az élelmiszerek iránt. A fogyasztó sem tud fizetni, de az állam sem tudja finanszírozni a ter­melést. Ennek ellenére nem tagadhat­juk le, hogy a kormány kedvezmé­nyes hitelekkel, kamattámogatással se­gíti a termelőket, és mindent elkövet annak érdekében, hogy a jövőben a mezőgazdaság nagyobb támogatást él­vezzen. Az értékesítési biztonság megte­remtése nagyon fontos dolog. Ebben segít az elfogadott agrárrendtartási tör­vény és a nemrég létrehozott agrár­­rendtartási hivatal. Meg kell tanul­nunk szabályozott piacban gondol­kodni - csak azt, és annyit termelni, amennyire szükség van. Ebben a mun­kában óriási szerepük lesz a termék­­tanácsoknak. Meg kell tanulni, nem­csak a májusi eső, de az információ is aranyat ér a mezőgazdaságban. Elismerte, az emberek félreérthe­tetlen, egységes álláspontot várnak a kormánytól, de sajnos a tájékoztatás nehezen jut el hozzájuk. Mint mond­ta, a látványos eredmények eléréséhez türelemre és időre - no meg békesség­re van szükség. - héjjá - Lelkes István

Next