Vásárhely és Vidéke, 1993. október (3. évfolyam, 781-805. szám)
1993-10-01 / 781. szám
III. évfolyam, 781. szám 1993. október 1., péntek Ára: 6 Ft Minőség és alacsony ár Majdhogynem véletlenül került a kezembe a BURTON-APTA Kft. 25. évfordulójának megünneplésére invitáló meghívó. Schliffer Ervinnel többször is időpontot egyeztettünk, míg valóban sor került a beszélgetésre, ahol végül nem is ő volt a beszélgetőtársam, hanem fiatalabb ügyvezető társa, Varga Márton. - Protokoláris interjú? - Igen. De nem csak. - Akkor tessék - nyom a kezembe egy szép kivitelű füzetet, amiből minden kiderül. Többek között: az üzembehelyezés 1968 októberében történt, akkor még az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Finomkerámiaipari Művek a felügyeleti hatóság. 1990. júliustól APTA néven egyszemélyes Kft.-ként üzemel. Tulajdonosa ekkor az Alföldi Porcelángyár. Külföldi tőke bevonásával 1991. október 30-tól német-magyar vegyesvállalatként működik. Jelenlegi tulajdonosok: K. - F. Hensich Beteiligungsgesccttend Co. KG. Alföldi Porcelángyár Rt. A foglalkoztatott létszám 200 fő. - Az első kérdésem a privatizáció. - Általában, vagy a mi esetünk érdekli? - Mindkettő. A véleménye is érdekes, mint szakembernek a véleménye, és természetesen a konkrét eset is. A mi esetünkben az történt, hogy a gyárnak egy részét a német tulajdonos „ kivásárolta”, illetőleg pótlólagos tőkét biztosított számunkra készpénz formájában. A mi privatizációnkat ezért, és amiatt, hogy a német partner hozta magával nyugat-európai piaci kapcsolatokat, egy jól sikerült privatizációnak kell tekintenünk. Hiszen rendelkezésre állt a pénz a fejlesztéshez. Ennek a 100 millió forintot meghaladó beruházásnak egy része az új csarnok 2000 m2-es épülete. A második évben 80 millió forint került beruházásra, ez az érték több mint duplája a cég alapítása előtti időszakáénak. Növeltük a foglalkoztatottak számát is 110-ről 200 főre. - A külföldi tulajdonos mennyiben változtatta meg a munkamódszert? - Ténylegesen nem sokat avatkozott be a termelésbe. Az ügyvezetés által előterjesztett és a taggyűlés által elfogadott üzleti terv alapján dolgozunk. - És általában a privatizációról mi a véleménye? - Megítélésem szerint a privatizáció nagyon fontos, de nagyon keveset ér, ha nem párosul pótlólagos forrás bevonással, legyen az anyagi, piaci vagy technológiai lehetőség. - Ez konkrétabban? - Egy vállalatnak a tulajdonos szükséges, de nem elégséges. Tehát hiába, ha nincsenek meg azok a források, amelyek a cég fejlődését biztosítják. Magyarországon az volt a jellemző, hogy a tőkét kivonták, és a fejlesztéshez, forgóeszközökhöz szükséges pénz sem állt rendelkezésre. Ez olyan mértékig volt jellemző pl. a társaságunkra, hogy az amortizációs forrást sem tudtuk a cég javára hasznosítani. Magyarul a nyereséget gyakorlatilag elvitte a nagyvállalat. Ma az országban úgy zajlik a privatizáció, hogy egy veszteséges, mondjuk 500 milliós adóssággal terhelt vállalatot a tulajdonos megkap 10 millióért. De nem tud igazán mit kezdeni vele, mert a pénze ezzel legtöbbször el is fogyott. Beruházásra, fejlesztésre már nem jut. Ugyanakkor egy nagy értéknek jut a birtokába potom áron. Régóta tudjuk, hogy változtatni kell, de nem tudjuk, mennyivel könnyebb vásárolni, fejleszteni, ha az embernek egy biztos pénzügyi cég áll a háta mögött. Egy nyereséges cég a nemzetközi piacon kedvező kondíciókkal tud vásárolni. A termék is fontos. Természetesen. Nagyon fontos, hogy a termék szép legyen, de elsősorban a műszaki tartalom, a felhasználhatóság és a funkcionális minőség a fontos. A mi termékeink a kerámiagyártóknál kerülnek felhasználásra, a csempe, a műszaki kerámiák és a tetőcserép gyártásánál. Felhasználásuk 1000-1400 C fok között történik. - Nem tart attól, hogy a külföldi tulajdonosok saját áruikkal elnyomják a magyar árukat? - Vagy jó az áru, vagy jóvá tehető, vagy nem. Teljesen normális, hogy egy külföldi cég, ha vannak jó minőségű árui, azokat favorizálja. A mi esetünkben a német tulajdonos az egyik kinti gyárát bezárta, és a teljes termelést áthozta Magyarországra. - Elbocsátotta az ottani munkásokat? - Igen. Több mint 100 embert. Gondolhatja, hogy nem néznek túl jó szemmel ránk ezek az emberek. (Folytatás a 2. oldalon) Indul a Vásárhelyi Őszi Hetek Október elsején, ma délután négy órakor lesz az ünnepélyes zászlófelvonás a Kossuth téren, negyed óra múlva pedig ünnepi beszéddel nyitja a Vásárhelyi Őszi Hetek idei rendezvénysorozatát Rapcsák András polgármester a Bethlen Gábor Gimnáziumban. A Bethlen Gábor Gimnázium című film bemutatója 16 óra 30 perctől kezdődik; a film forgatókönyvét Juhász Szabó Katalin írta, az operatőr Tóth Ferenc, a rendező Tóth Attila volt. Holnap, szombaton délelőtt tíz órakor a Csúcsi Olvasókörben „ Szüleink, nagyszüleink játékai és használati eszközei” címmel kiállítás nyílik, mely dr. Dömötör János nyugalmazott múzeumigazgató megnyitója után tekinthető meg. Tizennégy órától a Porcelángyár Sportpályáján a Tarjáni Általános Iskola Alapítványa kutyabemutatót, kutyaszépségversenyt és kutyavásárt rendez. Tizennyolc órától Nagy József: Ükunokák, A tanya, A föld és a Vőfély című filmjeinek bemutatója kezdődik a Mozaik Kamarateremben. Este nyolc órakor kutyatartók bálja lesz, szintén a Porcelángyár Sportcsarnokában, melyet a Tarjáni Általános Iskola Alapítványa szervez. Vasárnap, október harmadikán, délelőtt tizenegykor a Petőfi Művelődési Központ előtt térzene lesz, melyen a Városi Fúvószenekar szolgáltatja a zenét, s a Majorette csoport is közreműködik, egy óra múlva, délben pedig a Vásárhelyi Őszi Tárlat nyílik a Tornyai János Múzeumban. A Sashalmi Olvasókörben pedig a Vásárhelyi Képzőművészek tárlatának megnyitója kezdődik, a hétvége utolsó programjaként pedig délután öttől Csanádi László orgonaművész fog barokk orgonaműveket játszani az Ótemplomi gyülekezeti teremben. (Zrínyi u. 5.). Ami a vám hálójában fennakad Mik is ezek? Vannak közöttük régimódi dísztárgyak, nagymamák által levetett csipkés ruhaneműk, örökölt ékszerek. Hogy miért éppen ezeket hozzák Magyarországra? Mert van rájuk kereslet. Az áruk ellenértékéért élelmiszereket, tisztítószereket és apróbb háztartási kellékeket vásárolnak. A Kis-Jugoszláviából átruccanók többsége ebbe a kategóriába tartozik. Nem is velük gyűlik meg a baja a vámosoknak. Annál inkább a benzin- és szeszcsempészekkel. A röszkei határátkelőhelyről augusztusban jelentettek csúcsforgalmat. 850 ezren lépték át Szerbia Magyarország határát. A Kis-Jugoszlávia elleni embargó azonban jelentős változásokat hozott a határforgalomban. Tavaly nyáron majdnem egymillió tranzitutas kelt át Röszkénél, főleg török állampolgárok. Ők az idén valahogyan elmaradtak, ám helyettük jött kétmillió jugoszláv állampolgár. Jelenleg a határforgalom ellenőrzése jóval nehezebb, mint korábban volt, éppen az árukiviteli tilalmak miatt. Odaát hiányoznak a legalapvetőbb háztartási cikkek, és az élelmiszerek jó része is nehezen beszerezhető. A határon túl élők az általuk behozott néhány liter konyak árán próbálják ezeket megvenni. Az utasok többsége nem okoz különösebb gondot. A jugoszlávok egy-két pohár tejföllel, néhány kiló krumplival és kevés közszükségleti cikkel térnek vissza hazájukba. A gazdasági helyzet megtette a magáét, a régi „ bevásárlóturizmus” - a jugoszlávok részéről - már nem a régi. Persze vannak, akik naponta többször is átlépik a határt, ez jó alkalom a nyerészkedésre. Sok liter üzemanyag kerül át ezen az úton Szerbiába. A csempészek a határállomáshoz legközelebb eső benzinkúton megtankolnak, a túloldalra érkezve gyorsan továbbadnak portékájukon, és azután jöhet a következő fuvar. Ellenük érdemben semmit sem lehet tenni. Senkinek sem tiltható meg, hogy telitankolja a gépkocsiját mielőtt útrakel. De vannak ügyeskedők: a röszkei határállomáson havonta ötven-százezer liter alkoholt foglalnak le, de ennek a többszöröse kerül Magyarországra illegálisan. Ráadásul mostanában mind többen jönnek hozzánk a távolabbi szerbiai vidékekről, és visznek haza üzemanyagot. Röszkénél nemrégen öt esetben fedeztek fel autóba szerelt rendkívül nagy méretű üzemanyag póttartályt. Ráadásul vannak, akik műanyag flakonokba töltve szállítják a benzint, és az autó ajtókárpitja mögé rejtik. Ez nagyon veszélyes lehet a közutakon! Szerbia többször megvádolta a magyar vámhatóságokat, hogy szándékosan visszatartják a kifelé irányuló segélyszállítmányokat. Tudni kell, hogy Magyarország köteles megtartani a Biztonsági Tanács 820-as számú határozatát. Ez ENSZ-megfigyelők jelenlétét írja elő. A kifelé irányuló segélyszállítmányok egy része semmiféle engedéllyel sem rendelkezik, de olyan is előfordult, hogy a küldemények mást tartalmaztak, mint ami a szállítólevélen fel volt tüntetve. Az alapos ellenőrzés miatt megtörténhet, hogy a kamionoknak néhány napig is vesztegelniük kell. A jelenlegi állapotok szenvedő alanyai azok a többségükben vajdasági polgárok, akik a túlélés érdekében kényszerülnek megalázó helyzetekbe. Az embargós intézkedések elérték céljukat. Erre elég bizonyíték az, hogy az egykori Jugoszlávia éléstárát Magyarországról kényszerülnek feltölteni. Rummel Csilla Hagyományos A reklámok világában igen rosszul cseng ez a szó. Mindent, ami ósdi, korszerűtlen, a hagyományos jelzővel illetik az új termékek bemutatói. Ezek az ódivatú mosóporok nem képesek eltüntetni a gyümölcsfoltokat, a hagyományos fogkrémek tág teret engednek a fogszuvasodásnak, a megszokott kutyaeledelek nem tartalmaznak minden szempontból kielégítő tápanyagokat a derék négylábúak számára. Olyan ember lévén, aki ragaszkodik eddig használt eszközeihez, a bevált termékeket igen lassan cseréli le drágábbakra ám hatékonyabbakra, maradinak számítok a panelrengetegben. Nem hiszek az újdonságok megváltó erejében, sőt úgy pereg le rólam minden hirdetés, mint az óriásplakátokra hányt borsó. Makacs ragaszkodásom a régi termékekhez sajátos bevásárlási kultúrát fejlesztett ki bennem. Az ötletet Umberto Eco, olasz tudós adta, aki az olasz fogyasztói társadalom rekláminváziójával néz farkasszemet már évek óta. Ő csak olyan termékeket vesz, melyeket nem reklámoznak sehol. A boltokban én is visszarántottam a kezem, amikor emlékezetemben felrémlett: ezt a márkát egy búgó női hang ajánlotta a televízióban. Addig gyakoroltam ezt a vásárlási formát, hogy egy idő után pavlovi reflexként működött bennem a reklámozott áruk elkerülése. ________________ Így vettem észre, hogy szépen lassan eltűnnek azok az áruk, melyeket hagyományosnak lehetett nevezni azért, mert sehol nem reklámozták ezeket. A fogkrémek szinte mindegyikéről bebizonyították, hogy a világ legjobb tudósai kísérletezték ki, és virítóan fehér ragyogást kölcsönöz a fognak. Nem is kölcsönöznek, egyenesen varázsolnak, úgy mint azok a tisztítószerek, melyeket széles vigyorral visznek fel a boldog háziasszonyok a bútorok felületére. A hagyományos áru, mint vásárlási cikk, megszűnőben van, olyan ellenreklámot zúdítottak rájuk, hogy magára valamit is adó vásárló nem süllyeszti ezeket bevásárló kosarába. A múltkor azért találtam egy boltban olyan bolgár fogkrémet, melyet utoljára gyerekkoromban használtam. Amikor fogat mostam vele, emlékek sora idéződön fel bennem, mint Marcel Prust híres regényében a teába mártott keksz. Egy új fogkrém kimosta később számból az „ emlékezés ízét", de elhatároztam, gyűjteni fogom a hagyományos termékeket, s ha emlékezni kívánok, csak használnom kell ezeket. Addig azonban rá kell szoknom a legújabb árukra, hogy emlékeztessenek majd egykor a 90-es évekre is. Trombitás Alfrédi