Vásárhely és Vidéke, 1994. június (4. évfolyam, 980-1005. szám)

1994-06-01 / 980. szám

2 Zongorázik, biciklizik, mosolyog A péntek esti ünnepségen, a fellépő „ művészek” között, egy tehetséges kislányra figyeltem fel. Pintér Anita 7. osztályos tanuló. Zongorázik, énekel, biciklizik, angolul és németül beszél és nagyon jó vicceket mesél. Ő volt az első fellépők egyike. Nagyon izgult, hogy most mi fog történni, szólok hozzá és próbálok lazítani a feszültségén. Bemutatkoztunk egymásnak. Anita négykezest fog ját­szani Baricsa Hajnalkával. Hajnalka nem izgulós, ő lazán veszi az egészet. Mesterien előadták Brahms keringőjét négykezesben , megtapsolták, kijön a művészfolyósóra és folytatjuk a beszélgetésünket. — Én úgy izgulok, még ilyenkor is, és még van két fellépésem. — Azt talán már tudom, hogy mit szeretsz csinálni, de mi szeretnél lenni? — Hm... Elmondtam? Színésznő szeretnék lenni, csak a közelbe semmilyen színésziskola nincs. — Terveid? — A zenén és a színészeten kívül egy nagy család. Csak az a baj, egy színésznőnek hogy legyen családja? Számom­ra ez még most nem összeegyeztethető dolog. — Zene? — Ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy csak a komolyzene, pedig nem így van. Nagyon szeretem a könnyűzenét, és a slágerzenét is. — Suli? — Jó tanuló vagyok. Szeretek tanulni. Angolul és németül beszélek egy kicsit. — Szerelem? — Még nem volt, de úgyis eljön magától. Itt fejezzük be, mert készülök a következő műsorra. . Patkós Anita szurkolok ívű karriert­ neked, és kívánok egy nagyon nagy Kitüntetések Pedagógus Nap alkalmából A Magyar Köztársaság Elnöke — a miniszterelnök javaslatára — a Peda­gógus Nap alkalmából, eredményes tudományos és oktató-nevelő mun­kássága elismeréseként dr. Varga Ist­vánnak, az állatorvostudomány dokto­rának, az Állatorvostudományi Egye­­tem egyetemi tanárának a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt­je; több évtizedes kimagasló oktató­nevelő munkásságuk elismeréseként dr. Egey Antalnak, a Comenius Taní­tóképző Főiskola nyugalmazott inté­zeti tanárának, igazgatónak, Ködö­­böcz Józsefnek, a Comenius Tanító­képző Főiskola nyugalmazott főisko­lai tanárának, főigazgató-helyettesnek, pedagógusi pályája és új tanítási mód­szere elismeréseként Tolnai Gyuláné­­nak, a Miskolci Herman Ottó Általá­nos Iskola nyugalmazott tanítójának a Magyar Köztársasági Érdemrend Kis­­keresztje kitüntetést adományozta. Az államfő — a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium előterjesztésére — eredményes oktató-nevelő munkájuk elismeréseként Csobán Péternének, a debreceni Kézműves Iskola és Diá­kotthon igazgatójának, Görbedi Mik­lósnak, a tiszalöki Általános Iskola nyugalmazott tanárának, dr. Göröm­­bei Andrásnénak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimmnáziuma igazgatóhelyettesének, Iványi Tibornénak, a budapesti Álta­lános Iskola tanárának, Kenedi Tibor­nénak, a nagyatádi Állami Zeneiskola hegedű tanszakos tanárának, dr. Kör­mendi Gézának, a tatai Eötvös József Gimnázium nyugalmazott tanárának, igazgatójának, Maksa Ferencnek, a tápióbicskei Általános Iskola tanárá­nak a Magyar Köztársaság Arany Ér­demkereszt; Harcsa Tibornénak, a nyí­regyházi 12. számú Óvoda nyugalma­zott óvodamúzeum vezetőjének a Ma­gyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta. Az elismeréseket Göncz Árpád ked­den nyújtotta át a Parlament Mun­­kácsy-termében. Az ünnepségen jelen volt: dr. Mádl Ferenc, művelődési és közoktatási mi­niszter. „ Emberzsírral készül a kerámia ” Hétfőn délután meleg, baráti szavakkal nyitot­ta meg Szenti Tibor néprajzkutató Szénási János csúcsi fazekas népi iparművész kiállítását a Csúcsi Olvasókörben. Amikor vásárhelyi előde­ink a XVII. század elején letelepednek a város­ban, rögtön elindul a kerámiaműhelyek előké­szítése, majd a XIX. század elején egymástól jól elkülöníthető helyen, a Csúcsban, Tabánban és Újvároson megindul a kerámiakészítés. Kialakul a vásárhelyi fazekasság. A munka házi manu­fakturális körülmények között zajlott és így van ez ma is. Az egész család besegít, s családok hírnevét viszi tovább, még akkor is, ha csak férfiak neve marad fönn — hallottuk. Nagy mesterei vannak a csúcsi kerámiának, mint pél­dául Vékony Sándor, s ennek a nemes hagyomá­nyok a továbbvivője Szénási János, aki szintén csúcsi fazekas. E mesterség embert próbáló munka, nehéz fizikai erőt követel, a korongozást mindig a férfiak végezték. Éppen ezért mondták eleink a múlt században, hogy „ emberzsírral készül a kerámia”. Szénási János művészetében az a csodálatos, hogy nem másolja a régi hagyományokat, hanem arra alapozva egy telje­sen új stílust sikerült kialakítania, méghozzá úgy, hogy közben elővett elfeledett régi motívu­mokat, melyek az itt bemutatott tárgyakon is láthatók. A megnyitó után néhány szót váltottunk Szé­nási Jánossal. Indulásáról, pályájáról, terveiről, művészi hitvallásáról kérdeztem. — Ipari tanulóként kezdtem a szakmát 1958- ban a Majolikagyárban. Én már az utolsók között voltam, aki még fazekas szakmunkás bizonyítványt szereztem — mondja. Itt dolgoz­tam tíz évig. Az agyag és az anyaföldön — földanya, ahogy Szenti Tibor mondta — szerete­­te mindig vonzott. Már ott a minél tökéletesebb munkára törekedtem. Következett egy kis porce­lángyári kitérő, de már eljártam maszek fazeka­sokhoz segíteni. Minden érdekelt, ami szép: a motívumok, a formák, a színek, a minták — mindaz ami vásárhelyi. Később feljártam Pestre, iparművészekkel találkoztam. Szívtam magam­ba és szemmel „ loptam” a szakmát, az apróbb fogásokat. Majd 1980-ban iparengedélyt váltot­tam, ami abban az időben nem volt könnyű. Végül is elkezdünk dolgozni. A feleségem akkor még a Hadiközben volt állásban, neki új volt ez a tevékenység. Fokozatosan kialakítottuk a mű­helyt, kemencét építettünk. Először fával tüzeltünk, ma már elektromos árammal fűtünk. Lépésről lépésre haladtunk, családi összefogás­sal. Akkor még vásároztunk is, ma már nem kell. Amit mi csinálunk, az mind kézi munka, semmiféle formát, segédeszközt nem haszná­lunk. A korongolás viszont egyedül az én fela­datom — valóban emberzsírral készül a kerá­mia. — Motívumok, kiállítások, díjak, elisme­rés? — Nehéz elmondani, mert nem szeretek di­csekedni. A motívumok ötleteit az adja, hogy bejárok a múzeumba és nyitott szemmel figye­lem amit látok. Sokat segített Nagy Vera is — köszönettel tartozom neki. A látottakhoz hozzá­teszem saját elképzeléseimet, adom a saját egyé­niségemet. Nagyon sok kiállításon szerepeltünk, mondhatom az ország minden nagyobb városá­ban, de külföldön is. Jártunk Németországban, Olaszországban és Hollandiában , ahol bemu­tatót is tartottunk, munka közben. Ezeken a kiállításokon több díjat nyertünk, nagyon sok zsűrizett termékünk van, ami egyben értéknöve­lő is. A legnagyobb elismerés számomra mégis az volt, amikor négy évvel ezelőtt megkaptam a fazekas népi iparművész címet. Ez már rangot is jelent a szakmában. Mindemellett őrizzük vásár­­helyiségünket. — Anyagiak, további tervek? — A fazekasok régen se voltak gazdagok, ma sem azok. Polgáriasodik a társadalom, talán mi is azzá válhatunk. Tisztességesen megélünk, ma már nem kell vásárolni, helybe jönnek a vevők. Ezenkívül az idegenforgalomban tevékenykedő kereskedőknek dolgozunk. Az idegenforgalmi hivatal pedig csoportokat küld hozzánk, így a helyszínen bemutatót tartunk munka közben, s lehet vásárolni is. További terveink? Csak így tovább. Őrizni és továbbvinni a hagyományt, a felhalmozódott anyagi és szellemi tőkét csalá­don belül átadni gyerekeinknek, és ha lesznek unokáinknak.­ ­Héjjá J. Gyula Vásárhely és Vidéke 1994. június 1., szerda Alkotmányellenes a kormányrendelet Alkotmányellenes az a kormány­­rendelet, amely a nem állami gazdál­kodó szerveknek megtiltja a magyar címer használatát. Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság kedden aláírt határozatában, amelyben a kormány­­rendelet 1995. augusztus 20-ai ha­tállyal megsemmisíti. A határozat megállapítja, hogy a vizsgált rendelkezés az állami gazdál­kodó szervezeteknek, a társadalmi és szövetkezeti szerveknek lehetővé tet­te, hogy engedélyt kérjenek az állami címer használatára. Ugyanakkor a nem állami cégek és a magánszemélyek ezt a jogot nem kapták meg. A kor­mányrendelet így indokolatlan előny­ben részesítette az állami gazdálkodó szervezeteket, és ezzel megsértette a diszkrimináció tilalmának elvét. Va­gyoni értéket jelenthet ugyanis, ha valamely terméken a nemzeti címer látható. Azt sugallhatja, hogy az állam garantálja az adott áru minősé­gét. A diszkriminatív rendelkezés meg­semmisítése nem érinti a közhatalmi szervek címerhasználatát, rajtuk kívül azonban a címert — a megsemmisítés időpontját követően — senki sem hasz­nálhatja. A határozat indokolása rá­mutat: elképzelhető más alkotmányos megoldás is, azonban az alkotmány értelmében ezt a kérdést az Ország­­gyűlésnek törvényben kell szabályoz- Felhívás A statisztikai adatok szerint május és szeptember közepe között történik az országban a legtöbb vízibaleset. Ezek megelőzésére széles körben is­mertetni kell a különböző életvédő szabályokat, és minden veszélyezte­tett helyen figyelmeztetni kell a für­­dőzőket különböző balesetmegelőző plakátokkal. E munkának is köszön­hetően tavaly 108-cal kevesebb fürdő­­ző fulladt vízbe, mint az előző évben — olvasható az Országos Rendőr­főkapitányság Közbiztonsági Főigaz­gatóságának ezzel kapcsolatos, MTI- hez is eljuttatott tájékoztatójában. Az iskolai vakáció első hétvégéje különösen veszélyes időszak, s mivel a vizitúrák megrendezését jelenleg alig terhelik jogszabályi kötelezettsé­gek, fontos tudni a pedagógusoknak, hogy ezeken a kirándulásokon az úsz­ni nem tudók sokasága is részt vesz, s ez növeli felelősségüket. A múlt évi vizibalesetek tanulságai szerint 165-en azért fulladtak vízbe, mert figyelmen kívül hagyták a vizi­­közlekedés szabályait. Csaknem ugyanennyien azért lelték halálukat a vízben, mert forró testtel ugrottak a vízbe, vagy bravúroskodtak. A vízbe fúlt felnőttek közül minden harmadik ittas volt. A bátor életmentők a sza­bad vizeken tavaly 421 személyt men­tettek meg a vízbefulladástól. A leg­nagyobb veszélyt jelentik a vadvizek és a bányatavak, s csak ezután követ­kezik a Balaton, a Fertő-tó, a Tisza­­tó, a Dunán Esztergom térsége, vala­mint a Szentendrei és a Ráckevei Duna-ág. A víziközlekedés alapvető szabá­lyairól és a fürdőzéssel kapcsolatos tudnivalókról szóló tájékoztató propa­ganda anyagokat a rendőrkapitánysá­gok balesetmegelőzési szakemberei már eljuttatták az önkormányzatok­hoz és más testületekhez. A rendőr­ség ugyanakkor arra kéri az önkor­mányzatokat, a szakhatóságokat, és a polgári vizimentő szervezeteket, hogy velük közösen rendszeresen ellenő­rizzék a balesetmegelőzési szabályok betartását. A vizibalesetek elkerülésére Magyar önkormányzati delegáció Strasbourgban Demszky Gábor főpolgármester ve­zetésével 14 tagú önkormányzati de­legáció utazott kedden Strasbourgba, az Európa Tanács (ET) Helyi- és Regionális Önkormányzata Kong­resszusának alakuló ülésére. Az ET miniszteri bizottsága, több mint két­éves vita lezárásaként ez év elején határozott arról, hogy a tanácson belül intézményes keretet teremt a regiona­­lizáció európai folyamatának. A május 31.- június 3. között meg­alakuló kongresszusnak ugyanannyi tagja lehet, mint az eddig önkormány­zati bizottságként működő testület­nek, amelynek egyébként az elmúlt két évben Demszky Gábor volt az egyik alelnöke. A kongresszus tagor­szágai ugyanannyi mandátummal ren­delkeznek, mint a 32 államot tömörítő ET Parlamenti Közgyűlésében. Mind­ez hazánk esetében hét tagot, és ugyan­ennyi helyettest jelent. A kétkamarás jelleggel működő kongresszuson hét delegátus a Települési Önkormányza­tok Kamarájának munkájában vesz részt Demszky Gábor vezetésével. A Régiók Kamarájában Simon Imre, a Békés megyei közgyűlés elnöke veze­ti a magyar küldötteket. Az új kongresszus az ET Parlemen­­ti Közgyűléséhez hasonló jogállással rendelkezik majd. Az Európa Tanács e döntéssel is jelezni kívánta, hogy az európai demokráciákban a polgárok­hoz leginkább közel álló demokrati­kus intézmények így az önkormány­zatok szerepe egyre meghatározóbbá válik. A szerepváltás összhangban van azzal az egyre inkább elfogadottá vá­ló felfogással is, mely szerint a külön­böző kormányzati és önkormányzati szintű hatóságoknak partneri kapcso­latra kell törekedniük egymással.

Next