Vásárhely és Vidéke, 1886. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1886-07-29 / 30. szám
hoz vezetni a helybeli rónikath. templomban Solti Mariska kisasszonyt, Solti Károly ügyvéd kedves leányát. — Molnár Mariska kisasszonyt, Molnár József iparos polgártársunk leányát, e hó 27-én, kedden vezette oltárhoz Varga István mészáros Budapestről. — Halálozás. Orosházán a múlt csütörtökön reggel halt meg Dr. Perger József orvostudor, a község legrégibb és egyik legnépszerűbb orvosa. A közbecsülést kiváló szakértelme, ritka jószívűsége s nemes jelleme által szerzé és tartó meg élte végéig. A megboldogult hűlt tetemeit f. hó 28-án helyezték örök nyugalomra. Béke a nemeslelkű férfi poraira! — A kolera elleni óvintézkedéseket, melyeket miniszteri rendelet ír elő, hatóságunk erélyesen fogja foganatosítani. Az egészségügyi bizottság, a főkapitányi hivatal és a tiszti főorvos mindeit óvó intézkedéseket megtesznek, hogy a közelgő rész bennünket készületlenül ne találjon. Ugyanez ügyben a városi tanács egyik ülésében részletesen megbeszélte a teendőket és kiadta utasításait a főorvosnak és a főkapitányi hivatalnak, a miniszteri rendelet értelmében a főorvos által összeirattak a helyben működő orvosok, kik mint járványorvosok, külön díjazás mellett az esetleges vész idején működni fognak, úgy szintén a helybeli születésű szigorló orvosok (3-an), kik a vész idején szintén működendnek. Mellékesen megjegyezzük itt, hogy a kolera betegek száma Fiuméban napról-napra csökken. A népkerti közfürdő építése teljesen be van fejezve, csak hiányzik még bele az anynyira áhított hideg víz, mely sietne is már lefolyni a medenczékbe, csak lerakatnának már a régen várt vascsövek, melyek még nem érkeztek mind meg. Az elmúlt héten, midőn némely napon 80 fokon felül is mutatott a hévmérő, s valódi Afrikai hőség perzselte a téldet s izzasztotta az embereket, bizony érzékenyen éreztük a fürdő hiányát. Ez annyival inkább bosszantó a közönséget, mert tudja mindenki, hogy ha a csövek előbb lettek volna megrendelve, már régen törődhetnénk az ártézi fürdőben, úgy halljuk, hogy a mérnöki hivatal azt hitte, hogy ilyen csöveket készen lehet kapni, de készen ilyenek nem lévén, rendelni kellett s ez okozza a késedelmet. — Törvényhatóságunk Julius havi rendszeres közgyűlése, a főispánunkat ért gyászeset folytán, — elmarad. A jövő havi közgyűlés augusztus elején fog összehivatni. — A sörházi kaszárnya védeges átvétele f. hó 22-án történt meg a hadparancsnokság részéről, melyet egbelli Zaicsek Károly huszárezredes, Svella dr. ezredorvos, Misla mérnökkari százados, Constein báró alhadbiztos, és Schille Károly huszárszázados képviseltek. Hatóságunk részéről Kmetykó József h. polgármester, Pokomándy Imre és Szikszay Dénes tanácsnokok, Deák Mihály főmérnök, Dr. Berger Ferencz főorvos, az államépítészeti hivatal részéről Kátai Gyula kir. mérnök vettek részt az átadásnál. A hadtest parancsnokság teljesen meg volt elégedve a kaszárnyával, csak azt kötötte ki, hogy egy új és a laktanyához közel eső kút ásattassék a város részéről. A kaszárnya átvételével ezek után városunkban állandóan lesz katonaság. — A népünnepély, melyet a lövészegylet jövő hó 8-án rendez, szép sikerrel kecsegtet. Nagyban folynak rá mindenfelől az előkészületek. Már vidékről is kérdezősködtek meghívók után, ilyenek azonban külön nem nyomattak. Nem ártana a vidékre való tekintetből meghívókat nyomatni és szétküldeni. — Iparos ifjak műkedvelői előadása. A helybeli iparos ifjúság önképző egylete múlt szombaton a népkerti színkörben megtartotta előre hirdetett műkedvelői előadását, színre hozván Szigeti J. „Szerelem és örökség“ czímű darabját. A közönség nagy számmal jelent meg a szépre törekvő ifjúsági egylet előadásán, tekintve egyrészről a jótékony czélt, másrészről pedig kiváncsivá tétetvén a szokatlan előadás által, mert iparos ifjak és leányok szereplése a színpadon ez alkalommal első eset volt városunkban. Csak épen intelligens közönségünk részéről nem tapasztaltuk a kellő méltánylást, alig-alig látván közülök ez estén egy-két családot a színkörben, holott az ennek kebeléből alakult „állandó műkedvelői társaság“ előadásainak közönsége nem kevésbé áll iparos családokból is. Maga az előadás minden várakozást felülmúlt, s ezen ítéletünket nem a műkedvelőkkel szemben tartozó udvariasság mondatja velünk, hanem az, hogy sok igyekezetet és szorgalmat tapasztaltunk a szereplők részéről, kiknek mindegyike a legjobbat kívánta adni. A női szerepekben két szép leány: Molnár Mariska és Tóth Vilma működtek közre szívességből. Az előbbi teljesen otthonos volt szerepében s kilépésekor a lámpaláznak semmi tünete sem volt rajta észrevehető. Jól betanult szerepét eleinte kissé gyorsan kezdte, de később belejött a rendes társalgási nyelvbe. Tóth Vilma kisasszony diskrét játéka mindenkit kellemes meglepetésben részesített. A férfi szereplőket is dicséret illeti. Szerepeiket jól betanulták, s lassan kint levetkőzték a szögletességet, mely mozdulatukat, tartásukat eleinte jellemző. Lukács Lajos (Árpád) értelmesen játszott, úgyszintén Kitt Lajos is a nyugalmazott tábornok szerepében. Feiner Mór (kapitány) egészen otthonosnak érze magát a színpadon s jó hangsúlyozása az előadás némi vontatottságát a gyors lefolyás medrébe sikerrel terelte. Sokat nevettek Gravácz Lajos borbély mókáin, ki Tamás huszárt adta. Rekedtes hangja miatt azonban több helyt nem érvényesíthető játékát. Patócs és Király Ferencz beleillettek szerepeikbe. Az összelőadás is jó volt, melyben főérdeme van Sallay Lajos rendezőnek, az egylet buzgó titkárjának. A női vendégek szép csokrokat vittek haza jutalmul — hajnalban, mert eddig tartott az előadás utáni táncz. Az előadás tiszta jövedelme a jótékony czélra 54 frtot juttatott. — Rekkenő hőség uralkodik pár nap óta városunkban és környékén, amely agyon gyötör embert állatot egyaránt. A panasz különösen a gazda közönség körében általános. Nehéz munka, az aratás az iszonyú hőség miatt, a kukorica lesült, úgy hogy ha pár nap alatt eső nem lesz, a termésnek vége. A burgonya szintén úgy megperzselődött, hogy máris föl kellett szedni, különben elfonyad s hasznavehetetlenné válik. A nagy hőség a gazda közönséget érzékenyen megkárosította. — A róm. kath. kántorválasztás küszöbén ugyancsak megindultak már a korteskedési mozgalmak, különösen a „falirodalom“ — virágzik pár hét óta. A pályázni kívánó vidéki kántorok egyre-másra mutogatják be magukat és hangjukat városunkban a kath. híveknek. Lapunk részéről — mert nem tartjuk helyesnek — nem is foglalunk állást egyik kántor mellett sem, egyszerűen közöljük azon kántorok névsorát, kik eddig pályázási czélból nálunk megfordultak. Ezek: Csornák, Gábor Jász-Ladányból, Mezei István Makóról, Mezei János Kun-Szt.-Mártonból, Rácz Ferencz Becséről, Nagy Pál Adáról, Sziebert Nándor Gyuláról, Petrik Márton Mező-Kovácsházáról és Burghart N. Pályázni fog Weszelovszky József, a helyben 2 év óta működő segédkántor is és még többen. — Egy vásárhelyi ifjú öngyilkossági szándékból a szomszéd Szegeden, az ottani katonai kórházban magára lőtt. Szokolovics Ivánnak hívják a szerencsétlent, ki a 46-ik gyalogezredben szolgál a szomszéd városban. A golyó, melyet szivének szánt, csak karját találta és igy bár életben marad, de a kezét amputálni kell. Tettének okául gyógyíthatlan betegségét vallotta. — Borvizsgálat. Városunk összes korcsmaházaiban tegnap és tegnapelőtt a rendőrkapitány és főorvos által megvizsgáltattak a közönségnek kimérésre szánt borok. A korcsmárosok boraiban sehol sem találtak fukszint, vagy egyéb hamisítást. — Ne tovább putri! A tanács a múlt szombati ülésében kimondta, hogy az újvárosi putriban czigányok által épített 3 putriház lebontandó, mivel előleges engedély nélkül szabálytalanul építettek a morék. A tanácsi határozatnak kivitele már foganatba vétetett. — A szabadkai tornaegylet palicsi híres versenyeire előzékeny hangú meghívó érkezett hazafiaknak tartják magukat s nekünk sincs okunk, hogy ne tartsuk őket ezoknak. Késmárkon még áll a Tököli Imre vára s még élénk emlékünkben vannak szabadságharczunk dicső napja, mikor a vörös sipkások soraiban a szepesi német gyerekek is piros vérükkel áldoztak a magyar szabadság oltárára. Élelmességüket tehát nincs okunk megróni, sőt örvendhetünk, hogy ebben a „görbe országban“ is jólétet tudnak maguknak teremteni. Mert a több százados apró szepesi városkák mindannyian magukon viselik a jólét jellegét. Szorgalmas, iparkodó és iparűző nép, mely nem kevesebb mint tizenhárom rendezett tanácsú várossal dicsekedhetik. Jól mondja a szepességi származású Hunfalvi János: „Egy megyében sincs annyi mivelt városi elem, mint Szepesben, mert hogy egy 823 lakossal biró kis község, Szepes- Szombat, vagy az alig 1000 lakossal biró Poprád rendezett tanácsosai biró város legyen, akkor, midőn alföldi népes községeink közül Gyula és Csongrád a rendezett tanácsú városok sorából kupaktanácsú községek sorába akarnak leszállani, — ahhoz csakugyan mivel a városi elem szükséges. De szükséges más is! Kell, hogy ezek a kis városkák számolni és számoltatni is tudjanak. Ezt nem értik alföldi nagyközségeink, azért nyomja vállukat oly súlyosan a városias közigazgatás terhe, míg a szepes-szombati zipszer meg se érzi, hogy neki polgármestere és rendőrkapitánya van. Bizony-bizony, a kettőnek együttvéve aligha van annyi fizetése, mint mennyit nálunk egy nobile officiumból vállalt kiküldetésre kiadunk kenetet e szavakkal: „úgy kell neki!“ s a helyett, hogy sajnálnák azt a köszvénytől elkinzott szánandó alakot, kárörömmel tekintenek podagras tagjaira s a zsugorító köszvényben a házasság istenasszonyának boszuló ujját látják. A Husz-park arról is nevezetes, hogy ez időszerűit abban van elhelyezve a „Kárpáti múzeum“ s termeiben ott diszlik — a Solti tata megszólalásig hű arczképe. Mintegy meglepetve tekintünk az ismert kedves vonásokra, melyek — a Húsz papa arczmását hivatvák az utókor számára megörökíteni, de mi a művész két érdemű művében egyedül a Solti tata arczképét látjuk s ismerősként üdvözöljük az idegen helyen. Mert bármily barátságos hely legyen is a Husz-park, a magyar ember idegennek érzi magát benne. Nemcsak a vendégházak viselnek „Breslau“, „Wien“ stb. czimü ékes német feliratokat, de az összes szolgaszemélyzet német, az étteremben szepességi német leányok szolgálnak fel s a magyar állameszmét nyelvben csak egy pinczér képviseli, aki a sok szaladgálásba már bele sántult. Pedig a Husz-park közönségének több mint fele magyar ajkú s igy a magyarságból többet érdemelne egy sánta kellnennel. Erről azonban legjobb hallgatnunk, mert úgy is azt mondják, hogy mi magyarok chauvinisták vagyunk, így azután jó alföldi polgártársaink a német sógor kedvéért törik a germán nyelvet erősen szép Magyarországon s a nyelvficamitó műveletben még kadencziáznak is olykor-olykor, egész akaratlanul, így például a velünk szomszédos szobában egy alföldi úri asszonyság a szobatakarítónőt így kecsegtette magához : „Liszhen! Kommenzi ájn piszkén, Stifel smutzig Liszhen, Mussz ájn piszl vikszen!“ A Húsz park személyzete egyébként, élükön a Húsz párral, hű prototypusa a szepesi németségnek, melynek egyik dicséretes jellemvonása az idegenekhez való szívélyesség. Csakhogy az utonútfélen nyilvánuló nagy szívélyesség sokszor terhedre válik s csakhamar arról győződhetel meg, hogy annak nem annyira faji jellegű, mint inkább kézzelfogható indoka van. S ez a borravalók iránt kifejtett általános érzék. Pedig a szepesiek bort nem igen isznak . . . Mióta a magyar „Kárpát-egylet“-nek sikerült a hazai és külföldi közönség érdeklődését a magas Tátra-vidék iránt mindinkább fokozódó mérvben felkelteni, azóta évről-évre szaporodik a Szepességben azok száma is, kik majdnem kizárólag az idegenek után, a „vendéglátásból“ élnek. Ha magyarok laknák e gyönyörű hegyvidéket, bizonyosan tönkre tenné őket a vendéglátás, míg a szepesi német sógorok élnek a vendéglátásból. Majd minden szepesi városkának meg van a maga Husz-parkja, a hol lesik és majdnem elfogják az idegent. S a Szepesség ebben is hova előbb meg fogja közelíteni a „hótakart tetőire“ büszke Helvécziát, hol idegenek után élősködő epigonok léptek a Teli Vilmosok örökébe. A jó zipszerekről is azt írják historikusaink, hogy Róbert Károly királyunk a szepesi szászok segedelmével verte le Rozgony mellett a hatalmas trencséni Csák Mátét s ezért adott nekik oly széles körű szabadalmakat. Bizony-bizony nem hinnéd a békés zipszerekről, midőn lépten-nyomon megostromolnak, hogy végy tőlök egy kis Edelweiss-csokrocskát, hogy egykor ily harcziasak voltak. Hja, tempóra mutantur. Különben a szepesi németek jó magyar Scorbuntius.