Vásárhely és Vidéke, 1886. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1886-07-29 / 30. szám

hoz vezetni a helybeli róni­­kath. templomban Solti Mariska kisasszonyt, Solti Károly ügyvéd kedves leányát. — Molnár Mariska kisasszonyt, Molnár József iparos polgártársunk leányát, e hó 27-én, kedden vezette oltárhoz Varga István mé­száros Budapestről. — Halálozás. Orosházán a múlt csütörtö­kön reggel halt meg Dr. Perger József orvos­tudor, a község legrégibb és egyik legnépszerűbb orvosa. A közbecsülést kiváló szakértelme, ritka jószívűsége s nemes jelleme által szerzé és tartó meg élte végéig. A megboldogult hűlt tetemeit f. hó 28-án helyezték örök nyugalomra. Béke a nemeslelkű férfi poraira! — A kolera elleni óvintézkedéseket, melye­ket miniszteri rendelet ír elő, hatóságunk erélye­sen fogja foganatosítani. Az egészségügyi bizott­ság, a főkapitányi hivatal és a tiszti főorvos min­deit óvó intézkedéseket megtesznek, hogy a kö­zelgő rész bennünket készületlenül ne találjon. Ugyanez ügyben a városi tanács egyik ülésében részletesen megbeszélte a teendőket és kiadta utasításait a főorvosnak és a főkapitányi hivatal­nak, a miniszteri rendelet értelmében a főorvos által összeirattak a helyben működő orvosok, kik mint járványorvosok, külön díjazás mellett az esetleges vész idején működni fognak, úgy szin­tén a helybeli születésű szigorló orvosok (3-an), kik a vész idején szintén működendnek.­­ Mel­lékesen megjegyezzük itt, hogy a kolera betegek száma Fiuméban napról-napra csökken.­­ A népkerti közfürdő építése teljesen be van fejezve, csak hiányzik még bele az any­­nyira áhított hideg víz, mely sietne is már lefolyni a medenczékbe, csak lerakatnának már a régen várt vascsövek, melyek még nem érkeztek mind meg. Az elmúlt héten, midőn némely napon 80 fokon felül is mutatott a hévmérő, s valódi Afri­kai hőség perzselte a téldet s izzasztotta az em­bereket, bizony érzékenyen éreztük a fürdő hiá­nyát. Ez annyival inkább bosszantó a közönsé­get, mert tudja mindenki, hogy ha a csövek előbb lettek volna megrendelve, már régen törőd­hetnénk az ártézi fürdőben, úgy halljuk, hogy a mérnöki hivatal azt hitte, hogy ilyen csöveket készen lehet kapni, de készen ilyenek nem lé­vén, rendelni kellett s ez okozza a késedelmet. — Törvényhatóságunk Julius havi rend­szeres közgyűlése, a főispánunkat ért gyászeset folytán, — elmarad. A jövő havi közgyűlés augusz­tus elején fog összehivatni. — A sörházi kaszárnya véd­eges átvétele f. hó 22-án történt meg a hadparancsnokság ré­széről, melyet egbelli Zaicsek Károly huszárezre­des, Svella dr. ezredorvos, Misla mérnökkari szá­zados, Constein báró alhadbiztos, és Schille Ká­roly huszárszázados képviseltek. Hatóságunk ré­széről Kmetykó József h. polgármester, Poko­mándy Imre és Szikszay Dénes tanácsnokok, Deák Mihály főmérnök, Dr. Berger Ferencz fő­orvos, az államépítészeti hivatal részéről Kátai Gyula kir. mérnök vettek részt az átadásnál. A hadtest parancsnokság teljesen meg volt elégedve a kaszárnyával, csak azt kötötte ki, hogy egy új és a laktanyához közel eső kút ásattassék a város részéről. A kaszárnya átvételével ezek után városunkban állandóan lesz katonaság. — A népünnepély, melyet a lövészegylet jövő hó 8-án rendez, szép sikerrel kecsegtet. Nagyban folynak rá mindenfelől az előkészületek. Már vidékről is kérdezősködtek meghívók után, ilyenek azonban külön nem nyomattak. Nem ártana a vidékre való tekintetből meghívókat nyomatni és szétküldeni. — Iparos ifjak műkedvelői előadása. A helybeli iparos ifjúság önképző egylete múlt szom­baton a népkerti színkörben megtartotta előre hirdetett műkedvelői előadását, színre hozván Szigeti J. „Szerelem és örökség“ czímű darabját. A közönség nagy számmal jelent meg a szépre törekvő ifjúsági egylet előadásán, tekintve egy­részről a jótékony czélt, másrészről pedig kiván­csivá tétetvén a szokatlan előadás által, mert iparos ifjak és leányok szereplése a színpadon ez alkalommal első eset volt városunkban. Csak épen intelligens közönségünk részéről nem ta­pasztaltuk a kellő méltánylást, alig-alig látván közülök ez estén egy-két családot a színkörben, holott az ennek kebeléből alakult „állandó mű­kedvelői társaság“ előadásainak közönsége nem kevésbé áll iparos családokból is. Maga az elő­adás minden várakozást felülmúlt, s ezen ítéle­tünket nem a műkedvelőkkel szemben tartozó udvariasság mondatja velünk, hanem az, hogy sok igyekezetet és szorgalmat tapasztaltunk a szereplők részéről, kiknek mindegyike a legjob­bat kívánta adni. A női szerepekben két szép leány: Molnár Mariska és Tóth Vilma működtek közre szívességből. Az előbbi teljesen otthonos volt szerepében s kilépésekor a lámpaláznak semmi tünete sem volt rajta észrevehető. Jól betanult szerepét eleinte kissé gyorsan kezdte, de később belejött a rendes társalgási nyelvbe. Tóth Vilma kisasszony diskrét játéka mindenkit kellemes meglepetésben részesített. A férfi sze­replőket is dicséret illeti. Szerepeiket jól beta­nulták, s lassan kint levetkőzték a szögletességet, mely mozdulatukat, tartásukat eleinte jellemző. Lukács Lajos (Árpád) értelmesen játszott, úgy­szintén Kitt Lajos is a nyugalmazott tábornok szerepében. Feiner Mór (kapitány) egészen ott­honosnak érze magát a színpadon s jó hangsú­lyozása az előadás némi vontatottságát a gyors lefolyás medrébe sikerrel terelte. Sokat nevettek Gravácz Lajos borbély mókáin, ki Tamás hu­szárt adta. Rekedtes hangja miatt azonban több helyt nem érvényesíthető játékát. Patócs és Ki­rály Ferencz beleillettek szerepeikbe. Az összelő­­adás is jó volt, melyben főérdeme van Sallay Lajos rendezőnek, az egylet buzgó titkárjának. A női vendégek szép csokrokat vittek haza jutal­mul — hajnalban, mert eddig tartott az előadás utáni táncz. Az előadás tiszta jövedelme a jóté­kony czélra 54 frtot juttatott. — Rekkenő hőség uralkodik pár nap óta városunkban és környékén, amely agyon gyötör embert állatot egyaránt. A panasz különösen a gazda közönség körében általános. Nehéz munka, az aratás az iszonyú hőség miatt, a kukoric­a lesült, úgy hogy ha pár nap alatt eső nem lesz, a termésnek vége. A burgonya szintén úgy meg­­perzselődött, hogy már­is föl kellett szedni, kü­lönben elfonyad s hasznavehetetlenné válik. A nagy hőség a gazda közönséget érzékenyen meg­károsította. — A róm. kath. kántorválasztás küszöbén ugyancsak megindultak már a korteskedési moz­galmak, különösen a „falirodalom“ — virágzik pár hét óta. A pályázni kívánó vidéki kántorok egyre-másra mutogatják be magukat és hangjukat városunkban a kath. híveknek. Lapunk részéről — mert nem tartjuk helyesnek — nem is fog­lalunk állást egyik kántor mellett sem, egysze­rűen közöljük azon kántorok névsorát, kik eddig pályázási czélból nálunk megfordultak. Ezek: Csornák, Gábor Jász-Ladányból, Mezei István Makóról, Mezei János Kun-Szt.-Mártonból, Rácz Ferencz Becséről, Nagy Pál Adáról, Sziebert Nándor Gyuláról, Petrik Márton Mező-Kovács­­házáról és Burghart N. Pályázni fog Weszelovszky József, a helyben 2 év óta működő segédkántor is és még többen. — Egy vásárhelyi ifjú öngyilkossági szándékból a szomszéd Szegeden, az ottani kato­nai kórházban magára lőtt. Szokolovics Ivánnak hívják a szerencsétlent, ki a 46-ik gyalogezred­ben szolgál a szomszéd városban. A golyó, me­lyet szivének szánt, csak karját találta és igy bár életben marad, de a kezét amputálni kell. Tetté­nek okául gyógyíthatlan betegségét vallotta. — Borvizsgálat. Városunk összes korcsma­­házaiban tegnap és tegnapelőtt a rendőrkapitány és főorvos által megvizsgáltattak a közönségnek kimérésre szánt borok. A korcsmárosok boraiban sehol sem találtak fukszint, vagy egyéb hami­sítást. — Ne tovább putri! A tanács a múlt szombati ülésében kimondta, hogy az újvárosi putriban czigányok által épített 3 putriház lebon­tandó, mivel előleges engedély nélkül szabály­talanul építettek a morék. A tanácsi határozatnak kivitele már foganatba vétetett. — A szabadkai tornaegylet palicsi híres versenyeire előzékeny hangú meghívó érkezett hazafiaknak tartják magukat s nekünk sincs okunk, hogy ne tartsuk őket ezoknak. Késmárkon még áll a Tököli Imre vára s még élénk emlékünk­ben vannak szabadságharczunk dicső napja, mikor a vörös sipkások soraiban a szepesi német gye­rekek is piros vérükkel áldoztak a magyar sza­badság oltárára. Élelmességüket tehát nincs okunk megróni, sőt örvendhetünk, hogy ebben a „görbe országban“ is jólétet tudnak maguknak teremteni. Mert a több százados apró szepesi városkák mindannyian magukon viselik a jólét jellegét. Szorgalmas, iparkodó és iparűző nép, mely nem kevesebb mint tizenhárom rendezett tanácsú vá­rossal dicsekedhetik. Jól mondja a szepességi származású Hunfalvi János: „Egy megyében sincs annyi mivelt városi elem, mint Szepesben­, mert hogy egy 823 lakossal biró kis község, Szepes- Szombat, vagy az alig 1000 lakossal biró Poprád rendezett tanácsosai biró város legyen, akkor, midőn alföldi népes községeink közül Gyula és Csongrád a rendezett tanácsú városok sorából kupaktanácsú községek sorába akarnak leszállani, — ahhoz csakugyan mivel a városi elem szükséges. De szükséges más is! Kell, hogy ezek a kis városkák számolni és számoltatni is tudjanak. Ezt nem értik alföldi nagy­községeink, azért nyomja vállukat oly súlyosan a városias közigaz­gatás terhe, míg a szepes-szombati zipszer meg se érzi, hogy neki polgármestere és rendőrkapi­tánya van. Bizony-bizony, a kettőnek együttvéve aligha van annyi fizetése, mint mennyit nálunk egy nobile offic­iumból vállalt kiküldetésre kiadunk­ kenetet e szavakkal: „úgy kell neki!“ s a he­lyett, hogy sajnálnák azt a köszvénytől elkinzott szánandó alakot, kárörömmel tekintenek podagras tagjaira s a zsugorító köszvényben a házasság istenasszonyának boszuló ujját látják. A Husz-park arról is nevezetes, hogy ez időszerűit abban van elhelyezve a „Kárpáti mú­zeum“ s termeiben ott diszlik — a Solti tata megszólalásig hű arczképe. Mintegy meglepetve tekintünk az ismert kedves vonásokra, melyek — a Húsz papa arczmását hivatvák az utókor szá­mára megörökíteni, de mi a művész két érdemű művében egyedül a Solti tata arczképét látjuk s ismerősként üdvözöljük az idegen helyen. Mert bármily barátságos hely legyen is a Husz-park, a magyar ember idegennek érzi ma­gát benne. Nemcsak a vendégházak viselnek „Breslau“, „Wien“ stb. czimü ékes német felira­tokat, de az összes szolgaszemélyzet német, az étteremben szepességi német leányok szolgálnak fel s a magyar állameszmét nyelvben csak egy pinczér képviseli, aki a sok szaladgálásba már bele sántult. Pedig a Husz-park közönségének több mint fele magyar ajkú s igy a magyarság­ból többet érdemelne egy­­ sánta kellnennel. Erről azonban legjobb hallgatnunk, mert úgy is azt mondják, hogy mi magyarok chauvinisták vagyunk, így azután jó alföldi polgártársaink a né­met sógor kedvéért törik a germán nyelvet erő­sen szép Magyarországon s a nyelvfic­amitó mű­veletben még kadencziáznak is olykor-olykor, egész akaratlanul, így például a velünk szomszé­dos szobában egy alföldi úri asszonyság a szoba­­takarítónőt így kecsegtette magához : „Liszhen! Kommen­zi ájn piszkén, Stifel smutzig Liszhen, Mussz ájn piszl vikszen!“ A Húsz park személyzete egyébként, élükön a Húsz párral, hű prototypusa a szepesi német­ségnek, melynek egyik dicséretes jellemvonása az idegenekhez való szívélyesség. Csakhogy az uton­­útfélen nyilvánuló nagy szívélyesség sokszor ter­­hedre válik s csakhamar arról győződhetel meg, hogy annak nem annyira faji jellegű, mint inkább kézzelfogható indoka van. S ez­ a borravalók iránt kifejtett általános érzék. Pedig a szepesiek bort nem igen isznak . . . Mióta a magyar „Kárpát-egylet“-nek sike­rült a hazai és külföldi közönség érdeklődését a magas Tátra-vidék iránt mindinkább fokozódó mérvben felkelteni, azóta évről-évre szaporodik a Szepességben azok száma is, kik majdnem kizá­rólag az idegenek után, a „vendég­látásból“ élnek. Ha magyarok laknák e gyönyörű hegyvidéket, bizonyosan tönkre tenné őket­­ a vendéglátás, míg a szepesi német sógorok élnek a vendéglá­tásból. Majd minden szepesi városkának meg van a maga Husz-parkja, a hol lesik és majdnem el­fogják az idegent. S a Szepesség ebben is hova előbb meg fogja közelíteni a „hótakart tetőire“ büszke Hel­­vécziát, hol idegenek után élősködő epigonok lép­tek a Teli Vilmosok örökébe. A jó zipszerekről is azt írják historikusaink, hogy Róbert Károly királyunk a szepesi szászok segedelmével verte le Rozgony mellett a hatalmas trencséni Csák Mátét s ezért adott nekik oly széles körű szabadalmakat. Bizony-bizony nem hinnéd a békés zipszerekről, midőn lépten-nyomon megostromolnak, hogy végy tőlök egy kis Edelweiss-csokrocskát, hogy egykor ily harcziasak voltak. Hja, tempóra mutantur. Különben a szepesi németek jó magyar S­corbuntius.

Next