Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1887-03-31 / 13. szám
Minden nő bizonyos alapszint, nyert a természettől, mely egész lényében, de főleg arczán és haján talál kifejezést, más szóval, ki szőke, ki barna. A szőkét nem annyira bizonyos meghatározott szin, mint általános világosság jellemez, ami tehát leginkább hiányozni szokott, az a rózsaüde arczszín, különösen, ha a haja is némileg vöröses. Ilyenkor legalkalmasabb eszköz, a halvány arczot megeleveníteni, a delicat-zöld ruha, mert ez a kiegészítő szikek törvénye szerint a halvány arczon optikai csalódást idéz elő, azt a complementar gyengéd rózsaszínben tüntetvén fel. Azonban a csupa zöld hidegen hat ránk, miért is az ily sötétzöld ruhát harmonikus színű díszítéssel kell ellátni, így pl. a zöld kalap szívesen eltűri a gyengén rózsaszínű díszt és fehér tollat, avagy narancsszínűt, ha a szemek nagyon kékek. Az üde szőkének hivatalos színe a világos kék, az legjobban áll neki, mint egyenes contrastja a haj színének, az aranysárgának; az ilyen kék ruha, az egyhangúság elkerülése végett némi fehérrel vagy halványabb kékkel díszíthető, pl. a kalapon. A semleges szikek közül a szőkének ártalmatlan a legtöbb szürke és némely barna, de a sárga, narancs, vörös, bíbor és lila a legtöbb esetben a szépség rovására megy. Feketét és fehéret minden nő viselhet, de az első a szőkénél csak üde arczszin mellett előnyös (kivéve a ggyászt), üde arczszin mellett azonban a fehér még jobban áll, mint a fekete. Ha valaki halvány és mégis fehér ruhát akar felvenni, akkor a fehérnek hatását az arcz közelében jó zölddel vagy kékkel ellensúlyozni. S most hadd jöjjön a barna. A barna arczszínben orrsárga, narancsbarna és élénk vörös árnyalatok uralkodnak, melylyel rendszerint tüzes fekete szem és némileg kékesbe játszó fekete haj párosul s ezek harmóniája határozottabb kifejezést ad egész lényének. Innen van, hogy a szelíd angyalt rendszerint szőkének, a hősi amazont pedig barnának szokás festeni, ámbár, nem lévén szabály kivétel nélkül, a barna is lehet angyal. A barna arczszíntben sokszor a narancssárga túlnyomó, ilyenkor sárga ruhát lehet viselni, mert sárga mellett a narancs vörösebbnek látszik, még a kalap is lehet sárga, de hatása ibolya, kék vagy bíborszínti díszítéssel tompíttassék, ha ellenkezőleg az arcz nagyon vörös akkor jó a sötétpiros kalap, mely mellett aztán az arczszín halványodik. Általában a barnának jól áll még a fekete, melynek díszítése lehet fehér, vörös, narancs, vagy sárga, főleg a kalapban ; továbbá a fehér, — scharlachvörös, narancs vagy sárgával, — azonban a semleges színek, mint a barna, szürke, ezüst, elmaradhatnak. Végre még az apróbb toilette-tárgyakról valamit. Sokan felkapták szépeink közül, különösen az újabb időben, a fehér lábbelit, pedig ez aesthetikailag véve nem jó szokás, mert nincs harmóniában a ruházat és arcz színével — legfeljebb ha amar tökéletesen fehér, — azonkívül kirívó, mert a tekintetet állandóan oda vonja, sőt még azt a csalódást is kelti bennünk, hogy nagyit, már pedig a piczi láb a női termet szépségei közé szokott számíttatni. Egyéb élénk színek sem szépek a czipőben, általában minél távolabb a fejtől, annál inkább tompuljon a színpompa. Legjobb a lábbeliben sötét barna vagy fekete. A kéztyűnél megfordítva van a dolog, ezek t. i. ne legyenek sötétebbek a környezetnél, a ruhánál, különben, esetleg világos ruha mellett, tekintve a karok mozgékonyságát, úgy tűnnek fel, mint valami mozgó foltok Az ú. n. Schleier a színek iránt a legkényesebb, mert legközvetlenebb van az arcz mellett, mely mögötte könnyen durvának látszhat, ilyen különösen a rózsaszínű, barna vagy ibolya; maradjunk a fehér vagy fekete, legfeljebb még a kékes és zöldes mellett. A napernyő általában az arczbőr, haj és ruházat színéhez alkalmazkodjék, a kevésbé kirívó színeknek inkább világosabb, mint sötét árnyalatában. Mindezek után azt mondhatná valaki, várjon mi alapon igazgatják írott betűk egyéni szabadakaratunkat és ízlésünket a szikek megválogatása és alkalmazásában, ami jogossítja az aesthetikát arra, hogy rideg szabályait kiterjeszsze még arra is, hogy hogyan öltözködjünk. Nem is akar ez szabályok gyűjteménye lenni, mely a geniust békába veri, hanem az örök szép kutatásában eszköz arra, hogyan lehet az ember belső világát, azt az eszményes szép alkotmányt, külső érzékeink felé tárni, mert a legszebb, és legnemesebb eszmény is csak akkor van ránk hatással, ha testet öltve, érzékeink elé lép; de jól meggondoljuk, hogy nem a külalak a lényeges, és ne feledjük, hogy az ember valódi értéke nem a külszínben, hanem mélyen a belsőben keresendő. Helyi és vidéki hírek, közönséget, kiváltképen pedig a kegyes adakozókat Ápril hó 3-án, vasárnap délután 3 órakor a helybeli kaszinó éttermében tartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Hun-Vásárhely, 1887. márcz. 30. * A „Vásárhely és Vidéke“ szerkesztősége. — Kállay Albert városunk főispánja ideiglenesen Szabadka város főispáni teendőivel is megbizatott. — Halálozás. Özvegy Czukor Sámuelné, szül. Deutsch Ernesztin asszony, ki pár hóval előbb elhalt férjével együttesen ezer forintos főgymnásiumi alapítványt tett, f. hó 23-án, élte 78-ik évében elhalálozott. Temetése f. hó 24-én délután valláskülönbség nélkül megjelent nagyközönség részvétével tartatott meg s Leitmann Lajos a helybeli izr. hitközség rabbija mondott emelkedett szellemű gyászbeszédet az elhunyt felett. — Béke poraira! — A népfelkelők ruházati és felszerelési szükségleteinek fedezésére iparosaink között megindult mozgalom eredményeként most már egész határozottsággal írhatjuk, hogy a szövetkezett csizmadiák 5 frt lő krjával 1000 pár gyalogsági bakancsra, a szijjártók pedig mintegy 20,000 drb. szijjmunkára kaptak 8000 frt értékben megrendelést. Az érdekelt iparosok megbízásából Megy ek a József volt fenn f. hó 25—27-ik napjain Budapesten s Mudrony Soma, az orsz. iparegyesület vezérigazgatója és Ráth Károly, a budapesti kereskedelmi és iparkamara alelnökének hathatós támogatásával eszközölte ki, hogy a helybeli iparosok ajánlata, a beérkezett nagy számú ajánlatok között is figyelembe vétetett. Szabó munkák vállalását lehetetlenné tette azon körülmény, hogy az előirt posztóanyagot kellő mennyiségben egy gyárban sem lehet kapni s a munkát júniusig beadni kellett volna. — Uj pártelnök. A helybeli kormánypárt vezérférfiai Jeney Imre ügyvéd leköszönése folytán a párt elnökéül Sobosy Lajos földbirtokost kérték fel, ki az elnökséget elvállalta. — Kinevezés. A szegedi kir. törvényszék elnöke a helybeli kir. járásbírósághoz Iritz Dávid végzett joghallgatót, kit közönségünk Irányi Dezső írói neve után előnyösen ismer, ösztöndíjas joggyakornokká nevezte ki— Műkedvelői előadás. Az iparos ifjúság önképző egylete dicséretes buzgalommal rendezi műkedvelői előadásait. Alig pár hete tartottak egy ilyen előadást s jövő hó 2-án, azazszombaton már újra a deszkákra lépnek. Ezúttal színre kerül két egy-egy felvonásos i hete a reform hatása. Annak a reformnak a fő hatása, melyet a főispán hozott be. És ezek között nem utolsó a czilinder divat. A városházán kívül szintén modernizálni kell az embereket, úgy gondolkozik a méltóságos úr. És már tapogatódzott a délutáni ebéd behozatala iránt is. De ne tessék hinni, hogy ez urhatnámság. A méltóságos úr ezt is a t rend érdekében teszi. Az egyöntetű és folytonos munka délelőtt 9-től például délután kettőig többet ér szerinte, mint a csip-csup, óraszámra való dolgozás. A délutáni állapot maradjon annak, ne vigyük azt a hivatali szobákba. Olyankor úgyis laczkó ül az emberek hátára, különösen ha azok városi hivatalnokok. Kállay Albert igen szeretetre méltó a társaságokban. Szeret társaságokat csinálni. Az embereknek azt a részét, melyet partnereknek szokás nevezni, különösen kedveli. Család hiányában, ezekből alkot magának családot. Szegeden úgy hitják őket, hogy a főispán udvara. Igazán joviális egy udvar. Néhányan közülök átrándultak már Vásárhelyre is. És van is látszatja. A polgári kalabriusz kiment a divatból a vásárhelyi kaszinóból, mióta a méltóságos úr itt egyszer-kétszer udvart tartott és tarokkozott. Mikor elhagyja a városházát (és jó későn szokta elhagyni), összegyűjti udvarát egy kis kedélyes tarokkpárthiera. Ennek a régi magyar kártyajátéknak összes szövevényeit ép oly jól ismeri, mint a közigazgatás minden ágazatát. S míg fogdossa a pagátot, addig is — van gondja valami másra. Gibicze, aki rendesen valamely illustris egyéniség, közdolgokat sugdos fülébe és bizonyosan valami új dolgot főznek ki. Míg végre — passe és mi is mehetünk át a társaság többi tagjaira. A „torony alatt“, kik a városi politikát űzik fűzik, Pálfy polgármester következik a főispán után a sorban. Közügyekben megőszült régi, dolgos férfi. Látott már sok vihart elrobogni Szeged felett és látja ma is az uj világot. Ebben az uj világban ő már régiember, a régi erényekkel, de bele tud törődni az uj dolgokba. S hogy ő benne is legyen valami új, Tisza Lajos távozásakor magyar nemes lett. Megérdemelte: „A torony alatti“ politikusok és vezérfiak sorából magasan kiemelkedik Szabados János, a polgármesteri helyettes, tanácsos, vígjáték: „Már alszik“ és az „Egyetlen leány“ Jezimnek. Az előadást ajánljuk közönségünk figyelmébe. — Bankett. A helybeli gazdasági egyletben társas vacsora volt vasárnap este Nagy András János tiszteletére, melyen mintegy 130-an vettek részt. — A róm. kath. egyház népgyülést tartott f. hó 20-án, mely alkalommal az iskolaszéknek múlt évi működéséről szóló jelentése tudomásul vétetett, a kórház melletti fiúiskolai felépítése jóváhagyatott, s a püspöki székhez felirat intézése határoztatott el az iránt, hogy Csótó Nagy István, a volt püspöki helyettes által, különféle vádak alapján kizárt iskolaszéki tag, a hívek bizalma folytán, az iskolaszék tagjai közé ismét felvétessék. — Nagy veszedelem érte a járásbíróságot a múlt napokban. Sánta Antalt, az egyik börtönőrt, aki 15 év óta teljesítette városunkban fogházőri szolgálatát, áthelyezték Makóra. Az öreg szolga nehéz szivvel vált meg bíróságunktól s biráktól, ügyvédektől, hivatalnokoktól, könyezve vett búcsút, mert hiába megszerette az itteni „tekintetes urakat,“ meg az ártézi vizet. Hanem hiába, kijött a parancsolat s menni kellett neki Makóra. Sánta Antalnak ugyan ez is elég veszedelem volt, mert keserűséggel ment el a megszokott helyről, de ezért még nem írtuk volna, hogy nagy veszedelem érte járásbíróságunkat. A veszedelem pedig bekövetkezett, mert Sánta Antallal nem csak az egyik fogházőr ment el, hanem a bíróság lithographusa is, lévén ő egy személyben a foglyok éber őre és a bírósági végzések kőnyomatos sokszorosítója, Szentgyörgyi úr igazságügyi politikája folytán ugyanis a múlt évben a bírósági szolgaszemélyzet úgy redukáltatott, hogy a lithographiára ember nem maradt. Hogy a bírói végzések kiadványozása körül nagyobb fennakadás ne legyen (igy is volt elég!) a járásbiró az egyik fogházőrt,a lithographiához használta fel szabad idejében, mit alkalmasint Fabinyi úr, az igazságügyminiszter megneszelt s úgy okoskodván, hogy ha a egyik fogházőr ráér lithographirozni, elég lesz Vásárhelyre egy fogházőr. Sánta Antal megkapta a parancsolatot vidlaszin pecsét alatt, hogy át van helyezve Makóra. — Most a biróságnál ismét nincs lithográfus és van egy szál fogházőr, aki egymaga őrzi a foglyokat, kiknek létszáma sokszor heteken át 15—20-ra is felrúg. Valóban szatírának is beillenék, ha oly szomorú nem lenne ez a garasoskodás a jogkereső közönség kimondhatatlan hátrányára, mert őszintén mondhatjuk, hogy olyan ázsiai állapot járásbíróságunknál még soha sem volt,, mint most van, s ennek elsősorban is a bíró-, szolga- és kézbesítőszemélyzet elégtelensége az oka. Az eddigi tűrhetetlen állapotot, még tetézte a nevezett jeles író, a színügyi bizottság elnöke stb. Szabados sem a mai generáczióhoz tartozik. Régi ember. Szép dalait elzengette még a 60-as években, de a Petőfi Társaság azért megalakulásakor megválasztotta rendes tagjának. A java írók közül való, ki bátran mérkőzhetik a mostani modern poéták bármelyikével. Ritkán ir, de amit ir, azt el lehet olvasni. Sokat dolgozik hivatalában, ott is ir, sokszor a száraz hivatalos stílusba is lelket önt. Persze csak akkor, ha lelkesült hangulatban van. Erre pedig van alkalma. Hisz ott jön be épen hozzá Vass Pál, a kis alakú, de nagy pennájú főjegyző, — kinek pennája elér a Pesti Naplóig is, — nagy eszméivel. Nem utolsó ember a szegedi társaságban. Nem tudom, ott született-e, de egész működése, iránya szegedire vall. Mert a szegedi ember szeret ám sokat mondani és ahol sokat kell mondani, ott belemártatják Vass Palival a pennát a kalamárisba, és megszületnek azok a sokat mondó és kérő feliratok és czikkek, melyek, szó sincs róla, jól megvannak írva és okos főre vallanak. Különben igen kedves és lelkes ember, és ha úgy egy-egy felirat bevégzése után tükörbe néz és mosolyogva mondja, hogy — ejnye de nagyot kértünk most, —, akkor vall rá igazán a szegedi emberre. Különben jeles közigazgatási tehetség, még a Dáni iskolájából. Hagyjuk ott most a torony alatti palotát és nézzünk át ama szomszéd palotába, a Széchenyi-tér másik oldalán. Az a „"palais justice“. A szegedi társaságnak két előkelő embere valt ott, Muskó Sándor, a kir. törvényszék elnöke és Wiedermann József, a nálunk is jól ismert járásbíró. Az ő működésükről legméltóbban szól a szegedi ügyvédi kamarának a miniszterhez imént felterjesztett évi jelentése. Az ügyvédi kamaráról lévén szó, mutassuk itt be mindjárt annak elnökét, várhelyi Rósa Izsót. Régi, kipróbált fiskális, kinek tekintélye igen nagy a szegedi társaságban. A volt kir. biztosi tanácsos is és e működésben, a kisajátításoknál különösen, részrehajlatlan eljárásáért a szegediek elismerését és becsülését vívta ki. Jó ügyvéd, közügyekben előharczos és finom modorú úriember. Amott a Széchenyi promenád másik ré- TÁRCZA, A SZEGEDI TÁRSASÁG. Irta : Orion, Szeged, a Tiszavidék emporiuma, ha nem a hetipiaczok alkalmával van hozzá szerencsénk, azt a benyomást teszi, mintha valamelyeurópai kulturvárosba lépnénk, melyben minden kellék meg van ahhoz, hogy a tudni vágyó touristák felkeressék és tanulmányozzák. A látszat itt — ami a külsőt illeti — nem csal. Ha a vonatról, amelyen közeledünk a városhoz, paloták tetejét, csillogó keresztes tornyokat pillantunk meg, nem csalatkozunk, ha beérve a városba, a jól szabályozott utczák és tereken egy sétát teszünk. Csakugyan paloták azok, érczes kupolákkal, erős, jó kőből építve. Kőböl épült erős várost mutatott itt be a szegedi királybiztos a királynak s nem festett semmiségeket, mint ama hires orosz tábornok czárjának. Szeged, szó sincs róla, európai város; nem csak a máz van rajta, de van benne lényeg is, — minden tekintetben s kulturális, művelődési viszonyai nem csak a papíron tűnnek fel kitünőeknek, de úgy van az a valóságban, miknek kézzel fogható jelét már többször adta Szeged város lakossága s különösen a szegedi társaság, melyet nagyjából ismertetni, jelen sorok feladata lesz, s a miről írni, nem is háládatlan théma a tárczaizónak, kinek utóvégre is kötelessége néha-néha — uj dolgokról, ezúttal, személyekről írni valamit. Mert a szegedi társaság, á la Vaszili gróf, — még megénekelve nem volt. Mikszáthiádák röppentek ugyan már ki a nagy világba, de az még az új Chicagó építése közben hatott. Most már, mert akkor még nem volt teljes a szegedi társaság, ezt töviről hegyire megismerni nekünk vásárhelyieknek kötelességünk, különösen a mi publikumunk azon részének, mely nem volt szerencsés a múltkori nagy ismerkedésen, a kedves „barátságos lakomán“ részt vehetni. Szegedi társaság van, tehát szegedi társaságról lehet írni. Kiemelkedik és valamenynyi fölött áll a már hármas főispáni tiarával ékített, de még mindig új főispán Kállay — Meghívás. Nyizsnyay Gusztáv közadakozás utján emelendő síremlékére immár 210 frt gyűlt be szerkesztőségünkhöz a mélyen tisztelt közönség szíves adományaiból. Miután ezen összeg reményt nyújt arra, hogy a mélyen tisztelt közönség által is melegen felkarolt kegyeletes terv létesíttessék, a tovbezi intézkedések megbeszélése s a végrehajtó bizottság megválasztása végett van szerencsénk az ügy iránt érdeklődő Albert. Ő a központja Szegeden minden de- formnak és reformnak. Mert ő deformálja, nem csak reformálja a szegedieket. A régi Szegedből, ami rész csak pusztítható, ügyesen tisztíttatik az uj főispán erélyes keze álta. Az uj városháza ugyan a régi alapon , és a régi rész stylban épült, de a régi közigazgatási slendrianizmusnak már nyoma sincs. Azt mondják, hogy a „torony alatt“ nem hever, currens minden ügy. Az uj főispán nem sajnálja a betekintést az iktató és kiadó könyvekbe és tudja számát az ügyeknek. A tanyaiak, ha bejönnek a városházához, azt hinnék, hogy a méltóságos úr is csak olyan hivatalnok, mint a többi. Ott sürög, forgolódik mindig azok közt. Most a jogügyi szakosztály aktáit nézi föl, a másik pereben már Keméndy bácsinál hallgatja a panaszokat. A tanácsnokok munkáit ellenőrzi, s habetér Szabados tanácsnok úr szobájába, (és sokat szokott betérni) nem siet mindjárt azt szemtőlszembe üdvözölni. Tudja, hogy annak sürgős dolga van ; a poéta tanácsnok épen egy versen dolgozik, és azt kell neki hirtelen eltüntetni — a méltóságos úr szemei előtt. A méltóságos ur tudja, hogy a jó tanácsnok úr a hivatalban is szokott poémázni. De szemet huny, mert elvégzi az a mellett kötelességét is. És hogy mindenki elvégezze, arra van neki gondja. A közigazgatás menetében ott nem szabad lenni zökkenésnek. Régen lehetett. De vele megjött a deform és reform. Még Palotás Füsti, a tanyai rajzíró is dolgozik. Hiába, a torony alatt dolgozni kell. Az uj szokások, az uj emberek abszorbeálják a régieket. S erre mindig a méltóságos úr adja az impulzust. A vén, ütött kopott hivatalnokokat mintha kicserélték volna. A méltóságos úr, amint a munkában megkívánja a pontosságot, a rendet, úgy megkívánja, hogy a külső is megfeleljen a belsőnek a hivatalnokokban. Ebben maga megy jó példával előre. Megjelenésében urias, de nem gentry modorban. Ilyeneknek szereti látni hivatalnokait is. Ha egy idegen oda téved úgy dél felé a városháza elé, és látja onnan kijönni a csínnal öltözött, czilinderes embereket, azt hinné, hogy azok nem is szegediek, de fővárosi emberek. Pedig csalatkozik. Azok szegedi városi hivatalnokok. Rajtuk észreve