Vásárhely és Vidéke, 1897. július-december (15. évfolyam, 54-106. szám)

1897-07-01 / 54. szám

1897. j­úli­us 1.______________________________VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE___________________________________54. szám. 1 - á s n­­é előtt s el is ment hozzájuk, hogy a pénzt ne vegyék fel, mert vizsgálat lesz az ügyben. Majd Szappanos drhoz ment el s mondta neki, hogy gyanús az eset, mert 14 társulatnál volt beíratva, mire a doktor azon nézetét fejezte ki, hogy nincs kizárva a mérgezés esete. Ekkor tett jelen­tést a rendőrségnek, mert megelőzőleg már Köti Imrétől, a meggyilkolt Köti Julis bátyjától megtudta, hogy a halál bekövet­kezése is gyanús körülmények között történt. — Egyébre nem emlékszik? — Még arra emlékszem, hogy mikor Gulyáséiból eljöttem, Gulyás utánam jött és azt mondta, hogy mehetek akárhová és je­lenthetem az esetet, mert nekik nincsen okuk félni a megindítandó vizsgálattól. Gulyás beismeri, hogy mondta a fentebbi szavakat. Félórás szünet: Köti Imre. Az elmérgezett Kóti Julis testvérbátyja, a ki elbeszéli, hogy mikor testvérét meglátta halva, rögtön gyanúja támadott, hogy nem természetes halállal múlt ki s ezen gyanúját Szappanos dr. előtt is kifejezte, azonban nem adtak hitelt neki. Később aztán N­­er­mann Béla úrral együtt tettek feljelentést a rendőrségnél. Szembesítik vádlottal, mikor Gulyás Kiss Sámuel elmondja, hogy Kóti Julis haldoklásakor ő hívta be Kóti Imrét a házhoz. Szilágyi István. Elmondja, hogy Kóti Julis a halálát megelőzőleg 5 napig nála volt napszámos s azon idő alatt teljesen egészséges volt, egészségesen távozott tőlük szombat délután is, de mikor vasárnap újra­ visszatért hozzá­juk a napszámért, már akkor fájlalta hasát. S­z­á­s­z József, T­ó­t­h Sándorné, B­é­n­i Ferencz és Müller Sámuel tanult Guyás- Kis Sámuel erkölcsi magaviseletéről elől­eyösen nyilatkoznak. Olvastatott ezután Kóti Juliánna bon­czjegyzőkönyve és az országos műve­­gyész véleménye a hullarészekről, mely sze­rint­ a megvizsgált 100 gr. hullarészben 2/3-ad miligramm arzén találtatott. B­a 11 a­s­s a Pé­ter törvényszéki orvos hosszasan és kimerítően nyilatkozik az esetről s Kóti Julis halálát a körülmények számbavételével arzén mér­gezésnek tulajdonítja. Azután Balassa védő intéz kérdéseket az orvoshoz, ki meglehetős zavart feleleteket ad, mire D­o­b­á­k ügyész felállt s félbeszakítva a védőt, azt állítja, hogy a védő zavarni akarja a tárgyalást. Balassa védő erre a legerélyeseb­ben visszautasítja az ügyész inszinuáczióját, melyhez nincs joga s azután még több kér­dést intéz az orvoshoz, a­ki egyáltalán nem mond semmi önálló véleményt s hosszas elő­adásaival csak nyújtja a tárgyalást. Hatodik nap. A szerdai tárgyalás már nagyobb ér­deklődés mellett vette kezdetét Szalai Jáger Mari, Csordás Lidia, Varga Lidia, és Szappanos Juczi vádlottak elővezetésével, kik azzal vannak vádolva, hogy 1894-ben Varg­a Juliannát dörölyében beadott mé­reggel pusztították el, hogy halála révén a temetkezési egyletektől pénzt szerezhessenek. Túri Mihályné Varga Lidia: Özvegy, 43 éves, unitárius vallású, 2 gyermek anyja, vagyontalan,írni és olvasni tud. Elnök: Beszélje el, hogy történt a nénje, Varga Lidinek a halála. Vádlott: Szappanos Juczinak hordott a néném mindig vizet s ő hozta egyszer hozzám betegen és küldött, hogy menjek el Jáger Marihoz és hozzak tőle orvosságot. Ő tanított arra is még korábban, hogy írassam be a temetkezési társulatokba, mert idővel jó lehet nekem az a pénz, a­mit utána kapok. Én akkor, bár egy társu­latba be volt íratva, a 150 frtos egyletbe is beírattam. Mikor aztán Julis beteg lett, Szappanos elküldött Jáger Marihoz or­vosságért, de nekem nem­ adott, hanem ké­sőbb, mikor Csordás Nagy Lidivel újra elmentem, akkor Csordásnak adott valamit, de én nem láttam, hogy mi volt. Haza menve, Szappanos ott m­­a­­rasztott, hogy csináljunk dörölyét és együnk. Csordás Lidi meggyúrta a tésztát, velem pedig Szappanos Juczi megtöretett va­lamit, azt mondván, hogy az orvosság és azt a port betette a dörölyébe. Azután né­gyen, Julis nénémmel együtt oda ültünk az asztalhoz és ettünk. De Julis néném mikor kettőt megevett, felállok­ az asztaltól, hogy rossz a lekvár a dörölyében. Onnan aztán elment s este 8 órakor visszajött hozzám, hogy fáj a feje és a gyomra, mert m­ég olyan rosz dörölyét nem evett soha. — Mekkora volt az az orvosság a­mit maga megtört ? — Kicsike, mint egy paszuly és két darab volt. — Milyen volt annak a pornak a színe, a­mit maga beadott Julis nénjének? — Nem emlékszem rá. — Mikor halt meg a nénje ? • Nem tudom, hogy hány nappal a dörölge evés után, csak arra emlékezem, hogy egy éjjel 11 órakor. — Az orvost mikor hivatták a beteghez ? —• Mikor beteg lett Julis, másnap reg­gel hivattuk el B­a­r­a­n­y­i orvost, ki poro­kat rendelt s én csak ezeket a porokat ad­tam be a betegnek. — Ki mondta magának, hogy írassa be Julist a temetkezési egyletekbe? — Szappanos Juczi és Csord­á­s Nagy Lidi mondották, de arról nem szóltak, hogy miért írassam be. —­ A vizsgáló bíró előtt azt vallotta, hogy azt mondták, miszerint adni fognak valami port később, mitől Varga Julis el­pusztul ? — Nem mondtam én azt soha, mert nekem Szappanosék erről nem szóltak semmit. — Csordásék is beíratták Julist a tár­sulatokba ? — Beíratta ő is, Szappanos is. — Hol tartózkodott az elött a nénje ? — A sógoromnál lakott, onnan hívtam el én, m­ert Szappanos Juczi utána küldött, hogy hordjon neki vizet. — Hiszen maga a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy tudott a mérgezési szán­dékról ? — Nem ismertem én, mert én arról nem tudtam, nekem sohasem szólottak erről Szappanos Jucziék s én a temetkezési társulatokba sem írattam volna be, ha ők nem biztattak volna. — Mit mondott magának Jáger Mari, mikor ott járt nála ? — Kértem tőle orvosságot, de nem­ adott. — Hát mikor Csordással mentek el ? —­ Akkor Csordásnak adott, de én nem láttam akkor sem, hogy mit adott neki. —­ Mennyit fizettek maguk Szalai Jáger Marinak a méregért ? — Nem fizettem én semmit. — Hiszen a vizsgálóbiró előtt beis­merte, hogy Szppanostól kért 6­ártot kölcsön, melyet oda adott Csordás Lidi­nek, hogy vigye el Jáger Marinak a mé­regért ? — Nem ismertem én. Sohase kértem én Szappanostól egy új krajczárt se, az úr­isten látja a lelkem. Nem tudom én, hogy mit írattak alá velem a vizgálóbiró előtt, csak aláírtam. — Hogy történt a derelyefőzés ? — úgy történt, a­hogy elmondtam, többet nem tudok róla, mert Csordás Lidi és Szappanos Juczi voltak a kony­hán, én csak az orvosságot törtem meg, melyet kivittek a konyhába. —­ A tésztát ki gyúrta ? — Csordás Lidi gyúrta, Szappanos Juczi pedig a házban jött-ment. — Tudta maga, hogy mit tört meg ? — Dehogy tudtam kérem. — Hát a dörölyök mivel voltak meg­jegyezve, a melyeket Varga Julisnak szántak? — Nagyon szépen kérem a törvény­széket, én azt nem tudom, mert nem láttam, Csordás Lidi tudhatja. — Mikor a nénje beteg lett s Szap­panoséiból vissza­ment magukhoz, mit mondott ? — Fájlalta a fejét és a hasát s csak akkor lett jobban, mikor meghalt. — Melyik doktort hivatták a beteghez ? —­ Baranyi doktort. — Nézze csak, vallja be őszintén, hogy Jáger Mari is adott magának porokat s azt mondotta, hogy azokat adják be az orvos által rendelt porok helyett, mert attól meg­hal gyorsan a beteg. — Nem tudom én mit mondott kérőm, mert én nem hallottam semmit, nekem nem szólott semmit. Vádlott ezután is erősen csengő, majd­nem kiabáló hangon tagad mindent, a mi a mérgezési eset részleteire közelebbi világot vetne s folytonosan azt hangoztatja, hogy : nem láttam és nem tudom. Elnök: Hány társulatba íratta be Julist ? Vádlott: Háromba Írattam . — De hiszen itt bizonyítékok vannak arra nézve, hogy 4 társulatba íratta be a nénjét ? — Nem írattam én csak háromba, úgy segítsen engem az a nagyon jó isten. Hát mit mondjak én arról, a­miről nem tudok semmit. — A doktor hányszor volt maguknál ? — Négyszer. Czukor biró intéz ezek után több igen ügyes és fontos kérdést a vádlotthoz, de ez konokul tagad s még csak arra sem nyilatkozik, vájjon az általa megtört méreg kemény volt-e, vagy lágy ? Ügyész: Nézze, maga a múltkor is csak akkor ismert be bizonyos dolgokat, mikor a szemébe mondták s úgy tesz most is. Mondja, miért nem vallja be az igazat? — Az igazat vallom én kérem. —­ Igaz-e, hogy még az édes­anyja életében akartak valamely szegény asszonyt bebiztosítani ? — Nem vélekszek reá. — Dehogy nem vélekszik, hiszen ak­kor szólott ki Szappanos Juczi a kony­hába Varga Julishoz, hogy: beleegyezik-e Julis néném, hogy beírassuk valamelyik ha­lotti társulatba? Hallotta ezt maga? — Ha ott voltam, akkor hallottam, de nem vélekszem semmire. —­ Mikor maga a Julis nénjéhez orvost hivatott, megmondta az orvosnak, hogy a derelyétől lett a nénje beteg ? — Nem mondtam, mert nem is kér­dezte tőlem. — Nézze, ne czifrázza a dolgot, ne kerteljen, hiszen beismerte a kapitány előtt, a vizsgálóbíró előtt, sőt a múltkori tárgya­láson is bűnösségét, hát miért tagad most? — Nem tagadok én, úgy mondok min­dent, a­hogy történt. — Mennyi pénzt kapott összesen a Julis halála után ? —­ Kétszáz és egynéhány forintot. — Hátha nem volt magának része a mérgezésben, miért adott Csordás Lidi­nek 25 frtot ? — Szappanos mondta, hogy adjak ? — Hát Jáger Marinak miért irt alá maga egy 200 frtos váltót? Ugy­e a vér­­dijban ? — Azért irtam­ alá, mert Csordás Lidi mondta s akkor már ismertem is Já­ger Marit. — Tudta maga, hogy a derelyébe mér­get adtak be ? — Nem tudtam én, hogy az olyan méreg, a­mitől majd meghal. — Megmutatta-e magának Szappa­nos Juczi, hogy melyek a mérgezett derelyék?

Next