Vásárhely és Vidéke, 1897. július-december (15. évfolyam, 54-106. szám)
1897-07-01 / 54. szám
1897. július 1.______________________________VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE___________________________________54. szám. 1 - á s né előtt s el is ment hozzájuk, hogy a pénzt ne vegyék fel, mert vizsgálat lesz az ügyben. Majd Szappanos drhoz ment el s mondta neki, hogy gyanús az eset, mert 14 társulatnál volt beíratva, mire a doktor azon nézetét fejezte ki, hogy nincs kizárva a mérgezés esete. Ekkor tett jelentést a rendőrségnek, mert megelőzőleg már Köti Imrétől, a meggyilkolt Köti Julis bátyjától megtudta, hogy a halál bekövetkezése is gyanús körülmények között történt. — Egyébre nem emlékszik? — Még arra emlékszem, hogy mikor Gulyáséiból eljöttem, Gulyás utánam jött és azt mondta, hogy mehetek akárhová és jelenthetem az esetet, mert nekik nincsen okuk félni a megindítandó vizsgálattól. Gulyás beismeri, hogy mondta a fentebbi szavakat. Félórás szünet: Köti Imre. Az elmérgezett Kóti Julis testvérbátyja, a ki elbeszéli, hogy mikor testvérét meglátta halva, rögtön gyanúja támadott, hogy nem természetes halállal múlt ki s ezen gyanúját Szappanos dr. előtt is kifejezte, azonban nem adtak hitelt neki. Később aztán Nermann Béla úrral együtt tettek feljelentést a rendőrségnél. Szembesítik vádlottal, mikor Gulyás Kiss Sámuel elmondja, hogy Kóti Julis haldoklásakor ő hívta be Kóti Imrét a házhoz. Szilágyi István. Elmondja, hogy Kóti Julis a halálát megelőzőleg 5 napig nála volt napszámos s azon idő alatt teljesen egészséges volt, egészségesen távozott tőlük szombat délután is, de mikor vasárnap újra visszatért hozzájuk a napszámért, már akkor fájlalta hasát. Szász József, Tóth Sándorné, Béni Ferencz és Müller Sámuel tanult Guyás- Kis Sámuel erkölcsi magaviseletéről előleyösen nyilatkoznak. Olvastatott ezután Kóti Juliánna bonczjegyzőkönyve és az országos művegyész véleménye a hullarészekről, mely szerint a megvizsgált 100 gr. hullarészben 2/3-ad miligramm arzén találtatott. Ba 11 ass a Péter törvényszéki orvos hosszasan és kimerítően nyilatkozik az esetről s Kóti Julis halálát a körülmények számbavételével arzén mérgezésnek tulajdonítja. Azután Balassa védő intéz kérdéseket az orvoshoz, ki meglehetős zavart feleleteket ad, mire Dobák ügyész felállt s félbeszakítva a védőt, azt állítja, hogy a védő zavarni akarja a tárgyalást. Balassa védő erre a legerélyesebben visszautasítja az ügyész inszinuáczióját, melyhez nincs joga s azután még több kérdést intéz az orvoshoz, aki egyáltalán nem mond semmi önálló véleményt s hosszas előadásaival csak nyújtja a tárgyalást. Hatodik nap. A szerdai tárgyalás már nagyobb érdeklődés mellett vette kezdetét Szalai Jáger Mari, Csordás Lidia, Varga Lidia, és Szappanos Juczi vádlottak elővezetésével, kik azzal vannak vádolva, hogy 1894-ben Varga Juliannát dörölyében beadott méreggel pusztították el, hogy halála révén a temetkezési egyletektől pénzt szerezhessenek. Túri Mihályné Varga Lidia: Özvegy, 43 éves, unitárius vallású, 2 gyermek anyja, vagyontalan,írni és olvasni tud. Elnök: Beszélje el, hogy történt a nénje, Varga Lidinek a halála. Vádlott: Szappanos Juczinak hordott a néném mindig vizet s ő hozta egyszer hozzám betegen és küldött, hogy menjek el Jáger Marihoz és hozzak tőle orvosságot. Ő tanított arra is még korábban, hogy írassam be a temetkezési társulatokba, mert idővel jó lehet nekem az a pénz, amit utána kapok. Én akkor, bár egy társulatba be volt íratva, a 150 frtos egyletbe is beírattam. Mikor aztán Julis beteg lett, Szappanos elküldött Jáger Marihoz orvosságért, de nekem nem adott, hanem később, mikor Csordás Nagy Lidivel újra elmentem, akkor Csordásnak adott valamit, de én nem láttam, hogy mi volt. Haza menve, Szappanos ott marasztott, hogy csináljunk dörölyét és együnk. Csordás Lidi meggyúrta a tésztát, velem pedig Szappanos Juczi megtöretett valamit, azt mondván, hogy az orvosság és azt a port betette a dörölyébe. Azután négyen, Julis nénémmel együtt oda ültünk az asztalhoz és ettünk. De Julis néném mikor kettőt megevett, felállok az asztaltól, hogy rossz a lekvár a dörölyében. Onnan aztán elment s este 8 órakor visszajött hozzám, hogy fáj a feje és a gyomra, mert még olyan rosz dörölyét nem evett soha. — Mekkora volt az az orvosság amit maga megtört ? — Kicsike, mint egy paszuly és két darab volt. — Milyen volt annak a pornak a színe, amit maga beadott Julis nénjének? — Nem emlékszem rá. — Mikor halt meg a nénje ? • Nem tudom, hogy hány nappal a dörölge evés után, csak arra emlékezem, hogy egy éjjel 11 órakor. — Az orvost mikor hivatták a beteghez ? —• Mikor beteg lett Julis, másnap reggel hivattuk el Baranyi orvost, ki porokat rendelt s én csak ezeket a porokat adtam be a betegnek. — Ki mondta magának, hogy írassa be Julist a temetkezési egyletekbe? — Szappanos Juczi és Csordás Nagy Lidi mondották, de arról nem szóltak, hogy miért írassam be. — A vizsgáló bíró előtt azt vallotta, hogy azt mondták, miszerint adni fognak valami port később, mitől Varga Julis elpusztul ? — Nem mondtam én azt soha, mert nekem Szappanosék erről nem szóltak semmit. — Csordásék is beíratták Julist a társulatokba ? — Beíratta ő is, Szappanos is. — Hol tartózkodott az elött a nénje ? — A sógoromnál lakott, onnan hívtam el én, mert Szappanos Juczi utána küldött, hogy hordjon neki vizet. — Hiszen maga a vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy tudott a mérgezési szándékról ? — Nem ismertem én, mert én arról nem tudtam, nekem sohasem szólottak erről Szappanos Jucziék s én a temetkezési társulatokba sem írattam volna be, ha ők nem biztattak volna. — Mit mondott magának Jáger Mari, mikor ott járt nála ? — Kértem tőle orvosságot, de nem adott. — Hát mikor Csordással mentek el ? — Akkor Csordásnak adott, de én nem láttam akkor sem, hogy mit adott neki. — Mennyit fizettek maguk Szalai Jáger Marinak a méregért ? — Nem fizettem én semmit. — Hiszen a vizsgálóbiró előtt beismerte, hogy Szppanostól kért 6ártot kölcsön, melyet oda adott Csordás Lidinek, hogy vigye el Jáger Marinak a méregért ? — Nem ismertem én. Sohase kértem én Szappanostól egy új krajczárt se, az úristen látja a lelkem. Nem tudom én, hogy mit írattak alá velem a vizgálóbiró előtt, csak aláírtam. — Hogy történt a derelyefőzés ? — úgy történt, ahogy elmondtam, többet nem tudok róla, mert Csordás Lidi és Szappanos Juczi voltak a konyhán, én csak az orvosságot törtem meg, melyet kivittek a konyhába. — A tésztát ki gyúrta ? — Csordás Lidi gyúrta, Szappanos Juczi pedig a házban jött-ment. — Tudta maga, hogy mit tört meg ? — Dehogy tudtam kérem. — Hát a dörölyök mivel voltak megjegyezve, a melyeket Varga Julisnak szántak? — Nagyon szépen kérem a törvényszéket, én azt nem tudom, mert nem láttam, Csordás Lidi tudhatja. — Mikor a nénje beteg lett s Szappanoséiból visszament magukhoz, mit mondott ? — Fájlalta a fejét és a hasát s csak akkor lett jobban, mikor meghalt. — Melyik doktort hivatták a beteghez ? — Baranyi doktort. — Nézze csak, vallja be őszintén, hogy Jáger Mari is adott magának porokat s azt mondotta, hogy azokat adják be az orvos által rendelt porok helyett, mert attól meghal gyorsan a beteg. — Nem tudom én mit mondott kérőm, mert én nem hallottam semmit, nekem nem szólott semmit. Vádlott ezután is erősen csengő, majdnem kiabáló hangon tagad mindent, a mi a mérgezési eset részleteire közelebbi világot vetne s folytonosan azt hangoztatja, hogy : nem láttam és nem tudom. Elnök: Hány társulatba íratta be Julist ? Vádlott: Háromba Írattam . — De hiszen itt bizonyítékok vannak arra nézve, hogy 4 társulatba íratta be a nénjét ? — Nem írattam én csak háromba, úgy segítsen engem az a nagyon jó isten. Hát mit mondjak én arról, amiről nem tudok semmit. — A doktor hányszor volt maguknál ? — Négyszer. Czukor biró intéz ezek után több igen ügyes és fontos kérdést a vádlotthoz, de ez konokul tagad s még csak arra sem nyilatkozik, vájjon az általa megtört méreg kemény volt-e, vagy lágy ? Ügyész: Nézze, maga a múltkor is csak akkor ismert be bizonyos dolgokat, mikor a szemébe mondták s úgy tesz most is. Mondja, miért nem vallja be az igazat? — Az igazat vallom én kérem. — Igaz-e, hogy még az édesanyja életében akartak valamely szegény asszonyt bebiztosítani ? — Nem vélekszek reá. — Dehogy nem vélekszik, hiszen akkor szólott ki Szappanos Juczi a konyhába Varga Julishoz, hogy: beleegyezik-e Julis néném, hogy beírassuk valamelyik halotti társulatba? Hallotta ezt maga? — Ha ott voltam, akkor hallottam, de nem vélekszem semmire. — Mikor maga a Julis nénjéhez orvost hivatott, megmondta az orvosnak, hogy a derelyétől lett a nénje beteg ? — Nem mondtam, mert nem is kérdezte tőlem. — Nézze, ne czifrázza a dolgot, ne kerteljen, hiszen beismerte a kapitány előtt, a vizsgálóbíró előtt, sőt a múltkori tárgyaláson is bűnösségét, hát miért tagad most? — Nem tagadok én, úgy mondok mindent, ahogy történt. — Mennyi pénzt kapott összesen a Julis halála után ? — Kétszáz és egynéhány forintot. — Hátha nem volt magának része a mérgezésben, miért adott Csordás Lidinek 25 frtot ? — Szappanos mondta, hogy adjak ? — Hát Jáger Marinak miért irt alá maga egy 200 frtos váltót? Ugye a vérdijban ? — Azért irtam alá, mert Csordás Lidi mondta s akkor már ismertem is Jáger Marit. — Tudta maga, hogy a derelyébe mérget adtak be ? — Nem tudtam én, hogy az olyan méreg, amitől majd meghal. — Megmutatta-e magának Szappanos Juczi, hogy melyek a mérgezett derelyék?