Vásárhely és Vidéke, 1898. január-június (16. évfolyam, 1-53. szám)
1898-03-13 / 22. szám
22. SZ.I.IM. 1698. márc.ius 13. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. — A külterületi orvos kérelme. A külterület második orvosa, dr. Kos,orus István, aki a napokban foglalta el a sámsoni állomás mellett rendszeresített orvosi állást, beadványtintézett a városi tanácshoz, melyben több rendbeli kifogást emel az orvosi lak berendezése és lakhatósága szempontjából, sőt még fizetését sem tartja méltányosan megállapítottnak a másik külterületi orvos fizetéséhez viszonyítva. Kifogásolja az új orvos nevezetesen a lakása udvarán levő kutat, melynek vize szerinte élvezhetetlen s azt kéri, hogy fúrasson ti város udvarára egy mikutat. Kéri továbbá, hogy lakásának ablikait láttassa el a város redőnyökkel, három szobáját festesse be, udvarát burkoltassa ki, a ház körül rendezessen be részére félhold kertet és gondoskodjék arról, hogy a tárlat kiállító hivatalt felkereső egyének ne az ő udvarán álljanak meg a kocsikkal, mivel ez a folytonos lárma zavarólag hat még orvosi működésére is. Végül azt kéri, hogy az épület körül elterülő 4 hold földet engedje át az ő használatára ti város, amennyiben ez a föld mindig az épület lakójának haszonélvezetéhez tartozott s máskülönben is megilleti őt, mivel a város a pusztai orvosnak is átengedett 14 hold földet a saját használatára. — Nem kivárniuk ez alkalommal érdemileg foglalkozni az uj külterületi orvos kérelmeivel, hanem alkalomadtán, a mennyiben a kérelem egy részének elintézése amúgy is a törvényhatóság közgyűlése elé tartozik, elmondjuk róla a magunk véleményét. Köztereink fásítása. Közigazgatásunk gyámoltalansága mellett egyebek között hangosan bizonyítanak városunk közterei is, melyeknek befásításáról nem gondoskodik senki, holott a háztulajdonosokat szabályrendeletileg kötelezi a város fák üdülésére, de maga nem ültetett sehová még egy árva bokrot sem. Erre mutat Germán Ferencz kertésznek azon jelentése is, melyben kéri a tanácsot, hogy a már kiásott facsemeték elültetéséről haladéktalanul gondoskodjék, mivel azok elszáradnak,de kiszikkad és kiszárad az a 400 —500 gödör is, melyet az elültetendő fák helyéül még az őszön kiásztott a város egyik és másik közterén. A tanács pedig nem tud mit szólani a jelentésre, mert a számvevőség azt mondja, hogy faültetésre költségvetésileg nincs egy krajczár sem előirányozva. Hát mondhatjuk, hogy ez gyönyörű állapot. A város közterein van egy csomó kiásott gödör, a város kertjében van egy csomó kiásot facsemete és elültetni ezeket nem tudják, mert nincsen reá pénz. Hanem erdészeti bizottságunk, az van, hogy az isten éltesse mindenik tagját az emberi kor legvégső határáig. — Fedezőjének pótszemléje. Kónya János törvényhatósági bizottsági tag kérelme folytán a városi tanács elrendelte, hogy f. hó 17-én pótszemle tartassék a múltkor elő nem vezetett fedező mének megvizsgálása czéljából s ennek eszközlésével a rendőrkapitányságot, illetőleg a leavató bizottságot megbízta. Figyelmeztetjük tehát lótenyésztő gazdáinkat, hogy méneiket a jelzett időre annyival is inkább elővezessék, mert több szemle a jelen év folyamán tartatni nem fog. Szocziálista újság városunkban. Nagy dologra készülnek a helybeli szocziálisták. Azt akarják nevezetesen, hogy a szocziálisták egyik lapját, a már többször lefoglalt és konfiskált ,Földmivelőt, melynek az ismert szocziálista agitátor, Várkonyi a szerkesztője és kiadója, városunkba hozzák s itt jelentessék meg. Okot erre az elhatározásra valószínűleg azon körülmény adott, hogy a fővárosban, hol a lap eddig megjelent, az ügyészség és rendőrség nagyon utána vetette magát az izgulok üldözésének s legutóbb is több lapszámot lefoglalt , olyant, melyeknek egyes közleményeiben izgatást látott a törvények és társadalmi rend ellen. Az illetők tehát úgy gondolták, hogy jó lesz a lapot vidéken, leginkább pedig Vásárhelyen megjelentetni, mert itt. ügyészség nincsen, a rendőrség pedig nagyon is szelíd. Hogy czéljaikat elérik-e, nem tudjuk, de törekvéseikről jónak láttuk megemlékezni. — Ártézi-kut a tanyán. Fischer Jakab Zrinyi utczai lakos aziránt kérelmet tett a város polgármesteréhez, hogy adjon engedélyt, miszerint gorzsai tanyáján ártézi - kutat furalhasson. Szükség esetén a fölösleges viz levezetéséről maga fog gondoskodni. — Öngyilkos öreg ember. Egy 75 éves öreg ember, Kovács István oltotta ki az életét f. hó 10 én reggel oly módon, hogy míg leánya oda járt a szomszédba kenyeret sütni, azalatt az öreg felakasztotta magát a ház padlásának mestergerendájára s megfuladott. Testét, a mint vele lakott leánya mondja, életuntságból követhette el, mivel folyton betegeskedett és sűrűn emlegette, hogy öngyilkosságot fog elkövetni. — Városaink vagyona. A magyar városok vagyoni állapotáról érdekes kimutatást állított ösze Paitrovits Márton Szeged városi számliszt, akinek már több avatott tollal írt szakmunkája forog közkézen. Hivatalos adatok alapján mutatja ki, milyen a városok mérlege a papiroson. E szerint Budapest lenne az ország leggazdagabb városa, pedig ugyancsak szaporodik a deficitje. A fővárosnak 102 millió vagyona mellett 41 millónyi adóssága van. A többi városok vagyon tekintetében így következnek : Szeged, , Debreczen, Temesvár, Brassó, Kassa, Pécs, Kolozsvár. A törvényhatósági városok közül a legszegényebb Hód-mezővásárhely, melynek 1.156,479 frt a tiszta vagyona. A pótadóra nézve a kimutatás így állítja össze a városokat: Pancsova 83, Szatmár 80, Sopron 69, Hódmező-Vásárhely 63 százalék s így, tui vagyonilag legutolsó helyen állunk is, de pótadó dolgában ugyancsak megelőzzük a többi városokat. — A gőzgépkezelők és kazánfűtők vizsgálata Kruspér Pál kir. főmérnök s államépitészeti hivatalfőnök elnöklete alatt f. hó 19-én t. u. 3 órakor a m. kir. államvasutak szegedi szivattyú telepén fog megtartatni, miről az érdekeltek azon figyelmeztetéssel érttesültetnek, hogy a vizsga letételére vonatkozó, kellően bélyegzett s felszerelt kérvényeiket a fent megnevezett, elnöknél kell legkésőbb a kitűzött nap délelőtt 9 órájáig benyújtaniok vagy beküldeniök. közül is! —- ordítja valamelyik kételkedő. Halljuk Rottenbillert! A polgármester enged a hívásnak és a városház erkélyéről beszédet intéz a néphez. Majd Nyáry, Klauzál és Jókai, végül Vasvári szóltak a néphez . Petőfi ismételten elszavalta költeményét, Zrinyi pedig felolvasta a tanács által elfogadott 12 pontot. Ezalatt fontos megállapodások történtek a tanácsülésen. Elhatározták, hogy a 12 pontot peticzió alakjában külön küldöttség viszi Pozsonyba az országgyűlésnek. A küldöttség, mely a nép választottjaiból és a város tisztviselői irániból elegyesen állíttatik össze, egyúttal a trónhoz is járul, megkérendő őfelségét, hogy népképviselet alapján új országgyűlést hívjon össze Pestre. Elhatározták továbbá, hogy a rend és közbiztonság fentartására külön bizottságot alakítanak, s a polgárságból önkéntes jelentkezéssel e czélra külön nemzeti őrséget szerveznek. A „közcsendi bizottmány“ 14 taggal nyomban meg is alakult. De volt ennél még közelebbi teendő is. A helytartó-tanácsot kellett rászorítani, hogy a nemzet kívánságait a cenzúra eltörlésével és a politikai foglyok szabadon bocsájtatásával mielőbb elismerje. Ide szintén küldöttséget menesztettek. A küldöttség, mely legnagyobbrészt a „közcsendi bizottmány“ tagjaiból állott, Nyáry Pál vezetése alatt egyenesen a tanácsülésből indult Budára, kisérve a nép ezreitől. A helytartó-tanács éppen ülésezett. Néhányan bementek a terembe, a sokaság az udvart, lépcsőket és a folyosókat foglalta el. A nagyságos urak helyet kínáltak a zöld asztal körül. Elfoglalták. Bemutatták a 12 pontot, melyek kívánságaikat tartalmazzák. Semmi kifogást nem tettek. Kívánták, hogy a sajtó felszabadulását a helytartótanács azonnal mondja ki és a czenzorokat mozdítsa el. Ellenvetés nélkül megtették.. . Az államfoglyok azonnali szabadon bocsáttatását kérték. Azonnal kiadatott a rendelet, hogy az illetők börtönajtajai megnyittassanak. Azalatt, míg a helytartótanács az átirat megszerkesztésével foglalkozott: az örömittas tömeg a fejérvári kapunál levő kazamata-börtön elé vonult, ahol a népjogok egyik legbátrabb hirdetője, Táncsics Mihály ült fogságban. Legelsősorban ennek a szabadon bocsájtatását követelte a nép. Képzelhető a rab írónak mély megilletődése, mikor gr. Almássy Mór és gr. Török Bálint kormányszéki tagok közbelépésére börtönének vasajtaja váratlanul megnyílt és az utczára lépve, tízezernyi rivalgó néptömeg élén a nagytekintélyű alispánt, Nyári Pált látta maga előtt, ki őt, mint „a békés forradalom legelső tavaszvirágát“ megkapó szavakkal üdvözölte. Már bealkonyult, mikor ez a megkapó jelenet történt. Az utczalámpák kigyuladtak, halvány világosságot szórva a ködös, nedves szürkületben. A fiatalság kocsiba ültette a kiszabadított írót és lobogó fáklyafénynél valóságos diadalmenetben vitte át Pestre. A pesti oldalon a lovakat kifogta a nép s auga húzta a kocsit egész a Kerepesi-út torkolatáig. A nemzeti színházban az előadás Imitekkor megkezdődött. A nézőtér zsúfolásig megtelt. A közönségnek nem volt türelme végighallgatni „Bánk-bán“-t. Más műsort csinált. Azt kívánta, hogy mindenekelőtt Egresi Gábor szavalja el Petőfi „Nemzeti dal “-át, aztán énekeltessék el „Hunyady László”ból a „Meghalt a cselszövő . . .“ rész. Ennek befejeztével a zenekar játszsza el a Hymnust, a Hattyúdalt és a Szózatot. Végezetül pedig a színház kilszemélyzete dalolja el a „Talpra magyar“-t, amelynek zenéjét Egressi Béni, de egy másik zeneszerző is : Kálozdi, a lelkesedés hevétől megkaparva, még aznap megcsinálta. Minden úgy történt, ahogy a közönség kívánta. Egressi Gábor nemzeti színű kokárdával a mellén jelent meg a színpadon és óriási hatással szavalta el a költeményt. Az „esküszünk“ refrént mindig utána dörögte a közönség. A második szám : „Meghalt a cselszövő“ . . . dal hasonló zajos tetszést aratott. A közönség együtt énekelt a karszemélyzettel. A zenekar rázendít a Rákóczy-indulóra, majd közkívánatra a „ Marseillaise“-t játsza el. S a közönség fél tízkor a franczia forradalom e vérpezsdítő indulója mellett lódul ki a színházból, hogy megszállja a vendéglőket és kávéháziakat, ahol boldog megelégedéssel és csapongó kedvvel késő éjjelig örvendez a nap káprázatos eseményeinek. Az érkező legújabb hírek, — hogy a főrendiház az alsótábla feliratát végre elfogadta, hogy a bécsi nép barrikádokról fegyverrel védi jogait, hogy Metternich Apponyival együtt megbukott, — csak fokozták a közönség örömmámorát. Az ifjúság pedig őrjáratokra oszolva,, bejárta a várost. Egész éjjel résen állott és vigyázott, nehogy rendzavarás szentségtelenitse meg e dicsőséges napot, így zajlott le 1848. márczius 15-ike.. Merénylet a fogházban. — Megtámadott fogházőr. — A helybeli királyi járásbíróság fogházának egyik czellájában vakmerő merényletet követett el pénteken reggel Oláh Mihály vizsgálat alatt álló fogoly Bellák István fogházőr ellen. Oláh Mihály, kit alig 8 napja kísértek át a rendőrségtől a bíróság fogházába több rendbeli betörés miatt, egy darab ideig együtt volt elzárva két másik fogoly társával, de a napokban külön czellába helyezték, mivel az egyik fogoly besúgta Beháknak, a fogházőrnek, hogy vigyázzon jól magára, mert Oláh Mihálynál egy bicska van s ezzel őt le akarja szúrni, hogy a fogházból megszökhessen. Rehák ekkor Dláh Miskát egy külön czellába zárta, a bicskát tőle elvette s mert bizonyítékai voltak aziránt, hogy minden áron szökni akar, jobb kezére és bal