Vásárhely és Vidéke, 1903. július-december (21. évfolyam, 53-105. szám)
1903-11-12 / 92. szám
XXL évfolyam. Hm.-Vásárhely, 1903. Csütörtök, november 12. 92. szám. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik : vasárnap és csütörtökön. Befestés! dij: így évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: SzerkeSZtőj é(J08 kiadóhivatal: Dr. Endrey Gyula, Bitó Lajos. IV-ker- 7- »12« ) kiadóhivatal könyvnyomdájában. A harcz folytatása. A függetlenségi párt hétfőn délután tartotta meg döntő értekezletét. Délelőtt még mindenki azt hitte, hogy a párt értekezletén igen heves viták lesznek, sőt némelyek beszéltek pártszakadásról s jósolgattak heves összetűzést a két árányalat közt. Nem így történt. Az értekezlet nagyon röviden végzett és teljes egyhangúsággal hozta meg döntő határozatát. Ez a határozat pedig úgy szól, hogy a párt azt, hogy tagjai milyen fegyverekkel harczolnak, vagy harczolhatnak a mostani küzdelemben, nyilt kérdésnek hagyja. A hangulatból következtetve ez a határozat inkább obstrukciót jelent, mert a párt igen sok tagja egész világosan az obstrukció folytatása mellett van s a taktikai eljárásnak nyilt kérdéssé való proklamálása szabad kezet enged nekik. Szóval, a párt határozata sokkal inkább harczot, semmint békességet jelent. Mi teremtette meg ezt a fordulatot? Mi teremtette meg azt, hogy a pártban a harczias hangulat így kialakult? Mi okozta azt, hogy maga Kossuth Ferencz, aki igen erélyesen képviselte azt az álláspontot, hogy a jelen viszonyok közt az obstrukciónak folytatása nem helyes, indítványozta a kérdésnek nyílt kérdéssé való deklarálását? Ezt a fordulatot gróf Tisza István miniszterelnök hétfői beszéde teremtette meg. Nyilvánvaló, hogy a Kossuth-párt nem kereste a rendkívüli fegyverekkel való harczot. Nemcsak nem kereste, hanem épp ellenkezőleg a tisztességes kibontakozásra törekedett. Ebben a törekvésében minden tőle telhetőt megtett. A Kossuth-párt nyíltan szembehelyezkedett a föltétlen obstrukciót sürgető ellenzéki áramlatokkal és kereste a kibontakozás módjait. Nem törődött a gonosz és perfid támadásokkal, a gyanúsításokkal, a kegyetlen nyelvöltögetésekkel, hanem a leglojálisabb módon tette meg a kezdeményezést a végből, hogy a parlamenti rend és alkotmányos kormányzás újból helyreállhasson. Kész volt arra, hogy küzdelmének terepét megváltoztatja s a katonai követelések teréről átviszi becsületes, hazafias küzdelmét közgazdasági, kulturális és szocziálpolitikai térre. Rekompenzácziókat keresett a magyar vezényszóért, mert ki akarta kerülni, hogy e miatt még élesebbé váljék a konfliktus a korona és a nemzet közt. Elítélte, kárhoztatta a rut jogfeladást, mely a szabadelvű párt és az új kormány programjában nyíltan deklarálódik, de kész volt a maga álláspontjának szigorú fentartása mellett más téren keresni a nemzet számára vívmányokat, előnyöket. Oly téren, ahol a nemzeti érdekek védelmének és biztosításának ügye nem ütközik bele sem felségjogokba, sem az osztrák impertinenczia által emelhető nehézségekbe. Teljesen magyar belügyi téren. És itt sem volt intranzigens. Nem követelt valami nehezen megvalósítható dolgokat. Követelte a magyar nyelv érvényesülését a magyarországi népiskolákban és tanintézetekben; követelte a szegényebb néprétegek számára a szocziálpolitikai reformokat, amik mellett ezek a néprétegek megerősödhetnek és boldogulhatnak a nemzeti társadalom hasznára. És követelte a választói jog kiterjesztését nem is radikális, hanem eléggé mérsékelt formában. Magában a szabadelvű pártban is az volt a nézet, hogy a Kossuth-párt eljárása a képzelhető leglojálisabb, hogy követelései a képzelhető legméltányosabbak s hogy ezeknek a követeléseknek megvalósítása elé gróf Tisza nem gördíthet akadályokat. Hiszen a Kossuth-párt követelései, amiket Kossuth Ferencz a képviselőház szombati ülésében előadott, éttől-egyig olyanok, hogy azok nem pártpolitikai kérdések, hanem általános nemzeti ügygyel fűződnek össze. A legnagyobb várakozással nézett az egész politikai világ gróf Tisza Istvánnak a Kossuth által hozzá intézett kérdésekre adandó válaszai elé. Mert mindenki tisztában volt azzal, hogy ezektől a válaszoktól függ a Kossuthpárt döntése, ettől a döntéstől pedig függ az, hogy lesz-e kibontakozás a mostani kegyetlenül zavaros helyzetből. Gróf Tisza István hétfőn nyilatkozott és válaszolt Kossuth kérdéseire. A miniszterelnök nyilatkozatai keserű csalódásba ejtették a békességes kibontakozásban becsületesen reménykedőket — a képviselőház minden oldalán. A miniszterelnök beszéde még jobban elkeserítette az elkeseredetteket, tökéletesen kiábrándította a kibontakozásra vágyó Kossuth-pártiakat és igen észrevehető módon deprimálta magát a szabadelvű pártot is. Ez után a beszéd után nyilvánvaló lett, hogy az, aki a békességet nem akarja, az gróf Tisza István. Mert ő vágta el a békességes kibontakozás lehetőségének az útját. A mellett, hogy deklarált „közös jelvényeket“ a magyar hadsereg számára, amit még a szabadelvű párt is valóságos megdöbbenéssel hallott; a mellett, hogy fenyegető módon beszélt a nemzeti akarat megnyilatkozásával összefüggésben. Kossuth Ferencz kérdéseire oly feleleteket adott, a mikben nincsen semmiféle pozitívum s egyetlen nyilatkozata sincs, mely azt a benyomást keltené, hogy komoly elhatározással csakugyan akarja a követeléseknek csak minimumát is megvalósítani. Ez a beszéd döntötte el a helyzetet. Budapest, november 11 én. A belügyi államtitkár fölmentése. A hivatalos lap vasárnapi száma az alábbi királyi kéziratot közli: „A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán Guner Gyula belügyminiszteri államtitkárt ezen állásától, hű és buzgó szolgálatainak elismerése mellett, saját kérelmére felmentem. Kelt Bécsben, 1903. évi november hó 6-án Ferencz József s. k., Gróf Tisza István s. k.“ Elapolás vagy feloszlatás ? Mint a szabadelvű párt köreiben beszélik, a kormány a várható uj obstrukcziót csak rövid ideig fogja szemlélni s azután királyi kézirattal elnapolja az országgyűlést. Az elnapolás oly czélzattal történik, hogy a kormány időt nyerjen a választások előkészítésére. Az elnapolást ezek szerint, a kormány által alkalmasnak talált időpontban, követné a képviselőház feloszlatása. A hajdúk főispánja, Puky Gyula, Debreczen város és Hajdúvármegye főispánja bejelentette gróf Tisza István miniszterelnöknek állásáról való lemondását. A miniszterelnök elfogadta a lemondást. Puky Gyula már csak bucsúzzal tér vissza volt székhelyére, ahonnan Budapestre költözik. Bár Puky Gyula megrongált egészségi állapotára, valamint előrehaladt korára való tekintettel kérte felmentését, mégis nyilvánvaló, hogy e lemondást az új kormány kinevezése által előállítot helyzet idézte elő. A nemzeti küzdelem egész ideje alatt nemes példaadást mutatott a hajdúk főispánja a maga hazafias viselkedésével. Szemben a főispánok nagy részének szervizilizmusával Puky Gyula mindig a nemzet jogai mellett harczolók álláspontját osztotta és a vezetésére bízott törvényhatóságok tanácskozásait sohasem kísérelte meg a változó kormányok hazafiatlan álláspontja szerint hangolni. A Khuen-kabinet törvénytelen rendeleteinek nem szerzett érvényt és nem tagadta, hogy azok sorába tartozik, akik ezt a hatalmas küzdelmet jogosnak és a nemzet érdekében valónak tartják. _ ' I Értesítjük t. vevőinket, miszerint jelentékeny áldozatok árán sikerült | J I SAQJPrtJQ/ * Borsitzky Kálmán tapasztalt fővárosi úri-szabómestert szerződtetnünk, a J ■ ki a legkényesebb ízlésű megrendelőket is képes jól kiszolgálni. ..... Tisztelettel: KONSTANTIN TESTVÉREK Hódmezővásárhelyen. ■