Vásárhely és Vidéke, 1903. július-december (21. évfolyam, 53-105. szám)

1903-11-12 / 92. szám

XXL évfolyam. Hm.-Vásárhely, 1903. Csütörtök, november 12. 92. szám. Politikai és helyi érdekű társadalmi lap. Megjelenik : vasárnap és csütörtökön. Befestés! dij: így évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: SzerkeSZtőj é(J­08 kiadóhivatal: Dr. Endrey Gyula, Bitó Lajos. IV-ker- 7- »12« ) kiadóhivatal könyvnyomdájában. A harcz folytatása. A függetlenségi párt hétfőn dél­után tartotta meg döntő értekezletét. Délelőtt még mindenki azt hitte, hogy a párt értekezletén igen heves viták lesznek, sőt némelyek beszéltek párt­szakadásról s jósolgattak heves össze­tűzést a két árányalat közt. Nem így történt. Az értekezlet nagyon röviden végzett és teljes egyhangúsággal hozta meg döntő határozatát. Ez a határozat pedig úgy szól, hogy a párt azt, hogy tagjai milyen fegyverekkel harczolnak, vagy harczolhatnak a mostani küzde­lemben, nyilt kérdésnek hagyja. A hangulatból következtetve ez a határozat inkább obstrukc­iót jelent, mert a párt igen sok tagja egész vilá­gosan az obstrukc­ió folytatása mellett van s a taktikai eljárásnak nyilt kér­déssé való proklamálása szabad kezet enged nekik. Szóval, a párt határo­zata sokkal inkább harczot, semmint békességet jelent. Mi teremtette meg ezt a fordula­tot? Mi teremtette meg azt, hogy a pártban a harczias hangulat így kiala­kult? Mi okozta azt, hogy maga Kos­suth Ferencz, aki igen erélyesen kép­viselte azt az álláspontot, hogy a jelen viszonyok közt az obstrukc­iónak foly­tatása nem helyes, indítványozta a kér­désnek nyílt kérdéssé való deklarálását? Ezt a fordulatot gróf Tisza István miniszterelnök hétfői beszéde terem­tette meg. Nyilvánvaló, hogy a Kossuth-párt nem kereste a rendkívüli fegyverekkel való harczot. Nemcsak nem kereste, hanem épp ellenkezőleg a tisztességes kibontakozásra törekedett. Ebben a tö­rekvésében minden tőle telhetőt meg­tett. A Kossuth-párt nyíltan szembe­helyezkedett a föltétlen obstrukc­iót sürgető ellenzéki áramlatokkal és ke­reste a kibontakozás módjait. Nem tö­rődött a gonosz és perfid támadások­kal, a gyanúsításokkal, a kegyetlen nyelvöltögetésekkel, hanem a leglojáli­sabb módon tette meg a kezdeménye­zést a végből, hogy a parlamenti rend és alkotmányos kormányzás újból hely­reállhasson. Kész volt arra, hogy küzdelmének terepét megváltoztatja s a katonai kö­vetelések teréről átviszi becsületes, ha­zafias küzdelmét közgazdasági, kultu­rális és szocziálpolitikai térre. Rekom­­penzácziókat keresett a magyar vezény­szóért, mert ki akarta kerülni, hogy e miatt még élesebbé váljék a konfliktus a korona és a nemzet közt. Elítélte, kárhoztatta a rut jogfeladást, mely a szabadelvű párt és az új kormány pro­gram­jában nyíltan deklarálódik, de kész volt a maga álláspontjának szi­gorú fentartása mellett más téren ke­resni a nemzet számára vívmányokat, előnyöket. Oly téren, a­hol a nemzeti érdekek védelmének és biztosításának ügye nem ütközik bele sem felségjo­gokba, sem az osztrák impertinenczia által emelhető nehézségekbe. Teljesen magyar belügyi téren. És itt sem volt intranzigens. Nem követelt valami ne­hezen megvalósítható dolgokat. Köve­telte a magyar nyelv érvénye­sülését a magyarországi népiskolák­ban és tanintézetekben; követelte a szegényebb néprétegek számára a szo­cziálpolitikai reformokat, amik mellett ezek a néprétegek megerősöd­hetnek és boldogulhatnak a nemzeti társadalom hasznára. És követelte a választói jog kiterjesztését nem is radikális, hanem eléggé mér­sékelt formában. Magában a szabadelvű pártban is az volt a nézet, hogy a Kossuth-párt eljárása a képzelhető leglojálisabb, hogy követelései a képzelhető legméltányo­­sabbak s hogy ezeknek a követelések­nek megvalósítása elé gróf Tisza nem gördíthet akadályokat. Hiszen a Kos­suth-párt követelései, a­miket Kossuth Ferencz a képviselőház szombati ülé­sében előadott, é­ttől-egyig olyanok, hogy azok nem pártpolitikai kérdések, hanem általános nemzeti ügygyel fű­ződnek össze. A legnagyobb várakozással nézett az egész politikai világ gróf Tisza Ist­vánnak a Kossuth által hozzá intézett kérdésekre adandó válaszai elé. Mert mindenki tisztában volt azzal, hogy ezektől a válaszoktól függ a Kossuth­­párt döntése, ettől a döntéstől pedig függ az, hogy lesz-e kibontakozás a mostani kegyetlenül zavaros helyzetből. Gróf Tisza István hétfőn nyilatko­zott és válaszolt Kossuth kérdéseire. A miniszterelnök nyilatkozatai keserű csa­lódásba ejtették a békességes kibonta­kozásban becsületesen reménykedőket — a képviselőház minden oldalán. A miniszterelnök beszéde még jobban el­keserítette az elkeseredetteket, tökélete­sen kiábrándította a kibontakozásra vágyó Kossuth-pártiakat és igen észre­vehető módon deprimálta magát a sza­­badelvű pártot is. Ez után a beszéd után nyilván­való lett, hogy az, a­ki a békességet nem akarja, az gróf Tisza István. Mert ő vágta el a békességes kibontakozás lehetőségének az útját. A mellett, hogy deklarált „k­ö­z­ö­s jelvényeket“ a magyar hadsereg számára, amit még a szabadelvű párt is valóságos megdöbbenéssel hallott; a mellett, hogy fenyegető módon be­szélt a nemzeti akarat megnyilatkozá­sával összefüggésben. Kossuth Ferencz kérdéseire oly feleleteket adott, a mikben nincsen semmiféle pozitívum s egyet­len nyilatkozata sincs, mely azt a be­nyomást keltené, hogy komoly elhatá­rozással csakugyan akarja a követelé­seknek csak minimumát is megvalósítani. Ez a beszéd döntötte el a helyzetet. Budapest, november 11 én. A belügyi államtitkár fölmentése. A hi­vatalos lap vasárnapi száma az alábbi ki­rályi kéziratot közli: „A belügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnököm előterjesztése foly­tán G­u­­­n­e­r Gyula belügyminiszteri állam­titkárt ezen állásától, hű és buzgó szolgá­latainak elismerése mellett, saját kérelmére felmentem. Kelt Bécsben, 1903. évi no­vember hó 6-án Ferencz József s. k., Gróf Tisza István s. k.“ Elapolás vagy feloszlatás ? Mint a sza­badelvű párt köreiben beszélik, a kormány a várható uj obstrukcziót csak rövid ideig fogja szemlélni s azután királyi kézirattal elnapolja az országgyűlést. Az elnapolás oly czélzattal történik, hogy a kor­mány időt nyerjen a választások elő­készítésére. Az elnapolást ezek szerint, a kormány által alkalmasnak talált időpontban, követné a képviselőház feloszlatása. A hajdúk főispánja, Puky Gyula, Deb­­reczen város és Hajdúvármegye főispánja bejelentette gróf Tisza István miniszterel­nöknek állásáról való lemondását. A minisz­terelnök elfogadta a lemondást. Puky Gyula már csak bucsúzzal tér vissza volt székhe­lyére, ahonnan Budapestre költözik. Bár Puky Gyula megrongált egészségi állapo­tára, valamint előrehaladt korára való tekin­tettel kérte felmentését, mégis nyilvánvaló, hogy e lemondást az új kormány kinevezése által előállítot helyzet idézte elő. A nemzeti küzdelem egész ideje alatt nemes példaadást mutatott a hajdúk főispánja a maga hazafias viselkedésével. Szemben a főispánok nagy részének szervizilizmusával Puky Gyula mindig a nemzet jogai mellett harczolók ál­láspontját osztotta és a vezetésére bízott törvényhatóságok tanácskozásait sohasem kí­sérelte meg a változó kormányok hazafiatlan álláspontja szerint hangolni. A Khuen-kabi­­net törvénytelen rendeleteinek nem szerzett érvényt és nem tagadta, hogy azok sorába tartozik, a­kik ezt a hatalmas küzdelmet jogosnak és a nemzet érdekében valónak tartják. _ ' I Értesítjük t. vevőinket, miszerint jelentékeny áldozatok árán sikerült | J I SAQJPrtJQ/ * Borsitzky Kálmán tapasztalt fővárosi úri-szabómestert szerződtetnünk, a J ■ ki a legkényesebb ízlésű megrendelőket is képes jól kiszolgálni. ..... Tisztelettel: KONSTANTIN TESTVÉREK Hódmezővásárhelyen. ■

Next