Vásárhely és Vidéke, 1904. július-december (22. évfolyam, 82-161. szám)
1904-10-11 / 126. szám
1904. október 11. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. 126. száza tett vasárnap, f. hó 9-én egy jelentőségében lélekemelő, lefolyásában pedig gyönyörű ünnepélyt abból az alkalomból, hogy szerény anyagi viszonyai daczára is egy közel 5000 korona értékű házat vásárolt s igy saját helyiséget szerzett a Klauzálutcza 99. szám alatt. A házszenteléssel összefüggő ünnepélynek jelentőségét még növelte azon körülmény, hogy ez alkalommal leplezték le Kossuth Lajosnak olajba festett arczképét is, melyet a körnek egyik amatőr festőnk ajándékozott. A valóban szép ünnepély lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: A házfelszentelési ünnep délelőtt 11 órakor vette kezdetét az olvasókör saját házának tágas termében, díszközgyűléssel. A termet egészen megtöltötte a közönség s megjelent az ünnepélyen Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester is, míg Endrey Gyula dr. országyűlési képviselő kimentette távolmaradását azzal, hogy a fővárosba kellett utaznia. Az ünnepély a „Hymnus“ eléneklésével vette kezdetét, melynek végeztével Györffy József újvárosi reform, lelkész állott fel s buzgó, magasan szárnyaló imában kérte isten áldását és segedelmét a kör tagjaira és azoknak nemes munkálkodására. Az ima elhangzása után a „Szózat“ eléneklése következett, majd kezdetét vette a díszközgyűlés. Vidonyi Jenő elnök nyitotta meg a gyűlést, meleg hangon és szívélyes szeretettel üdvözölvén a város képviselőjét, Juhász Mihály polgármestert, valamint a megjelent többi vendégeket is s nagyobb vonásokban vázolva az olvasókörök czéljait és feladatait, felhívta a titkárt, hogy olvassa fel az olvasókörnek és a házvételnek rövid történetét, amelyet figyelemmel hallgatott végig a közönség. Azután elnökének indítványára kimondotta a díszközgyűlés, hogy mivel az olvasókör mostani elnevezése nem megfelelő a viszonyoknak és félreértésekre is alkalmat szolgáltat,azt „Szabadság olvasónépkör“nek fogja elnevezni s ez értelemben alapszabályain is változtatást eszközöl. Ezek után a város polgármestere, Juhász Mihály emelkedett fel szólásra s a város közönsége nevében üdvözölte az olvasókör tagjait, sikert, szerencsét és eredményt kívánva közhasznú működésükhöz. A társolvasókörök nevében Mucsi Bálint és Espersit János szintén üdvözlő szavakat mondottak. Most következett egy szép és lélekemelő jelenet. Vidonyi Jenő elnök bejelentette ugyanis, hogy Gaál Oktáv kereskedő lefestette és a körnek ajándékozta Kossuth Lajos arczképét, hogy legyen az olvasókörben valami, ami a soha ki nem alvó hazaszeretetre figyelmeztesse a tagokat. A gyűlés a bejelentést éjenzéssel vette tudomásul s a leleplezett festmény ajándékozójának jegyzőkönyvileg mondott hálás köszönetét. Véget érvén ezzel a díszközgyűlés, a tagok és meghívott vendégek a terített asztalokhoz ültek társasebédre, mely emelkedett hangulatban benyúlt a délutáni órákba. Az ebéd során természetesen nem maradtak el a pohárköszöntők sem, melyek közül felemlítjük a Vidonyi Jenő, Juhász Mihály polgármester, Györffy József és B. Szabó István pohárköszöntőit, melyeket lelkes éljenzéssel hallgattak. Este az olvasókör udvarán emelt sátorban szinielőadással egybekötött táncrvigalom volt, mely szintén kitűnően sikerült. Szemei olyan fenyegetően fénylettek, hogy Tóth Sándor önkénytelen közelebb csúszott hozzá. — De hát mit akarsz ?! — Ne légy utamban! ... Te elméssz még az éjjel messze, messze, hogy a hited se hallja többé soha . . . — És ha nem ? ! Egyszerűen, de kegyetlenül mondta ki a szót: — Megöllek! . . . Mindketten a helyeiken ültek és Pál István az ölében nyugtatta az evezőket. — A fűzfákat gyenge szél hajtogatta, a víztükör borzas lett és valami éjféli madár, talán denevér repült el felettük. Ott kisértett közöttük a gyilkos szó, amitől Tóth Sándor szivét összeszorította az életvágy, a félelem. Fölordított. — Segítség! . . . Gyilkos! . . . A másik gonoszul nevetett. — Kiálthatsz! . . . közel-távol senki, semmi! . . . csak ordíts, ahogy torkodon kitér! . .. Ügyes ugrással odakúszott Tóth Sándorhoz és mellen ragadta. Az rémülten védekezett. A halálfélelemtől a szélos erővel fogta át derekát s sziveik pillanatra egymáson dobogtak. A küzdelem az életért, a boldogságért folyt és gyilkos erővel szorították egymást, hogy a siri csendben kísértetiesen hangzott hörgő lélegzetük. . . . Végre ! . . Pál Pista legyűrte ellenfelét, a csónak billent és nagyot csapott a vizen és Pál István gonosz mozdulattal bedobta Tóthot a hullámok közé. Elmerült ... de csak pillanatra, mert csakhamar fölbukkant és megragadta a csónak szélét. — Gyilkos! — hörögte vérben forgó szemekkel és ereje utoljával föl akarta bontani a csónakot. Pál István lihegve kapott az evezőhöz és vad erővel ütött a kezére. Jajkiálltással bukott vissza Tóth Sándor a vizbe, s a teste után gyűrűket vetett a csendes Ipoly és Pál kétségbeesett félelemmel kezdett evezni. Tóth újra felbukkant, de szólni nem tudott már. Véres kezével intett valamit a gyilkos felé és ez eltakarva szemét, elszántan sújtott irányába. A fejét érte . . . Még egy darabig várt, hátha feljön, de nem . . . semmi, semmi ... A vízkarikák is elsimultak lassan . . . Csend lett . . . borzasztó csend ... A parti tüzeket megsuhogtatja a szellő és valami ijesztő, sötét madár röppen ki a bokrok közül ... Ni, ott valami fénylik! . . . Talán néz valaki! . . . Ah, nem, nem . . . Csupán a közeli faluból látszik ide egy mécs világa. Hűvös van . . . Pál István nyakig begombolja kabátját és szapora evezőcsapásokkal siet haza. Újdonságok. A „klikkéről — a klikknek. — Üzenet azoknak, akiket illet. — — október 10 én. Szeretnénk ugyan most is, mint ezt sok más alkalommal tettük, néhaivaló jó Puszky Ferenczczel tartani, aki az ugató kutyáról és a haladó karavánról mondott valamikor egy már szállóigévé vált hasonlatot ; mivel azonban a czélzatos, gyanúsításoktól hemzsegő, durva provokáczió elől, melyben a „Hódmezővásárhely“ czímű lap részéről mostanában folytonosan és következetesen részesülünk, tovább kitérni nem tudunk, bár jó érzésünk és olvasóközönségünk iránt érzett tiszteletünk tiltakozik az ellen, hogy egy szubvención tengődő újsággal vitába elegyedjünk : kénytelenek vagyunk a névtelen felhívásnak engedni s elmondani lapunkban világosan és érthetően azt, amit mi a klikkről tudunk és amit mi „klikk“ elnevezés alatt értünk. Hogy ezt nem azonnal tesszük, annak egyedüli oka az, hogy ehhez most nem rendelkezünk sem elég helylyel, sem elég idővel. Legközelebbről azonban sort kerítünk a leírásra, amit tudomásul vehetnek azok, akik várják és kérik felhívásukra a feleletet. Lapunk olvasóközönségéhez pedig előre is egy kérésünk van. Ha kilátásba helyezett írásainkban, a „klikk“-ről szóló feleleteinkben e lapok hasábjain eddig szokatlan hangot fog találni: legyen ez egyszer elnéző irányunkban s ne rójja azt fel a mi hibánkul. Őszintéknek, a durvaságig igazságosoknak kell lennünk akkor, amikor arra egyenesen felszólítottak s tükröt kell állítsunk azok elébe, akik kiváncsiak magukat látni álarcz nélkül. Hát legyen, a mint akarják, teljesíteni fogják kívánságaikat. — Személyi hir. Endrey Gyula dr. országgyűlési képviselő, kezdetüket vévén újból a parlamenti tárgyalások, vasárnap délután a fővárosba utazott. — A főjegyző itthon. K me ty kó József városi főjegyző, ki szabadságidejét a csrkveniczai tengeri üdvóhelyen töltötte, a napokban haza érkezett s közelebbről elfoglalja állását. — Esküvő. W a 11 fisch Soma orosházi iparos f. hó 18-án délután 3 órakor tartja egybekelési ünnepélyét a vásárhelyi szr. imaházban Lampel Blanka kisasszonynyal, Lampel Lipót magánzó leányával. — Városunk és a „D. M. K. E.“ A délvidéki magyar közművelődési egyesület tagjainak sorába eddig a következők iratkoztak be városunkból: Örökös tag maga a város 1000 koronával; alapító tagok: Hunvásárhelyi első takarékpénztár, ref. egyház, Kovács József téglagyáros, Központi takarékpénztár 200—200 koronával; rendes tagok 2—2 koronával: Albert József, Balázs András, Balogh Jenő, Bartha István, Bauer Gyula, Bauer Gyuláné, Bányai Sándor, Benes Gyula, Bernátsky Ferencz, Bisám Zsigmond, Császár Péter, dr. Csolsch Gyula, Demeter István, Dobossy Lajos, Dobossy Lajosné, Draskóczy Lajos, dr. Eisenstein Károly, dr. Ernyei István, dr. Endrey Gyula, Ev. ref. tanítótestület, Égető Imre, Farkas Lajos, Fári Antal, Fári Antalné, Fini Béla, Fini Béláné, Fodor Lajos, Futó Mihály, özv. Grossmann Benedekné, dr. Halász Manó, dr. Háhn Dávid, dr. Imre József, dr. Imre Józsefné, Juhász Mihály, Kamocsay Gábor, Káldor Miksa, dr. Kanitzer Sándor, dr. Kenéz Sándor, Kereskedő ifjak egyesülete, Késey István, ifj. Kiss Károly, Kmetykó József, Kolumbán Bertalan, Konstantin Gyula, Kovács Ernő, Kovács János (ügyvéd), Kovács Jánosné (ügyvéd neje), Kruzslicz Péterné, Kun Béla, Kun Miksa (ügyvéd), Kun Miksáné (ügyvéd neje), Laczó Lajos, Láda Sándorné, dr. László Jenő, Moese Károly, Molnár Ferencz, Munkácsy Béla, Munkácsi Béláné, ifj. Nagy Lászlóné, dr. Ormos Jenő, Pap Imre, Pap Imréné, Politzer Mór, Posztós Pál, Rákos János, Rácz Gyula, Ritt János, Rittné Gábris Ágnes, Simkó Mihályné, Sükösd Gyula, dr. Szalay József, dr. Szalay Józsefné, Szász Károlyné, Szeremlei Sámuel, ifj. Szilágyi Gyula, Tölcséry István, Vasváry Elemér, Vidonyi Jenő. Természetesen a nevezettek tagjai úgy az anyaegyesületnek, mint a fióknak. — A város apróbb birtokainak eladása. A város apróbb birtokainak eladása tárgyában hétfőn, f. hó 10-én tartották meg a második árverést a városháza közgyűlési termében, mely alkalommal a két legnagyobbik terület talált vevőkre. A kopáncsi 24 és fél katasztrális hold földet, mely addig a Nagy Szabó Pál bérlete volt, megvásárolta Török Bálint a 16 000 korona kikiáltási árban. A derekegyházi határban fekvő téglási csárdát és a hozzátartozó 104 és háromnegyed katasztrális hold földet megvette Török Pál a 33 360 korona kikiáltási árban. A még eladatlanul levő 7 parczellának ez alkalommal sem akadt vásárlója s igy azokra újabb árverést tartanak. Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy az eddig eladott apróbb birtokok árában 86.795 korona 60 fillér folyt be a városi pénztárba, a még el