Váráshely Népe - Viharsarok, 1949. október-december (6. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

s tavaly kész volt a til­v Ti­­­­to és a görög monarcha fa­siszták együttműködésére. f Fény derült arra, hogy Mindszentinek és társainak demokráciellen­es működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves ré­sze volt az amerikai impe­rialisták és jugoszláv bé­renceik közös üzelmeinek. Rankovics megmondotta azt, hogy ez nem Mindszentinek a saját feje és elgondolása alap­ján folyik. A népi demokratikus orszá­gokban a további demokra­tikus szocialista, fejlődés megakadályozására a Vati­kán minden­ erejét is harc­ba kell vinni. Azt is mondotta Rankovics, hogy a­z iskolák államosítása terén Mindszenti ki tudott vál­tani pócspetri és kormányelle­nes zendüléseket. Mindszenti olyan utasítást kapott, hogy olyan mindenre elszánt politi­kát kell folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odá­­ig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem Ranjkovics jugoszláv belügymi­niszter — mint Rajk mondotta — aláhúz­ta, hogy „figyeljem meg, hogy már ebben az időben tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, hogy Mindszenti minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kor­mány ellen­, minden vármegyében, járásban, falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szem­ben. Ezzel kapcsolatban Rajk rámutatott a reakciós kato­likus klérus megmozdulá­saira Csehszlovákiában és Lengyelországban, ő azonnal úgy értékelte, hogy ezek az amerikaiak által meg­rendezett események. Végül fény derült arra is, hogy mi lett vol­na a következménye, ha a­z im­perialisták terve teljesül. A kép, amely így kialakult, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna és ha Tita­lomra kerülnek az országot Rajkék, Bob Antonék. Bán Antal és Pálffy kormá­nyozták volna. Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzeti vonalat képvi­­­sel, hogy a Kommunista Párt proletár pártjával szemben ér­telmiségi irányzatot képvisel. Nos mégis ki az a Rajk, akiből a nemzeti ügy bajnokát akarta faragni a reakció? Rajk vallo­mása elején még csak arról be­szélt, hogy Tito utasítása sze­rint burzsoá demokratikus kor­mányt kellett volna alakíta­ni, melyben benne lennének a a nyugatra szökött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Fe­­rencék is. De mikor a párt kezd­te jobban megvilágítani ezt a burzsoá demokratikus tervet, ak­kor egyszerűen kiderült, hogy lényegébe azt ,a vérgőzös, népelle­­nes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amit 1944—45 tel­­én a felszabadító Szovjet had­sereg elsöpört. A katolikus reakció az első, vonalban A fasiszták véres uralmának valamely új formája következett volna be Amikor Rajkót vallatták és az elnök megkérdezte tőle, hogy a terv sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő nyugatos és nyilas segédcsapata, szem­rebbenés nélkül azt válaszolta, hogy mindenesetre már legmesz­­szebbmenő kegyetlenkedés, még szok­ás lett volna azokkal a de­mokratikus erőkkel szemben, melyek őket az országból kiszo­rították, a kapitalizmust fokoza­­tosan likvidálták, a földeket fel­osztották az üzemeket, bankó­­kat államosították és így to­­vább. Nem­ egy burzsoá demokra­tikus köztársaság, hanem a fasiszták uralmának, véres uralmának valamely új for­mája következet volna be. Ez olyan vagy hasonló gya­korlati következményekkel járt volna, mint a­ múltban a fasisz­ta véres diktatúra. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyá­ro­kat, a földesurak a föld­jeiket, a bankárok a banko­kat, vagyis a magyar dolgo­zó nép minden olyan vívmá­nyától, melyet a népi demo­kráciában elért, újra meg­­fosztott­ák volna, a tőkések uralmának véres , formája alakult volna ki Magyaror­szágon.Szőnyi vallomásában hozzá­fűzte, hogy a nők egyenjogúsá­ga is megszűnt volna, és mit mondott Pálffy? „Teljesen tisz­tában voltam azzal, hogy egy ilyen megindulás, amit itt vezet­tünk, nem állhat meg a fél­úton. Tudtam, hogy nincsenek langyos középutak, vagy-vagy, és ilyen burzsoá demokratikus változás a magyar politikában akár akarjuk, akár nem vissza­megy egész a Horthy fasizmu­sig. És azzal is tisztában vol­tam, hogy ilyen Horthy fasiz­mushoz viszatérés nemcsak gaz­dasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez ké­pest, hanem elsősorban a mun­kásosztállyal szemben a fasiz­must jellemző brutális elnyo­mást is. Tisztában voltam ez­zel.“ Még világosabban beszélt er­ről Korondy fasiszta csendőr­százados. „Én — mondotta Ko­rondy — az összeesküvés céljai­ról azt tudom, hogy a terv és célja: fegyveres puccs segítsé­gével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas miniszte­reket őrizetbe venni, ellenállá­suk esetén fizikailag megsem­misíteni őket és a hatalmat át­venni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rend­szert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak vissza­adni, a gyárakat a gyárosok­nak, a bankokat a bankárok­nak ,visszahelyezni régi beosz­tásukba a volt csendőrség, rend­őrség, a Horthy hadsereg tiszt­jeit, tiszthelyetteseit. A minden bizonnyal ezzel elégedetlenkedő munkásokat pedig — különösen a nagyobb munkáslakta vidéke­­ken, Diósgyőr, Salgótarján, Ózd , terrorcselekményekkel meg­félemlíteni.“ spiclikkel, igyekeztük megma­gyarázni a jugoszláv vezetők­nek, hogy tévednek ha azt hi­szik, hogy a népfront helyette­sítheti a Kommunista Pártot, az ipari munkásság, a dolgozó nép élcsapatát. Minél frissebb a Párt, annál egészségesebb a népi demokrácia Most Rajk vallomásából meg­­tudtuk, hogy a jugoszláv áru­lók nem azért adták fe­l a Pár­tot, nem azért olvasztották bele a népfrontba és tolták a pártot félig legalitásba a háttérbe, mert nem voltak tisztában a sze­repével, hanem ellenkezőleg, igen­is tisztában voltak vele. Rankovics világosan és félreért­hetetlenül­ megmagyarázta Rajk­­inak, hogy ők azért nyomják el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályo­sítója, gyűjtőmedencéje a forra­dalmi szocialista erőknek. És­ ilyesmire természetesen a ju­goszláv árulóknak és Gestapo kémeknek nem volt szükségük, ő magyarázta meg Biajknak, hogy nálunk a rendőrségen, a katonaságnál igyekezzen a párt­­szervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenségen keresztül meg kell tanul­nunk, hogy népi demokráci­ánk, szocialista felépítésünk­nek gerince Pártunk, a Ma­­gyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a Párt (Él­jen a Párt! hosszantartó lel­kes taps.) annál erősebb, egészségesebb a népi de­mokrácia. Nincs langyos középatt vagy,vagy íme, ez lett volna az összees­küvés eredménye. Burzsoá demokratikus köz­társaságot emlegettek s vé­res fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1919 au­gusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Ak­kor is polgári demokráciát ígér­tek nekik a nyugati imperialis­ták és Orgovány, Siófok, Hor­thy és Szálasi valósultak meg belőle. Sohsem felejtem el, mi­kor 1919 nyarán a magyar vörös hadsereg egy századának (hosz­­szantartó lelkes taps.) politikai megbízottja magyarázta kato­náinak. Ezelőtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarnák a fegyvert a ke­zünkből, akkor Vasjármot kap­nánk. És én hozzáteszem, ha Sajkék, Tito és amerikai gaz­dáik terve sikerült volna, ak­kor a magyar dolgozó nép nya­kára nem egyszerű vasjárom ke­rült volna, hanem vasjárom erős szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, hanem felismeri a ma­gyar dolgozó nép is és Rajkók bandájának leleplezésével nem az a legkisebb haszon, hogy­ minden magyar dolgozó megér­­ti, hova vezet az az út, amelyért a nyugati imperialisták szeret­ték volna országunkat feláldoz­­ni. Mi is megjegyezzük az áruló Pálffy szavait: Nincs lan­gyos középút, vagy-vagy. De le kell vonnunk egyéb tanul­­ságokat is. Elsősorban a mun­kásosztály, a dolgozó nép párt­jának jelentőségéről. A Rajk­­banda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentő­ségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly júniusban, amikor még azt hittük, hogy el­­tévelyedett kommunistákkal ál­lunk szemben és nem rendőr­ Újra Megtanultuk azt­ is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint mai szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül" tanul­ságos, hogy Brankovék és Ran­­kovicsék Tudatosan." .terjesztették az imperialista sajtóban, és rá­dióban azt­ a hírt, hogy a Ma­gyar Kommunista Párt nem egységes. Titóék nagyon jól tudták, hogy a Kommunista Párton belül a repedés árnyéka is igen komoly károkat okoz. Ők is tisztában voltak a­ Párt egységének jelentősségével és ez­ért igyekeztek ezt az egységet minden Unióban megbontani. Meg kell tanulnunk, hogy szorosabbra kell vonni Pár­tunkban a fegyelmet, a tu­dást, az elméleti színvonalat emelni kell. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmu­nka, sem a terme­lés frontján semmiféle lazasá­got, liberalizmust és nem szabad megengedni, h°gy a legkisebb rés, vagy repedés is legyen. Ezekre a lazsa­ságokra vonatko­zólag éppen az utóbbi hetekben, kaptunk újra szemléltető pél­dákat a szabad vallásoktatással kapcsolatban. Mi tartottuk ma­gunkat ahhoz a tervünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők, minden befolyástól men­tesen, szabadon oldják meg. A katolikus papok filmezik a hittanra nem járó gyerekeket Ezért nem jelent meg a ma­gyar sajtóban egyetlen egy cikk, vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbbé történt hi­vatalos, vagy félhivatalos intéz­kedés, amely a szülők szab­ad választását befolyásolni igyeke­zett volna. Pártunk és a népi demokrá­cia kormánya ezzel bebizo­nyította, hogy valóban a teljes vallásszabadság alap­ján áll. És mi lett az eredménye? A ka­tolikus püspöki kar a­helyett, hogy két kézzel kapott volna ezen, nem tudott okosabbat tenni, minthogy kiadott egy körle­velet, megspékelve Mind­szenti, valamint pócspetri idézetekkel és egyben moz­gósította minden erejét. A hívőket megrohanták a pa­pok és apácák, elkezdődött a nyomás, a fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készsé­günket gyengeségnek tekintet­ték. Odáig mentek, hogy egyes iskolákban ma, a demokrá­cia ötödik évében, üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hittanra és ed­dig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az is­kolából, mert az ilyen tün­tetésben résztvettek. Változtatni kell módszereinket Világos, hogy ezen a téren hi­bát követtünk el, amikor fi­gyelmen kívül hagytuk, hogy c. reakció visszaél a lehetőségek­kel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi mód­szereinken. Most Rajk vallomásai és Ran­kovics közlései alapján látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. A magyar dolgozók, vele a magyar kato­likus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, hogy egyik kezükkel lerom­bolják, amit a másikkal épí­te­nek. A dolgozók megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, mely­nek mindig, ezen a téren is, az­élen kell járni. Nen­ tűrjük a lelkiismereti terrort Mi természetesen változatla­nul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűr­jük azt, a lelkiismereti terrort, amit újra tapasztalni kellett. Megnézzük hogyan viszonylanak pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan foglaltató állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a ttajk-per tapasztalatai alapján is, hogy a reakció a vallás­oktatáson át is harcol elle­nünk, itt nem leheti helye az alkuvásnak s gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglal­jon állást. Ezt a rést is, amely eddig szel­lemi frontunkon támadási pont volt, ezt az űrt is fokozatosan be fogjuk tömni. A legfontosabb tanulság azon­ban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk azt, hogy Rajk áruló bandájával szemben az éberség kérdé­sében mi magunk a párt­ve­zértől is hibáztunk. Mi jól ismertük Lenin megálla­pítását arról, hogy a megvert ellenség megtízszerezett energiá­val százszorosra fokozott gyűlö­lettel veti magát a harcba. Is­mertük nagy tanítónk, Sztálini elvtárs tanítását arról (éljen Sztálin, Sztálin—Rákosi), hogy az osztályharc a proletárdikta­túra viszonyai között még elke­­seredetebbé válik, mint előtte volt. Olvastuk a nagy Bolsevik Párt 1938-38-as tapaszta­latait és ,mégse gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismétlődhek­. Általánosságban beszéltünk az éberségről, de ugyanakkor ma­gabiztosak voltunk, megnyug­tattak bennünket politikai - gazdasági sikereink. Nem volt könnyű az árulók felgöngyölítése Emellett nem egyszer elnézők voltunk a Rajk és társai párté­szerűtlenségeivel és hibáival szemben.Ezekben nem az ellen­ség kezét gyanítottuk, hanem az illető tapasztalatlanságát, tájé­kozatlanságát, műveletl­enségét. Túlságosan türelmesek voltunk velük szemben. Nem gyanítot­tuk, hogy árulókkal van dol­gunk, meg akartuk nevelni őket, módot akartunk adni, hogy hi­­báikat kijavítsák. Meg kell vallanunk élvtár­­sak, hogy magunk is meg­döbbentünk az árulás e­re­­neketlen mélységéről. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek, felgönyöl­ítésében és tudtuk, hogy nem lehet könnyel­műen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a föl­göngyöl­ítése, fel­dolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került míg a végrehajtás módja alakot öltött. (Nagy éljenzés. Éljen Rá­kosit­ de, amint felismertük Rajk és bandájának árulását, az ügy nagy jelentőségét, nem­zetközi összefüggését, akkor megszűnt a türelmesség, az éve­tődés, akkor azzal a gyorsaság­gal, kemény kézzel és vaskövet­kezetességgel­ nyúltunk hozzá mely pártunk döntő akcióit jel­lemzi és amelytő­l joggal tanul meg félni az utolsó 5 esztend folyamán az ellenség. Mindjár hozzá­tehetem, hogy persze az­előtt sem haboztunk. Amiko Rajkot tavaly augusztusban, au­gusztus első napjaiban el­távol­tottuk ,a belügyminisztériumba ez nem valami véletlenség volt Minden intézkedésünk nagy csapás volt •3 ellenségre Nem mint a véletlenül elsült puska lövése, hanem hosszú hó­napok előzték m­eg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szep­temberben. (Taps, éljen Farkas, éljen Rá­kosi). Mi nem tudtuk akkor azt amit október elején Rankovi magyarázott Rajiénak, ha, Mindszenty amerikai utasítás indított harcot demokráciánk é­len, de Mindszenty magatart­sából és egy sor egyéb­ jelből­­ is megértettük hogy gyors.

Next