Váráshely Népe - Viharsarok, 1949. október-december (6. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-30 / 253. szám

VERSENYBEN A NÉPNEVELŐK a „Viharsarok“ terjesztési kampány sikeréért Pártunk népnevelői mindig eredményes munkát fejtettek ki. Csak a közelmúlt nagy eseményeit érint­ve: a tervkölcsön­­jegyzés sikerre vitele, a búzavetés határidő előtt való elvég­zése mind a népnevelők jó és eredményes munkájáról beszél­nek. A mai nappal meginduló Viharsarok-terjesztési kam­pány is komoly feladatokat ró a népnevelőkre. Népnevelőér­tekezletek százain tesznek hitet­­a megyében népnevelőink a Vi­harsarok kampány sikerre vitele mellett. Határtalan lelkese­déssel versenykihívásokkal készülnek népnevelőink a Viharsa­rok terjesztésére. Is „Viharsarok“ megtanítja gyűlölni a muilat — szeretni a jelent Felejthetetlen az a lelkese­dés, amely ,a BNV szentesi üze­mének népnevelő értekezletén volt. Tibrik Ferenc élmunkás fel­szólalásában méltatta Csongrád megye dolgozóinak lapját, a Vi­harsarok megyei újság jelentő­­ségét. — A Viharsarok nevű megyei lap napról-napra a Viharsarok harci szellemét tolmácsolja. Mi­kor kezünkbe vesszük ez­t az új­ságot, mindig eszünkbe jut a Viharsarok harcos múltja. Eszünkbe jut az elmúlt társa­dalmi rendszer sötét elnyoma­tása. A keserű szenvedésekkel telített évek. Emlékezünk azok­ra a harcokra, azokra a viha­rokra, amelyek fel-fellobbantak az elnyomatás éveiben. A Vihar­sarok harcára, amelyet­ a sza­badságért vívtunk. Minden nap, amikor kezünkbe vesszük a Vi­harsarok nevű újságot, újra fellobban bennünk a gyűlölet a múlttal szemben. Ezen az új­ságon keresztül megtanuljuk még jobban gyűlölni a múltat, hogy igazán szerethessük jele­nünket, példával járnak elől a Viharsa­rok-kampány sikerre viteléért. Versenyeznek a szentesi üzemek Pártunk kerületi alapszerve­­zeteinek népnevelő értekezletei is nagy sikerrel és nagy lelkese­déssel zajlottak le. Szabó Ist­ván, a szentesi III. kerületi népnevelők nevében versenyre hívta az I- kerület népnevelőit. Az I. kerületet leértesítették és az elfogadta a versenykihívást. Nemes Lajos népnevelő rámu­tatott arra, hogy annak idején az oroszországi Szociáldemokra­ta Párt lapját, a „Szikrát“, mi­lyen nagy nehézségek árán tud­ták terjeszteni és mégis terjesz­tették. A Szikrából lobbant ki az a láng, amely lángba borítot­­ta az egész cári Oroszországot és sikerrel­ segítette a dicsőséges Októberi Forradalmat. Ma, ami­kor a szocializmust építjük — mondotta —, szabadságunk van és szabadon terjeszthetjük a mi újságunkat, a Viharsarkot, ak­kor ennek a lapnak a terjesz­tésével is be kell bizonyítanunk, hogy tudunk élni szabadságunk­kal. (Taps, éljenzés.) Nemes Lajos felszólalása után egymást követték a versenyki­hívások. Nemes Lajos verseny­re hívta Bereczki Jánost, Bar­na Sándor Lakos Bálintot, Ká­dár György Pintér Györgyijét, Romhányi György Föveny­esi Ferencet. A III. kerület népne­velői egytől egyig versenyben állanak egymással. fi III. kerület népnevelői versenyben Én minden erőmmel terjesz­tem lapunkat, a Viharsarkot. Éppen ezért versenyre hívom Virágos Kiss Lajosnét. (Taps.) Ugyanakkor javaslom, hogy mi, a BNV üzem népnevelői hívjuk versenyre a Zsoldos és a Tejért üzemi népnevelőit. (Éljenzés. Elfogadjuk! kiáltás.) Azon túl pedig kötelezzük magunkat ar­ra, hogy a meglévő előfizető­kön felül itt, as üzemünkben még 50 előfizetőt gyűjtünk. Elfogadjuk! A Tejért szentesi üzemében ugyanilyen lelkesedéssel folyt le a népnevelő értekezlet. A Te­jért üzemi népnevelők nagy lel­kesedéssel elfogadták a BNV versenykihívását. Miklós Bálint javaslatára határozatot hoztak, hogy az üzemben a meglévő elő­fizetők­ön felül még 40 előfize­tőt gyűjtenek. Kint a városban és a tanyák között pedig jó Október 25-ről 25-re virradó éjszaka a pétervári szovjet for­radalmi katonai bizottsága nyílt­ támadásba kezdett. Moszkvában ezt reggel tíz órakor tudták meg. A nap folyamán a ,,Danilov­­szkaja“-gyárban gyűlést rendez­tek. Este már a szövőnők meg­alakították az ápolónői csopor­tokat. A „Michehorf”-gyár udvarára rengeteg önkéntes állott az ud­varban, hogy gyarapítsák a Vö­rös Gárda sorait.. Gömbölyű fejű, vastag kisfitt állt az egyesületi bizottság el­nöke, Iván Kozlov előtt. Potyo­­gó könnyeit törölgette szemé­ből, hadarva beszélt, mint áld fék . Mit tesz az, hogy kicsi vagyok! A karom erős, tapogas­sa csak meg! Izom ez, igen, vagy nem? — De megölnek és mit mon­ni-lenv­annilhntc? — És a nagyokat talán nem ölik meg? — Jó, menj hát! Uvarics, egy puskát ennek a görögdinnyé­nek! A Vörös Gárda legfiatalabb tagján rajta is ragadt a ,,gö­rögdinnye“ név. A „Michalsov“-gyár előtt szol­­gálatot teljesítő őr közölte Li­­szinova titkárnővel: — Egy század junker távozott a kaszárnyából, a központ felé igyekszik a Poljankán keresztül. — Ki beszél? — kérdezte Luszja. — Görögdinnye! — Miféle, görögdinnye? — Pjotr Andrejev vagyok a ,,Michelson"-gyárból. Az ütközet megindult. A jun­kerek ellentálltak. Harcolni kel­lett■ minden házért, minden szo­báért, minden padlásért. Míg a harc tartott, vakmerő vörös hírvivők és az előőrsök­ tartották fenn az összeköttetést a­ központi és a távoli kerületek között, a November 1-én reggel Luszja a Poljakov vendéglőbe ment, ahol a kerületi forrad­almi kato­nai bizottság vezérkara tanyá­zott. Luszja töltényeket kért az Osztrujankán harcolók számára. Utána megbízták, vigyen egy nagyon fontos üzenetet a köz­pontba. Az üzenetben arról vollt szó, hogy ha a junkerek nem adják meg magukat, általános­ támadást kezdenek ellenük. Luszja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy előbb a kért tölté­nyeket maga vigye az Osztro­­jenk­án harcolókhoz. — Van ott egy fiú a sikátor­ban... a Görögdinnye! Megígér­tem neki, hogy visszajövök a töltényekkel. — Meg fogják ölni! — Jogomban áll meghalni a­ forradalomért! — felelte Luszja. Kora reggeltől feküdt Görög­dinnye a mellvéd mögött. Töl­tény nincs. Egyszerre csak moz­golódás támad. A házak falá­hoz lapulva Luszja jön az ut­cán. Néhány vörösgárdista kö­veti. A töltények! A gyerek egy szempillantás alatt talpraugrott. — Maradj, megölnek! — kiál­tott valaki. — Tompa csattanás, a golyó keresztülfúródott a g­rek mellkasán. — Ó, a disznók! — kiáltó Luszla és keresztül futott utcán a sebesült felé. Elesett. Először mind­ azt hitte, hogy csak meghalt De, nem kelt fel... Egy jun golyója szivén találta. * A Vörös-téren a Kreml­­­ben temette el Moszkva az közét halottjait, azokat, ak szovjethatalomért vívott fo­galmi harcokban estek el. Az első októberi évford az ütközet halottainak év táblája felavatásán Lenin a­dott beszédet: — Elvtársak! Az akta­harcosok emlékére legyünk kát, hogy követjük példa, hősiességük szellemében. Jö­vük legyen a miénk is, az ország lázadó munkásságát jelszó: „Győzelem, vagy halál!“ /A vörösgárdisták — Elbeszélés — Hangversenyek a Nagy Október tiszteletére A petrozevodszki körzet mű­kedvelő csoportjai ünnepi hang-­­versenyekkel készülnek a Nagyi Október 32. évfordulójának meg­­ünneplésére. Mintegy 300 népi énekkar tanult be új műsort. Guba község énekkara Levkini egyik dalát adja elő, amely egy­ sírtaihánovista villanyfűré­sz-ke­­zelőről szól. A kórus 120 tagú. A VIHARSAROKKAL ELŐRE a szocializmus megvalósításáért Ma, amikor a „Vásárhely, Népe" és a ,,Magyar Alföld“ új név alatt, a „Viharsarok“ név alatt elindul útjára, sora­­kozzék fel Csongrád vármegyei népe, munkássága, de főleg dolgozó parasztsága is az elkö­vetkező feladatok megoldására. A megyei pártsajtó irányító és szervező erejét most, leg­utóbb, az őszi vetés végrehaj­tásánál is hathatósan éreztük. A megyei pártsajtó kritikájá­nak következtében végrehajtod­tuik Pártunk Politikai Bizottsá­gának határoza­tát s örömmel­ jelenthettük Rákosi elvtársnak, hogy az őszi búza vetését há­rom nappal a kitűzött határidő előtt 100 százalékig elvégez­tük. De segítségünkre volt­­ a megyei pártsajtó akkor is, ami­kor a szentesi Lenin, Dózsai György, a vásárhelykutatsi Pen­tőfi, vagy a szegvári III. sz. terme­lőszövetkezeti csoport ki­váló munkáját példaként állí­totta elénk. A Viharsarok dolgozó népe már a múltban is fáklly­avivő jel volt a marxista-leninista ideoló­­giának. Megvilágította azt az utat, mel­yen haladnia kell vala­mennyi dolgozónak. A Vihar­­sarok munkássága volt az, amely az elnyomatás, a Horthy­ csendőruralom idején ellenál­­lásra buzdította példájával az ország dolgozóit. A Viharsarok dolgozó népe harcos hagyomá­nyaihoz hűen a felszabadulás után is tovább vitte úttörő szén­képét. S ebben a­ megyei párt­sajtónak jelentős része volt, la­punkon keresztül felismertük i­zt a hatalmas veszélyt, mellyel az imperialisták, a trockista Tin­tóék bérencei, az aljas Rajk-­ banda ,akart ismét nyomorba dönteni valamennyiünket. Mi, a Viharsarok dolgozói, biztosak vagyunk abban, hogy a megyei pártsajtó, a „Vihar­sarok“ hűen tükrözi majd visz­­sza múltunkat s a harcog multi jegyében Pártunk, Rákosi elv­­társ irányításával további ered-­ ményeink­ hathatós szervezője lesz. Lapunk, a Viharsarok, megindulásával egyidőben — már annak hasábjain — ismé­­telten ígéretet teszünk a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, annak szeretett­ vezetőjének, Rákosi­ elvtársnak, hogy úgy az őszi­ mélyszántást, mint a­z ötéves tervben ránk váró további fel­adatokat — a „Viharsarokkal“ karöltve — a Viharsarok dol­gozó népe teljes egészében si­kerre viszi. A Viharsarok dolgozó népei a szocializmus alapjainak lera­kásánál) részt kér, mint ahogy eddigi eredményeiből is. Ezek sikere érdekében mi, a Viharsarok dolgozói. Ígérjük hogy Pártunk központi lapja a Szabad Nép mellett harcos fegyverünk lesz a­ Viharsarok is és összefogva a sikerre visz­szük kitűzött céljainkat. Harcos kommunista támoga­tással, sok sikert és eredmény kívánunk a „Viharsarokénak. Kerekes M. Ferenc Hódmezővásárhely, Jókai u. 11 „A TERVET TELJESÍTJÜK!“ Grigorjevics Sztrugovcsikovban megma­radt az a katonaságbeli szokás, hogy figyel-*­mezein tanulmányozza az őt körülvevőket. Szaz év a hadseregben, a nehéz harcok kö­zött megtett út sok mindenre megtanította. Tüzérparancsnok lett és jól megjegyezte ma­­gának, hogy győzni a harcban csak olyan em­­berekkel lehet, akiket jól ismerünk. A leszerelés után Sztrugovcsikov vissza­tért békés foglalkozásához, a kocsijavító-mű­­hely mestere llett. A pártszervezet agitátorrá­­léptettél elő. Az első napoktól kezdve rendszeresen­ tartott megbeszéléseket, újságolvasást, igyeke­­zett az agitációt aktívvá, érdekessé tenni. Egyetlen esemény, egyetlen új kezdeményezési sem kerülte­ el figyelmét. A munkások szívesen gyűltek össze a­ megbeszélésekre, figyelmesen hallgatták, de az első időben mindenki önmagába zárkózott, a­ többiektől elkülönülve. Sztrugovcsikov sokat gondolkodott azon, hogyan forrassza, össze egységét. Az egyik este­felé, munka után elment a pártirodába. — Tanácsot akarok kérni — ezzel fordult­ Dusenko párttitkárhoz. — Gondoltam, hogy munkásaimat ven­dégségbe hívom magához, hogy velük szívből elbeszélgessek. Mit szólsz te ehhez? — Ezt jól gondoltad, élénkült meg a tit­kár. — Helyeslem. Vasárnap Sztrugovcsikov örvendezve üd­­vözölte vendégeit. Elsőnek érkezett ünneplőbe­ kiöltözve Iván Melnyu­k és Jaroszláv Baradnij. Azután megjelent Joszif Musket, Onufrij, Szenek és mások. A házigazda, mindnyájukat­ asztalhoz ültette. A beszéd arra terelődött, ami mindnyájukat izgatta. — Minden erőnket meg kell­ feszítenünk —­ mondotta Sztrugovcsikov —, hogy a mi műhelyünk élműhely legyen a javítóüzemben! Szégyen lesz, elvtársak, ha mi nem teljesítjük túl a tervet. Az egybegyűltek felzúgtak. — Ez nem lehet, mester — vetette ellen­ Baradnij. — A te­rvet túlteljesítjük. — Túl kell teljesítenünk! — kiáltott fel Iván Melnyik. — E hónap végéig kijavítunk­ hét személykocsit négy helyett. — És én — tette hozzá Musket — köte­lezem magára, hogy elvégzem az összes l­aka­­tosmunkát. Reggel a javítóműhelyben felpezsdült a munka. Mindnyájan egymással versenyezve igyekeztek segíteni a másiknak. Estére Iván! Melnyik és Baradnij leadták az első kijavított vagont... Ebben a sikerben nagy része van Grigor­­jevics Sztrugovcsikov, kommunista agitátor fáradságos munkájának. 50 millió könyv A szovjet szakszervező könyvtárak jelenleg 50 mill kötet könyv felett rendelik© nek. Az idei évben 72 millió r­dert irányoztak elő 1650 könyvtár létesítésére. A jövőb tanfolyamokat szerveznek, ír­­yek a könyvtári munkás szakképzettségét jelentős mé­tékben emelik.

Next