Vásárhely Népe, 1947. január-március (4. évfolyam, 1-73. szám)
1947-01-01 / 1. szám
. /fwiz. /ffls’39 Hódmezővásárhely, 1947. január 1., szerda ÁRA: 40 FILLÉR IV. évfolyam, 1 szám HvW TV DEMOKRATIKUS NAPILAP Hittel, bizakodással, reménységgel Írta: KARÁCSONYI FERENC harmadszor köszönt ránk az új , napja 1947 január hó 1-ével, mióta elvonult fölöttünk a nagy érzivatar, melyet a legcsúnyább mberi gonoszság zúdított a világi, így ránk, szegény magyarokra Az elmúlt két esztendő rendkíül sok szenvedést, nélkülözést jut• Jőtt nekünk osztályrészül Mégis most, az 1946 év lezárásával megállapíthatjuk, hogy fiatal magyar ,különösen gazdaságian gyenge A szitocációnk rendkívül nagy eredényeket tud a második év végén elmutatni, elkönyvelni. A fasiszták és magyar bérenceikemcsak belevitték ezt a sokra szenvedett szerencsétlen magyar épet a háborúba, hanem bekorpázásul teljesen szétrombolták orzágunkat is. A magyar munkásság százados verejtéke árán felépíti dunai és tiszai hídjainkat szinkivétel nélkül felrobbantották, dár híres fővárosunkat szétrombolták és ezután mint akik jól végezték dolgukat, elmenekültek Németországba. A 25 éves ellenforralmi reakció által kizsákmányolt a legelemibb jogaitól is megosztott magyar munkásság egy teljen kifosztott, szétrombolt országot kapott Hosszú hónapok nehéz munkájával kellett legelsősorban a ■ mókát eltakarítani, hogy hozzás hassunk a termelő muhtika megírásához. A rának zúdított háború minden vonatkozásban felforgatta a rendet. Erkölcsileg is lezüllesztte az állapotokat, állami és közigazgatási apparátusunk teljesen létesett, mert a régi Magyarország ai a puszta ételük megmentése ,dekében, valamint az elkövetett "nők hatása alatt mindent itthagyva elmenekültek. Mindezeknek elejére, ha most az év végén mértet csinálunk, meg kell állapítavunk, hogy a magyar dolgozó társdalmi osztályok, munkásság, pasztság és értelmiség egyaránt eltette a maga kötelességét. A rendkívüli és sokszor elhárítottatlannak látszó nehézségek eímére is több dunai és tiszai hidat ítettünk fel, kisebb hidak tucatéval készültek el az elmúlt esztendőben. Ipari termelésünk megközlítette a bércenívót, mezőgazdagunk pedig szinte emberfeletti inkával kitűnő eredményeket tuott elérni. Mindezeket egybe vetnyugodtan megállapíthatjuk, hogy a magyar dolgozók szorgalolni akarása már eddig is jót ért jóvá abból a nagy puszumból, amit mások zúdítottak orságunk nyakára. Amikor azonban dolgozóink mian erejük megfeszítésével építetaz új Magyarországot, nyugatbazaszivárogtak azok, akik a rencsétlenséget előidézték, öszeszövetkeztek az itthon levő tárakkal és szintén minden erejük igfeszítésével vissza akarták sze-rni elvesztett pozíciójukat, szét-is szórt vagyonukat, hogy folytathassák a kizsákmányolás és élősködés »nehéz« munkáját ott, ahol a vihar ideérkeztekor abba hagyták Befészkelték magukat minden területen azokba az állásokba, ahol akadályozni lehetett a demokrácia kifejlődését és szolgálni lehetett a reakció ügyét Politikai és gazdasági síkon egyaránt megindították a harcot, melynek következményeként, különösen 1046 második felében állandó politikai válságben voltunk. A politikai válságok megbénították ,a nemzetgyűlés munkáját, késve, vagy egyáltalán nem készültek el azok a rendeletek és törvények amelyek a kibontakozást, a dolgozók életét szolgálták volna, de állandó suttogó propagandájukkal az annyira szükséges társadalmi békét is veszélyeztették. Az év derekán, amikor a stabili- záció bekövetkezett, minden dolgozó reményteljesen várta, hogy most már megszűnik a feketepiac,nyugodtabb megélhetési lehetőséget kapunk. Sajnos a spekuláció, melyben szintén nagy része van a reakciós, demokráciaellenes rétegeknek, gondoskodott róla, hogy az árak ne legyenek stabilak, hanem inkább a viszály, a válság váljék stabillá így tehát nemcsak gazdasági, hanem politikai területen is nagy erőfeszítésre volt szükség a dolgozók részéről, hogy végre elindíthassuk demokráciánk egészséges fejlődését, az életszínvonal emelését. Amikor most búcsút mondunk az 1946-oS esztendőnek, hálatelt szívvel gondolunk vissza arra a sok névtelen hősre, akik gyárakban, műhelyekben, irodákban, laboratóriumokban és kinn a végtelen mezők barázdáiban dolgoztak, verebtek eztek, hogy beízzák a nagy pusztítást, amit a gazok által előldézett háború okozott országunknak. Hálával gondolunk a szervezett magyar munkásokra, mérnökökre, technikusokra, orvosokra, tisztviselőkre és mindazokra, akiknek összefogott ereje hozzájárult azokhoz az eredményekhez, ame lyeket az év végén elkönyvelhetünk. Azokra, akik az infláció ide jén szinte semmit sem tudtak vásárolni a kapott pénzért, a stabilizáció óta pedig rendkívül alacsony a munkabér, vagy fizetés mellett vállalják és végzik az ország újjáépítését. Vállalják zúgolódás nélkül, noha sokszor nélkülözve, hiányokscal küzdve teszik ezt Köszönet elsősorban a demokratikus pártoknak, a két nagy munkáspártnak, melyek elsősorban közreműködtek, hogy a nagy vihar ellenére olyan kevés emberéletben esett kár. A magyar munkásság ezzel fényesen bebizonyította, nincs benne bosszúállás Nem pályázik senkinek az életére, de a vagyonára sem, csupán azt akarja, hogy szorgalmas munkájával megkereshesse, ami élete fenntartásához, családja neveléséhez feltétlenül szükségesRészt akar kapni munkája fejében az élet szépségeiből, kultúrából, szórakozásból egyaránt. Érthetetlen tehát, hogy most, amikor két esztendővel vagyunk a háború elvonulása után, mindent vissza akarnak csinálni, ami változást a nagy szenvedés és vérözön eredményezett. Aki a tűzzel játszik, megsütheti a kezét — mondja a közmondás. Mi ezt megoldjuk azzal, hogy akár szénné is éghet Ilyen veszedelmet idézhet fel az is, aki most új háború fölidézésén dolgozik. Gondolni kellene tehát mindenkinek arra hogy békességet csak úgy lehet teremteni, ha az ellentétek okait kiküszöböljük, megszüntetjük Végeredményében a háborús viszály is azokból az ellentétekből származik, melyek a nemzeten belül is okozói a viszályoknak. Éppen ezért mi arra kérjük azokat, ajkak tudatosan, vagy tudatlanul állandóan vetik a szelet, ne folytassák ezt saját jól felfogott érdekükben senti, mert mást mint vihart úgy sem tarathatnak. A sokat szenvedett magyar munkástól senki sem kívánhatja, hogy a demokráciától kapott eszközöket kiengedje a kezéből. Ezért a magyar munkás a legsúlyosabb harcot is vállalja. Kénytelen vállalni, mert ezzel tartozik önmagának, családjának és hazájának egyaránt. Sok nehézséget küzdöttünk le, sok harcot vívtunk meg az elmúlt két esztendő alatt, de még igen sokat kell leküzdenünk a következő esztendőben is. Mégis tele vagyunk hittel, bizakodással és reménységgel a jövőt illetőm. Hiszünk a magyar dolgozó osztályok élni akarásában, összetartó, teremtő erejébe Bízunk a demokrácia kifejlődésében és szilárd a reménységünk, hogy a mostani elesettségünkből rövid pár esztendő megfeszített munkájával újra talpra állunk, leküzdünk minden nehézséget és minden dolgozó magyarnak szebb, jobb és boldogabb időket tartogatnak a következő új esztendők. A vásárhelyi kereskedők sürgetik a román-magyar vámuniót A Kereskedelmi Testület hétfőn délután 6 órakor nagy tisztújító közgyűlést tartott az Iparegylet gyűléstermében. A közgyűlésen nagyszámú kisiparos és kiskereskedő vett részt és élénk érdeklődéssel kísérték a vezetőség által előterjesztett javaslatokat. A közgyűlést Vásárhelyi István elnök nyitotta meg és előterjesztette a választmánynak azt a javaslatát, hogy meg kell alakítani a kereskedők beszerzési szövetkezetét. A javaslatot a jelenlévők egyhangúlag elfogadták és egy 10 tagú bizottságot választottak a megszervezésére. Ezután az új tisztikar megválasztására került sor. A közgyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott Vásárhelyi elnöknek és az egész vezetőségnek és mandátumukat 1 évvel meghosszabbították, így a tisztújítás lekerült a napirendről A közgyűlés ezután apróbb szakmai sérelmeket tárgyalt, majd a hozzászólások után elhatározták, hogy felirattal fordulnak a Gazdasági Főtanácshoz a textilpontok igazságtalan elosztása miatt. Ugyancsak feliratot küldenek a miniszterelnökségre is, melyben kérik a magyar-román vámunió létesítését. A közgyűlésen Halász Mátyáson, Oláh Sándoron, Bélteki Lászlón és Grün Lászlón kívül még többen felszólaltak. Oláh Mihály lett a szabadpályán is foglalkozott a városi alkalmazottak ügyét kivizsgáló bizottság elnöke A kisgyűlés javaslatára a szombati közgyűlés foglalkozozott a szabadpályán eltöltött szolgálati idő leszámításával kapcsolatos külön bizottság megalakításával. A bizottság megalakításával egyhangúlag elhatározták és ennek elnökéül Oláh Mihály kommunista nemzetgyűlési képviselőt választották meg. A bizottság tagjai is kivétel nélkül a demokratikusan gondolkodó és a nép érdekeit szem előtt tartó személyekből kerültek ki. Ez a bizottság bírálja felül azoknak a szabadpályán működő dolgozóknak a helyzetét, akik több éves vagy esetleg évtizedes munka után, kinevezés előtt állnak és most a nyugdíjjogosultságuk szempontjából ezt az időt, esetleg elveszítenék. A szabadpályán eltöltött munkaidő szolgálati idejükbe való beszámítását az is meghatározhatja, hogy az illető személy úgy a múltban, mint a jelenben mennyire szolgálta a nép érdekelt és milyen szolgálatot tett a demokráciának. Ezáltal megint megindulhat egy egészséges kiválasztódás a demokratikus elemek felszínre hozásában. Felhívás a mezőgazdasági alkalmazottakhoz. 1947. január 1-én délután fél 3 órakor a mezőgazdasági alkalmazottak részére munkabér és az idevonatkozó rendelet ismertetésére nagygyűlést tartunk, a Földmunkás Szakszervezet Székházban (Szántó Kovács János u. 20 sz.). Kérjük, hogy azon minden éves és hónapos munkavállaló minél nagyobb számban jelenjen meg. Vezetőség.