Vásárhely Népe, 1948. január-március (5. évfolyam, 1-73. szám)

1948-01-01 / 1. szám

1­947—1928 Városunk vezető emberei nyilatkoznak az elmúlt év eredményeiről, az újév kilátásairól és feladatairól Már csak órák választanak el bennünket az új esztendőtől. Az ó-évet kimúlásakor nem dicsérjük, hanem igyekszünk ráfogni minden rosszat és a Természet szülő ágyánál már örömmel és bizakodva köszönt­­jük­ az új évet. Az ó­évről illik rosszat mondani, az új évről viszont csak jót. A hétköznapok munkásai, akik apró gondjaik közül kiáltanak »Bol­dog új évet!», nem éreznek akkora jelentőséget egy új esztendő teremtő ereje mögött, mint azok a vezetői­ emberek, akik a város vagy egy egész ország népének sorsát irányítják. A vezető­ emberek tudják azt, hogy mi mindent rejthet egy hosszú év magában és hogy egy esztendő alatt meny­nyi mindent meg leh­et valósítani,­­ ha az egész nép összefog és közös akarattal dolgoznak együtt országunk felvirágoztatásának az érdekében. Szerkesztőségünk felkért városunk kiemelkedő vezetői közül néhá­nyat, mondják el, mit várnak az új esztendőtől. Karácsonyi Ferenc főispán: Szent meggyőződésem, hogy 1948 sokkal közelebb visz a nyugodt, békés élethez . Azt várom az új évtől, hogy a régen vajúdó tisztviselő állásokat az év első hónapjaiban betöltjük, meg­válasszuk a város új polgármesterét és végre megindulhat a torony alatt az eddig döcögősen menő munka, a tisztviselők és maga a polgármest­­er is szilárd talajt érez a l­iba alatt és hozzáfoghat ennek az elmaradott városnak az újjáépítéséhez. Közellá­tási vonatkozásban fel kell készül­nünk, hogy júniusig még több nehézséget kell legyőznünk. Viszont ha — ami már régen esedé­kes — jobbacska termést kapunk, minden remény meg­van arra, hogy a korlátozásokat megszüntetik és az a sok kellemetlenség, ami az ellátás körül és a beszolgáltatások körül ed­dig megvolt, csökken, vagy meg is szűnik. Bár a nehézségek ellenére­ is meg kell mondani, hogy a Szov­jetunió nagylelkűsége következmé­nyeként 6 ezer vagon olyan búzához jutottunk, amire novemberben még nem számítottunk. Ha emellett még az elszámoltatás meghozza a várt eredményt, akkor remélhetjük, hogy februárra vagy márciusra nemcsak hogy nem súlyosbodik, h­anem­ az el­látási nehézségeink könnyülhetnek. A keverési arány kisebb lesz, a kenyér minősége jobb és ha minden jól megy, esetleg a fej. A városi terv megbizott­ adagot is felemelhetjük.­­ Várom még a jövő esztendőtől, éspedig az első hónapoktól, hogy a több mint egy év óta felbomlott koa­líciós válság itt is megoldódik. A Kisgazdapárt jelenleg jórészt pfeif­­ferista vezetői átadják a helyüket a dolgozó kisparasztoknak, feleseknek, árendásoknak, akik nem gyűlölik, ha­nem szeretik a demokráciát és végre helyreáll egy őszinte, becsületre ala­pozott koalíció Vásárhelyen is.­­ Sokat várok még az új eszten­dőtől a mezőgazdasági termelés terü­letén is, így bizton remélem, hogy az öntözéses gazdálkodást 1948-ban sokkal töb­ben átveszik. Minden reménység meg­van arra, hogy az értékesítés is javul. Az új konzervgyárunk, amiről már annyit beszéltünk, felépül és újgazdáink, dolgozó parasztjaink termelvényeiket is jobban tudják majd értékesíteni. Persze mindahhoz, hogy ezek a re­ménységek valóra váljanak, szüksé­ges, hogy a dolgozók együttes erejük latbavetésével küzdjenek, harcolja­nak az akadályokkal, győzzék le azo­­kat, tolják félre az ellenállókat. Eb­ben az esetben szent meggyőződésem, hogy 1948 sokkal közelebb visz bennünket a régen áhított nyugodt, békés élet­hez, — mint közüléstől — a folyó évben nem lehet. Csoda, hogy súlyos­ hely­zetében ennyit is áldozhatott, illetve áldozott. — A fenti beruházások közül java­része már teljesítve is lett, egy része folyamatban van és az első tervévben lebonyolításra kerül. Ilyen például a vágóhídi és gyep­telepi új, mély­fúrású artézik­út létesítése is, ame­lyet a tavasz folyamán hajt végre a törvényhatóság.­­ Ezen beruházásaink városi vo­nalon futnak. A Tervhivatal az öntö­zésügyi Hivatal útján 1947 augusz­tus 1. óta 1.180.000 forintot utalt ki, melyből kb. 900.000 forint már az öntözőberendezések létesítésére for­­díttatott és nagyban hozzájárult ah­hoz, hogy míg az elmúlt évben csak 300 kát. hold terület öntözése vált , lehetővé, addig az idén 1400 kát. hold­­ területű öntözésre jelentkeztek gaz­­­­dáink. Műtárgyakon elosztó híd, stb . kívül elkészült a Gyulai­ csa­tornát a­­ kopáncsi fennsíkkal összekötő 6800 t fm. új csatornája. Elkészült a szőlő­halom keselyi­­csa­tornabővítése, a soltpaléi csatorna, amely 2800 mé­ter hosszan lecsapoló csatornából ön­töző csatorna lett és még más fon­tos munkák. A rizsföldek öntözésé­nek lehetősége is megnyílt, ami rend­kívül nagy haszon, hiszen a csak­nem hasznavehetetlen szikesek már többet hoznak, mint az I. osztályú­­ földek.­­ A Tervhivatal pénzt utalt ki ezen­kívül még a vásárhelyi tervmun­kákra a szegedi folyamm­­érnöki hi­vatalnak. Kaptunk tervpénzt a ker­tészeti iskola berendezésére. A kutasi napközi otthon is terv­­pénzből épült fel, valamint a kakas­széki szanatórium újjáépítésére is utalt ki a Tervhivatal nagyobb összeget. — Sajnos, úgy az országos 3 éves tervet, mint a helyit nagyban aka­dályozta és a folyó évben hátráltatja az időjárás és a termés nem kielégítő volta. Reméljük, hogy a következő esztendőben jobban fogunk profitálni tervmunkákra.­­ Városi költségvetésünk jóváha­gyásának hiánya miatt még nincs jó­váhagyva 3 éves helyi gazdasági terv­­vünk sem, mert jóváhagyott költ­ségvetés nélkül a Tervhivatal nem tudhatja vagyoni állapotunkat kel­lőképpen kiértékelni és részesedési hányadunkat meghatározni. — Tervünk jóváhagyása nélkül még ma is a magyar mérnökök és techni­kusok helyi csoportja által kidolgo­zott répacukorgyár létesítésének gondolatát kell felvetnünk, továbbra is küzdenünk kell érte, mert csak ez képes mezőgazdasági-ipari vonalon a várost fellendíteni és a munkanél­küliséget gyökeresen megoldani ná­lunk. Ha másként nem, a mezőhegyes­ cukorgyárat kell an­nak helyzete miatt áttelepíteni. Ebben segítsen minden szakember és városvezető. Mai szám­unk 8 oldal ÁRA: 40 FIÚ Hódmezővásárhely, 1948 január 1., csütörtök, V. évfolyam, 1. szám. a dlaas­­th Jfb­. //919. 2 milliós beruházást eredményezelt az elmúlt év Koncz Péter műszaki tanácsos, a 3 éves terv­ hódmezővásárhelyi terv­­megbízottja így összegezi az elmúlt év eredményeit és jelöli meg a fel­adatokat: — Figyelembe vével a 3 éves aszály­károkat és a városunkat ért ször­nyű méretű vihar- és jégkárokat, azt, hogy a város maga, mint közü­­let szegény, földbirtoka jelentékte­len, mégis egész sereg olyan beruházást esz­közöltünk és segítettünk a terv vég­­­­rehajtásában, amire nem is számí­­í­tottunk. Ez a város súlyo­s anyagi­­ helyzete ellenére a 3 éves tervhez való hozzájárulásként az 1947—48. évre csaknem 1­2 millió forint értékű beruházást eszközölt. — A várostól ennél többet kívánni Tamás Bála polgármester így felelt a hozzá intézett kérdésre: — Mit várok az újévtől? Talán fur­csa, de én semmi olyant nem remé­lek tőle, amit ne magunk készíte­nénk el vagy csinálnánk meg. Nem hiszek a látott szájba repülő sürgalambban s így arra a kérdésre, hogy mit vá­rok, azt kell válaszolnom; azt, amit ternni szándékozom. Ezekről kell te­hát a kérdés megválaszolásaként be­szélnem. Mezőgazdasági vonalon: ki kell terjeszteni az öntözéses gaz­dálkodást, meg kell indítani a rizs­­termelést. Az amerikai talajjavító gé­pek alkalmazásával gondoskodni kell a szikes területek termővé tételéről. Gazdasági vonalon: gondoskodnunk kell a már meglévő nagyipari üzemek és a kisiparosság nyersanyag- és hitelellátásáról. Meg kell építenünk a konzervgyárat. Kor­szerűsíteni kell a közvágóhídat. Meg kell építenünk a tiszai kikötőt és a hozzá való köves utat. A Hósér-té­n­át ki kell építenünk Kardos I.útig és folytatnunk kell a Rárósi-út építé­sét is. Meg kell kezdeni a gazdas­ági vasút építését és Békéssámsonon ke­resztül össze kell kötnünk Vásári helyt a békéscsanádi gazdasági terü­lettel. Be kell kapcsolni városunkat a villamos távvezetékbe és ezen ke­resztül olcsó árammal kell ellátni Vásárhelyt. Korszerűsíteni kell szál­lodaépületünket, a Fekete Sast és biztosítani kell számunkra az idegen­­forgalomba való bekapcsolódás lehe­tőségét. Kulturális vonalon: a társadalmi kulturális egyesületek és szervezetek támogatásával emelni kell a kultúrigényeket. Jó színházról kell gondoskodnunk, amelyet a kevés pénzzel rendelkező néprétegek szá­mára is hozzáférhetővé kell tennünk Be kell népesíteni mezőgazdasági szakiskoláinkat, hogy joggal kíván­hassuk mezőgazdasági főiskola vá­sárhelyi letelepítését. Rendeznünk kell a városi múzeumot és könyv­tárt. A centenáriumot Petőfi, szobrá- Szilveszterkor gondolj a Lenchídra.­­ Adj néhány fillért Széchenyi hídjának újjáépítésére.

Next