Vásárhely Népe, 1949. január-március (6. évfolyam, 1-75. szám)

1949-01-01 / 1. szám

Hódmezővásárhely, K­MB. január 1., szombat, VI. évfolyam 1. szám * Megjelenik vasárnap és ünnep­nap kivételével minden délután Ara fillér Előfizetési éra 1 hóra 12 Ft, 1 hétre 3 Ft — Telefonüzémok Szerkesztőség 271, kiadóhiv. 82. A­z új év küszöbén írta: OLÁH MIHÁLY polgármester Az élet fordulókkal teli. Szil­veszter és újév köze is megállást parancsol. Megállást egy pilla­natra: mérlegkészítést. Visszate­kintést a kemény munkával el­töltött múltra és előrenézést az ígéretektől terhes jövőbe. Latol­gatását erényeknek és hibáknak, vizsgálatát tetnak és rossznak. A dolgok és események kiértékelé­sét, hogy a munka egy előttünk újabb szakaszában még világo­sabban lássuk az elvégzendők körvonalát. 19­46 utolsó napján és 1949 hajnalán ezt szeretném megtenni elsősorban közigazga­tási és várospolitikai szempont­ból. Ahhoz azonban, hogy ennek a városnak akárcsak az elmúlt évét is megérthessük, jóval mesz­­szebb kell visszapillantanunk egy évnél. Jó pár évtizeddel kell visszatekintenünk, hogy meglát­hassuk: ebben a városban hosz­­s­­zú éveken át a város népének vezetése és sorsának intézése olyanok kezében volt, akiknek semmi kapcsolatuk, még kevésbé közük volt a nép sorsához, a dolgozók bajához, társadalmá­nak vágyához. A város vezető­ségének érdeklődését elsősorban­­ vadászélmények kötötték le. ■­ beszédtémáját a Kaszinóban le­folyt kártyacsaták alkották. Szel­lemi távlatát egy-egy szenzá­ciós­ pletyka körvonalazta. Ez a valóság híven tükröződött a v­áros egész fejlődésén, mert ami­kor a többi városok gyárakat, csatornákat, közműveket építet­tek, egyszóval iparosodtak és e­­záltal városiasodtak Hódme­zővásárhelyen jóformán semmi sem történt. Ezért történt az, hogy ez a település mezőgazda­­sági, illetve iparnélküli várossá alakult, amelyben a szegények nagyon szegényekké, a gazdagok nagyon gazdagokká váltak. A városi vezető urak dzsentri gon­dolkodásán­­ túl elmaradottságá­nak okát alkotta az is, hogy a város ügyeibe a szegények kép­viselői nem szólhattak bele: tör­vényhatósági bizottságában a száz- és kétszáz holdak képvi­selői, a kulákoknak is a legluilá­­ltabbjai ültek. Az ő érdekük kí­vánta azt, hogy ez a város ne fejlődjék, ne iparosodjék, hogy az idők méhében rejlő fejlődés­től mindinkább lemaradjon, mert ellenkező esetben a köp­ködőn­, a messze földön híres vásárhelyi emberpiacon nem le­het majd fillérekért bérest, ka­nászt, aratót kapni. Ez az eléggé­­ nem ítélhető önző osztálypo­­litika hárította el gyakran a kor­mányzat által ha gyéren is, de "­ajánlott iparosítási törekvé­st. A dolgok­ természetes ir­­ányának következménye, a múlt bűnös önzésének niruláit a ma városveze­­kell lenyelnie, amikor párnélküli városunk­at újra és újra szembe kell nézni .A munkaal­kalom teremtésének nehezen megoldható kérdésével, amikor a város költségvetésének össze­állításakor kitűnik az, hogy az összes magyar városok közül a hódmezővásárhelyi költségvetés a legnyomorúságosabb. Mindez azonban korántsem je­lenti azt, hogy helyzetünk kilá­tástalan. Aki m­a végigsétál a városon, azt láthatja, hogy mil­liós építkezések folynak. Lerak­tuk az eljövendő vízmű alapjait, állandóan fejlesztjük a belter­jes gazdálkodás lehetőségét biz­tosító öntözőrendszert és se szeri, se száma azoknak az ap­róbb munkálatoknak, amelyeket már elvégeztünk, amelyeknek megvalósítása folyamatban van, vagy amelyeket éppen 1949-ben kezdünk el. Mindezt a kormány­nak helyzetünket felismerő po­litikája tette és teszi lehetővé. Ennél a pontnál azonban meg kell állnunk egy pillanatra. És fel kell tennünk a kérdést: sza­bad-e mindent felülről várnunk? Korántsem! Igyekeznünk kell sa­ját magunknak megoldani fel­adatainkat. Minél jobban kimun­káljuk bevételeinket, növeljük termelésünket, annál biztosab­ban menetelünk a jövőbe. Áll ez különösen a minket legköze­lebbről érintő mezőgazdasági vo­nalra. A ma közigazgatásának a termeléssel sokkal szorosabb kapcsolatot kell tartania, mint az elmúlt rendszerének. A régi rendszer közigazgatásának sem­mi szerepe nem volt a termelés kérdésében. Ha egy üzem nem termelt, ha ezer é­s ezer hol­dat nem vetettek be és az par­lagon hevert, a­mit törődött az­zal a közigazgatás. Ma a hely­zet egészen más. Ha egy üzem nem működik, vagy ha a föld parlagon hever, az nemcsak a tulajdonosra tartozik, hanem még inkább az egész társada­lomra, mert a meg nem mű­velt föld, a nem dolgozó gyár termékével kevesebb kenyér, ke­vesebb áru jut a piacra. A nem termő­föld és a tétlen gyár a ma társadalmára nézve, amely a szocializmus megvalósítását tűzte, ki célul, a legkevésbbé kö­zömbös. Éppen ezért a termelés irányítása és ellenőrzése már most is, de különösen a jövő­ben fontos feladata a közigaz­gatásnak, mert csak tervszerű és előrelátó gazdálkodással ter­melhetünk többet és termelhet­jük mindazt meg, amire dol­gozó népünknek életszínvonala felemelése érdekében olyan mér­hetetlenül szüksége van. Ennek a nagy társadalmi célnak figye­lembevételével kell szemlélni a beszolgáltatás, a tarlóhántás és az őszi szántás-vetési munkák kérdéseit és azok gyönyörű eredményeit. De nem szabad tisztán csak közigazgatási mun­kának vagy feladatnak tekinteni az ezzel kapcsolatos kérdéseket sem, hanem látnunk kell a célt amely a dolgok külső burka mö­gött rejlik és amelynek elérésé­vel a dolgozók széles tömegei­nek életét kívánjuk magasabb fokra felemelni. Én hiszem azt, hogy Vásárhely dolgozó paraszt­sága 1918 kívánalmait így is ér­telmezte és az 1949-et is így fogja értelmezni. Aki azonban 1948- ban is csak csökönyösen sa­ját egyéni érdekeit nézte és haj­szolta, avagy szembeszállt dol­gozó társadalmunk nagy célki­tűzéseivel, az megismerkedhetett a demokrácia erejével és ha akadnak még olyanok, akik 1949- ben sem ébrednek fel a nyugati imperializmus szállította varázs­por bűvös álmából, azok még fokozottabban ismerkednek meg vele. Végezetül: ma, amikor biztos léptekkel haladunk a szocializ­mus felé, a közigazgatásnak a néppel és érdekeivel a legszoro­sabban össze kell kapcsolódnia. A közigazgatásnak­ a dolgozó nép ügyét kell intéznie, de soha a dolgozó nép résztvétele nélkül. Be kell vonnia a népet mun­kájába, a feladatok megbeszélé­sébe, a megoldások megvitatá­sába és kivitelezésének ellenőr­zésébe. Különösen fontos ez, ha Hódmezővásárhely nagy elmara­dottságára gondolunk és arra, hogy máról holnapra 50 év bű­nös mulasztását nem lehet be­hozni már csak azért sem, mert ha takarékoskodásunk útján el­sősorban nem termelésünk terv­szerűségét biztosítanánk, akkor az egész demokrácia jövőjét ten­nénk kockára. Ezért szükséges az, hogy saját magunk is igye­kezzünk helyzetünkön segíteni. Éppen a felszabadulásunk óta el­telt évek példázzák, hogy kis közösségek mennyire a nagy­vá­rosok előtt tudtak járni az ön­segítés formáinak kidolgozásá­ban és azok megvalósításában. Gondoljunk csak a felajánlott igaerővel épített utakra, az ön­kéntes munkabrigádokkal vég­zett fásításokra. Az előttünk álló példák sorozata bizonyítja az önsegítés lehetőségének végte­lenségét. Ha ezeket a lehetősé­geket kihasználjuk és ha a dol­gozó nép megérti, hogy saját sorsán, saját magán segít, ha a közigazgatásnak segít, akkor vá­rosunk hamarabb a felemelke­dés útjára léphet, mint ahogy azt a költségvetés rideg szám­­oszlopai átvizsgálásánál gondol­hatnánk. Ehhez a munkához hívom én dolgozó munkásságunk és pa­rasztságunk minden tagját és re­mélem, hogy­ hívó szavam meg­értésre talál. És ha így lesz, ak­kor elmondhatjuk, hogy a szo­cializmus építését Hódmezővá­sárhelyen a küszöbön álló 1949- es évben magunk is önte­vékenyen elősegítettük. Illetékes hely válasza az amerikai rágalmakra Nyilvánosságra hozták Mindszenty titkos levelezését az amerikai követekkel Illetékes helyről közük: Mind­szenty leleplezése elsősorban azoknál keltett nagy zavart, akiknek a szolgálatában állott: az amerikai imperialistáknál. Most, hogy Mindszenty hazaáru­lásáról, hűtlenségéről, kémkedé­séről, valutaspekulációjáról le­hullt a lepel, külföldi cinkostár­sai szemtelen tagadással próbál­ják tisztára mosni. Elől jár eb­»Budapest, 1946 december 27. Eminenciás úr ! Tisztelettel nyugtázom novem­ber 22-én kelt levelét, amely bi­zonyos intézkedésekre vonatko­zik, amelyeket a csehszlovák kormány kötött a szlovákiai ma­gyar kisebbségre vonatkozóan, valamint az Ön december 12-én kelt levelét, amely a magyar köz­társaságot érintő intézkedések­ről szól és december 16-án kelt levelét, amely általános érvényű megfigyeléseket ad politikai vo­natkozásban Magyarországról a jelenlegi helyzetben. Az Ön le­veleinek másolatai továbbítva lettek a külügyminisztériumhoz. Meg kell jegyezni azt is, hogy az Ön december 12-i és 16-i levelei, amelyek Magyarország belső po­litikai kérdései érintik, az Egye­sült Államok kormányának se­gítségét kérték bizonyos, Emi­­nenciád által kezdeményezett helyzetek megváltoztatása érde­kében.«­ (Itt a követ megírja, hogy Mindszenty kérésének tel­jesítése »a magyar belső ügyekbe való beavatkozásnak lenne fel­fogható«, majd így folytatja­: »Szeretném ezt az alkalmat fel­használni, hogy biztosítsam Emi­­nenciádat arról, hogy örömmel Ken Lowett úr, az Egyesült Álla­mok helyettes külügyminisztere, aki vérlázító hamis vádakat, vallásüldözést emleget Mind­szenty őrizetbevételével kapcso­latban. A Mindszenty ellen emelt vádakkal kapcsolatban három iratot közlünk. Az első, amelyet Schoenfeld Arthur, a volt bu­dapesti amerikai követ írt Mind­­szentynek, így hangzik: fogadom továbbra is az ön ész­revételeit minden olyan ügyben, amelyre figyelmemet felhívni szándékozik. Megújítom kiváló tiszteletem kifejezését: Arthur Schoenfeld. Szóval az amerikai követség megállapítja, hogy Mindszenty az Egyesült Államok beavat­kozását sürgette a magyar bel­politikai viszonyok megváltoz­tatására. A magyar demokrá­cia bírósága meg fogja állapí­tani, hogy mi jár annak, aki, mint Mindszenty, egyrészt az ország első közjogi méltóságá­nak tartotta magát, másrészt egy idegen nagyhatalom be­avatkozását sürgette hazánk belügyeibe. Mindszenty levele a Szent Korona Rómába szállításáról * A másik irat Mindszenty sa­játkezű levélfogalmazványa Cha­pin amerikai köveihez, amely így hangzik: Nagyméltóságú Miniszter Kö­vet Úr! Az Egyesült Államok adták vissza és katonái hozták vissza Szent István első kirá­lyunk 909 éven át épen maradt Sz­ent Jobbját. Ugyancsak az ő Szent Koronája, legnagyobb al­kotmányjogi és történelmi érté­künk is az Egyesült Államok hadseregének kezében van, Né­metország területén. Az a kéré­sem, méltóztassék sürgősen ren­delkezést kieszközölni magas kormányától, hogy a hadsereg szállíttassa el és adja át megőr­zésre Rómába, a pápa őszentsé­­gének, akinek elődje a Szent Koronát Szent Istvánnak aján­dékozta az ezredik évben. Az ügy nemzetünknek rendkívül fontos tárgya és amiatt, hogy a kiké­rés a háborús előrenyomulás miatt végzetes sorsra juthatna a Szent Korona, miránk a meg­nyugtató csak Róma lenne. Fo­gadja Nagy méltóságod őszinte tiszteletemet. 1947 augusztus 31. A levélben említett »kikérés« arra vonatkozik, hogy a korona visszaszolgáltatását a magyar kormány Amerikától kérte. »A háborús előnyomulás« célzás Mindszenty vágyálmára, a har­madik világháborúra, hazánk amerikai megszállására. A harmadik irat Schoenfeld követ levele Mindszentyhez Chapin amerikai követ válasza amely így hanzik: Az Egyesült Államok követ­sége, Budapest, 1947 szeptember 12. Kedves Mindszenty bíboros! Megkaptam az Ön augusztus 31-i levelét, amely a Szent István ko­ronájával kapcsolatos intézkedé­sével foglalkozik, amely az Ön állítása szerint Németországban, az Egyesült Államok hadseregé­nek birtokában van. Engedje meg, hogy biztosítsam önt, kel­l(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next