Vásárhely Népe, 1949. július-szeptember (6. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-01 / 150. szám

\\0%/° Jßf%0 ,11m 2v-/ó? Kulákbirtokon a tavalyival azonos számú aratómunkást kell alkalmazni Erdei Mihály elvtárs nyilatkozata a Szovjet Tájékoztatási Iroda munkatársának VI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM.­ÁRA: CÍ­MŰI PÉNTEK, 1949 JULIUS 1. Kommunista példamutatást a termelésben A magyar demokrácia gyors fejlődése, hatalmas sikerei a faffazetgazdaság újjáépítései és­­­továbbfejlesztése terén annak­ köszönhető, hogy országunkat­ a kommunisták vezetik oly, harcedzett, fáradhatatlan és­ bölcs vezetővel az élen, mint Rákosi elvtárs. Pártunk hívő­­szavára fogott a­ magyar műn* kásosztály a romok eltakarítá­sához, a dolgozó parasztság földje megműveléséhez, a tudó­sok laboratóriumok helyreállí­tásához és végezték ezt a műn* kát fáradhatatlanul még az in­fláció mocsarában gázolva is. A munkapadok és kazánok, a kék és górcsövek melletti helytállásban kommunista mun­kások, parasztok és értelmiség­­iek mutattak elsősorban példát. A széncsata megindítása csak­­úgy a kommunista bányászok f­snevéhez fűződik, mint ahogy az első élmunkások és Kossuth dí­jas tudósok is a kommunisták közül kerültek ki. Szállóige lett országunkban, hogy a kommu­nisták az újjáépítés motorjai. Pártunk olyan kitűnő vezetői álltak a gazdasági élet poszt­jain, olyanok végzik ma is a termelő munka irányítását, mint Gerő elvtárs és mindenekelőtt. Rákosi elvtársi nagy tani tömész­­tetünk. Lehetne ezen csodálkozni* Aligha. Mindez természetes. A marxista-leninista elmélettel felvértezett kommunisták veze­­tik a leghaladottabb osztály: a­­munkásosztállyal az élen szöv vetségben a többi dolgozó osz­­tályokkal a szocializmus felépí­téséért folyó harcot. Társadal­­munk magasabbrendűségét bi­zonyítania kell azonban annak is, hogy a munka termelékeny­ségét a kapitalizmusénál maga­sabbra emeljük: jobban, tökéle­tesebben és többet termelünk. A kommunisták vezetése ezen a téren is a személyes példaadás által kell, hogy kidomborodjék. A termelő munkában elért ki­magasló eredmények teszik ké­pessé a kommunistákat az új­­típusú ember, a munka hősei­nek kiformálására. Az elvtársainknak a napi munka területén is élen kell járniok — ez a megállapítás dönti el, hogy a termelés front­ján dolgozók igaz kommunis­ták-e, vagy csak szájhősök, akik munkaversenyekről, bri­­­gádmozgalmakról, párosver­senyekről beszélnek, de ugyan­akkor renyhe munkások. A sze­mélyes példa: a tett az, ami alátámasztja a szavak igazsá­gát. Lickhianeczné elvtársnő a vá­­sárhelyi Állami K­ötszövő­ben nyugtalanul figyelte, hogy a tornarendezési után esett a ter­melési százalék. A szavak mit­­sem értek mindaddig, míg több társával versenyre nem hívta a csüggedőket. A verseny eredmé­nyeként nagyszerű teljesítmé­nyek születtek. A harisnya­üzem egyik műszaka harcot in­dított a hanyag gépátadások el­len. Maksa Juszka és Kovács Jánosné párosversenybe fogott, így érték el, hogy a kötöttáru­nál 120—140 százalékos a tuli teljesítés. Nagy Ernő, a szen­tesi fűtőház üzemvezetője, a „Petőfi“ és a „Gerő“ brigád tagjaival két napra szorította le azt a munkát, amihez eddig két hét volt szükséges Síkra szálltak Csongrád megye munkásai a munkafegyelem mellett is, nem tűrve azt, hogy egyesek „párt­munkára“ hivatkozva fél napot „lógnak“ el munkahelyükről. „,,Ezt a demoralizáló magatar­tást nem fogjuk tűrni“ — álla­pította meg egy üzemi’ értekez­let A, kommunisták igazi arcát népünk csak a felszabadulás után ismerhette meg. Érthető, ha állandóan fi­gyelemmel kíséri munkánkat, hajlandó követni jó példánkat, de felfigyel a legkisebb hibára is. A dolgozó nép tehát minkeit követ, a mi nyomdokainkon’ halad, ezért is döntően fontos, hogy a kommunisták élen jár­janak, kimagasló eredményeket érjenek el. Ahol ezt a­ maga tel­jes világosságában látják —­ mint megyénk egyes üzemeiben is — ott népnevelő munkára az élmunkásokat, a termelő mun­ka legjobbjait osztják be. Központi Vezetőségünknek az új tagjelöltek felvételéről szóló ha­tározata ismét ráirányította er­re az kérdésre a figyelmeit. A határozat leszögezi, hogy a je­lentkezők közül elsősorban a termelőmunka élvonalában küzdő élmunkásokat, újítókat, brigádvezetőket, a dolgozó pa­rasztok közül ugyancsak a leg­fejlettebb viszonyok között dol­gozókat (termel­őszövetkeze­ti ta­gokat) kell felvenni. És ha ez így van , mennyire kötelező a termelőmunkában élen járni párttagságunknak, azoknak, akik évek óta kommunistáknak vallják magukat. , Nagy munka: aratás, cséplés­­— a hároméves terv befejezése, a nagy ötéves terv megvalósítá­sa előtt állunk. Egész nemzet­gazdaságunk, egész dolgozó né­pünk mélyreható érdeke­ fűző­dik ahhoz, hogy a kommunisták termelőmunkája, a példaadás ösztönző ereje győzelemre segít­­sa az előttünk álló feladatokat. „Büszkék vagyunk, hogy a Világszövetség tagjai sorába tartozik a szovjet Szakszervezeti Szövetség" A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusának második napja Milánóból jelentik. A Szak­szervezeti Világszövetség má­sodik kongresszusa második napjának ülésén megkezdték a vitát Saulant főtitkári referá­tuma felett. A fő­titkár jelenté­séhez szól hozzá a magyar szak­szervezeti főtitkár, Apró Antal elvtárs is. A mai nap nagy ese­ménye a Szabad Kína delegátu­sainak érkezése, ugyanis az olasz dollárcsatló a kormány he­tekig tartó halogatás után, a világ dolgozóinak erélyes köve­telésére, kénytelen volt kiadni a beutazási engedélyt a Szabad Kínát képviselő szakszervezeti küldöttségnek. A világkongresz­­szus iránt óriási az érdeklődés. Egész Olaszország népe készü­lődik arra a hatalmas népgyű­lésre, amelyet a kongresszus befejezéseként tartanak. A nagygyűlésen az olasz dolgozók nagy tünte­tést rendeznek Szovjet­unió és a béke mellett, va­lamint az imperialisták el­len. A Szovjetunió iránti hatalmas szeretet nyilvánult meg a kon­gresszus megnyitó napján, ame­lyen elhangzott Saillant főtit­­kár beszámolója. Louis­ Saillant főtitkári be­számolójában leszögezte, hogy a világszövetség hű maradt az 1945-ben kitűzött felada­tokhoz. Megvonta az alapokmányban lefektetett célkitűzések 10 pontjának mérlegét s kiemelte, hogy a milánói kongresszus ki­értékeli a végzett munkát, va­lamint meghatározza a világ­­szövetség jövőbeni feladatait. Beszédében rámutatott arra is, hogy kik támadják és kik vé­dik a világszövetséget: azok támadják, akik min­dig ellenségei voltak a nem­zetközi munkásmozgalom­nak, mint a kapitalista kormányok és azik a szak­­szervezeti vezetők, kiknek egyetlen céljuk a nemzet­közi munkásmozgalom egy­ségének megbontása. — Mi, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség tagjai, 70 millió szervezett dolgozó nevében je­lentjük ki — mondotta Saulant — büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink sorában van a 28 és félmillió szovjet dolgo­zót tömörítő szovjet Szak­­szervezeti Szövetség. Azért vagyunk erre büszkék, mert a szovjet szakszervezetek olyan szerepet játszanak országunkban, amelyet egyetlen más szakszerve­zeti mozgalom sem tölt be: ellenő­rzik és irányítják a világ legjobban szerve­zett szociális biztonság­rendszerét. Beszéde végén rámutatott Saillans főtitkár arra is, hogy a Szabad Kína szakszervezeti mozgalmának megerősödésével az ottani munkások tízmilliói gyűlnek a Világszövetség zász­laja alá. Az a tény, hogy a világszövetség második kon­gresszusa összeült, hatalmas bizalmat és reményt kölcsönöl a világ szervezett munkásságá­nak. A Tito-klikk pusztulásra van ítélve A Tájékoztató Irodának a Tito-klikk árulását leleplező ha­tározata első évfordulója alkal­mával a bukaresti rádió meg­állapítja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt áruló vezetői teljesen szakítottak a szocializ­mus táborával és az angol-ame­rikai imperialisták zsoldjába szegődtek. A belgrádi árulók árulása következtében Tito Ju­goszláviáját már nem lehet né­pi demokráciának tekinteni, ha­­nem a nyugati imperializmus, a Marshall-terv szekértől­ójának. A Tito klikk n® imperializ­mus zsoldjába szegődve ar­cátlan fondorlatokkal és átlátszó mesterkedéssel fej­ti ki cselszövéseit a Szov­jetunió és a népi demokrá­ciák ellen. A dolgozókat kizsákmányolják és a jugoszláv munkásság hely­zete rosszabb, mint valaha. Ugyanakkor a Tito-klikk átlát­szó szólamokkal akarja megté­veszteni a jugoszláv népet. Az áruló trockistáik ellen küzdenek az igazi jugoszláv kommunisták és hazafiak. Az országon belül kemény harcot folytatnak a fokozódó elnyomás ellen. So­kan közülük emigráltak és a proletár nemzetköziség szelle­mében harcolnak a burzsoázia, a kapitalizmus ellen, a szocia­lizmusért, a békéért a Szovjet­unióval és a népi demokráciák­kal való szoros őszinte barát­ságért. A jugoszláv dolgozók, becsületes kommunisták, foko­zódó harca bizonyítéka annak, hogy a Judás Tito-klikk terror­ja pusztulásra van ítélve. A Szovjetunió elszigetelésére irányuló kísérletek kudarcra­­vannak ítélve A Novoje Vremja írja: A pá­risi értekezlet eredményeit az egész világ a megkönnyebbülés érzésével fogadta. Noha ezen az ülésszakon nem sikerült meg­állapodást létrehozni Németor­szág gazdasági és politikai egy­ségének helyreállítására, mégis bizonyos fokú előrehaladás tör­tént. A külügyminiszteri érte­kezlet pozitív határozatai a Szovjetunió következetes béke­politikájának újabb nagy sike­reit jelenti. Ezek a határozatok kizárólag annak a n­arcnak az eredményei, amelyek a békének és a nemzetek biztonságának védőbástyája, a demokratikus tábor élén álló Szovjetunió a tisztességes nemzetközi együtt­működésért folytat. A párisi értekezlet egyúttal megmutatta a nyugati hatalmak támadó po­­litikájának meddőségét és tel­jes reménytelenségét. Mindazok a kísérletek, amelyek a Szov­jetunió nemzetközi téren törté­nő elszigetelésére irányulnak, kudarcra vannak ítélve. Ezt az igazságot a párisi értekezlet be­­bizonyította. A német kérdés­sel kapcsolatban az angolame­­rikai politika zsákutcába jutott. E politika csődje egyre jobban kidomborodik a kapitalista vi­lág növekvő gazdasági válságá­nak sötét hátterében. Minden józan gondolkodású ember előtt nyilvánvaló, hogy a párisi ér­tekezlet Amerika „hidegháború politikájának“ teljes reményte­lenségét és kudarcát bizonyítja. A párisi értekezlet megmutatta, hogy csak az egyenlőség elvén alapuló tisztességes nemzetközi együttműködésnek a gyakorlat­ban kitűnően bevált politikája nyittatja meg az utat a hábo­­rú utáni rendezés kérdéseinek megoldása és a béke, vala­­int a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása felé. A csehszlovák nép minden erejével az egyház és az állam közötti megegyezésért küzd Prága. A nemrég alakult ka­­tolikus akció bizottságnak az egyház és az állam viszonyá­nak mielőbbi teljes rendezése érdekében folytatott munkája mindinkább a katolikus hívők és lelkészek tömegmozgalmává fejlődik. Eddig többszázezer ka­tolikus hívő és többezer kato­­likus lelkész csatlakozott a ka­­tolikus akció bizottság határo­zatához. A vidéki városokban egymásután alakulnak meg az akció kerületi és járási bizott­ságai. Az e­lalkul­ó gyű­l­és­eken a hívők és a lelkészek h­angsú­lyozzák, hogy minden erejük­, latba vetik az­­egyház és az ál­lam között létrehozandó meg­egyezés érdekében.

Next