Vásárhelyi Független Ujság, 1946. április (1. évfolyam, 48-49. szám)

1946-04-28 / 48. szám

Hódmezővásárhely 1946. április 28., Vasárnap A Fü­­etlen Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt napilapja ✓ 1. évfolyam 48. szám Ára 600.000 pengő Sajtópropaganda lehetősége nélkül, úgyszólván csak a lel­kek rádióján keresztül, a vá­sárhelyi Kisgazda Pártszerve­zet néhány nappal a nagygyű­lés előtt üzente meg tagjainak, hogy seregszemlét kíván tar­tani, é­s a nehéz körülmé­nyek között mégis mintegy 12—13 ezer főből álló nagy­szerű magyar kisgazda, pol­gári, földműves és városi mun­kástömeg vonult fel a húsvéti demonstrációra. Komoly fér­fiak és nők hatalmas tömege, a vásárhelyi élettempó s a megrendíthetetlen erő méltósá­gával, a nemzetiszínű zászlók lélekemelő három színe alatt mutatta fel az egész ünnepi városnak, hogy él a magyar demokráciában s hogy ezt a demokráciát — mint a szónok államtitkár, oly tiszta fényben megvilágította — „ezt a ma­­gyar demokráciát a kisgazda­­párti többség fémjelzi“. A vármegye községeiből csak 10—15 főnyi kisebb küldött­­ségek vehettek részt a délutáni gyűlésen a másnapi mezei munkák miatt,­­ így a hatal­mas demonstráció szinte ki­zárólag a vásárhelyi párttagok részvételével folyt le. Nem kí­váncsiskodó tömeg volt ez, ha­nem lelkes, párthű férfiak és nők hatalmas serege, a paraszt­öntudat és a polgári öntudat nagyszerű kifejezése. Váasz volt arra a hol kimondott, hol megtagadott, de mindig napi­renden tartott kérdésre, hogy a demokrácia milyen mérték­ben számíthat a Kisgazda Párt tömegeire. Hát ez reánk, akik a demokratikus Kisgazda Párt szellemét és hangját képvisel­jük,­­ valamint a szónok kis­­gazda államminiszterre, a leg­nagyobb mértékben megnyug­tató és fölemelő hatású fagy és ünnepi tömegválasz volt! Mi a munkássággal együtt akarunk politikát csinálni — a városi munkásság is látta és különben is ismerheti töme­geink erejét, valamint tiszta jószándékát. Mint a miniszter­­elnök ismételten kijelentette: nem rázunk öklöt, nem ígé­rünk akasztófát, hanem mindig csak kenyeret s ezt a mi föld­művelő népünk ad is minden­kinek. De csak addig, amíg igaz, talán támadások nélkül, békés­ben hagyják végezni min­­dennél nagyobb és nehezebb munkáját. ... A budapesti politikai kö­rökben és sajtóban is méltó fel­tűnést keltett vásárhelyi nagy­­gyűlés fővárosi szónokai B. Szabó István államminiszter és dr. Pfeifer Zoltán igazság­­ügyi államtitkár voltak. A nagygyűlés közönsége a Him­nuszt énekelte el, majd a hódme­zővásárhelyi párt-Intézőbizottság nevében Elek Ernő köszöntötte B. Szabó István államminisztert és Pfeifer Zoltán igazságügyi állam­titkárt, úgyszintén a Vörös Hadse­reg képviseletében megjelent város­­parancsnokot, a főispánt, a polgár­­mestert és a Független Kisgazda Párt környező városaiból megjelent képviselői, a külterületi és belterü­leti pártszervezeteink tagjait, ugyan­olyan őszinte szeretettel a megje­lent polgártársainkat, akik nem tag­jai ugyan pártunknak, de megtisz­teltek jelenlétükkel. Ezáltal — mon­dotta — remélem, hogy lélekben közelebb kerülünk egymáshoz, mert a hódmezővásárhelyi viszonylatban is szélesebb néprétegekre támasz­kodó pártban kizárólag dolgozó kisgazdák a parasztmunkások, dol­gozó kisiparosok, kiskereskedők és dolgozó értelmiségiek vannak, aki­ket egymással összhangba hozni csak demokratikus úton lehet. Mi őszinte és tiszta demokráciát aka­runk úgy a pártban, mint a párton kívül, mert ez az egyedüli lehető­sége annak, hogy emberibb életet élhessen a dolgozó és elvégzett munkája nyomán valóban azt a jogot és azt a pozíciót tölthesse be, amit megérdemel és elvár. Tehát az a rendszer, amely magát demo­kratikusnak nevezi, csak addig de­mokratikus, amíg valóban a több­ség akarata juthat érvényre . (ügy van !) Abban a pillanatban, amikor a többség akarata nem juthat ér­vényre, a kisebbség akarata dik­tatúrává válik,­­ ebből pedig nem kérünk ! Azért jöttünk össze, hogy országos vezetőinktől hitet és re­ményt merítsünk az igazi demo­krácia felépítéséhez, amit azután szeretettel ápolunk és gondozunk, hogy tényleg elkövetkezhessen az igazi, magyar feltámadás. A megnyitó után dr. Pfeifer Zol­tán igazságügyi államtitkár szólott a néphez. — Mindnyájan a húsvéti ünne­pek hatása alatt állunk, — mon­dotta. — Sokszorosan átérezzük a Golgotha minden kínját és szenve­dését. Minden magyar ember előtt felmerül a kérdés, lesz-e a romok­ból feltámadás, kialakul e a magyar demokrácia, lesz-e helyünk a sza­bad, független, önálló nemzetek soraiban. Mind a három kérdés egyforma erővel dörömböl lelki­ismeretünk ajtaján,­mind a három egyforma nehéz súllyal esik ránk, mert jól tudjuk, hogy nyomorúság­ból nehezen születik jólét és fog­ságból szabadság. Már­pedig, mi szabad polgárai kívánunk lenni önálló, független hazánknak. Szabadságot befelé, független­séget kifelé ! Ez a pártunk jel­szava, ezért hullott mártírjaink vére, ezért szenvedtünk megaláztatást, börtönt és kegyetlenkedést. Lesz-e a romokból feltámadás, ez a nagy kérdések egyike. Meg tudjuk-e menteni azokat az erőket, amelyek­kel egy ország felépülhet, amely lehetővé teszi szabad, független polgárok életét, fiainak és család­jának istápolását. Mindenkit meg­nyugtathat az a kép, amely a ma­gyar paraszt, a magyar iparos, a munkás, a kereskedő és az értel­miség munkája nyomán kialakul. A parasztság emberfeletti áldoza­tokkal műveli földjét, leküzdötte azokat az óriási akadályokat, ame­lyeket a háború szele sodort erre a szerencsétlen országra és a maga részéről megtett mindent, ahhoz, hogy az új terméssel elháríthassuk az éhínség fenyegető rémét és le­hetővé tegyük, hogy a föld gyü­mölcsével az egész ország népe boldogulhasson. A mezőgazdasági lakosságnak köszönhető, hogy me­zőgazdasági gépek, eszközök, iga­hiány ellenére, az országban nincs bevetetlen föld, lehetővé teszik, hogy akkor, amikor néha saját ma­gát kell az ekébe befogni, amikor az egész család apraja, nagyja részt vesz ebben az áldozatos mun­kában, büszkén tekinthet a paraszt­ság szerte az országban, mert meg­tette a kötelességét. Nem hirdetett rohammunkát, mert a magyar parasztság a felszabadulás napjától kezdve egyfolytában rohammunkát foly­tat. Nem tűz ki terminusokat, amelyek­kel az országot arról akarja felvi­lágosítani, melyik az a nap, ame­lyiken önönmagát kell dicsőíteni. A vasárnap is hétköznap, a hét­köznap is ünnep, a magyar munka ünnepe. A mezőgazdasági felesle­geinkből teszi lehetővé a magyar parasztság azt, hogy iparunk fog­lalkoztatásához szükséges nyers­anyagot előteremtsük, hogy az ipari gépeinkben beállott hiányokat pó­tolhassuk, de nemkülönben azt is, hogy a bűnös vezetők által az or­szágra súlytott háborús károkat és háborús jóvátételi szállításokat tel­jesítse. A parasztság mellett az ipari munkásság is megfeszített munkával dolgozik, helyrehoztuk a hidainkat, utainkat, közlekedési be­rendezéseinket, gyárainkat. Remél­jük, rövidesen megindul a munka olyan mértékben is, hogy a városi lakosság, de nemcsak a városi la­kosság, hanem a mezőgazdasági lakosság is el lesz látható iparcik­kekkel és azokkal az eszközökkel, amelyek a termelés folytatásához szükségesek. Vegyük tudomásul, hogy gazda­sági bajainkból magunknak kell fölemelkednünk. Jó ideig másra, mint saját magunkra, nem támaszkod­hatunk. Mivel a gazdasági felemel­kedés nagy terhét a parasztság vállalja magára, tegyék lehetővé részére a nyugodt munkát. A gaz­dasági talpraállásunknak az is az első feltétele, ne csak a városokban legyen rend, legyen rend a közsé­gekben, a falvakban, a tanyákon is egyaránt, mert mindaddig, amíg az ország kisebb helyein is rend, nyu­galom és béke nem lesz, ne szá­mítson senki sem arra, hogy ez az ország gazdaságilag helyreáll. A vesztett háborúval kapcsolatban úgyis elég nehézséggel kell meg­­küzdenünk. Ne tetézze senki se a bajokat az állandó forradalom hirdeté­sével, hanem dolgozzunk, termeljünk, mert csak a gazdasági nehézségek leküz­désével várható a romok eltakarí­tása és az új gazdasági rend fel­építése. Ne feledje el a magyar mezőgazdasági társadalom, a ma­gyar parasztság, de az ország egész népe, hogy a boldogulásunk, a sza­badságunk, önállóságunk és függet­lenségünk a magyar parasztság mun­kaerejétől a magyar parasztság mun­kakedvétől és áldozatvállalásától függ. Szabadjon hivatkoznunk meg­boldogult dicső mártírunk, Bajcsy- Zsilinszky szavaira, aki nem most, amikor mindenki tudja már, hogy mit kell cselekedni, hanem az el­nyomás szomorú éveiben egy köny­vet adott ki, amely most is állandó igéjévé válik a Független Kisgazda Pártnak, a magyar parasztságnak, ennek a könyvnek a címe „Egyetlen út a magyar paraszt." Ne felejtsék ezt el soha és ha helyt kell állni, gondoljanak arra, hogy nemcsak magukat védik, nemcsak tanyájukat, családjukat, községüket vagy városukat, hanem az egész független önálló Magyarországot. Gazdasági helyzetünk javításával egyidejűleg törekednünk kell a ma­gyar demokrácia egységes felépíté­sére is. Nemcsak azt kell hirdet­nünk, hogy 1945 novemberével zaj­lott le Magyarországon az első tit­kos, tisztességes demokratikus vá­lasztás, hanem annak eredményét is mindenkinek tudomásul kell ven­nie és ha valóban, őszintén demok­rata, ahhoz alkalmazkodni is kell. A demokrácia azt jelenti, hogy a többség akarata érvényesül a kisebbség jogainak elismerésé­vel. Minden olyan szándék, amely ezt az eredményt meghiúsítani igyek­szik, antidemokratikus. Mi Függet­len Kisgazda­párt többségi jogain­kat alárendeltük az ország érdekei­nek, azonban ez ne tévesszen meg senkit, nem adtuk fel többségünket, csak az ország érdekében vállaltuk az együttes kormányzást a válasz­táson velünk szemben kisebbségbe került kommunista párttal, szociál­demokrata párttal és nemzeti pa­rasztpárttal, mert úgy véltük szol­gálni hazánk érdekelt, ha a párt­politikát egyelőre kikapcsoljuk a küzdelemből és együttes munkával vállaljuk az újjáépítést. Ez az oka annak, tisztelt Nagygyűlés, hogy a Független Kisgazda Párt koalícióba ment át. Ez az oka annak, hogy többség lévén, néha olyan maga­tartást tanúsítottunk, amely egyesek szemében meghunyászkodást jelent. Nem hunyászkodunk meg senki előtt, nem hajtunk fejet és tér­det senki előtt. Egyetlen egy eszmény, egyetlen egy gondolat, amely bennünket meg­alázásra, félreállásra, néha mérték­­tartásra kötelez­i ez önálló, szabad Magyarországi Szükség van a koa­lícióra tisztelt Nagygyűlés, az or­szág újjáépítésén kívül azért is, mert békeszerződések előtt állunk. Min­den magyar embernek, bármelyik demokratikus pártban is foglal he­lyet, akár kisgazda, akár kommu­nista, akár szociáldemokrata, akár parasztpárti, egyetlen kötelessége van­­ fenntartani a rendet, igazolni a külvilág előtt is azt, hogy mi va­lóban demokratikus nép vagyunk, megérdemeljük a függetlenséget, meg­érdemeljük a szabadságot. Vala­hányszor valaki ebben az ország­ban rendet akar bontani, meg akarja osztani a koalíció egységét, akár kisebbségben­ többséget, akár több­ségből kisebbséget akar mindenféle bűvészmutatvánnyal elérni, egyet ne feledjen el: hazaáruló az, aki a békeszerző­dések előtt ennek a nyomorult országnak a helyzetét rosszab­­bítja. Ellenségeink és ellenfeleink úgyis éber szemmel figyelik a magatartá­sunkat. Büszkén mondhatjuk azon­ban mélyen tisztelt Nagygyűlés, hogy a demokráciából levizsgáztunk kül­földön és belföldön egyaránt. Utób­bit mindaddig fenntartjuk, amíg a többi pártok részéről a polgári gon­dolat és a nemzeti eszme sérelmét nem jelenti. A magyar demokráciát a kis­gazdapárti többség fémjelzi. Fontos dolog ez tisztelt Nagygyű­lés. Azért van becsülete a demokrá­ciának külföldön, mert a magyar lakosságnak többsége a magyar pa­rasztság, az iparos, a kereskedő és a polgár a maga parlamenti több­ségével a demokráciát szolgálja. De­mokratikus voltunkat elismerték a szövetséges nagyhatalmak a Szov­jetunió, az Egyesült Amerikai Ál­lamok, a nagy angol világbirodalom, a svájci és a svéd demokráciák. Ne igyekezzék tehát senki ezeknél a hatalmaknál demokratább tenni és pártunk demokratikus magatar­tását és mivoltát kifogásolni. Az a nagyszerű fogadtatás, amelyben a kisgazdapárti Nagy Ferenc minisz­terelnök Moszkvában Sztálin minisz­terelnök részéről részesült, méltó válasz mindazoknak, akik a kis­gazda párttól a demokráciát elvi­tatni igyekeznek. A magyar nép évszázados kíván­ságának megfelelően a köztársaság­ról szóló törvény minden magyar .A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt hódmezővásárhelyi szerveze­tének vezetősége most egy éve kapta a párt­közgyűléstől megbízatását. Ez az év letel­vén, helyét új vezetőségnek adja át. A má­jus hóban megtartandó tisztújító közgyű­lésig a Pártszervezet ügyeit szűkebb körű Intéző Bizottság vezeti. A tökéletesen demokratikus szellemben és formák között lebonyolítandó válasz­tásra vonatkozó utasításokat rövid időn belül megkapják a választási körzetek ve­zetői. A párt minden egyes tagja titkos szavazattal választ és választható. INTÉZŐ BIZOTTSÁG

Next