Vásárhelyi Független Ujság, 1946. május (1. évfolyam, 50-74. szám)

1946-05-01 / 50. szám

Hódmezővásárhely 1946. május 1. Szerda A Független Kisgazda, Fisk­ulás és Polgári Párt napilapja I. évfolyam 50. szám Ára 600.000 pengő a demokráciák világában min­denütt a munka ünnepe. A szak­­szervezetekbe tömörült ipari munkásság évtizedek óta kü­lönös jelentőségűvé emelte ezt a szép és lelkesítő tavaszi na­pot, amely valóban a nemzet­közi munkás-testvériség fényes szimbóluma Moszkvától New­­yorkig, Yokohamától Párisig. A világ dolgozói mindenütt meghatott lélekkel és örömteli szívvel ébrednek május elsejé­nek reggelén, s a munka és a munkás megbecsültetésének ér­zetében indulnak ünnepelni. A magyar demokráciában is törvényes ünnep most ez a nap, munkaszünet napja, s bár a naptárba nem nyomták piros betűvel, színében pirosabb min­den más napnál. Ne jelentse ez a nap a vér vörös színét, hanem jelentse az öröm piros színét ! Paul Fort, a franciák Ady Endréje, május elsejéről írja egyik versében : Öröm ez a nap, piros öröm, szűk egyéni köröm kitágul egy világgá, amelynek éke: szabad munka, munkás, szabadság é­s béke , béke­­... Igen : Szabadság ! Béke! Ezek a demokrácia nagy céljai, nagy igéi. 1931-ben jelen voltam Páriá­ban az antimilitarista demo­kraták május elsejei ünnepé­lyén. A szónokok váltig han­goztatták, hog szabadság nél­kül nem lehet béke és béke nélkül nem lehet szabadság. Azt is állították, hogy soha a világtörténelem folyamában háború még nem döntötte el a szabadság és a béke sorsát s csak az imperialisták talál­ták ki a híres közmondást, hogy: Si vis pacem, para bel­lum !... A szabadság és a béke alapja csak a munkaszerszá­­mok szeretete s a munka és munkás nemzetközi megbecsü­lése lehet ! A munkaszerszámok szere­tete a munka szeretdét is jelenti, s a munkás megbecsül­­tetésének alapja a jó, a komoly, a lankadatlan, buzgó munka, é­s főleg most itt nálunk a megfeszített szorgalmú nemzet­­mentő, országépítő munka. A rombadőlt világ újáépítése csak így képzelhető el s a dolgozó népek nemzetközi megbecsü­lése csak a munka világot­­mozgató hatalmas eredménye­inek lesz a következménye. A magyar paraszt akár az egész világ elé is odaállhat nemzetmentő és országépítő munkaeredményeivel,— ugyan­ezt megállapíthatjuk ipari és szellemi dolgozó magyarjaink sok nagyszerű teljesítményé­ről is. Minden dolgozó magyarnak jussa van tehát ma — a munka jogán — májust ünne­pelni, május elsején tavaszi virágokkal feldíszíteni a kala­pácsot, az ásót és az író­­pennát, így kell menetelni a magyar szabadság zászlói alatt piros szívvel, piros örömmel a béke felé. Mindnyájónk békéje felé­­ S. Gy. Megegyezés várható? A párisi sajtó a külügymi­niszterek értekezletével foglal­kozva hangsúlyozza, hogy a mostani tanácskozások döntő jellegűek, mert az olasz béke­­szerződés kérdése próbaköve az egész értekezlet sikerének. Jelentős körülmény, hogy egyes pontokban már megegyezésre jutott a négy hatalom, írják a párisi lapok. A Szovjetunió jószándékának jelentős tanúbizonyságát adta, mikor hozzájárult ahoz, hogy Olaszország megőrizze hajóha­dának egy részét. Nem lehet újra­felvételt kérni igazolási ügyekben Az utóbbi időben több perúj­rafelvételi kérelem érkezett a Népbírósághoz, amelyben a nem igazolt magán és köztiszt­viselők új adatok alapján ügyük újrafelvételét kérik. A Népbíróság tanácsai ilyen kérelmek ügyében elutasító ál­láspontot foglaltak el, hivat­kozva a fennálló népbírósági törvényre, mely kimondja, hogy­­ igazolási eljárások során per­újrafelvételnek helye nincsen. A népbírósági döntés ellen fel­­folyamodással sem lehet élni, végzését semmiféle formában megtámadni nem lehet, mert a Népbíróság jogerősen és meg­fellebbezhetetlenül a törvény értelmében jár el akkor, ami­kor a peritraffelvételeket hiva­­­­­álból elutasítja. Írta: Kavics Bála ú. miniszter, a Kisgazdapárt országsá­gititkára 1945 őszén két nagy lépést tettünk, hogy a német elnyo­más és megszállás alól felsza­badult országok népének hir­­detetett demokratikus elveket a gyakorlati életben megvalósít­hassuk. Megtartottuk a buda­pesti és budapestkörnyéki köz­ségi választásokat, azután pe­dig országos választásokon, széleskörű választójoggal, meg­­támadhatatlanul tiszta módsze­rekkel megadtuk népünknek a lehetőséget, hogy nemzetgyű­lést választva, elkezdhesse gya­korolni a demokratikus állam­berendezkedésből származó jo­gait. Megtorpant az átalakulás A harmadik lépést, ami ter­mészetesen következett volna az első kettő után, már nem tettük meg. A vidéki önkor­­mányzati választásokat e­lhal­­asztottuk: demokratikus át­­alakulásunk fejlődése sajná­­latosan megtorpant a vidéki önkormányzatok kapui előtt. Megadtuk népünknek a le­hetőséget, hogy képviselőin ke­resztül irányíthassa az orszá­gos politikát, a nép megvá­lasztott képviselőinek kezébe adtuk Budapest és egy csomó budapestkörnyéki helység ön­­kormányzatát, de amit például Pesthidegkútnak és Budaörs­nek megadtunk, azt már óva­kodunk megadni Szentendrének és Alsódabasnak, vagy bármely más városunknak ... Csonka demokrácia A népi demokrácia önkor­mányzó szerkezete ily módon csonka maradt és mind a mai napig csonka. Hogy ez a de­­mokrácia hitele szempontjából mennyire helytelen egy olyan országban, ahol a reakció el­lentámadásaira minden pilla­natban készen kell állnunk, gondolom, nem szorul bővebb bizonyításra s ebben a kérdés­ben bizonyára egyetértenek ve­lem koalíciós társaink is. Amint egy kinevezett parla­ment nem felelne meg a de­mokrácia elemi követelményei­nek, éppoly kevéssé demo­­kratikus a kinevezésen ala­­puló községi képviselőtestület. A gyakorlati életben tapasz­talt számtalan visszásság ve­zette a Független Kisgazda Párt baranya-, nógrád-, bor­sod-, somogy- és tolnavárme­gyei szervezeteit, hogy határo­zatban követeljék az önkora­mányzati választásoknak most mér haladéktalan megtartás­­át. Magamnak is megvannak a gyakorlati tapasztalataim, én­­ azonban nem ezekre hivatko­­­­zom, hanem a demokrácia ér­dekére, a demokráciánk hitel­­ének magasabb szempont­jaira, mikor most magam is állást foglalok az önkormány­zati választás napirendre tű­zése mellett. Mindenkinek, aki felelősségtudattal vesz részt az ország és a pártok vezetésé­ben, velem együtt át kell érez­nie, hogy az önkormányzatok mai állapotainak további fenn­tartása idebent és kifelé súl­­yos károkat okoz a magyar demokráciának. Ezen változtat­nunk kell. A parasztság jogos igényei Valószínűleg elhangzik majd a kérdés, hogy miért hallgat­tunk a dologról egy fél eszten­­deig és miért sürgetjük most a választások kiírását. Két vála­szom van a kérdésre. Az egyik a parasztság jogos igényeire utal, a másik külpolitikai vo­natkozású. A múlt év őszén felelőtlen, vagy nem egészen megfontolt emberek mindenféle mende­mondával próbálták megrontani a parasztság és a munkásság egészségesen és szépen fejlő­dött kapcsolatait. A parasztság sem a politikai, sem a gazda­sági vonalon jelentkező táma­dásokra nem igen válaszolt. Azt állították róla, hogy nem vesz részt kellő buzgalommal az újjáépítésben. Erre a gya­núsításra hárommillió hold őszi vetéssel és a tavaszi munkák­kal csattanós választ adtunk. Írták és mondták rólunk számtalanszor, hogy nem akar­juk teljesíteni beszolgáltatási kötelezettségeinket. Kérdezem : van-e ma még valakinek bá­torsága előhozakodni ezzel a váddal ? Hivatalos kormány­­nyilatkozatok bizonyítják, hogy a parasztság ezen a téren is túlszárnyalta a legmerészebb várakozásokat. A Független Kisgazda Pártot, amely a pa­rasztság zömét magában fog­lalja, néhányszor támadás érte, hogy «nehézségeket okoz a koalíciónak». Én erre csak azt mondom, hogy sem a nemzet­­gyűlésen, sem a pártközi ér­tekezleteken, sem a kormány­ban nem akadályozhatunk meg egyetlen olyan törvényt, rende­letet vagy intézkedést, amit koalíciós partnereink az ország érdekeinek mérlegelése után in­dítványoztak. Mi magunk sok esetben kezdeményezően lép­tünk fel. Pártunk mértéktartása A koalíció él, megerősödött­­ és tartozunk magunknak, pár-­­­tunknak, tömegeinknek annyi becsüléssel, hogy megállapítsuk: fenntartásának és az ország érdekében annyira fontos mun­kaképességének egyik leglé­­nyegesebb biztosítéka a Füg­­zelten Kisgazda Párt mértéki tartása és felelősségérzete. Mondhatom azt is, hogy a pa­rasztság mértéktartása, mert a parasztság akarata ellenére nem tudnánk megállni helyün­ket a kormányzásban. Ország­szerte gyönyörűen zöldelő me­zők tanúskodnak a paraszt munkájáról. A parasztság cse­lekedetekkel válaszolt az iránta itt-ott megnyilvánult bizalmat­lanságra és a méltatlan táma­dásokra. Elvégezte feladatait és bebizonyította, hogy a de­mokráciáért, a demokratikus Magyarország boldogulása érdekében dolgozni akar. Ezek után joggal kérdezi az ország demokratikus pártjait és kormányát: méltányos-e, hogy teljesítményei ellenére még most sem részesül a fő­város és Budapest-környék la­kosságával egyenlő politikai elbánásban és még ma sem kap jogot azoknak a megvá­lasztására, akikre községi ön­­kormányzatát rábízni kívánná. Külpolitikai érdek! De meggyőződésem, hogy a Kisgazda Párt az önkormány­zati választások követelésével nem marad egyedül. Nem hi­szem, hogy volna koalíciós párt, amely ne látná világo­san azokat a külpolitikai ér­dekeket, amelyek a magyar élet demokratikus szerkezeté­nek további kiépítéséhez fű­ződnek. Úgy érzem é­s nem hiszem, hogy ebben a tekin­tetben koalíciós partnereink vé­leménye eltérő volna az enyém­től —, hogy Nagy Ferenc moszkvai baráti fogadtatása nemcsak a felszabadulás óta tanúsított magatartásunknak szólt, hanem a Szovjetunió kor­mányának Magyarország jövő­beli demokratikus fejlődése iránti bizalmát is kifejezte. Erre a bizalomra pedig csak akkor leszünk méltók, ha a népünk­nek az élet minden vonalán megadjuk azokat a szabadság­­jogokat, s elsősorban az ön­­kormányzat jogát, amelyek nél­kül nincs igazi demokrácia. Hiszem, hogy az önkormány­zati választások kiírása és té­nye újabb bizonyíték lesz a világ előtt mélyreható demo­kratikus átalakulásunk mellett és kedvezően fogja befolyás­­olni Magyarország külföldi megítélését a béketárgyalás­­ok küszöbén.

Next