Vásárhelyi Független Ujság, 1946. július (1. évfolyam, 98-120. szám)

1946-07-02 / 98. szám

Hódmezővásárhely 1946. július 2., kedd A Független Kisgazda, FI­anni és Pilpri Pírt­isilligii 1. évfolyam 98. szám Ára száz billő Nagy Ferenc miniszterelnök. A szegedi Péter és Pál nap­ján mintegy 121 ezer magyar részvételével ünnepelték meg a magyar kenyér ünnepét. Az ünnepségen felvonult nemcsak Szeged társadalma, de Arad, Csanád, Békés, Csongrád me­gye községeinek paraszti rétege is. Csak Vásárhelyről több mint ötszázan mentek át. A magyar kormány részéről jelen volt Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc minisz­terelnök, T­o­m­b­o­r Jenő hon­védelmi miniszter, Gyön­gyösi János külügyminiszter, Dobi István földművelésügyi miniszter, Keresztúri De­zső vallás- és közoktatásügyi miniszter, Balogh István ál­lamtitkár, Hamvas Endre megyéspüspök, Szeged város főispánja és polgármestere, va­lamint a fővárosi és külföldi sajtó képviselői. Az ünnepség a városháza előtti Széchenyi­ téren a Him­nusz hangjaival kezdődött. Elő­ször Tildy Zoltán köztársasági elnök ellépett a katonai dísz­­század és a rendőrség arcéle előtt és fogadta az üdvözlése­ket, majd a hatalmas tömegek kocsikon és gyalogosan vonul­tak el a köztársasági elnök és a miniszterelnök fellobogózott díszemelvénye előtt. A felvonu­lás alatt néhány perces néma csend közben az új termésből készült kenyeret feldíszített ko­csin hozták a díszemelvény elé. Az új kenyeret Hamvas Endre püspök megáldotta, majd Tildy Zoltán köz­társa­­sági elnök ünnepélyesen meg­­szegte. Ezután Török Ferenc, a szegedi Kisgazdapárt elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte a köztársasági elnököt beszédének elmondására. — Magyarok, testvéreim ! — kezdte az Elnök. — Úgy ér­zem, ez a felvonulás bizony­ságtétel elsősorban a munka és a munkás megbecsülése mellett. Bőséges időkben keve­set gondoltak a szántóvető ember munkájára. Ma a városi ember gondja is kint volt ve­letek együtt a földeken, az iparüzemekben, a bányák mé­lyén lesték munkátok ered­ményét. Most letöljik meg­ ezt a kenyeret igazán, ami­kor kevés van belőle. Ma a dolgozó embereké ez az ország. Az ifj magyar világ meg fogja becsülni azokat, akik dolgoznak felépítésén kinn a földeken, napsütés alatt, a mű­helyekben, vagy a bányák mé­lyén, vagy a szellemi munka területén. Meg fogja becsülni a dolgozókat és csak a dolgo­zókat fogja megbecsülni, mert olyan országot akarunk, amely­ben a munkásságnak és a munkának egyformán meg­­van a tisztessége, a becsülete, a bére és a jutalma. Legyen hitetek abban, hogy megvan a mi biztos jövendőnk, csak dol­gozni kell érte, áldozatot kell vállalni érte. Építünk országot, amely a tiétek lesz, boldog, sza­bad és független Magyar­­országot. Ezután Nagy Ferenc mi­­niszterelnök emelkedett szó­­lásra. — Mélyen tisztelt nagygyű­lés, kedves magyar testvéreim! Meghatottan néztem végig, mennyi szeretettel fogadja en­nek a nagy­városnak lakossága azt a parasztot, aki ime, Péter és Pál napjára elhozta az új kenyeret Magyarország minden dolgozójának. Igen nagy jelen­tősége van ez új kenyérnek. Amikor most itt ez az új ke­nyér, és a magyar kormány nevében igaz hálával, szeretet­tel, testvéri megértéssel köszö­nöm meg a földműves népnek az áldott új kenyeret, egyben megígérem itt Magyarország dolgozó társadalmának, hogy ebből az új kenyérből igazságosabban, egyen­lőbben és nagyobb mér­tékben fog részesedni Magyarország minden dolgozója. A magyar földmíves nép meg­tette kötelességét. Az elmúlt év tavaszán, amikor még ásó­val, kapával állott neki a me­zei munkának, igavonók és gépek hiányában, már kiérde­melte a társadalom minden rétegének megbecsülését. A magyar föld népében, a magyar parasztságban még nem csa­o­lódott soha senki, aki tisztes­séges feladatok elvégzését vál­lalja a magyar parasztságtól. Az új kenyérnek a megterem­tése után még egy nagy fel­adat vár a magyar föld né­pére és ez a nagy feladat, hogy az új kenyeret szeretettel, megértéssel ajánlja fel a tár­sadalom minden dolgozó réte­gének és végezze azt a köte­lességét, amelyet a beszolgál­tatás ró reá. Új világot, jó vi­lágot, egészséges világot aka­runk teremteni ebben az or­szágban. Ehhez az kell, hogy mindent, amire a dolgozó tár­sadalom különböző rétegeinek szüksége van, számba vehes­sünk, kézben tarthassunk, igaz­ságosan és egyenlően oszthas­sunk el. H­isz új kenyérrel együtt megjelenik az új pénz is, a forint, amelyre már ter­veket építhet a társada­lom adótlén dolgozója, melynek alapján számítá­sokat végezhet és amely­­lyel fogjuk kifizetni a magyar föld népének is azt, amit a társadalom többi rétegei számára a beszolgáltatásban fel­ajánl. — Tisztelt Nagygyűlés ! Itt fogok beszámolni a magyar kormány delegációjának a nyu­gati hatalmaknál végzett láto­gatásáról és annak eredmé­nyeiről. Ennek a nyugati láto­gatásnak jelentőségét különös képen az adta meg, hogy má­jus 7-én Párisban a külügy­miniszterek értekezlete olyan döntést hozott, amely a ma­gyar népnek érzéseink szerint roppant sok keserűséget és türelmetlenséget okozott, ami­kor előzetes döntésében ki­mondotta, hogy visszaállítják a trianoni határt és egész Er­délyt Romániának adják oda. Úgy éreztük, hogy a magyar kérdéseket, a magyar béke­célokat személyesen kell fel­vetnünk a nagyhatalmak kor­mányai előtt. Utazásunk célja tehát egyrészről az volt, hogy személyes kapcsolatokat te­remtsünk az angolszász nagy­hatalmak vezetőivel, másrész­ről pedig élő szóval, hivatalos formában világítsunk rá a ma­gyar békeproblémákra és azokra a sérelmekre, amelyek a mi felfogásunk szerint érnék a magyar népet, ha a párisi döntés végkép érvényben ma­radna. Első ütünk az Egyesült Államokba vezetett. Rámutat­tunk arra, hogy a magyar nép a maga reménytelenségeit nem önmagából merítette, a magyar nép reménysé­geinek tápot adtak bizo­­nyos megnyilatkozások, amelyek elhangzottak több ízben a nagyhatal­­mak vezetői részéről s tápot adtak azok az alap­okmányok és kharták, ame­lyek az igazságnak és az igazi demokráciának a szellemében jöttek létre. Azok a kijelentések, amelyek úgy hangzottak el, hogy igaz­ságos békét kell kötni, olyan békét kell kötni, amely a né­pek lelkében nem hagy kese­rűséget, a békekötés alapja nem lehet a bosszúállás, s a népek önrendelkezési jogát fi­gyelembe kell venni. A tria­noni tévedéseknek a beisme­rése mind úgy hangzott el, hogy igazságra vágyó és igaz­ságra törekvő magyar nép azokból reménységet merített, mert mintha a világnak szólt volna ez, de a magyar nép­ről vettek volna példát. — Mi békét akarunk,örökké való békét, mert talán a világ­nak egyetlen népe sincs, amely­nek a béke áldásaira akkora szüksége lenne, mint a ma­gyar népnek. Elmondottuk tár­gyalásaink során azt, hogy szégyene lenne Európának, ha fennmaradhat továbbra is az az állapot, hogy Európa kellős közepén 650 ezer Csehszlová­kiában élő magyar örökös ret­tegésnek és örökös félelemnek az állapotában élne. Elmon­dottuk, hogy nincs a világnak még egy olyan országa, ame­lyet akkora háborús veszteség érte volna közgazdasági téren, mint Magyarországot. Az Egye­sült Államok kormánya nem­csak szóban, de írásban is közölte velünk, hogy a Nemzeti Bank egész aranykészletét minden megkötés nélkül azonnal visszaadja. Közölte velünk azt is, hogy 1945 január 20-a után elhur­colt és elvben már magyar tulajdonnak elismert, magyar értékek átadására nézve azon­nal utasítást ad a megszálló hatóságoknak, míg az 1944 október 15-e után elhurcolt ér­tékek visszaadására nézve pe­dig siet minél előbb kedvező döntést hozni. Magyar zászlók alatt és magyar vezetés alatt forgalomba helyezi 540, tehát valamennyi hajónkat a Dunán. Meg fogják vizsgáltatni sürgő­sen, van-e még olyan had­seregfelesleg, amely eladó. Eb­ben az esetben a hadsereg fel­­szerelési feleslegek vásárlá­sára adott 10 millió dolláros hitelt fel fogják emelni szá­munkra. — Politikai kérdé­seink felvetését is megértéssel hallgatták az Egyesült Álla­mokban, később Angliában és Londonban is. Tárgyalásaink során felkerestük a Szovjet­t­unió külügyminiszterét, hogy járuljon hozzá a külügyminisz­terek értekezlete, hogy mi magunk lehessünk a magyar békecélok újra­ kezdeményezői a külügy­miniszterek értekezlete előtt s így nem kell vál­lalni egyetlen nagyhata­lomnak sem a kezdemé­nyezés nehézségeit. De vannak a látogatásnak ezen túl egyéb jelentőségei is. Mi vagyunk azok, akik először tudtuk megteremteni a szemé­lyes kapcsolatot a világ sor­sát intéző nagyhatalmak ve­zetőivel. Egyet elmondhatok még, tisztelt népgyűlés, hogy mindent megtettünk azért, hogy a magyar kérdéseket megvilá­gítsuk és a magyar kérdések iránt megértést teremtsünk. Felkerestük az egyes országok­ban azokat a társadalmi és gazdasági vezetőket, azokat a szellemi vezetőket is, akikről tudtuk, hogy a közvélemény irányítására befolyásuk van és úgy érezzük, hogy ezen a té­ren is igen nagy eredménye­ket értünk el. Meggyőztük a világ vezetőit arról, hogy bé­­két akarunk. — Tisztelt Népgyű­lés ! Ah­hoz, hogy a mi külpolitikánk eredményeket hozzon, bizonyos

Next