Vásárhelyi Független Ujság, 1946. augusztus (1. évfolyam, 121-140. szám)

1946-08-01 / 121. szám

Hódmezővásárhely 1946. augusztus 1., csütörtök I Fürefk­i üillili, Frankii­ti Polgiri Párt upHipsi L évfolyam 121. szám Ára 40 fillér (80 millió adóp.) Ma, augusztus 1-én, csütörtökön délután 6 órakor a Fekete Sasban az Igazságügyi Szakszervezet rendezésében rendkívül fontos és érdekes előadás lesz a forint védelméről és az árdrágításról szóló új rendeletekről. Az előadást a szegedi uzsorabíróság Hódmezővásárhelyen működő egyes bírája S­z­e­m­e­r­e­i Miklós­­t tartja. A nagyfontosságú ismeretterjesztő előadásra az idő rövidsége miatt ezúton hívjuk fel a nagy­közönség és a hatóságok figyelmét. Aki csak teheti, ott legyen! Bár soha se született volna meg az, aki a pénzt kitalálta!... Azt hisszük, hogy a pénz megszületésének már az első éves évfordulóján is így sóhajtottak fel a népek milliói s mégis azo­t sem sikerült soha a pénzt megszüntetni! Nem is lehet, hiszen a pénz mégiscsak a legegyszerűbb formája az adás­vételnek, de egyben a legcsalfább formája is. Ravasz jószág a pénz: be tud csapni mindenfajta embert, okosat és batát, ravaszét és őszintét, kis embert és nagyot, — de futunk, loholunk utána, s verejté­künk és vérünk hulló cseppjei némán is őt kiáltják. Vér és arany ! — vallja Ady Endre s vallja a világ . . . Minket, ma­gyarokat, már nem egyszer csúful megtáncoltatott a pénz, de annyira még soha, s mint az elmúlt szörnyű hónapokban, egészen ma reggelig. Ma reggel megjelent elgyötört életünk felett tündéri ígé­­reteivel az új közgazdasági tünemény: a forint. Mit hozott vaj­­on? Jót-e, vagy rosszat? — Mi hiszünk benne s nemcsak hi­szüek, hanem szellemünk és akaratunk minden erejével azon leszünk, hogy megtartsa értékállandóságát s megmentse betevő falatunk s a testünkre való szerény gúnya biztos beszerzési le­hetőségeit. Úgy vagyunk már erre, mint a Szahara vándora az oázisra, s ha nem lesz végre közgazdasági biztonságérzetünk , lelkünk és idegeink aligha bírják soká az inflációs hányattatá­sokat. De erre ne is gondoljunk ! Mától fogva minden jószán­dékú magyar legelső kötelessége féltékenyen őrködni az új pénz sorsa s így a magunk sorsa fölött. Be kell tartanunk az árakat s minden akaratunkkal be kell tar­tatnunk mindenkivel. Aki drágábban ad el, mint szabad, éppen olyan becstelen, mint aki drágábban vesz. A mai napon akcióba lépett Hódmezővásárhe­lyen a gazdasági rendőrség is, közegei ki vannak oktatva s jaj annak, aki mától fogva a forint becsülete ellen vét! Elvárjuk minden polgártársunktól és minden munkástestvérünktől, föld­művelő gazdáktól, iparosoktól és kereskedőktől egyformán, hogy becsületük teljességével vigyázzanak a saját és egymás körmére, mert akiről ellenkezőt tudunk meg, azt haladéktalanul a köz­gazdasági rendőrség kezére juttatjuk. A józan, becsületes, tiszta és életképes magyar demokrácia sorsa a legszorosabb kapcso­latban áll az értéktartó forint sorsával. Aki a forint ellen vét, az ellensége a demokráciának s azzal a demokrácia úgy bánik el, mint a rablógyilkossal. Ennek így kell lenni, így parancsolja azt a nemzet egységes akarata! . .. Vér és arany ! A forint a mi aranyunk. Meg kell ezt nekünk tartanunk, vérünk hallásával is. Meg is tartjuk, megőrizzük,­­ a gazda­sági rendőrség pedig torkon fogja ragadni a forint merénylőit, az árdrágító kufárokat. ­ A kenyér ára A közellátásügyi miniszter rendelete szerint a kenyér leg­magasabb fogyasztói árát az egész ország területén kg-ként 96 fillérben, viszonteladási árt kg-ként 88 fillérben állapította meg. A kenyér bérsütési díja a kisütött súly után számolva kg-ként 22 fillér. Itt a cukor ára is A pénzügyminiszter rendelete értelmében egy kiló kristály­­cukor fogyasztói ára 7,60 fo­rint. Dr Vidtor János prédikál ma az Ó-templomban Mint már jeleztük, Csongrád és Csanád vármegyék reformá­tus lelkészei nyári konferenciá­jukat tartják most Hódmezővá­sárhelyen. Az értekezleten részt­­vesz dr Victor János buda­pesti theológiai professzor is. Ma, csütörtök délután 5 órakor az Ó templomban lesz a kon­ferenciát bezáró istentisztelet, amelyen Victor dr prédikál. Az istentiszteletre szeretettel vár­ják a híveket. Beterjesztették a magyar békeszerződés-tervezetet A külügyminiszterek tanácsa által elfogadott és július 28-ról keltezett magyar békeszerződés tervezet nyolc részből és 37 cikkelyből áll. A mellékletek száma hat. A békeszerződés tervezet le­szögezi, hogy Magyarország szövetkezett a hitleri Német­­országgal és részt vett a Szov­jetunió, az Egyesült Királyság (Anglia), az Egyesült Államok és más egyesült nemzetek el­leni háborúban. Ezért a hábo­rúért a felelősség ráeső részét viseli. Minthogy Magyarország 1944 december 2- án megsza­kította a kapcsolatot Német­országgal és hadat üzent Né­metországnak és 1945 január 20-án fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, az Egyesült Ki­rálysággal és az Egyesült Álla­mokkal, megállapodtak abban, hogy deklarálják a hadiálla­pot megszűnését és megkötik a jelen békeszerződést. Az első rész Magyarország határaival foglalkozik. Megál­lapítja, hogy Magyarország­­ határai Ausztria és Jugoszlávia­­ határán ugyanazok maradnak,­­ amelyek 1938 január 1-én voltak. Az 1946 augusztus 30-án hozott bécsi döntés ren­delkezései semmisnek nyilvá­níttatnak, ezáltal a magyar­­román határ 1938 január 1-i állapotoknak megfelelően visszaállíttatik. Magyarország és a Szovjetunió közötti határ, amely a két ország és Romá­nia közös határpontjából kiin­dulva a Magyarország, Szov­jetunió, valamint Csehszlovákia által alakított közös határpon­tok a Magyarország és Cseh­szlovákia közti határvonal mentén az 1938 január 1-i helyzetnek megfelelően állapít­tattak meg. Az 1938 november 2 án hozott bécsi döntés ren­delkezései semmisnek és meg nem történtnek tekintendők. Ma­gyarország és Csehszlovákia közti határt ez a két ország­nak Ausztriával való közös határpontjából kiinduló ma­gyar-csehszlovák határnak a Szovjetunióval kötött közös ha­tárpontjáig az 1938 január 1-i állapotnak megfelelően állítot­ták vissza A jelen szerző­dés csak kísérleti megálla­podásnak tekintendő mind­addig, amíg a csehszlovák és magyar kormánynak al­kalma nyílik a békeértekez­leten, vagy a külügyminisz­terek tanácsa előtt állás­pontjukat e tárgyban kifej­teni. A második rész politikai zá­radékot tartalmaz. Rendelkezik az alapvető emberi szabadság° jogokról, amelyek Magyaror­szágnak a közigazgatása alatt álló személyek számára bizto­sítania kell. A harmadik rész a katonai záradékot tartalmazza. A már eddig ismert és hivatalos ada­tokon túlmenően megállapítja, hogy a magyar légi és száraz­földi erőkhöz nem tartozó sze­mélyek semmiféle katonai ki­képzésben nem részesülhetnek A magyar hadifoglyokat a lehető leghamarabb haza­szállítják Magyarországra, a magyarokat hadifogoly­ként fogvatartó egyes ha­talmak közötti megállapo­dásnak megfelelően. A haza­szállítási költségeket a ma­gyar kormány viseli. A negyedik rész a hadi­erők kivonásáról intézke­dik. Eszerint a jelen szerző­dés életbelépésétől számított 90 napon belül valamennyi szövetséges haderőt kivon­ják Magyarországról, de a Szovjetuniónak jogában él Magyarország területén annyi fegyveres erőt tar­tani, amennyi szükséges ahhoz, hogy az ausztriai szovjet megszállási öveze­ten a közlekedési útvonala­kat fenntartsa. Magyarország kötejezi magát, hogy a közle­kedési útvonalak fenntartásá­hoz szükséges könnyítéseket biztosítja, amiért a magyar kormány térítést kap. Az ötödik rész a jóvátétel­ről és javak visszaszolgálta­tásáról intézkedik. Az Egyesült Államok delegációjának tagjai fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ezt a kérdést a békekonferencián felvethessék. A hatodik rész a gazdasági feltételekkel foglalkozik. Intéz­kedik arról, hogy amennyiben Magyarország még nem tette meg, vissza kell adnia az Egyesült Nemzeteknek és azok állampolgárainak összes tör­vényes jogaikat és érdekeltsé­güket az 1941 április 10-i álla­pot szerint. A hetedik rész a Duna pro­blémájával foglalkozik. A nyolcadik rész megálla­pítja, hogy a szerződés hiva­talos szövege az orosz és az angol. A szerződés a szövet­séges hatalmak és Magyar­­ország által történt ratifiká­lása után lép hatályba. A miniszterelnök a magyar békevágyról A nemzetgyűlés keddi ülé­sén befejezték a miniszterelnök nyugati útjának beszámolója feletti vitát. Nagy Ferenc mi­niszterelnök köszönetet mon­dott a koalíciós pártoknak azért az egyetért­ésért, amellyel szónokaik a nyugati útról szóló beszámolóját tudomásul vették. Szembeszállt a miniszterel­nök azzal az ellenzéki megál­lapítással, amely szerint a ma­gyar kormány külpolitikája in­gadozó volna. Elég gyakran kinyilvánították a magyar kül­politika egyenes vonalát, amely abban áll, hogy a nagyhatal­makkal, elsősorban a Szovjet­unióval, az Egyesült Államok­kal, Angliával, Franciaország­gal keressük a legbarátibb kapcsolatokat. Békességben akarunk élni szomszédainkkal és egészen őszinte bennünk a békevágy. Megállapította ez­után a miniszterelnök, hogy Magyarországnak van a leg­nehezebb dolga az összes há­­borút vesztett országok között a békecélok megfogalmazása tekintetében, mert Olaszorszá­gon kívül Magyarország az egyetlen, amely birtokon kí­­vül van. A miniszterelnök ezután ar­ról szólt, hogy mik a koalíció feladatai ma és a jövőben és a következőket mondotta: A

Next