Vásárhelyi látóhatár, 2010 (1. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám
Mint minden, a magyar nyelv is változik. Vannak kifejezések, melyek gyermekkoromból maradtak meg, amiket még a nagyszüleimtől hallottam. Előfordulnak azonban kutatáson, főként olvasáson alapuló kifejezések, mint például a földrengés történetének ábrázolása a regényben. A történelmi hitelességet megtartva azonban előfordul fikció is. Tudott dolog, hogy Csokonai imádta az egzotikus világot, a szigeteket. Ezért rengeteg mediterrán gyümölcsből álló szójegyzéket is készített, például a csókok leírásában ez meg is jelenik. Visszatérve a kérdésre. Nem volt nehéz viszszaköltözni a XVIII. század nyelvi közegébe, hisz én szerencsére nagy családban nőttem föl. Szerettem hallgatni a nagyszüleim elbeszéléseit, így akár 100-150 évre visszamenően is megmaradtak bennem a családban használt kifejezések. A passzív szókészletben biztos, de a mindennapi használatban is felbukkannak, szinte váratlanul. - Érdekes lenne a könyvből kigyűjteni azokat a szavakat, melyeket ma már nem használunk, s megkérdezni az embereket, vajon kik ismerik. - Kíváncsi volnék rá én is, hogy Debrecenben, a kalefaktor (fűtődiák) kifejezést a teológián hányan ismernék. Az egyik matematika szakos kollégám mondta, hogy nem jelentett gondot számára a szöveg olvasása, mert a régi kifejezéseket passzív szókészletében birtokolja. Egyik volt tanítványom — ma már egyetemi tanár - azt mondta, olyan ez a könyv, mint egy XVIII. századi enciklopédia. Óhatatlanul felmerül az emberben, hogy mennyit haladtunk előre. Valóban: a somogysági kisdiák csak kanász lehet, hiszen akinek nevelője kanász, az maga is csak az lehet? Igaza van Csokonainak: „az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon...” Itt jön a kultúra kérdése: mennyire élünk azzal a kinccsel, azzal a lehetőséggel, ami adva van? Kié a felelősség? - Ön szerint mennyire van benne a köztudatban Csokonai? - Mint a remény költője benne van. A Reményhez, Lilla, Az estve, Zsugori uram, ezeket szinte mindenki ismeri. Nem véletlen, hisz Csokonai a remény, az újrakezdés költője. Tudós, kiművelt emberként látta, hogy a nemzedék nevelése nem csak a tanár feladata. Csokonai tudós volt, már fiatal diákként tanított, kiválóan ismerte például a görög nyelvet. - Mi a könyv küldetése? Neveljen vagy szórakoztasson? Esetleg mindkettő? - A lehető leghitelesebb Csokonai képet szerettem volna rekonstruálni. Mégpedig úgy, hogy szórakoztasson, s közben azért neveljen is. Csokonai könnyed társasági ember is volt, tudta, mi a verscsinálás és a költészet, ismerte az élet több oldalát. Elfogadta a tradíciót, kénytelen volt elfogadni, mert olyan erősen volt jelen a társadalomban. A hitelesség végett megnéztem korabeli debreceni térképet is, továbbá helyismereti és iskolatörténeti írások alapján írtam le, hogy milyen lehetett a világ valaha. Szerettem volna minél hitelesebb képet adni Csokonairól éppúgy, mint a környezetéről, a kapcsolatairól, a társadalomról, melyben élt. - Jövőbeni terveiben milyen megírandó művek szerepelnek? - Gondolataimban már kész van nagyapám háborús emlékei alapján egy regény. Másik dédelgetett álmom a Hunyadiakról szóló könyv befejezése. És persze, annyi mindenről gondolkodik az ember, hogy nem lehet tudni, melyik ötlet, gondolatban megírt történet lát majd először napvilágot. Mindenesetre nagy öröm ilyen lelkes olvasótábor ösztönzésére írni. Földesi Ferenc margináliáiban így fejezi be gondolatait: „Nem tudom, az írói becsvágy mennyire lobog ebben a hölgyben. De afelől megnyugtathatom, hogy ez az írása szíven üt majd néhány olvasót. Kell ennél több?” Nem hinném, hogy kell ettől több. Érdekes, mi több, lenyűgöző ez a kortörténeti könyv! Bénák Katalin Borbás Rozália Endymion (részlet) „Hiába, nem tudok a természet szerinti társasági egyenlőség elve alapján boldogulni! Most engednem kellett. Leveleimben is ezért a célért könyörgök támogatóimhoz, de nem küldöm ám el mindet, mert elégtelennek érzem a biztatásokat - kesergett és eléggé el is borult Csokonai tekintete. - Emlékszel? így volt ez Debrecenben is. A közöttünk módosabb, sőt az a néhány igen tekintélyes birtokú nemesi származású diáktársunk mind közszereplő lett, vagy hazatért gazdálkodni, esetleg mindkettőt egyszerre teszi. S a többiek pedig... - lemondóan harapta el a mondatot. - Úgy emlékszem, nem nagyon igyekeztek, inkább adakoztak az eklézsiának, és élvezték a szabad életet! - vágta rá Csokonai. Be kell vonni a magyar nemességet és megnyerni a kultúrának, ez volt az ő szándéka is, erősíteni a tudós hajlamú nemesi kúriák birtokosait, asszonyait, fiait. A kezükbe szórakoztató és nevelő műveket adni, akik majd előbbre viszik honi művészetünket. Létrehozni a magasabb intellektusú, talán külföldet is megjárt urakból egy társaságot, ahol együtt gondolkodhat honor és patrónus egyszersmind. Az utóbbiakat ugyan nem mondta ki, de belső gondolatait szavakba öntve, kisebb mélázás után folytatta. - Mint Puky Pista barátom, aki ritka kivételnek számít, mert diáknak is elég szorgalmas volt, hanem a többiek, azok nem szaggatták nagyon az istrángot, s tanulmányaik végeztével szépen beleültek atyjuk otthoni hivatalába. Némi szünet után folytatta, mivel jó néhány kortyocskát ivott a poharából. Akik pedig kisebb ágyba születtek, azoknak jobban kellett a tanulásban is igyekezni, hogy sorsukat szerencsésebben oldják meg. Ahogy nekem s neked is szorgalommal kellett igyekeznünk, folyton bizonyítanunk tudásunkat, professzoraink elismerését, dicséretét érdemelni.” Vásárhelyi LÁTÓHATÁR 23 IRODALOM