Vásárhelyi látóhatár, 2011 (2. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 1. szám

„Aki nem ír piros tojást, annak hite sincsen” Csángó közmondás A húsvéti köszöntő gondolatok dédnagymamám, Sallai Jánosné Kristó Rozália emlékére A húsvéti ünnepkör mindannyiunk számára mást és mást jelent. Nekem a Tit­kok Titkát rejtő varázslatos tulipántos láda. Varázslat, hiszen a tojásírás szakrális és világteremtő egységére mutat rá. Kép­írás szintű valóságidézés, a kozmosz, az isteni jelenvalóság fényével átitatott terem­tett világ megidézése és újrateremtése. A tojásíró egyszeri és megismételhetetlen alkotása egyszerre termékenységvarázslás, világunk újrateremtése, rontáselhárítás, gyógyítás, dologtiltás, a közösséget óvó-védő szent tevékenység. A Fájdalom: a kereszthalál fájdalma, az Anya gyásza, a személyes hit fájdalma, vagy a tojásíró asszony állandó hasogató-görnyedő hátfájása. Az „ekevasas”, „ge­­reblyés” vagy „ffisüs” minta a földművelést, a paraszti lét nehézségeit, a szegény­séget hirdeti. A Hit, archaikus, kereszténység előtti atavisztikus félelmek, babonák és népi hi­edelmek finom tükröződése, a samanisztikus Őstojás Világegésze, majd a ráépü­lő kereszténység szeretet­filozófiája. A Feltámadás lehetősége, az örök visszatérés eliade-i mítosza. A világ és a morális értékek körforgása és megújulása. A Remény: az Isteni csodában, az Alkotás és a Művészet tiszta és egyszerű szép­ségében, erejében. A Szeretet: önmagunk és közösségünk tisztelete. A „kegyós”, a „békás”, a „tu­­lipántos-gyöngyvirágos”, a „tölgyes” vagy a „fenyőágas” minta hirdeti az önzetlen szerelmet és odaadást, a természet szeretetét és örök megújulását. A Megtartó erő: a közösség ereje, egymás tisztelete. A tojáshímek rendezett mintakincse archetipikus szimbólumokat megjelenítő értelemmel bírt, melyet az egész közösség értett és félt. A Tökéletesség: Gyimesbükkön szándékosan hibát vétenek a tojáson, figyel­meztetésül az emberi tökéletlenségre, „ hogy csak az Jóisten teremthet tökéletest. ” A Színszimbolika: az élénk vér pirosa és az alvadt vér bordája hirdeti Krisztus keresztfáról lecseppenő vérét, a születés és szülés fájdalmát. A fekete a halál, a gyász, a temetés és a feltámadás színe. A fehér az örök lelki tisztaság, az ártatlanság, az igazság és a jóság képviselője. A zöld a folyton megújuló természet csodája. A Szabadság, a tojáshímek szimbólumrendszere a mindenkori hatalom és a kép­zőművészeti irányzatok ellenére megtartotta a népi lélek tiszta egyszerűségét, lelki és alkotói szabadságát. „Húsvétkor a halottaknak piros tojást, bort, kalácsot vittünk a temetőbe”­­ A halottkul­tusz a temetkezési szokások szerves része volt. Az első, X. századból származó viaszlevoná­­sos mésztojást Lengyelországban találták, az első karcolt avar-hun kori tojástöredéket pedig Móra Ferenc tárta fel Kiszombornál - intésül az „égi létrára”, a „halott lelkének utolsó útjára ”. A Feltámadás: a „kokastaréjos” minta hirdeti a Fény, a Megvilágosodás eljö­vetelét és a Megbocsátást: hárompataki rítus volt, hogy aki Húsvétkor halt meg, piros tojással a kezében temették: „mert ha azt megmutatja a vámnál az ördögnek, bántatlan átengedik, minden bűne megbocsáttatik. ” A Figyelmeztetés: a mára elfeledett berzseny pirosára, a fiatalok felé fordulás kötelezettségére. Arra, hogy a ránk mért idő terhét hogyan viseljük, a benne rejlő értékeket és lehetőségeket miként éljük meg. Figyelmeztetés a pótolhatatlan kö­zös veszteségre, az örökre elveszett tojásmintákra és a hozzájuk kapcsolódó ősi babonák, hiedelemrendszer elfeledésére. A gyimesközéploki „ veszettutas ”, „ vétett utas” minta a csángó népi hiedelemvilág szerint az utavesztett, kesze-kusza, cél­talan élet, az önmagába visszatérő vonal az útját kereső, de hitehagyott ember és társadalom jelképe. Öngyilkosok, a közösségen kívül rekedt, rossz emberek kapták. A „ talált utas ” minta viszont tiszta, egyszeri és megismételhetetlen, eredményes, az útján haladó ember győzelmét hirdette. A választás szabadsága és a változtatás bátorsága mindannyiunk számára adott: az elvétett úton bukdácsolunk magányo­san, vagy közösen szeretetben és igazságosan haladunk végig rajta. Albert Einstein, az univerzum legbátrabb utazójának gondolatával búcsúzom: „ Csak kétféleképpen élheted az életed. Egyfelől, hogy nincsenek csodák. Másfelől úgy, hogy minden csodálatos. ” Bereczné Lázár Nóra Hímestojás-festő népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere Tartalom Bereczné Lázár Nóra Húsvéti köszöntő gondolatok 3 Rosztóczyné Kenéz Julianna Rákóczi szabadságharca és vásárhelyi vonatkozásai 4 Borús Gábor Honvédállítás Hódmezővásárhelyen 1848/49-ben 5 Korody-Paku István Liszt Ferenc nyomán Genfben 6 Fenyvesi Félix Lajos Bibó Lajos ébresztése 10 Hajdú Géza Mozaikok Bibó Lajos életéből 11 Gazdász hagyományok a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán 14 Mónus Ottó Vásárhely kőfala 17 Kovács László Vendég voltam Greguséknál 18 Berényi Károly Hazulról haza 19 Németh E. Rebeka Akár én is lehettem volna... 20 Kovács Szabina A förgeteg Húsvét 21 Kovács István Forrai Soma a magyar gyorsírás úttörője 22 Petrőczi Éva Akinek Hódmezővásárhely a Wittenbergje 22 Fenyvesi Félix Lajos Ótemplomi zsoltár Alkony a sötét hegytetőn 22 Nagy Bertilla A mindenható erő láttatása 23 Szuromi Pál Duális tömörséggel 24 Szabó Pál Szuromi Pálhoz 25 Csányi Viktor Tulajdonlás és fémdetektoros vizsgálatok 26 Bodó Péter A kaszinó 27 Moldvai Sándor - Sonkoly Tibor Egy mecénás és egy festő találkozása 28 Nagy Imre Perben a múlandósággal Samu Katalin (1934-2011) 29 Gaál Györgyi Bebalzsamozott pillanatok 30 Gal­éria Samu Katalin: Játszó mackók 1 Bereczné Lázár Nóra: Húsvéti hímes tojások 2 Gaál Györgyi: Négy évszak 31 Sonkoly Tibor Mária mennybehívása - Jézus feltámadása 32 E SZÁMUNK TÁMOGATÓJA Czirbusz Piroska Emlékére a Hódmezővásárhelyi Művészetekért Közalapítvány Vásárhelyi LÁTÓHATÁR Megrendelhető: 1.200,-Ft/év + postaköltség : 06 20 280 2529, e-mail: benakk@gmail.com

Next