Vásárhelyi látóhatár, 2015 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám

85 ÉVES KREKITS JÓZSEF a nyelvtudományok doktora, professzor emeritus .Szülővárosunkban élők között sokan ismerik a Szivárvány utca csendjében, egy szerény családi házban élő és alkotó Tanár Urat, akiről sokan tudják, hogy 1954 és 1973 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított, és azzal is tisztában vannak, hogy nem az iskola követelményeinek megfelelő, hanem annál magasabb szinten végezte oktató-nevelő munkáját.­­Az ő orosz óráin ismerkedtek meg a nebulók a nyelvészet alapjaival, többek között a kazuisztikával is. Egy évtizedes gimnáziumi oktatás után kidolgozta a színkódolt nyel­vi gyakorlatokat, illetve kivette részét az ország első középiskolás nyelvi laborjának a kialakításában.) Nevelő-oktató munkájának volt köszönhető, hogy tanítványi közül sokan országos versenyeken je­leskedtek. A nyelvészet terén továbbtanuló diákjainak pedig ő volt a fizikai Nobel-díjasok Rácz tanár ura. A pedagógus pályán eltöltött, közel félévszázad alatt kétszer nyerte el a „Szocialista Kultúráért”, egyszer pedig a „Pro Iuventute” kitüntetést. Pedagógiai munkásságát közel negyedévszázad után „Kiváló tanár” címmel ismerték el. A Ta­nár Úr kivételes emberi, pedagógusi vénájának, 66 éve töretlen hité­nek, empátiájának releváns bizonyítéka a „Pro Iuventute” kitüntetés. Nem a tiszteletet parancsoló tanárok közé tartozott. Olyan ok­tató-nevelő volt, aki a diákok nagyrabecsülését tudásával, embersé­gével, életszemléletével, hihetetlen munkabírásával mágus módjára varázsolta elő. Az órák attitűdjét „Szállani, szállani, szállani egyre,/ Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,/Röpülj, hajóm,/Szállani, szál­lani, szállani egyre... Én nem leszek a szürkék hegedőse...” (Ady Endre: Új Vizeken járok — Budapesti Napló, 1905. március 25.) versrészlettel lehetne leírni. A tudás tengerén — állandó, tőle hihe­tetlen energiát igénylő ellenőrzéseivel, értékeléseivel, részosztály­zataival — nem szűnő lapátolásra kényszerítette tanulóit. A nyelvi órák anyaga mögé Platón, Arisztotelész, Rousseau, Kant, Hegel stb. gondolatait bújtatta el. A kompetencia fogalma, ma a pedagógia egyik varázsszava, kulcsszava. Bizonyos, hogy a varázsszó újbóli felbukkanásakor tanár úrnak a füstölgő, kesernyés illatú spanyol­viasz jutott az eszébe, egy huncut, hamiskás mosoly kíséretében. „A cél — a célba vivő út — az öröm születése” filozófiai bon­colgatásának csíráit bizonyosan több tanítványában sikerült elvet­nie. A Mytca, pocos szavak magyar megfelelője a kín és a robot (a munka pejoratív megfelelője). Ezek szerint a munka szavunknak valami köze lenne a kínhoz? Igen, de csak a motiválatlan munka esetében. A Tanár Úr a motiváció, az igényesség, a módszertani flexibilitás és transzferabilitás, az elegáns gondolkodás, a virtuo­zitás, a szuggesztivitás, a transzcendens gondolkodás, az önirónia, az empátia éreztetésének nagy mestere. Nála a követelés valóban a reverencia jele volt. Megtisztelve éreztük magunkat, ha egy biz­tató mosollyal kísért kérésére (differenciált foglalkoztatás!) otthon orosz újságokból fordíthattunk, vagy netán műfordításra kaptunk megbízást, és beszámolhattunk az elvégzett munkánkról. (Az el­múlt évszázad közepe tája!) Az élet, a karrier építésében a korrektség és az evolúció el­kötelezett híve volt. 1952-ben került városunkba, ahol először az általános iskolában kezdett tanítani. Permanens továbbképzéssel fokozatosan, minden lépésért megküzdve jutott el a Szegedi Tu­dományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék vezetői posztjáig, és több tudomá­nyos fórum tagságáig (MTA Nyelvtudományi Bizottsága, Societas Linguistica Europaea, Szegedi AB Nyelvtudományi Munkabizott­sága), valamint olyan monográfiák megjelentetéséig, ahol a leírálók a következő mondatokra ragadtatják magukat: „Tudomásom szerint a magyar nyelvészetben e témakörben ez az első ilyen vállalkozás, amely az adott kérdést teljesen átfogó, aprólékosan kidolgozott, elemzéseiben következetesen végigvezetett kutatást mutat be.” „... de jól hasznosítható a felsőoktatásban is, mert nemcsak ismereteket nyújt, hanem gondolkodásra is késztet, és a gondolkodásban önál­lóságra tanít.” SZUBLIM PILLANAT---- MESTER, A GONDOLKODÓ Prof. dr. Krékits József (*1930. március 10. Katymár, (2015. május 13. Hódmezővásárhely) Tisztelt Professzor Úr! 85. születésnapja alkalmából fogadja hálás ta­nítványai és a Vásárhelyi Látóhatár jókívánságait. Kívánjuk, hogy továbbra is töretlenül megőrizze a gondolatok egye­nességébe, tisztaságába, szépségébe vetett töretlen hitét és a nyelvtudo­mányok terén meglévő alkotókedvét. Kívánjuk, hogy az egészségi állapota és az egészségügy állapota kö­zött soha ne legyen kauzális kapcsolat! Domokos Tamás A Vásárhelyi Látóhatár 21. számába szánt kézirat 2015. január 8-án érkezett a Szerkesztőségbe. A Szerkesztőség úgy tervezte, hogy a lap június 5-én sorra ke­rülő bemutatóját fölhasználja a Mester köszöntésére. Az élet életszerűsége ezt az elképzelést negligálta. A cikk az eredeti formájában jelenik meg, csupán a születési és halálozási adatokkal bővül.

Next