Vásárhelyi látóhatár, 2015 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám
85 ÉVES KREKITS JÓZSEF a nyelvtudományok doktora, professzor emeritus .Szülővárosunkban élők között sokan ismerik a Szivárvány utca csendjében, egy szerény családi házban élő és alkotó Tanár Urat, akiről sokan tudják, hogy 1954 és 1973 között a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított, és azzal is tisztában vannak, hogy nem az iskola követelményeinek megfelelő, hanem annál magasabb szinten végezte oktató-nevelő munkáját.Az ő orosz óráin ismerkedtek meg a nebulók a nyelvészet alapjaival, többek között a kazuisztikával is. Egy évtizedes gimnáziumi oktatás után kidolgozta a színkódolt nyelvi gyakorlatokat, illetve kivette részét az ország első középiskolás nyelvi laborjának a kialakításában.) Nevelő-oktató munkájának volt köszönhető, hogy tanítványi közül sokan országos versenyeken jeleskedtek. A nyelvészet terén továbbtanuló diákjainak pedig ő volt a fizikai Nobel-díjasok Rácz tanár ura. A pedagógus pályán eltöltött, közel félévszázad alatt kétszer nyerte el a „Szocialista Kultúráért”, egyszer pedig a „Pro Iuventute” kitüntetést. Pedagógiai munkásságát közel negyedévszázad után „Kiváló tanár” címmel ismerték el. A Tanár Úr kivételes emberi, pedagógusi vénájának, 66 éve töretlen hitének, empátiájának releváns bizonyítéka a „Pro Iuventute” kitüntetés. Nem a tiszteletet parancsoló tanárok közé tartozott. Olyan oktató-nevelő volt, aki a diákok nagyrabecsülését tudásával, emberségével, életszemléletével, hihetetlen munkabírásával mágus módjára varázsolta elő. Az órák attitűdjét „Szállani, szállani, szállani egyre,/ Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,/Röpülj, hajóm,/Szállani, szállani, szállani egyre... Én nem leszek a szürkék hegedőse...” (Ady Endre: Új Vizeken járok — Budapesti Napló, 1905. március 25.) versrészlettel lehetne leírni. A tudás tengerén — állandó, tőle hihetetlen energiát igénylő ellenőrzéseivel, értékeléseivel, részosztályzataival — nem szűnő lapátolásra kényszerítette tanulóit. A nyelvi órák anyaga mögé Platón, Arisztotelész, Rousseau, Kant, Hegel stb. gondolatait bújtatta el. A kompetencia fogalma, ma a pedagógia egyik varázsszava, kulcsszava. Bizonyos, hogy a varázsszó újbóli felbukkanásakor tanár úrnak a füstölgő, kesernyés illatú spanyolviasz jutott az eszébe, egy huncut, hamiskás mosoly kíséretében. „A cél — a célba vivő út — az öröm születése” filozófiai boncolgatásának csíráit bizonyosan több tanítványában sikerült elvetnie. A Mytca, pocos szavak magyar megfelelője a kín és a robot (a munka pejoratív megfelelője). Ezek szerint a munka szavunknak valami köze lenne a kínhoz? Igen, de csak a motiválatlan munka esetében. A Tanár Úr a motiváció, az igényesség, a módszertani flexibilitás és transzferabilitás, az elegáns gondolkodás, a virtuozitás, a szuggesztivitás, a transzcendens gondolkodás, az önirónia, az empátia éreztetésének nagy mestere. Nála a követelés valóban a reverencia jele volt. Megtisztelve éreztük magunkat, ha egy biztató mosollyal kísért kérésére (differenciált foglalkoztatás!) otthon orosz újságokból fordíthattunk, vagy netán műfordításra kaptunk megbízást, és beszámolhattunk az elvégzett munkánkról. (Az elmúlt évszázad közepe tája!) Az élet, a karrier építésében a korrektség és az evolúció elkötelezett híve volt. 1952-ben került városunkba, ahol először az általános iskolában kezdett tanítani. Permanens továbbképzéssel fokozatosan, minden lépésért megküzdve jutott el a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán az Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék vezetői posztjáig, és több tudományos fórum tagságáig (MTA Nyelvtudományi Bizottsága, Societas Linguistica Europaea, Szegedi AB Nyelvtudományi Munkabizottsága), valamint olyan monográfiák megjelentetéséig, ahol a leírálók a következő mondatokra ragadtatják magukat: „Tudomásom szerint a magyar nyelvészetben e témakörben ez az első ilyen vállalkozás, amely az adott kérdést teljesen átfogó, aprólékosan kidolgozott, elemzéseiben következetesen végigvezetett kutatást mutat be.” „... de jól hasznosítható a felsőoktatásban is, mert nemcsak ismereteket nyújt, hanem gondolkodásra is késztet, és a gondolkodásban önállóságra tanít.” SZUBLIM PILLANAT---- MESTER, A GONDOLKODÓ Prof. dr. Krékits József (*1930. március 10. Katymár, (2015. május 13. Hódmezővásárhely) Tisztelt Professzor Úr! 85. születésnapja alkalmából fogadja hálás tanítványai és a Vásárhelyi Látóhatár jókívánságait. Kívánjuk, hogy továbbra is töretlenül megőrizze a gondolatok egyenességébe, tisztaságába, szépségébe vetett töretlen hitét és a nyelvtudományok terén meglévő alkotókedvét. Kívánjuk, hogy az egészségi állapota és az egészségügy állapota között soha ne legyen kauzális kapcsolat! Domokos Tamás A Vásárhelyi Látóhatár 21. számába szánt kézirat 2015. január 8-án érkezett a Szerkesztőségbe. A Szerkesztőség úgy tervezte, hogy a lap június 5-én sorra kerülő bemutatóját fölhasználja a Mester köszöntésére. Az élet életszerűsége ezt az elképzelést negligálta. A cikk az eredeti formájában jelenik meg, csupán a születési és halálozási adatokkal bővül.