Vásárhelyi látóhatár, 2019 (10. évfolyam, 1. szám)

2019 / 1. szám

A városért, hol Isten sírba szállá. Előtte földi hír, kincs, hatalom Mind semmi: ő csupán hit, buzgalom. Tasso, Torquato: Megszabadított Jeruzsálem. Ford.: Arany János Hajnal a Palatínuson A Via Giulia évezredes útjának kockakövei párás ködben úsztak. A vörösre meszelt házfalak ablakait vasrácsok övezték. A szürke égbolt nehezen éledt. Éreztem, amint a megbomlott harmónia részévé vá­lók. Egy másik identitás vette kezdetét. Hosszú, fekete bár­sony ruhám körüllengett, s a vörös és fekete selyem turbá­nomból lazán vállamra omlott az egyik vég... A közelgő alakzat egyre valóságosabb formát öltött. A férfi szintúgy fekete öltözetet viselt. Kalapjának pereme va­lószerűtlenül széles. Jól vasalt bőrcsizmájának sarka ércesen pengett az elbúcsúztató kockaköveken. Egymás mellé érve hosszasan elidőzött tekintetünk a másikon, mintha egy távo­li világ két különböző pontjáról kerültünk volna ide. Az érzé­ki hatások egy pillanatra összefonódtak, noha meg sem áll­tunk. Elhaladva egymás mellett, rátértünk a másik útjára, las­san, szinte lebegve megfordultunk, s felfokozott szívverésünk közepette ez a szubjektív reflexió irracionálisnak tűnt. Talán a Palazzo Falconieri szerelmesei keltek életre, melynek több mint évszázada teológusok a lakói. A Tiberis partjára érve a Ponte Sisto-n áthaladva kö­zelítettem meg Tasso villámcsapástól pusztított fáját, mely alatt oly sokat üldögélt gondolataiba merülve. Utam a Tiberis szigetén vezetett át, s az emberi ci­vilizáció emlékei között a már egyre ragyogóbb égbolttól és kristálytiszta levegőtől újjászületve érkeztem az „örök út" év­ezredes kövein a Palatínus dombra, ahol gondolatban felidé­­ződött Romulus és Remus története, és most az örök várost ölelhettem magamhoz. Életre kelt Augustus palotája. Az iste­nek és dicső hadvezérek, de még a katakombák lakói, a gladi­átorok és az imádkozó Veszta szüzek is békére leltek. Az égbe szökő pinea-fenyők kúszó lombjai között végre átszűrődtek az első hajnali napsugarak. Boldog és szabad voltam. Szürreális találkozás a múlt emlékkövein az utcát, folyót átívelő boltívek alatt s fölött... Papageorgiu Andrea kiállítása idézte föl a téren és időn áthatoló intuíciót a művei által, a test színeivel, a re­ménység zöldjével, a hűség és tisztaság éteri kobalt kékjével, a szeretet, az élet, a vér és az elmúlás vörösével, a gazdagság sárga árnyalataival, az aranyló kontúrjaival. Amint az egykor pompás épületek helyén a feszülő boltíveik egy letűnt kor megtestesítői, úgy a művészet ere­je végtelen, mely magában rejti a dinamikát, a feszültséget, hogy műalkotás formájában elnyerje a végső harmóniát, s ki­teljesedjünk általa. így ragad magával egy letűnt kor, s egy ki­váló festői korszak... Bénák Katalin főszerkesztő Tartalom Bénák Katalin Hajnal a Palatínuson 3 Memorial -Gaál Györgyi 4 Nagy Imre - Tornyai János születésének 150. évfordulójára 5­­ Munkácsy-díjasok kiállítása Hódmezővásárhelyen 7 Benák Katalin A művészetről Kotormán Norbert Munkácsy-díjas képzőművésszel 8 Kis Krisztina A befogadó katalizátor gondolatművészet - Komlovszky-Szvet Tamás­­ 10 Makó Imre Hódmezővásárhely története III. 12 Korús Gábor Felszabadulás a Kállay u. 65. sz. ház ablakából 14 Fecske András Arccal a vasút felé (tanmese) 17 Képíró Ágnes Kapuk - Máté Hunor kiállítása elé­­ 18 Ecseki András Megidézve 19 sulyok Csaba Tükör 19 Nagy Sándor Vizit 19 Bénák Katalin A szavak erejével - Fehér József író - 20 Fehér József Titkok ládikája 22 Szenti Tibor Az öregasszony 23 Gál Petra Kereszt parafrázisok: A XII. Stáció - Dömötör Mihály fotóművész - 26 Kis Krisztina Frida Kahlo rám mosolygott 27 Bereczné Lázár Nóra Egy hódmezővásárhelyi tojásfestő Sanghajban 28 Kis Krisztina GYES-ikonok és útkeresés - Kalmár Dorka festőművész­­ 30

Next