Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1905. augusztus (1. évfolyam, 1-5. szám)

1905-08-27 / 1. szám

2 Vásárhelyi Reggeli Újság. Aug. 27. erejével öntötte ki mérgét azon az emberen, aki neki életet adott. Még a mai sivár-anyagias önző világban is szokatlan s megdöbbentő az eset, melynek részletei a követ­kezők : Varró Márton gazdálkodó az 1107. számú tanyán lakik családjával. Tíz gyermeket nevelt föl becsülettel­­emberséggel s most a legidősebb, a 27 éves Márton kezet emelt az őszü­lő emberre. A kukoric­a törést végzik a ta­nyán, de a munka a nagy melegben nem igen volt ínyére a legénynek, a­ki — mint földesgazda fia — kényel­mesebb életre számított a császár ke­nyere után. Csak duruzsolt tegnap is, im­­mel-ámmal végezte dolgát s károm­kodott. Egyszer csak ott hagyta a munkát. — Meguntam már ! Mondta. Nem vagyok én szaga. Adjon kend pénzt ! — Nem adok ! Válaszolt az apja kurtán. — Nem ? Pattant föl az ifjú. Hát az én munkám semmisé ? Két napszámos se dolgozott annyit — mint én magam. — Hát az étöd ? Mérgelődött az, így beszélsz te velem, te bitang? — Ne mérgesitsen kend — mér nem tudom mit teszok ! Villant fel a legény szeme s keze ökölbe szorult. — Mit mondtál ? Lépett közelebb az ember. Még fenyegetsz ? Ha vén ember löszöl is elverlek te czudat ! .. Ezzel apai tekintélyét helyreállí­tani akarván, fia elé lépett, akiben már akkor teljesen fölforrt a gusztus. — Enyje, a szentségit kendnek — kiáltotta — majd megmutatom én, hogy kit ver meg kend ! Azzal hét kézre kapta a földön fekvő kemény fabotot s végig vágott al­apján. Mikor pedig az puszta kéz­zel védekezett, a karját leütötte s még néhány ütést mérvén rá, a ta­nyába káromkodva bement. A hálátlan fiút brutális tettéért a csendőrök vonták felelősségre, akik előtt mindent beismert, azzal véde­­dekezvén, hogy apja mindig dolgoz­tatta és soha nem adott neki költő­pénzt. Az apa karján és derekán 8 nap alatt gyógyuló könnyű testi sértést ej­tett a legény. Ügyét a királyi járás­­birósághoz tették át, lakásába egy kézbesítő állított be a napokban. — Idézőt hoztam ! Mondta. A Zsuzsát ismétlőbe kell járatni! Még csak 13 éves múlt! — Nem lehet! Jegyezte meg az apa a pitarban s egykedvűen pipázott tovább. — De muszáj ám! Magyarázta a kézbesítő. A törvény — törvény, mindnyájunknak parancsol. —­ De nem lőhet ám ! Repliká­­zott az apa. A kézbesítő nem vitatkozott to­vább, az intőt otthagyta s eltávozott. A »nem lehető okát nem kutatta, az nem tartozott rá. Történt azután néhány nap múlva, hogy Zsuzsát beparancsolta a rend­őrségen a volt gazdája, egy susáni kereskedő, a­kitől a lány több héttel azelőtt elszökött. Mivel időközben a szülei lakását megtudta, a szolgá­latba visszaállítását kérte s ezt a rendőrkapitányi hivatal el is rendelte. A rendőr elment a lány lakására. — A kis­lányért jöttem ! Mondta az apának. Parancsot kaptam, hogy szolgálatába visszakisérjem. — Nem lehet! Mondta a kicsi ember iszonyú flegmával s kajánul mosolygott a rendőrre. — Hol van a leány ? Kérdé az. — Bent ! Mondta az ember. — Hát akkor miért ne lehetne visszaállítani ? Kérdé a rendőr. — Mer’ szoptat ! . . . Válaszolt a magyar s a rendőr előtt fölényesen megindult a szobába. És a kis embernek igaza volt. Alig 13 évet betöltött lánya, az is­kolaköteles Zsuzsa unokával ajándé­kozta meg. Persze a bekisérésről szó sem lehetett. Hogy azonban minő morál élhet a mosolygós kis nagyapa lelkében, ahhoz már csakugyan nem kell kom­mentár . . . HÍREK. — Szerkesztőségünk. Tudat­juk a t. olvasóközönséggel és az érdeklődőkkel, hogy szerkesztősé­günk (egyelőre a templombazárban) naponként d. u. 4 órától az éjjeli órákig nyitva van. Ez idő alatt szívesen szolgálunk fel­világosí­tá­sokkal, viszont köszönettel foga­dunk lapunk részére minden jó­indulatú híradást. Szerkesztősé­günk arra fog törekedni, hogy az olvasóközönség érdeklődését min­dig a legfrissebb hírekkel elé­gítse ki, ez okból elhatároztuk, hogy lapunk hétfőn is meg­jelenik. Eredeti távirat és te­lefon-tudósításunk, mely Buda­pestről jön, lehetővé teszi, hogy az olvasóközönség már korán reg­gel tudomást vegyen az egész or­szágban történő mindazon esemé­nyekről, melyeket a pesti lapokból csak d. u. olvasott ez ideig. Fele­lős szerkesztőnk teljes idejét és erejét a lapnak fogja szentelni, úgy­szintén Fejérváry József társszer­­kesztőnk, kinek írásait (Fekete Jó­zsef írói álnév alatt) városszerte szereti és kíváncsian olvassa a nép. Ő kizárólag csak lapunk szá­mára fog ezentúl dolgozni. Mai számunkban Páka kapitányról kezdi meg egy régebben megírt, érdek­­feszítő história-sorozatnak közlését, aztán pedig a boszniai okkupáczió­­ról, a csomorkányi templomrom tit­kairól stb. fog írni. A helybeli ügyvédi karnak egyik munkás, jeles tagja, dr. László Jenő la­punknak főmunkatársa lesz s mint aki városunkban növekedett és a nép nagy rétegével állandó érint­kezésben van, bizonyára elő fogja mozditani lapunknak becsületes terjedését. Pécsi Mihály ma már ir Turinger és Bajmóczi csőszök csevegéséről s reményünk van, hogy állandóan kacagtatni fogja tős­gyökeresen vásárhelyi szit mondá­saival olvasóinkat. Mindenben a közönség jóindulatát akarjuk ki­érdemelni, mindenben a közérdek szószólói akarunk lenni, min­denben derék magyar népünk igaz javaiért akarunk küzdeni. — Lapunk legközelebbi száma hétfőn délben jelenik meg. — Szabadságon. Szathmáry Ti­hamér tanácsnok tegnap 4 heti sza­badságra ment. Távollétében a pénz­ügyi ügyosztály teendőit Bereczk Pál tanácsnok látja el. — Kmetykó József helyettes polgármester Czirkveniczára utazott, Juhász Mihály polgármester szabadságideje pedig még nem telt le, így a polgármesteri hivatalt jelenleg Faragó Sándor tanácsnok vezeti. — Szilágyi László halála. Az ár­­mentesítő társulat szakaszmérnöke, vá­rosunk társadalmának egyik tevékeny tagja, ki a közügyek intézésében min­dig nagy részt vett,­­ Szilágyi László tegnapelőtt elhunyt. Pár nap előtt még az utczán láttuk a múlt téli hosszas betegségből felépült férfiút, mára már el is temették. A délvidék melege nem tudta elérni a pusztító kór lappangó erejét, nagy vérzési roham lepte meg az ágyba hanyatlott beteget s miha­mar a koporsóba, halotti szemfedő alá vitte. Szilágyi László a törvényható­­­sági bizottságnak évek hosszú során át tagja volt, sokat dolgozott a kikül­dött szakbizottságokban, a közjó elő­mozdítására érvényesítvén tudását,­­ szakértelmét. Szerető családján kivül nagy baráti kör vette körül s a teme­tésen megjelentek az ármentesitő tár­sulat tisztviselői is. Gyönyörű imát Szeremlei Sámuel ref. lelkész mondott. A boldogultat felesége, Takó Ilona, gyermekei: Levente, Lenke, Erzsike, Laczika gyászolják. — Áldás és béke porai­ra ! — A „Fekete Sas“ bérbeadása a 2-ik árlejtésen sem sikerült. Érdeklő­dés mutatkozott, de az érdeklődők — mivel a vízvezeték hiányában s mivel még a Sas készen nincs — elegendő világos képet nyerni nem tudtak — az ajánlattételtől tartózkodtak. — A kivándorlási felügyelő váro­sunkban, Vertán Endre, délmagyar­országi kivándorlási felügyelő pénte­ken délután városunkba érkezett s itt a kivándorlás mérvéről dr. Szalay József­­főkapitánynál tudakozódott. Szentes utbaejtésével tegnap este szék­helyére Temesvárra visszautazott. — Panasz a posta ellen. Egyik helybeli lap szóvá tette, hogy a pos­tai kézbesítés hosszadalmas, a közön­ség soká jut a leveleihez. Ebben van igaz, de az nem áll, hogy a postások nem teljesítik a kötelességüket. Ellen­kezőleg, óriási utakat tesznek meg minden nap, de a város kiterjedése oly nagy, hogy a nyolc­ kerületet nyolca ember napjában többször nem tudja úgy bejárni, a­mint mindenki szeretné. Több embert kell alkalmazni, így le­het csak a szeg fejére ütni. Á­m­­e a statisztikai adatok még nem mutatnak fel olyan nagy forgalmi mennyiséget, mely a postai szabályok szerint a több ember alkalmazását indokolttá tenné. Itt a bibi. — Lemondott tisztviselő. Fejér­váry József rendőrfogalmazó állásáról lemondott, hogy lapunk társszerkesz­tői tisztét teljes erejével­­és idejével elláthassa. — Piacz Kutason, Vásárhely-Ku­tasra a miniszter szerdai napra pia­­czot engedélyezett. A tanács megbí­zásából Bereczk Pál tanácsnok 1000 négyszögöl terület átengedése üg­yében tegnap tárgyalt dr. Koszorús István orvossal. — Ugyanez alkalommal a temetőhöz szükséges területre nézve Csi­llódy Sándorral is tárgyalt. — Kellemetlen kaland. Szombaton este 10 órakor kellemetlen kalandja volt Vásárhelyen egy budapesti úri­­nőnek. Egyik vásártéri szállodában 71 korona készpénze elveszett. A lo­pással gyanúsított cselédet még az éj­jel kihallgatta a rendőrség. A lopást tagadja. — Az eldobott vasaló. Julius hó végén, egyik poros — forró pénteki délután nagy patek esett Tarjánban. Az egyik nagy bérház előtt éktelen sivalkodás és női nyelvek h­­agos pör­gése csődítette össze a járó­kelőket. Két szomszédnő veszett össze. Az egyik — állítólag — égő­­vasalót do­bott a támadó után s a másik szilké­vel felelt a dobásra. Lehullott kon­­tyok, véres homlok, összetépett ruha és szilkedarabok hirdették azután a csatát, melynek ma délelőtt volt foly­tatása a helybeli királyi járásbíróság­nál. M. J. és S. J.-né eleinte ragasz­kodtak kölcsönös perükhöz, a bíróság azonban — megállapítván a kölcsönös­séget — a perben beszüntető határoza­tot hozott. — A Bem-utczai lakosok ké­relme. A Bem-utczaiak daczára annak, hogy eddig csak egyetlen egy villany­lámpa világította az egész utczát, — belenyugodtak a nagy sötétségbe is. Miután azonban a Malom-utczai nagy­­forgalmú ártézi kúthoz a sötétség miatt nem juthatnak, az a szerény kívánságuk, hogy legalább még egy lámpát állítson a hatóság utczájukba. — Ihatatlan sörök. A sörgyárban a kloákába kerülő ficzkó — melyen csomóban úszik a szalmaszál — nem olyan rossz, mint az a sör, a­mit a vásárhelyi korcsmákban mérnek.­Való­ságos merész vállalkozás egy-egy po­hár ilyen sört meginni. De jót, vagy legalább ihatót alig egynéhány nagyobb vendéglőben mérnek. Miért van ez?... Mert a hódmezővásárhelyi sörkeres­kedők kartelt kötöttek s kon­­kurrenczia nem lévén, olyan sörrel látják el a korcsmákat a milyennel akarják. Hogy milyennel akarják, azt megmutatták. Megérdemelnék, hogy velük itassák meg e sárga folyadékot a meggyötört gyomru pasasorok. — Értesítés: A boszniai harczo­­sok és kiszolgált katonák egyesülete szept. 10-én társas vacsorával és táncz­­czal együtt zászlószentelési ünnepélyt rendez. Beléptidis férfiaknak 2 kor., nőknek 1 kor. 60 fillér. A­kik a va­csorán részt venni óhajtanak, legké­sőbb szept. 1-ig neveiket az aláírási ívnek a Teleki-utczában levő Kutas­vendéglőben írják alá. A rendezőség: Zsuzsa, az iskolás. — Újvárosi történet­ — Hmv. aug. 26. Különös, szinte hihetetlenül hang­zó kalandja akadt Újvároson egy vá­rosi kézbesítőnek. A városi tanügyi ügyosztálytól kézbesítést vitt egy sze­rény, munkáshajlékba s ott olyan je­lenetnek volt tanúja, mely amily ritka, és olyan megdöbbentő. Utánna jártunk a dolognak s magunk is meggyőződtünk arról, hogy a kézbesítő egy cseppet sem túlozott s hogy a dolog valóban megtörtént tény. Nevek s közelebbi adatok meg­említése nélkül elmondjuk úgy, a­mint történt. A Délibáb utcza egyik szerény 1905. szeptember 1. A saját érdekében el ne mulassza senki Tankönyveit, iró- és rajzszereit Kaldor és Nemes szemben­ beszerezni. Szeptember hó 1-én e lapban megjelenő hirdetésünkre előre is felhívjuk a közönség figyelmét.

Next