Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1910. november (6. évfolyam, 227-277. szám)

1910-11-01 / 261. szám

Hódmezővásárhely, 16 10. november 1 Kedd óra 2 fillér. VI. évfolyam, 261. szám. VÁSÁRHELYI előfizetési Arak HELYBEN negyedévre 2 K.—1 félévre 4 £C.—t egész évre 8 K.—?. VIDÉKRE negyedévre 4 K.—t 1 hóra 1 K.401. Egy szám éra : hétköznap 2 fillér, vasárnap 4 fillér. ö^sgtsiseet j^olitika' Szerkesztőség és kiadóhivatal . András.­v­ utd­a 17. szám alatt. Főszerkesztő és laptulajdonos : ■ KUN BÉLA. TELEFONSZÁM: 58. HIRDETÉSEK díjsza­bás szerint. NYÍLT, TÉR petit sora 80 fill Megjelenik a kora reggeli órákban. ÁRUSÍTJÁK : Vásárhely-Kutason, a Pusztán, Orosházán, Gyopároson, Jékés- Sámsonban. A­z általános, titkos választói jog Ligájának nagygyűlése. Hun­vásárhely, okt. 31. Hódmezővásárhely polgárságának s munkásságának szombaton és va­sárnap ünnepe volt. Ünnepe abból az alkalomból kifolyólag, hogy az álta­lános, titkos választói jog­i Ligájának harczosai megérkeztek, hogy az álta­lános, titkos választói jog szükséges­ségét belátta már minden rendű és rangú polgár, nemcsak belátta, de azért küzdeni, harczolni is akar, mert ettől várja e sokat szenvedett ország sorsának jobbrafordulását, ettől várja az igazi népparlament eljövetelét, mely majd olyan törvényeket fog alkotni, melyek a nép érdekeit szolgálják, melyek a dolgozni akaró milliókat tisztességesebb keresethez juttatják. Ez ellen a reform ellen lehet kéz­zel-lábbal, szemforgatással, kenettel­jes prédikácziókkal tiltakozni, harczol­ni, azonban hiába, mert mint a reform ellenségei meggyőződhettek,­­ a nép kívánja ezt, a kiuzsorázott, lebutított milliónyi tömeg, mely­ik szombaton este diadalmasan lobogó tüzet gyújtott az általános, titkos választói jog esz­méjének. A vasárnapi népgyűlésen a vá­lasztójogi Liga kiküldöttjeinek részéről igen erős szavak hangzottak el a papi vagyon ellen, mely köztudomás sze­rint Magyarország földjéből három és félmillió katasztrális hold földet tesz ki, minden különösebb ellenszolgálta­tás nélkül. Az e miatti keserűség ter­mészetes következménye annak a nagy nyomorúságnak, mely most Ma­gyarországon érezhető, melyet épúgy érezzük mi, hol 80 krajczár, egy forint, mint Budapest, hol 150—180 krajczár egy kiló hús. Nem a papok személye ellen irányultak a szónokok néha epés megjegyzései, hanem a fenálló rend ellen, mely tökéletlen, mely rész, mely elavult, régi, korhadt, mely megtűri azt a középkoriságot hogy egy-egy püspök és érsek kezében száz és száz­ezer hold földek vannak akkor, mikor Magyarországon évenként 16 ezer kisgazda alól rántja ki a gyékény­ponyvát a végrehajtó. Tökéletlen ez a rendszer, mert megtűri azt, hogy a főpapok ezeknek az óriási hitbizo­­mányoknak a jövedelmét maguk emésztik fel, legjobb esetben két-há­rom családot boldogítanak vele, a mil­liók azonban éheznek, nyomorognak, nyögnek a terhek alatt, jogtalan, sok milliónyi adóalanyok. Modern, kultur­­államok már belátták ennek tarthatat­lanságát; Francziaországban, Spanyol­­országban, Portugáliában, sőt még a pápa birodalmában, Olaszországban is keresztülvitték a szekularizácziót. Miért ne lehetne ezt megcsinálni ná­lunk, a­hol annyi a föld után és a jobbsors után sóvárgó proletár ? Természetes dolog, hogy mindez csak akkor érhető el, ha törvénybe iktatják az általános, titkos választó­jogot; ez első lépés azon közgazda­ságilag rendkívüli fontossággal bíró dolgok felé, melyeket meg kell való­sítanunk, ha azt akarjuk, hogy a sárga-fekete lelkű Kolonics bíboros szavai be ne teljesüljenek. A választói jog Ligájának Hód­mezővásárhelyen tartott gyűléséről, a vendégek fogadásáról alábbiakat írja tudósítónk: A fogadás. Szombaton este érkeztek a há­romnegyed 8 órás vonattal Szeged felől a választói jog Ligájának kikül­döttjei. A fogadásukra a Szabadság­ térről mintegy 4— 5000 ember vonult ki zárt sorokban az állomásra a Kossuth-nóta hangjai mellett. A tömeg az állomá­son kívül helyezkedett el, hosszú, tö­mött sorban. A vonat 8 órakor érkezett be, a vendégeket: Fáber Oszkár és Jancsó Károly budapesti tanárokat és Garbai Sándor szoc­ialista pártvezért az állo­más előtti térségen a rendezőség fel­kérése folytán Kun Béla országgyűlési képviselő fogadta, utána Fáber Oszkár köszönte meg a szeretet és ragaszko­dás impozáns megnyilvánulását, azután kigyúltak a fáklyák s az óriási ember­áradat a „Hazádnak rendületlenül“, a munkás­induló és a Kossuth-nóta ak­kordjai mellett bevonult a Kállay- és Andrássy-utczákon keresztül a Kossuth­­térre. A menet élén Kun Béla, Fáber Oszkár, Jákli József, Hézső Pál, Csáky Ferencz, Vetró Lajos Endre, Garbai Sándor, Jancsó Károly stb. haladtak, munkapárti nem volt sehol, a két függetlenségi párt több vezetőjét ott láttuk. Különösen nagy számmal volt képviselve a választáson győztes füg­getlenségi és 48-as párt. A Kossuth­ téren előbb Kun Béla, majd Garbai Sándor és Fáber Oszkár, végül Hézső Pál beszéltek. A vendégek a Kossuth-térről a Sasba mentek, hol barátságos beszél­getéssel telt az idő a késő éjjeli órákig. A nagygyűlés. Vasárnap délután szitáló esőben, de azért óriási nagy közönség előtt folyt le a nagygyűlés a Kossuth­ téren. Csodálatos szívós volt a közönség kitartása, néha szakadó esőben hallga­tott a legfigyelmesebben órákon át, néha félórát kellett várnia a harango­zás miatt. A gyűlést Vetró Lajos Endre nyi­totta meg igen szép szavakkal s kérte a megjelenteket, hogy türelemmel hall­gassák végig a nagy eszme kitartó harcosait. — Hallgatjuk akár reggelig — kiáltották. Jancsó Károly állott fel elsőnek szólásra, ismertette az általános, titkos választói jog Ligájának működését, harczát, czélját s azzal fejezte be be­szédét, hogy Magyarország csak akkor lehet boldog, ha a népparlament veszi kezébe a kormányzás gyeplőjét. Utána Nagy György beszélt álta­lános figyelem közepette. — Úgy érzem magam, — kezdte Nagy György, — mint Mészáros had­ügyminiszter a debreczeni országgyű­lésen érezte, mikor a honvédek vesz­tett csatáiról számolt be. Azt mondot­ta a történet följegyzése szerint Mé­száros hadügyminiszter: „szeretnék a pinczéből beszélni, hogy ne hallják hangom remegését és ne lássák arcom pirulását.“ Én is a pinczéből szeretnék be­szélni, mert remeg a hangom, pirul az arc­om, mikor rágondolok, hogy Ma­gyarországon 1910 ben még arról gon­dolkoznak, hogy milyen jó lenne az általános választói jog. Pár ezer ember bűnös, önző érdekei miatt milliók vannak jogtalanok. Azt mondja a magyar közmondás: „Nem jó a gyertyát egyszerre kétfelől meggyújtani.“ A nemzet életerejének gyertyája két felöl ég most. Egyik oldalról a hatalom őrületes külügyi politikájának lángja, a másik oldalról a klerikális főpapok és főurak önző politikájának tüze sorvasztja. Ezeket a tüzeket el kell oltani s a tűzoltó nem lehet más, mint az általános, titkos választói jog behozatala, mely ledönti a társadalmi válaszfalakat, kézt kézbe tesz, kebelt kebelre borultat, ajkat ajkra forrasztat. Arról beszélt még Nagy György, hogy a karimás kalapnak, a bárány­bőrös süvegnek van annyi joga, mint az úri czilindernek, mert úgy gondolja, hogy ha a csizma, meg lakkczipe ösz­­szerugnák a patkót, nem a csizma bánná meg. Nagy György lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Kun Béla kép­­viselő állott fel szólásra. Perczekig éljenezték, míg szóhoz tudott jutni. — Tisztelt polgártársak ! — kezdte Kun Béla Az általános, titkos vá­lasztói jog ellenségei soha se jönnek ki az Isten szabad ege alá. Mikor gyűlést tartanak, akkor visszavonulnak bagolyváraikba, rendőröket állítanak az ajtók elé, hogy valami egészséges gondolkozásu ember oda be ne jut­hasson s ellenvéleményének kifejezést ne adhasson. Az egész nemzet az általános,­­ titkos választói jog mellett van, pár ezer lakás ellensége a népjogok szük­séges általánosításának. A népmilliók jogát 3400 nagybirtokos és az ezek­hez fűződő családi érdekeltség akarja elnyomni. Azért küzdünk, hogy megteremtsük a valódi jogrend uralmát. Azért akar­juk ezt, hogy visszaállítsuk a nép akaratának uralmát, mert most csak bécsi akarat, kamarilla-akarat és főúri osztály-akarat érvényesül, romba dönt­­vén az országot." A koalíc­iós uralomról szólt Kun Béla ezután s azt mondotta, hogy ezen kor vezérei, ha nem lettek volna árulók, akkor sem tudhattak volna maradandót alkotni, mert nem álltak hátuk mögött a népmilliók, sőt a koa­líc­iós szelídített oroszlánok ellenségei lettek a népnek. — A híres „nemzeti munkát" se látjuk sehol — folytatta Kun Béla. A nemzeti munka most is az, amit Bécs diktál. — Kötelet nekik — kiáltották. — Én nem mondom azt igen tisztelt polgártárs, hogy kötelet nekik, ha nem tudnak semmit csinálni a nép javára, de azt mondom, hogy kö­telez minden olyan kormány nyakára, mely a népért nemhogy nem tud, de nem is akar dolgozni. Ezután a választói jog szüksé­gességéről szólott,­­rámutatván arra, hogy Festesich Tasziló gróf fácánjai­nak évenkint 10 ezer kiló rizs kell, annyit esznek meg, és sok ezer csa­lád van, amelyiknek évenkint egy kiló rizs se jut az asztalára. Jobb dolguk van ebben az országban a nagyurak fácánjainak, mint az országfentartó, terhek alatt nyögő millió embertö­megnek. Majd a fokozatos adó behozataláról beszélt Kun Béla s általános tetszés között azzal fejezte be beszédét, hogy büszke arra, hogy Hódmezővásárhely város népének képviselője, mely pol­gárság a munkássággal együtt meg­értette a kor intő szavát, szivét szív­hez dobogtatva, kart karba fonva küzd, harcol az általános, egyenlő, titkos választói jogért, mely megala­pozója lesz a jövendő, boldog Ma­gyarországnak.­­ Végül képviselőnk az országos függetlenségi és 48-as párt üdvözletét tolmácsolta. Képvise­lőnket különben beszéde egész folya­ma alatt zajosan ünnepelték. Ezután Fáber Oszkár dr. tanár, az országos választójogi Liga kikül­döttje, a kiválóan képzett, nagytudá­­sú szociológus lépett az emelvényre. — Egy igen ügyes példázattal kezdte beszédét, — a túlvilági üdvözülés, a halál után való boldogság hiábavaló­ságát bizonyítva, s e mellett a földi boldogulás lehetőségeit elébe helyezve a vallás, a papok tanításainak. — Szólott a nemességről és a mágnások­ról, akik a legtöbbször hazájuk eláru­lásával jutottak hatalmas birtokokhoz, — így például az Eszterházyak, Ká­rolyiak, akik elárulták a szabadság harcosait: Wesselényit, Rákóczit. — A papok is, akik ma óriási területeit élvezik az országnak, — 1848-ban összegyűltek Pozsonyban, s az osztrák ház és a fiatal Ferencz József érdeké­ben tanácskoztak, pedig az a Ferencz József akkor még miránk nézve csak egy kedves fiatal ember volt, semmi egyébb. Hát ezek az urak, a mágná­sok és a papok akarnak minket haza­­fiságra tanítani ? — Fáber dr. ezután az osztályparlament erkölcsi és anyagi lehetetlenségéről beszél. Az ilyen par­lament csak a gazdagok, a kiváltsá­gosak érdekeit istápolja, de nem a népét is. Ez osztály parlament bűne a régen megállapított kataszter ki nem javítása is, ami miatt ma úgy áll a helyzet, hogy míg egy Csekonics gróf 5 korona adót fizet holdanként, addig a kisbirtokos 12—14 koronát. Ez a mérhetetlen igazságtalanság az osz­­tályparlament miatt van meg. — So­kan — folytatta Fáber dr., — a nem­zetiségek miatt félnek az általános­ an is szépark­.'if'. „íversenyáruh­áz'foan­ -ra vásárol, mert az összes áruk leszállított versenyárakban kerülnek eladásra. Czipők, harisnyák, téli alsó ruhák, keztjük, „ _ - js _ a. ^ 1 ;ingek, nyakkendők, ruhadiszek és sok más áruk A5i»g;y V«i»i£1»SZ £■ t»i* Ifj. weisz Imre url, női, divat-, czipő- és rövidáru „Versenyáruháza“ Szentesi-utca 2. Zildség-platz, — Szilágyi-hu­.

Next