Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1912. február (8. évfolyam, 31-55. szám)
1912-02-01 / 31. szám
Hódmezővásárhely 1912 február 1 csütörtök ára 2 fillér Vill. évfolyam 31 szám. HIRDETÉSEK díjszabás szerint: NYÍLT-TÉR petit sora 80 HU. Medtelenik a kora reddeli órákban. ArÚsítják: Vásárhely - Házason, Orosházán, a Pusztán, Gyopároson , Békés- Sámsonban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: || Főszerkesztő és laptulajdonos: , Andrássy utca 17. sz. alatt. || KUN BÉLA. TELEFONSZÁM : 58. ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: negyedévre 2 K. félévre 4 „ egész évre S „ VIDÉKRE: negyedévre 4 K. edy Héra 1.40 Edy számára: hétköznap 2'J_2év, vasárnap ^ „ IV. t. ZÁ VÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Gyerünk csak! A képviselőház minapi gyűlésén Geswen Sándor katholikus prelátuskanonok sok föld és szép rang ura a következőket mondotta a katonai javaslatokkal kapcsolatban. „Mielőtt beleilletnénk abba, hogy a népre új terheket rakjunk, mindenekelőtt azt a népet kell megerősíteni, hogy azokat a terheket elbírni tudja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a természetes következetesség, a logika ezt a természetes fejlődést parancsolja nekünk és aki ennek a természetes fejlődésnek ellentáll, az bűnhődni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A tény az, hogy ha új terheket rakunk a népre és ha másrészt számolni kell azokkal a körülményekkel, hogy a véderőnket is fejleszteni kell, akkor nekünk gondolkozni kell afelől, hogy hogyan bírja a magyar nép ezt a terhet, és én ezt nem tudom másképp elképzelni, mint fokozatos adóztatás útján, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amely a kisemberek válláról leveszi a terhet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hozzáteszem azt, hogy ezt másként, mint népparlamenttel nem fogjuk elérhetni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)“ Címe így beszélt a katholikus egyház egyik nagy papja, a demokrata gondolkodású képviselő. Le kell venni a kisemberek válláról a terheket, be kell hozni a nagybirtokra és nagyjövedelmekre a fokozatos adót, evégből pedig meg kell teremteni a népparlamentet. — ezt mondta a Házban Giesswein prelátuskanonok, ezt írja és hirdeti a Reggeli Újság és képviselőnk évek óta. Ezért vádolták őt meg ellenségei demagógiával, lázítással, a társadalmi rend felforgatásával és sok más rágalommal. Hogy mennyire sötét vakondok munka volt ez, azt láthatja ma már mindenki annál a napsugárnál, mely a Giesswein prelátus kanonok beszédéből kiragyogott. * A miniszterelnöknek ma nagy ovációban volt része pártja részéről, amidőn szerencsés felépülése után ma a Házban megjelent. Régi ellenzéki politikusok idézhették a percekig tartó tapsokra s éljenek re, hogy: „ahios rám vidi remos.“ Más miniszterelnököknek is kijutott már a hasonló ünneplésből, s az érdekes a dologban, hogy rendszerint azután a bukásuk következett. Wekerle, Bánffy, Tisza István mind örvendeztek ilyen nagyszabású tüntetéseknek a pártjuk részéről, s mégsem kerülte el egyik sem rövid időn belül a bukását. A véresre tapsolt tenyerek a nadrágzsebekbe húzódtak, vagy ököllé változtak az ellen, aki az ovációzók érdekeit magával rántotta a bukásba. A parlamenti szótár szerint a bukás előtti ünneplés díszes temetésnek minősíthető. Vájjon nem érezte ugyanezt Khuener, amidőn alig tudott kiszabadulni az üdvözlők tömegéből ? Kijózanodás Hunvásárhely, jan. 31. Ha csak ünneplésről volna szó ! Ah, Magyarországon igazán könnyen ünnepelnek valakit! Különösen pedig akkor, ha az a valaki oly nagy úr, mint Khuen-Héderváry Károly ezidőszerint Magyaroszág minisztereiké. Még nem volt Magyarországnak miniszterelnöke, akit ne ünnepeltek volna lelkesen, vagy leglelkesebben, mint azt kormánypárti műnyelven kifejezni szokták. Különösen pedig akkor ünnepük nagyon, amikor baj van odahaza; baj van fönn, baj van alant. A hullámok öszszecsapnak és inog, ha nem is a trón, de legalább is a bársonyszék. Kegyeskedjenek csak emlékezni, hogy annak idejében, amikor Tisza István a bukás szélén j állt, hogyan ünnepelte őta szabadelvű párt. Korifeusok és kicsiny párttagok, olyanok, akik, beszélni szoktak és olyanok, akik csak igent tudnak mondani, körülvették és úgy éljeneztek, hogy kék-vörös lett az arcuk és végül belerekedtek. Diadalmas vezérnek nevezték ki Tisza Istvánt s rövid időre rá szépen beadta a lemondását. Bizony, bizony, az ünneplés még sohasem mentett meg miniszterelnököt a bukástól. Lehetséges, hogy amikor az ünneplésnek vége volt, az éljenzés elcsendesült s Khuen magára maradt, kérdezte magától, hogy mi volt a jelentősége ennek a lármás ovációnak? Ha valamely drámaírót felvonások végén lelkesen hívnak a lámpák elé, az tudja, miért történik ez. Tudja, hogy a darabja tetszett a közönségnek. Győztes hadvezér, amikor hazaérkezik és borostyánt nyújtanak feléje, tisztában van a nap jelentőségével. De Khuen hiába kérdezi magától, mit jelent ez az ünneplés. Mert eredményt még annyit sem ért el Bécsben, hogy felhatalmazást kapott volna a Kossuth-párt követelésének a teljesítésére. Pedig ez igazán csekély dolog volna. Nem, nem és ezerszer nem! — mondották Bécsben. Hát a magyarok még mindig nem tanulták meg, hogy amikor a császár és Bécs követel, akkor azt Magyarországon hallgatólag, teljes némasággal kell teljesíteni ? Ennyit érvel Bécsben a magyar kormányelnök, így hát felülről szorítják Khuent, mégpedig erősen és alulról nem engednek. Csoda-e, ha a miniszterelnök szorult helyzetben van ? S csoda-e, ha aggódva néz az ünneplőkre? Két erő között áll: az egyik fő fülről hat, a másik alulról. Ilyenformán a legszívósabb miniszterelnököt is palacsintává lehet lapítani. Hát még, ha arra gondolunk, hogy a Justh-párt a választói jog kérdésével még hátra van. Ha Bécs nem enged még a Kossuth-párt minimális követelésének sem, akkor hogyan engedne a Justh-párt sokkal radikálisabb követelésének ? Igaz, feloszlatással fenyegetőznek .Helyes. De ebben már a saját párthívei sem lesznek vele szolidárisak . Még kicsi pontok is fellázadnának ellene. Ilyen népszerűtlenül most, amikor még a dohányt is megdrágították, csak nem teszik magukat új választások viharainak. Ez a kormánypárt megtizedelését jelentené. És így újra kérdezheti Khuen önmagától, hogy mi haszna az ünneplésnek ? Az ünneplés után jó a kijózanodás. De ennek sincs semmi haszna. Tijpdiffser Sasdnban. Kedden alascult meg. Hunvásárhely, jan. 31. Kedden délután 6 órakor gyűltek össze Homlok István vendéglője nagytermében azon 48-as polgárok, kik a Klauzálutcában pártkört óhajtottak alakítani. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a nagy terem zsúfolásig megtelt. Diószegi Ferenc, az előkészítő bizottság nevében megnyitotta a gyűlést, üdvözölte a megjelenteket s felkérte Dr. Nyigí Györgyöt, mint a központi Kossuth Lajos pártkor elnökét, hogy segítsen nekik a közalapítási munkájukban. Dr. Nagy György hosszabb beszédben lelkes szavakkal mutatott reá a függetlenségi körök milliójára s jellemezte a körök forradalmi, várospolitikai s nemzeti hivatását. Minden kör egy-egy törhetetlen láncszeme annak a lánchídnak, mely a nemzetet átvezeti a függetlenség földjére. Épül ez a híd s ha anemzetben lesz erő, hit és kitartás, nem nagyszerű halál lesz a nemzet tragédiája, hanem mint a Duna völgyének önálló országa fogja teljesíteni történelmi hivatását. Az új kört a béke és szeretet jegyében kell megalakítani, hogy működése áldásos, munkássága hosszas legyen. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Kmetty Béla, a Kossuth Lajos pártkör alelnöke hatásos szavakkal indítványozta, hogy az új kör elnökévé, Barna Endre ügyvédet válaszszák meg. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az indítványt s Kmetty Béla vezetése alatt 4 tagú küldöttséget választott, hogy az elnököt a gyűlésbe meghívja. A terembe belépő Barna Endrét lelkes, hosszantartó éljen fogadta. Barna Endre magasszárnyalású beszéddel foglalta el az elnöki széket. Rámutatott arra, hogy, mindig, minden körülmények között függetlenségi maradt, Kossuth Lajosnak volt és lesz hű katonája; a pártkört is az ő szellemében fogja vezetni. Barna Endre beszédét éljenzés fogadta s mindjárt első fellépésével a kör tagjainak szivében is elfoglalta az elnöki széket. Diószegi Ferenc lelkes, szép beszédben indítványozta, hogy, a kör neve: »48-as Bercsényi Kör«legyen. A gyűlés elfogadta. Barna Endre elnök indítványozta, hogy Kun Béla orsz. képviselő, Kovács József, a hódmezővásárhelyi függetlenségi és 48-as párt elnöke s Dr. Nagy György, a Kossuth Lajos pártkör elnöke a kör díszelnökétül választassanak. A gyűlés így határozott. A további tisztuaitás eredménye: Alekwii: Szappanos Imre. Pénztáros: Égető János. Ellenőr: Elek Ferenc. Jegyző: Samu József. Könyvtáros: Szabó Mihály. Választmányi tagok : Török Ernő, Szabó István, Szűcs Gyula, Gulay Domes, Diószegi Ferenc, Lencse András, Kácser Béla, Kormány János, Tunyogi Máté, Katona Ferenc, Cseri István, Hegedűs János, Kaszás Károly, Póttagok Csanki Bálint, Zsank Mihály. Égető János pénztáros a kor ideiglenes helyiségéül felajánlotta Klauzál utca 145 számi alatti lakásának nagy szobáját. Az ajánlatot a gyűlés hálásan elfogadta s Égető Jánosnak jegyzőkönyvi köszönetét is nyilvánította. A gyűlés befejezése után a tagok lelkes éljenzése közben szólalt fel Barna Endre, hogy a sikerült alakuló gyűlés felett való örömének kifejezést adjon A Bercsényi-kör felvirágozását szívünkből kívánjuk. Hányan nem tanulnak? Statisztika a tankötelesekről. Hunvásárhely, jan. 31. Soós Gyula tanácsjegyző a tanügyi osztály agilis vezetője nagy utánjárással összeállította az iskolába nem járó tankötelesek statisztikáját. A statisztika szerint jelenleg