Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1. nagy költséggel fenntartjuk a tűzoltó intézményt, védjük az idegen vállalatok érdekeit. .Vegye a kezébe a város a biztosítást, akkor lesz értelme a tűzoltók modern felszerelésének, mely a saját érdekeinket szolgálná, így megtartanánk magunknak azokat a milliókat, melyek ezen a címen külföldre vándorolnak. Vajha ez az újév meghozná azokat a jókívánságokat, miket egymásnak ilyenkor kívánunk, lenne már boldog éve ennek a sokat sanyargatott nemzetnek, szűnne meg a személyes torzsalkodás, megjönne az összetartás és egymás iránti szeretet, mert csak ügyletlét a társadalomra nézve hasznos és üdvös munkát közakarattal gy lehet a felsorolt fasunk javára meg-jvalósitai és komoly megfontold imet a kiadással fellemísen növelni, mert ha előre, náluil mindenre azt mint Rózsa András bárén? Itr . fa kijavításáról irt cikolja: Vessük ki közadó-ere számolva az eshetőségkel, ‘Vetkezik az ő meg. yzé- hogy, utásznak kell lenni a magunk földjénél, énál, mert a magun- íiét itt-n ,;uk megtartani, í í»aha hunk kell a mai nagy őssel, mi történik vetkezik, ami ez- o .el volt, egy, mázsa !■ 12 mona lesz, egy tehén a sertés 80 fillér, egy '.^■1 korona. Nem tudjuk a jószágainkat értékesíteni, rögtön megakadunk, mert a közteher lejebb nem száll, az csak emelkedik. Értsük meg egymást, mint felsoroltam, igyekezzünk jövedelmi forrást teremteni, akkor vallóra válik a boldog új év eljövetele. “ 3T. Isten, hogy, úgy légy n! Balogh Sándor ül bv. tag. & kardosMt passzasfrds. áld3fl, se meleg álláspont. ” Lapunk tegnapi számában szűk, hogy a kardoskutírok kérelmet adtak be a hoz a célból, hogy Kar-E ! 1 “kúton járlatírói hivatalt síljtak fel, mely legalább hetent egyszer rendelkezésére állana az ottani polgároknak. Megírtuk, hogy a tanács úgy akarja e kérdést megoldani, miszerint télen Karooskúton, nyáron Pusztaközponton legyen a sárfatkás, szóval ilyen se hideg, se meleg intézkedéssel akarja megöletni a kérdést, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon. Szinte természetes dolog, hogy kardoskuti polgárok körében ez a tanácsi gondolat nem fog közmegelégedéssel találkozni. De i nem is találkozhatik, mert a kardoskuti polgárok nem a pusztaközponti érdekeltség jogcsorbításával akarnak járlatbásjutni, hanem ezt akarák, ő is, Kardoskaroe is legyen rendes Idrfarkrői hivatal. Olyan végtelenül kicsike kívánsága ez pusztai polgártársainknak, mely elől elzárkózni s ilyen furr megoldásokat kitalálni egyszerűen képtelenség. A pusztai polgárok nem élvezik a városias fejlődés egyetlen előnyét se, nem járnak kövezett utakon, nem közlekednek aszfalton, nem világít nekik villany s mindennek dacára épen úgy fizetik a magas pótadót, mint az a városi polgár, aki itthon kényelemben jár-kel s élvezi mindazt a sok jót, melyeknek létesítési költségeiben a pusztai polgárok épen olyan mértékben adóztak, mint a városiak. Számtalanszor mutattunk már rá, hogy a Puszta mostoha gyermeke volt a törvényhatóságnak s épen ennek a következménye lett az, hogy a polgárok lelkében elszakadási törekvések ébredtek, melyeknek tüzét az ilyen fajta határozatok szították, növelték mindenkor. Példa erre az is, hogy egyházi tekintetekben már elszakadtak Vásárhelytől. Ezzel a politikával szakítania kell a törvényhatósági közgyűlésnek s minden alkalmat meg kell ragadni arra nézve, hogy kardoskuti polgártársaink a pusztaközponti polgárok jogainak csorbítása nélkül jussanak olyan intézményekhez, melyekre kiáltó szükségük van. Ugyan miről van most szó ? Apró, kicsi dolgokról! Arról, hogy hetenként egyszer Kardoskuton is, Pusztaközponton is jelenjen meg egy-egy tisztviselő s ott végezze el a járlatírást. Hát olyan kegyetlen nagy dolog ez, hogy ezért meg kell rövidíteni a pusztaközpontiakat s úgy kell szétosztani a dolgot, hogy félévig Pusztaközponton, félévig Kardoskúton legyen a járlatírás ? Ugyanugyan, ne okoskodjanak, hanem minden jogcsorbítás nélkül közmegelégedésre oldják meg ezt a kérdést, mert hiszen Pusztaközpontnak ép oly szüksége van a tárlatírási hivatalra, mint amilyen szüksége van Kardoskútnak. Ez az igazság, e szerint kell cselekednie a tanácsnak is, a törvényhatósági közgyűlésnek is és akkor rendben lesz a dolog. A tanács ne Pókainé szerint gondolkozzon, hogy melyiket szeressem, melyiket temessem, a tanácsnak egyformán kell szeretnie a barackosi polgárokat, egyiknek szeretetével a másiknak érdekeit nem temetheti el. Különösen hangsúlyozzuk ezt most újév napján s azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a városi tanács minden alkalmat megragadásra nézve, hogy külterületi fol-gártársaink jogos igényei kielégitést nyerjenek, mi által a külterületi polgárok lélekben közelebb csatoltatnak a városhoz. ” Újévi levél. Útadó emelés ? Közmunka ? 17ag után mind a kettő ? Őszi szántás után, ráérő időben, igen csak minden évben ráterelődik a szóbeszéd tárgya a kocsiutakra. Azóta pedig, amióta a határ egyes főbb útvonalait kővel burkolták ki s ezeken az utakon minden időszakban, ha zörgősen, avagy, döcögősen is,de könnyen gurul a kocsi, erre is, arra is mozgolódnak a köves úttól még mindig távoleső érdekcsoportok, biztatgatván egymást, meg másokat is, hogy no meg ezt vagy, amazt az útvonalat kellene kikövezni s hoznak fel mellette érveket, méltánylandókat és elfogadhatókat illendően. Sőt nem egy esetben önként felajánlott pénzbeli hozzájárulások alakjában is. Ahogy megerednek az őszi s téli esők s amint mind szemléltetőbben jelennek meg a feneketlen kátyúk, megragadt kerekek és kutyványos sártenger rémképei, úgy, válik fokozatosan hangosabbá az érdeklődés minden útjavítási törekvés s minden ezirányu mozgalom iránt. Az utak roszszabbodásával, a közlekedésben való akadályoztatás növekedésével nő az áldozatkészség is s az önkéntes hozzájárulási összegek isnagyobb számokban kerülnek a körözött ívre. Ez a folyamat pedig tart mindaddig, mig a kövezetlen tülőutaknak öröktől fogva legjobb s utolérhetetlen utászai: a langyos tavaszi napsugár s a száritó böjti szelek ismét járhatókká nem teszik az utakat s ezzel egyúttal elfújták az átkövezési mozgalmakat is egészen a következő őszig, amikor majd ismét rosszak lesznek az utak, s amidőn majd ismét ráérünk beszélgteni róla! Hát bizony, szó ami szó, nem is helyénvaló dolog az, hogy, időszakonkint vannak rossz utak is, sőt vannak teljesen járhatatlanok is, mert hiszen ha így, is jó volna, bizonyosan nem esnék róla a nyínyi zokszó, igy-/ ős£i és '$W esős időszakokban. De az imént ínult 1913-as évben, amelyet szeszélyes időjárása miatt rendellenesnek, vagy diákosar. abnormisnak neveztünk el, a megszokástól eltérőe*, „--j5 ebbé#, is abnormis — egész őszónát, sőt a mai napig még mindenütt ijók, kitűnő jók voltak az utak (bár ne lettek volna, most másképp állanának a vetések!) s mindennek dacára útjavítás gondja foglalkoztatja a bölcs tanácsot, a város kinevezett és megválasztott atyjait, a közgazdálkodásra delegált bizottságot, de ezeken kívül városunk sok ezer kisparasztját, sőt ezeket talán — legesleginkább ! Mindebből pedig az következik nyájas olvasó, hogy, ez alkalommal nem a szokásos időszaki mozgolódásról van szó, amelyet a •M sár szül és a böjti szél temet, urnám amelyet — nem tttdebilít .Maült, de — bár ne legyen igazam, Majd bennünket temet! E legnagyobb fokú aggodalmamat pedig arra alapítom, még mielőtt a városi tanács és gazdasági "A bizottság által készített titkarban-a tartási szabályrendeletet teljes* szövegében is ismerném, amit Balogh Sándor törvényhatósági bizottsági tag e lap karácsonyi számában közzétett. Ebből a cikkből az tűnik ki, hogy a szabályrendeletet készítő bizottság az egyesekre nézve természetben kötelező, útmunkák mennyiségének meghatározásánál a kiinduló bázist nem kizárólagosan a birtokolt, a török, vagy, bérelt, — területek nagyságára, hanem annak útmenti fekvésére alapította. Nem, kérem szépen, méltóztassék csak elhinni, semmi kedvünk egy másik kis vadásztörvényt játszani, ahol a nagyobb birtok kiváltságot élvez, ellenben a parasztbirtok szabad prédájává vantéve a vagyonosabb s több idővel rendelkezők passziójának. "Az útmenti paraszt kaparja az utat, a másik — esetleg sokkal nagyobb birtokos meg majd — segít! Szépen segít! Most pedig egyelőre boncolgassuk a készülőben lévő, vagy már elkészült szabályrendeletet a kopáncsiak szempontjából. A határ más részének is majd akad szószólója pró is, kontra is. Azt mondja a többek között Balog Sándor, hogy elismeri, miszerint a szabályrendelet megszerkesztésénél Kopáncs más elbírálás alá esik, mert hogy sok, a dűlő s kis földre is sok út esik. De hogy más elbírálás alá esik, ez akkor, már t. i. a tárgyalásokon elkerülte az ő figyelmét is! Köszönjük szépen! Ebből megtudtuk azt, hogy elkerülte a javaslatot készítőtanács figyelmét is,no meg a többi gazdasági bizottsági tag arcnak a figyelmét is. Ne méltóztassék rossz néven venni, ha ebből a csekélységből, ebből a kis feledékenységből azt merjük következtetni, hogy ebben az igen nagy körültekintést igénylő munkában, amelyben megkíívántatódik, hogy minden egyes szabályrendelkező a határt leglábbis térképről alaposan ismerje s a kifeszített mappán a mutató ujjával végiggyalogoljon *—s a tanács is, a t. előkészítő bizottság is felületes munkát végezett. De jogosan következtethetünk mást is; azt t. I., hogy amint a tanácsban (S a bizottságban nem akadt egy ember, akit—a Kopáncs Sajátos tedülözését ismerve — különleges helyzetét külön elbírálás tárgyává tegye, úgy majd a közgyűlésen sem fog a már Kopáncsra is általánosított kész szabályrendelettel szemben a kopáncsiak érdeke kellő védelemre találni. Tessék elhinni, jó ssekkel mondhatom, mi itt Kopáncson is állunk az agrikultúrának olyan fokán, mint pl. odaát a szomszédban, teszem azt Bodzásparton, mégis az útkaparással, ha ezt robotban kellene végeznünk — bizonyos ellenszenvvel viseltetünk’. Ebből azonban nem az következik, hogy a saját jól felfogott érdekünkben nem csináljuk az utat, sőt ellenkezőleg, példára is hivatkozom : Néhai jó öreg Szilágyi bácsinak itt a második dülőben lévő szőlőjébe bizony nem mindig lehetett az egy lóval kijutni; ott van a szőlő pedig, csaknem a köves ut mellett s a dűlő is odaiér. VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁG 1914. január 1.