Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1916. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Hódmezővásárhely, 1916. január 1. szombat Ara 4 fillér. XII. évfolyam 1. szám. VÁSÁRHELYI Független politikai napilap. .cikentőiés it kiadókhraUl Konttth-tél. Telefon­ 87. t­ere* vám ára hétffi kivételével mindennap 4 fillér. Felette verkezte­te laptulajdene* Kun Béla. Előszettel ár helyben egész évre 14 K., félévre 7. — Vidékre negyedévre 6 K. — Nyik­tér petit tora 80 fillér 1916. Véres ó­ év után virradt föl az újév. Anyák, hitvesek, gyer­mekek siralma tapadt a tava­lyihoz s csak a hatalmas Isten tudja, mit hoz az ur. Ésdekel a nép a menybéli Úrhoz, hogy fordítsa el harag­ja villámait és adjon győzedel­­met hős fiainknak, dicsőséges fegyvereinknek és ebből a győ­­zedelemből fakadjon a béke, a vérhullással megváltott nép­boldogság a jövő nemzedékek számára, Vásárhelynek sok gyászszal, sok szenvedéssel sújtott népe pedig találjon eny­hülést, fölemelő vigaszt abban, hogy a nemzet élni, a Haza virulni fog. Isten áldd meg a magyart! toninegróbite BHOszüt a polgiri élet. Háromnegyed millió szerb menekült a hegyek közt — az éhség és a fenevadak pusztítása. Cetinjéből jelenti az „Inde­­pendance Roumaine“, hogy Montenegróban az egész pol­gári élet megszűnt. A had­­seregnek háromne­­gyed réisze i megsíbo­­mlelt Cetinja, a monte­­negróiek fővároma testemen kihalt, amióta az udvar, a követségek és a konzulátusok elhagyták és Szkutariba költöztek. A mon­­tenegróiak bizalommal vannak országuk terepnehézségei iránt. A szerb menekültek száma körülbelül hétszázötvenezer ember. A Rigómezőről való menekülés után ezek árasz­tották el egész Montenegrót és Albániát, de nagy részük áldozatul esett az ínségnek és a hegységek vadállatainak. Rendelet. — Elrendelem, hogy am promm hadifoglyokat és az őrszolgálatot teljesítő ka­tonákat a munkaadók 1910 évi január 4 én, azaz ked­den reggel 8 órára a ren­dőrkapitányi hivatalhoz kivétel nélkül úgy a bel, mint a külterületről beve­zessék. SZATHMÁRY rendőrfőkapitány. Hirdetmény. Értesítem a közönséget, hogy a város kisl és bel­területén a sertésrész megszűnt , a zárlatot a mai napon feloldottam. Sertések tehát a piacokra felhajthstók. SZATHMÁRY rendőrfőkapitány: Anglia kardot ránt. Az angol kormánytanácskozások sűrű sora után végre támadásba ment át: el­határozta az önkéntes toborzási rendszer helyett az általános véd­­kötelezettség behozatalát. Kétségtelen, hogy ez a lépés rendkívüli jelentőségű, nemcsak Angliára hanem szövetségesei­re és az egész világháborúm is. Angliát egyre elkeseredettebb véresebb szemrehányások falánkja csípte és mar­ta, a­miért kivonta magát a nagy em­­beráldozatból és hagyta, hogy a szövet­ségesei elgyengüljenek és összeroskad­­janak. Ezzel a sürgető követeléssel szemben, a­melynek jogosságát nem le­hetett kétségbe vonni, az angol kormány­nak számolnia kellett a közvélemény tartózkodó álláspontjával és azzal­­is, hogy az általános védkötelezettség nem­csak az ország lakosságát fordítja a kormány ellen, hanem tényleg megbé­nítja az ország kereskedelmét és iparát, megfosztja Angliát mai kényelmes pozí­ciójától. Az angol kormány helyzete rendkívül nehéz volt, de végre döntenie kellett és a döntés tulajdonképpen Anglia bukását je­lenti. az általános védkötelezettség erre a háborúra már csak tüntető jelen­tőségű, mert kiképzett tisztikar hiányá­ban lehetetlen számottevő tömegeket dobni mindazokra a vidékekre, a ame­lyeket a központi hatalmak veszélyeztet­nek. Anglia mint katonai hatalom eb­ben a háborúban már nem számíthat, vi­szont azok a terhek és azok a veszedel­mek, amelyek magában az anyaország­ban az általános védkötelezettség beho­zatala folytán aktuálisak, nyomban és nyomatékosan fognak jelentkezni. Az angol bankár, kereskedő és iparos nem akar meghalni és aki otthon marad, az sem hajlandó megdézsmált jövedelembe és kockázatos nyereségbe belemenni. A védkötelezettség náluk nem azt je­lenti, mint a többi európai államokban : az angol állami szervezet teljes létszá­mot kíván a polgári üzletek lebonyolítá­sára és a férfikarok mozgósítása teljes bénulást idéz elő a termelő munka te­rén. Ezért húzódott Anglia ettől a radi­kális rendszabálytól és ezért késett el vele mint katonai fegyverrel. Anglia har­colni fog, vagy legalább is megvillogtat­ja kardját, de mint az entente bankárja, élelmezője és literánsa bezárhatja a bol­tot. Minim a bolgár liciti. December 29-én Szófiába érke­zett Mackensen tábornagy, aki Szerbiából jött a bolgár fővárosba. A pályaudvaron nagy ünnepséggel fogadták : a királyi testőrség sor­fala között vonult végig vasúti ko­csijától az utcáig és Mackensent a király nevében Cirill herceg fogad­ta, Savov tábornok, udvari marsal­­lal. Megjelent ezenkívül a pálya­udvaron a német, magyar és osz­trák katonai attasé, egy sereg bol­gár tábornok és még mások. Mikor Mackensen tábornagy ki­lépett a vasúti kocsiból, melyben utazott dörgő Hurrá ! kiáltás hang­zott fel. A tábornagy a herceg fe­lé sietett, majd utána bemutatták neki a fogadására megjelent töb­bi urakat és tábornokokat, Mac­kensen tábornagy a szófiai német kolónia képviselőjéhez lépett és így szólott hozzá: J­önre vár most az a feladat, hogy megerősítse e virágzó nép­ben az új szövetségbe vetett bizal­mat. A fogadás után a tábornagy el­hagyta a pályaudvart. A vasúttól a szállóig húzódó utcán lelkes fo­gadtatásban részesítették a híres német tábornokot. A szállóba való érkezése után Mackensen azonnal meglátogatta a hadügyminisztériu­mot, dél­ egy órára pedig a király­hoz volt hivatalos reggelire. A tá­bornagy délután utazott el Szófiá­ból, a főhadiszállásra. A tábornagyot nagyon meghatot­ta az a szívélyes fogadtatás, ami­ben Szófiában részesítették. — Boldog vagyok, hogy ilyen nép katonáival küzdhetek — mond­ta Mackensen Momcsilov­nak, a kamara elnökének, mikor bemu­tatták neki. — Ezek a katonák igazán minden tekintetben méltók szövetségeseikhez, — fejezte be szavait a tábornagy. A béketárgyalások alapelvei: állítólagos német béketárgyalások. A Neue Züricher Zeitung „Békekérdés“ címen cikket közöl, amely jól értesült német körök állítólagos békeszándé­kaival foglalkozik. A cikk fon­tosabb részeiben a következő­ket tartalmazza : Német körökben a most megindítandó béketárgyalások alapelveit a következőképpen képzelik el: 1. Belgium függetlensé­ge és önnállósága állitas­­sék vissza, úgy azonban, hogy szerződéssel, esetleg kézi záloggal biztosíttassák, hogy az 1914. évi események meg ne ismétlődjenek. Belgium teljes felszívását ma­ga a német nagyipar ellenezné a leghevesebben, mert a vám­sorompók megszüntetése káros helyzetet teremthetne, amíg Belgium munkásviszonyai meg­felelő gyári törvény hiányában Németország munkásviszonyai mögött maradnak. Sőt vámu­nió behozatala esetére legalább öt évi átmenetet kívánnak. Bel­gium adjon Németországnak hadisarcot, melynek évi rész­letei megfelelnek a korábbi ka­tonai budgetnek. Ezzel szem­ben Németország a hadisarc fizetésének idejére rendőri ha­talmat gyakorol Belgiumban. 2. I­ megszállot! francia területek minden további nélkül visszaadandók Fran­ciaországnak. Kárpótlást sem kíván Németország Franciaor­szágtól, azonban Franciaor­szág Oroszországgal szem­ben fennállott tizennyolc milliárdnyi követelését át­engedné Németországnak. E megállapodás természetes elő­feltétele, hogy Anglia a német gyarmatokat visszaadja és Ca­­laist kiüríti. A.« Urániában szombaton január elsején és vasárnap január 2-án. Furfang erőszak ellen izgalmas DETEKTÍV dráma 3 felvonásban.

Next