Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1917. január (13. évfolyam, 2-27. szám)

1917-01-02 / 2. szám

Hóna elővásár­hely, 1917. Január 2 kedd. --- -­------I­V .rT. ■■Tyjgry.’ Előfizetési őr : helyben egész évre 16 K., fél­évre 8 korona. Vidékre negyed­évre 7 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a Kossuth-téri és Hódi Pál­ utcai sarokházban. Ára 4 fillér VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KUN BÉLA, Telefonszám 87. Hirdetések díj­szabás szeriit Nyilvér pesti so­ra 80 fillér. — Egyes szám ára 4 fillér, fl szent korona napja. — Nemcsak törvényeink szavát, de szivem sugallatát is követve jöt­tem a királynéval együtt szeretett, hű magyar nemzetem körébe, hogy mint a magyar szent korona vise­lője, koronás királyuk, átvegyem a szent koronában rejlő teljes fe­jedelmi hatalmat. Az a néhány nap lepergett, for­ró és izgalmas várakozások, jelen­tős ismerkedések, a régi magyar fénynek és pompának feltámadása közben s IV. Károly fejére illesz­tették Szent István koronáját, mely­ben — a jövendő időknek és kirá­lyoknak is mondja a király — a teljes fejedelmi hatalom rejlik, jól érzi és mondja a király: a hitle­vélre letett eskü és a koronázás után válik csak teljes hatalmú fe­jedelemmé a magyar király. Ez épen a koronázás jelentősége a király szempontjából. De más je­­lentőség is sugárzik a magyar szent koronából. Hogy a királyi szavakat fordítsuk vissza, a mi szivünk sugallatát törvényeink szab­ják meg és szivünket csak a ko­ronás királynak visszük elébe. De annak azután egész szivünket ad­juk. S ha volt valaha idő, mikor ez az igazság az események ko­hójából percről-percre, félre nem ismerhető álhatatossággal világit elő ■ a világháború az. A koronás királyért és a hazáért, a szent ko­ronában egyesült tényezőkért, kel­lett a magyar nemzetnek síkra szállnia és nem akadt magyar em­ber* a ki hitében és hűségében megingott volna­ Országok és nemzetek hitszegésének keserű napjaiban a magyar nemzet hitén és hűségén megtörött ellenségeink­nek minden számítása* minden — régi sérelmekre épitett — remény­kedése. Miért? Mert a koronázás kétoldalú szerződés és kétoldalú eskü. Annak a királynak, a ki alkotmányunkra letette az esküt és ezen­ magyar koronánkkal meg­­koronáztatta magát: ez a nemzet is hűséget esküszik. És a magyar nemzet esküszegő sohasem volt. A király, a ki t­örvényeink szerint, de szive sugallatát is követve" megkoronáztatja magát, átveszi nemcsak a szent koronában zajló teljes fejedelmi hatalmat hanem a magyar nemzet hűségét és rajon­gását is, azt az­­arany magyar szivet", melyről Auguszta főherceg­­asszony olyan lelkesült alakkal mesélt Zita királynénak. A magyar szent koronából ez a jelentőség is kisugárzik. Egy ez­redév során nem minden királyt ihletett m­a egyformán Szent Ist­ván koronája, de a nemzet felé varázsa mindenkor egyformán nyil­vánult meg. Gyönyörű illusztráci­ónk a történelemből, akár megtör­tént, akár csak példázat vagy le­genda, Imre király életének neve­zetes epizódja. Mikor királyi öcs­sének sikerült ellene pártot ütnie s az ellenséges táborok már szem­közt állottak egymással, Imre ki­rály kipróbálta a szent korona va­rázsát. Mert ő hitt ennek a koro­nának kettős varázsában , hogy olt­­almazni tudja a koronás király­ és felébreszti az elaltatott magyar hűséget is. Imre király, fején a koronával, jobbjában a jogarral, fegyvertelenül sétált át páriütő öcscse táborába. »Majd meglátom , ki meri fölemelni szentségtelen ke­­­­zét a koronás királyra!" És mint i Woten isten a lángtengeren, sér­­­­tetlenül sétált át Imre király a pártütők táborán és puszta kézzel vitte foglya gyanánt saját emberei közül Endre királyfit- A szent ko­rona megőrizte. A szent korona még a pártütésbe csalt magyarok­ban is felébresztte az elaltatott hűséget. A szent korona több volt, erősebb volt, biztosabb volt min­den hadseregnél és minden fegy­vernél. Mert a szent korona a nemzetnek örök emlékeztetem, hogy a­milyen hűséget vár a korona viselőjétől, olyan hűséggel tartozik ő is koronás királyának. És ezért vallott csúfot most és fog csúfot vallani mindenkor olyan ellenséges számítás, mely a magyar nemzet­nek a megkoronázott királyhoz való hűségét kifelejti számadásai­ból. A koronának két karja van : az egyik a királyt, a másik a nem­zetét köti. És a nemzet a mega szent koronájának legendás erejét nem gyöngíti meg. Saját rendíthe­tetlen hűségével ad példát királya­inak is. Szent István koronája, ezeréves kincsünk és oltalmazunk , áraszd nemzeti nagy múltúnk minden hó­dító füzét és varázsát a fölkent ki­rály lelkébe, hogy szeressen min­ket és szerethessük mi is őt, hogy vágyai és álmai találkozzanak a nemzet vágyaival és álmaival, hogy egyesüljön varázsodban a harminc­éves király és az ezeréves nem­zet .­pésükkel. A koronázás ősi szertar­tásában, a királyi esküben és a kardvágás feledhetetlenül megkapó aktusában külföldi vendégeink a magyar alkotmány törhetetlen ere­jét látták, azt a varázslatos hatal­mat, amely előtt uralkodóknak is meg kell hajolniok, ha azt akarják, hogy a nép szivét megnyerjék s magukénak vallják. Czernin Ottokár gróf közös külügyminiszter — aki valamikor kedvteléssel foglalkozott a magyar­­országi nemzetiségi kérdéssel — a koronázás után környezete előtt ezeket mondta: — Láttam ilyen ünnepséget Moszkvában is, de mondhatom, az csak halvány mása volt annak, a­mit a magyar király koronázásán láttam. Most már értem, mi­csoda hatalmas erő lakik a magyar nemzetben. A koroná­zás ünnepe ősi erőt mutatott, a melyre biztosan számíthat és épít­het nemcsak a király, de a mo­narchia külpolitikájának inté­zője is. El vagyok ragadtatva a látványtól s mindig a legnagyobb boldogsággal fogok rá emlékezni. A külügyminiszter tehát a dísz­magyaros urak tömegében és a koronázási szertartásban látta ki­domborodni először a magyar erőt. Hát még ha egyszer kimenne a harctérre, a magyar bakák kö­zé! . . • Kinyilvánítjuk békeföltételeinket Az első — és legvalószínűbb — eshetőség az, hogy az an­tant ezen a komoly alapon csakugyan tárgyalásban bocsát­kozik és létrejön a béke. A második az hogy az antant méltányos békeföltételeinket visszautasítja: mit árthat ez nekünk akár katonailag, akár erkölcsileg? Hiszen akkor az történik ami a békeföltételek kiadásának megtagadásakor , hogy a háború tovább folyik De van egy harmadik nekünk kedvező eshetőség is : az, hogy békekonferencián kiderül, hogy az ellenségeink egy része békét akar — valószínűleg az olasz és az angol — a másik, az orosz és francia, háborút. Eb­ből aztán megint csak általá­nos béke lehetne. Czernin a koronázás­ról és a magyar nemzet hatalmáról. A koronázás fényes ünnepét a külföldi­ államok diplomatái, képvi­selői, katonái és újságírói nézték végig a legnagyobb ámulattal, a legcsillogóbb szemmel. Az elragad­­tatásnak fokozódó kitöréseit lehetett hallani az idegen urak köréből. Csodálkozásuk nemcsak azé a me­seországba illő pompáé volt, amely koronázás keretéül szolgált, a nemzeti viseletükben őfelsége előtt büszkén megjelenő főrendek, kép­viselők, törvényhatósági küldöttek imponáltak különösen férfias fellé­­ pt béke figye a békeföltételek ki­nyilvánításától függ. A béke hírekben nagy apály van. Azon kívül hogy Svájc­ban mindenki biztosra veszi tavaszra a békét, semmi meg­beszélni való hír nem jön ez is csak olyan találgatás, ami­ért nem kell idegenben men­nünk. Itthon is érezzük, hogy ennek a béke körül való hosz­­szú huzavonának béke lesz a vége, akármi lesz az ántántnak egyre késő válaszában. Az ántánt sajtójának és ve­zető embereinek eddigi nyilat­kozatai szerint a hivatalos vá­lasznak valószínűleg az lesz a sarkpontja, hogy ők nem tár­gyalnak míg a központi ha­talmak be nem jelentik béke­­feltételeiket. S nem tartják le­hetetlennek, hogy ez a kí­vánságuk teljesedik is s ha csakugyan ezen fordul meg a béke, kívánatos, hogy telje­sedjék i­S. Annál inkább, mert ránk nézve semmi veszély nincs benne. Mert mi történhetik, ha XHL évfolyam 2. szánt. Svájcban tavaszra békét remélnek. Svájci kormánykörökben úgy mondják, hogy a központi hatalmak még az esetben is, a békejegyzékne­k nem lenne is rögtön eredménye, elértek any­­nyit, hogy a béke kérdése nem kerül le a napi­rendről. Min­denki meg van győződve, h°gy tavasszal meg lesz a béke. Az okkupárt Oláhor­szágban. Azel­tt a néhány nap al­tt, a­melyeket Bukarestben töltődünk, megállapítottuk, hogy a város rend­­­kívül élénk, sokkal élénkebb, mint akár a béke időben volt. Élelmi­szerben nincs hiány, bár néhány cikket nagyon drágán kell megfi­zetni. A központi hatalmak in­ternált alattvalóit a hódítók természetesen bevonulásuk után azonnal felszabadították. Ezeket a volt internáltakat most Bukarest város költségén kitűnően ellátják. A­mi pedig a petróleumforráso­­kat illeti, megállapítható hogy Campina közelében az angol ka­tonai attasé utasítására egy úgy­­nevezett pusztító bizottság műkö­dött, mely a forrásokat rendszere­sen betömte, úgy hogy időbe telik, adaig a rongálásokat helyre lehet állítani. Két hónap múlva azonban ezek a források megkezdhetik már üzemüket. Különösen a­­ hollandi és amerikai tőkét érte nagy káro­sodás. Körülbelül 250 millió koro­na érték pusztult el-

Next