Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1918. február (14. évfolyam, 28-47. szám)
1918-02-01 / 28. szám
m I-ieg ég-520 540 len I 7 val fte-5a-565 9a I Legújabbb fl képviselőház ülése. A képviselőház tegnap deldott ülést tartott, melyen Wekerle Sándor miniszterelnök elő terjesztette az tsj párt programmját. A képviselőház általában véve meglehetős közönnyel fogadta Wekerle beszédjét, csupán az alkotmánypárt részéről hangzott fel egy egy udvariassági éljen közbekiáltás. Az ülésen Tisza István is felszólalt, aki beszéde végén kijelentette, hogy ha a választójogi javaslat nem képezne akadályt a munkapárt hajlandó volna az új párttal együttműködni, egyébként a választójogi javaslattól eltekintve a kormányt támogatni fogják. kaja 877 B .th. ívó a cszkomén IV, 19 seklás vázé- 590 t. Harc az oroszok és románok között. Szófiából jelentik, hogy az orosz és román csapatok az egész harcvonalon erős harcban állnak egymással. — Svéd csapatok mentek az orosz határra? A Timed angol lap jelenti Pétervárról: Míg a vörös gárda Yyborgban utcai harcokat idézett elő, a finn kormány Svédországtól kért segítséget. Torneóban már svéd csapatok érkeztek és a vörös gárda harcban áll a svéd csapatok elővédjével. Ez a hit még megerősítésre szorul. J-3TAB a e t • oá m Je Isi Li st 9. Hod w-űsív'áaáfheíy 1918 EMBSn^DBlNBaHHBKHHMMVfBBBWlMDSIBMP február 1. péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér, Telefont 87. Egyes szám ára 8 fillér. 0: m # ^ ^ * wktm ,# dt m #ign.ir.ni.-ra-----------------"IS ]]i-KiTfiTiTr a"'“,-- ‘"-", Felelős szerkesztő és laptulajdonos Kun Béla. Előfizetési ár helyben egész évre 32 K., félévre 16 K, Vidékre félévre 18 KL., Ár* 8 fillér XIV évfolyam 28 számfait VÁSÁRHELYI Az orosz kormány harcot hirdet az ukrán rada ellen. Az orosz nemzeti ügyek népbiztosa kijelentette, hogy a népbiztosok kormánya nem tárgyal többé az ukrán radával. Az egyetlen út a kíméletlen harc a rada ellen mindaddig, míg Ukránjában is a szovjetek fognak győzni. A béke és a rend — mondotta a népbiztos — csak akkor lesz teljes Ukrajjában, ha burzsoázia uralma ott is végleg megbukik és helyébe az uj szocialista rada és a szovjetek hatalma lép, melynek magva Charkovban már megalakult. Az ukrán bukevikiek mozgósították haderőiket. Néhány napon belül Kiev körül csata várható. Kossicsk Lajos az új pártáink járásról. Ne tessék megütközni ezen a címen. Kossuth Lajos arról a a pártalakulásról mondott annak idején véleményt, mely 1875 ben a híres fúzióval ment végbe, amikor a hajdani balközép, élén Tisza Kálmánnal, a közjogi ellenzéki programja feladásával összeolvadt a 67-es Deákpárttal. Ámde a történelem gyakorta megismétlődik. A mai helyzet átkozottul hasonlít az 1875 ikihez. Abban is, hogy 1875 ben sem volt a kormánynak megbízható többsége, abban is, hogy akkor is egyöntetű pártnak szükségességét hangoztatták a választások idejére, sőt abban is, hogy az átalakulás 3—4 hónappal az országgyűlés berekesztése előtt ment végbe. Ez az utóbbi momentum ma még élesebb, mert ma oly országgyűlés van, melynek mandátuma rég lejárt, s melynek még annyi köze sincs a nemzeti akarathoz, mint amennyi lehetett 1875-ben , hiszen most a világháború negyedik esztendejében a felfogások egész világa választja el a nemzetet az 1910 íki felfogásoktól és az 1910 ben megválasztott képviselőháztól. És ime, most a saját mandátumának önmaga által meghosszabbított képviselőházban megy végbe oly pártalakulás, némely pártoknak közjogi programmjuk egyenes félretételével. Éppen úgy, mint 1875 ben. Ezek után pedig átadjuk a szót Kossuth Lajosnak. A debreceni függetlenségi párt 1875-ben közölte Kossuth Lajossal megalakulását. Kossuth 1875 május hó - án Turínból hosszabb levélben válaszol a debrecenieknek. Ebben a levélben mondja el az őt jellemző nagy világossággal és vaslogikával vélekedését az uj alakulásról: — Szomorú jelenet, — írja Kossuth — tartok tőle, hogy ily példák meg fogják ingatni nemzetünk érzelmeiben a képviseleti rendszer iránti tiszteletet s bizonyosan nem alkalmasak arra, hogy megszilárdítsák a politikai erkölcsiséget, mely egyedül képes intézményekbe életet lehelni. — Hogy a képviselő kötelezve van híven ragaszkodni programmjához, melynek alapján képviselőül választott, ez oly igazság, mely a képviseleti rendszernek sarkalapját képezi. Anélkül a „képviseleti kormány“ (mint az angolok helyesen nevezik), megszűnik „képviseleti" lenni s parlamenti formák mezébe burkolt abszolutizmussá változik, ami a palástolatlan abszolutizmusnál még kárhozatosabb, mert mind a kettő nyomás, de az első hozzá még csalás is. — Pedig van még egy súlyosító körülmény is, mely nézetem szerint igen nagy figyelmet érdemel. E körülmény az, hogy a meggyőződés e meglepő változásainak egy olyan párt alakításával nyilvánítása, melynél a közjogi ellenzéki Programm, egyszerűen félretétett, az országgyűlés végén történt, 3—4 hónappal az országos új választások előtt. — Ez, uraim, tagadhatatlan annyit teszen, mint preokkupálni egy bevégzett tény nyomása által a nemzet szabad nyilvánítását. Már kérem ! képviselőknek, akik mert képviselők, nem urai, hanem szolgái a nemzetnek, mandátumuk lejáratának előestéjén ily páriamentáris államcsínyt csinálni, egy menthetetlen uzurpáció. Nagy szót mondottam, de távol minden indulatos heveskedéstől, komoly megfontolással mondottam. — Hiltottuk ezerféle változatokban magyarázhatni, hogy miért kellett már a lefolyt országgyűlés végén, ama csodaszövetségi új pártalakuláshoz folyamodniok. E magyarázatokat a képviselőház volt elnöke búcsúbeszédében e szavakban foglalta össze : Szükséges volt az új pártalakulás, mert „a volt kormány azon eseményeknek állván előestéjén, hogy a ház többsége ellene fog nyilatkozni, csaknem bizonyosnak látszott, hogy a pártárnyalatokra szétoszlott házban oly többség nem is alakulhat többé, amely bármely kormánynak biztos támaszul szolgálhasson“. Talán a tényt magát is kétségbe vehetné ez, de ha a dolgok csakugyan akként állottak, hát következik abból, hogy akár szükséges, akár szabad volt magán az országgyűlésen oly pártalakításhoz folyamodniok, mely egy egész tekintélyes párt részéről a választási Programm legsarkalatosabb ágazatának félretételére lett alapítva ? Hiszen ez a következtetés egy oly veszélyes alkotmányi amberezis, mely a képviseleti rendszert alapjából kiforgatja . Hogy a képviseleti rendszer valóság legyen, akkor így nem a képviselőház, hanem a választási urna az ily pártalakulás színhelye. A képviselőházban gruppírozhatják magukat a pártok, amint a választási urnákból kikerültek, tömörülhetnek az egyes homogén töredékek, melyek egy alapelven lettek megválasztva, miszerint a megválasztatásuk által hűségükre bízott elveknek tömörülésükkel nagyobb súlyt szerezzenek, de a képviselőház nem arra van szánva, s a képviselőknek nem az a rendeltetésük, hogy ők ott saját képviselői pártjellegük félretételével pártokat alakítgassanak, minekről megbízóik nem is álmodtak, hanem rendeltetésük az, hogy képviseljék a párt megkülönböztető jellegét, mely őket képviselőül megválasztotta, képviseljék tántoríthatan hűséggel adott szavukhoz, mely képviselői minőségüknek szolgál alapul. Ha csakugyan nem volt többség, mely bármely kormányzónak biztos támaszul szolgálhat tanáott, ez olyan baj volt, melynek orvoslására fel lehietett találni az utat az alkotmányosság legelemibb fogalmaiban. Szétoszlatni a tehetetlen országgyűlést, hivatkozni a nemzetre nem vágni elébe határozatának hanem reábizni a többség ala