Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1918. február (14. évfolyam, 28-47. szám)

1918-02-01 / 28. szám

m­ I-ieg ég-520 540 len I 7 val fte-5a-565 9a I Leg­úja­bbb fl képviselő­ház ülése. A képviselőház tegnap deldott ülést tartott, melyen W­ekerle Sándor miniszterelnök elő terjesz­tette az tsj párt programmját. A képviselőház általában véve meglehetős közönnyel fogadta We­­kerle beszédjét, csupán az alkot­mánypárt részéről hangzott fel egy egy udvariassági éljen közbekiál­tás. Az ülésen Tisza István is felszó­lalt, aki beszéde végén kijelentette, hogy ha a választójogi javaslat nem képezne akadályt a munkapárt hajlandó volna az­ új párttal együtt­működni, egyébként a választójogi javaslattól eltekintve a kormányt támogatni fogják. ka­ja 877 B .th. ívó a cs­­zko­mén IV, 19 sekl­­­ás vá­zé- 590 t. Harc az oroszok és románok között. Szófiából jelentik, hogy az orosz és román csapatok az egész harc­vonalon erős harcban állnak egy­mással. — Svéd csapatok mentek az orosz határra? A Timed angol lap jelenti Péter­­várról: Míg a vörös gárda Yyborg­­ban utcai harcokat idézett elő, a finn kormány Svédországtól kért segítséget. Torneóban már svéd csapatok érkeztek és a vörös gárda harcban áll a svéd csapatok elővédjével. Ez a hit még meg­erősítésre szorul. J-3T­AB a e t • o­á m Je Isi Li s­t 9. Hod w-űsív'áaáfheíy 1918 EMBSn^DBlNBaHHBKHHMMVfBBBWlMDSIBMP február 1. péntek Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér, Telefont 87. Egyes szám ára 8 fillér. 0: m # ^ ^ * wktm ,# dt m #i­gn­.ir.ni.-ra-----------------"IS ]]i-K­iTfiTiTr a"'“,-- ‘"-",­ Felelős szerkesztő és laptulajdonos Kun Béla. Előfizetési ár helyben egész évre 32 K., félévre 16 K, Vidékre félévre 18 KL., Ár* 8 fillér XIV évfolyam 28 szám­­fait VÁSÁRHELYI Az orosz kormány harcot hirdet az ukrán rada ellen. Az orosz nemzeti ügyek népbiz­tosa kijelentette, hogy a népbizto­sok kormánya nem tárgyal többé az ukrán radával. Az egyetlen út a kíméletlen harc a rada ellen mindaddig, míg Ukránjában is a szovjetek fognak győzni. A béke és a rend — mondotta a népbiztos — csak akkor lesz teljes Ukrajjá­­ban, ha burzsoázia uralma ott is végleg megbukik és helyébe az uj szocialista rada és a szovjetek ha­talma lép, melynek magva Char­­kovban már megalakult. Az ukrán bukevikiek mozgósították haderői­ket. Néhány napon belül Kiev kö­rül csata várható. Kossicsk Lajos az új pártáink já­rásról. Ne tessék megütközni ezen a címen. Kossuth Lajos arról a a pártalakulásról mondott an­nak idején véleményt, mely 1875 ben a híres fúzióval ment vég­be, amikor a hajdani balközép, élén Tisza Kálmánnal, a köz­jogi ellenzéki programja feladá­sával összeolvadt a 67-es Deák­párttal. Ámde a történelem gya­korta megismétlődik. A mai helyzet átkozottul hasonlít az 1875 ikihez. Abban is, hogy 1875 ben sem volt a kormány­nak megbízható többsége, ab­ban is, hogy akkor is egyön­tetű pártnak szükségességét hangoztatták a választások ide­jére, sőt abban is, hogy az át­alakulás 3—4 hónappal az or­szággyűlés berekesztése előtt ment végbe. Ez az utóbbi mo­mentum ma még élesebb, mert ma oly országgyűlés van, mely­nek mandátuma rég lejárt, s melynek még annyi köze sincs a nemzeti akarathoz, mint a­­mennyi lehetett 1875-ben , hi­szen most a világháború negye­dik esztendejében a felfogások egész világa választja el a nem­zetet az 1910 íki felfogásoktól és az 1910 ben megválasztott képviselőháztól. És ime, most a saját mandátumának önma­ga által meghosszabbított kép­viselőházban megy végbe oly pártalakulás, némely pártoknak közjogi programmjuk egyenes félretételével. Éppen úgy, mint 1875 ben. Ezek után pedig átadjuk a szót Kossuth Lajosnak. A debreceni függetlenségi párt 1875-ben közölte Kossuth Lajossal megalakulását. Ko­ssuth 1875 május hó - án Tu­­rínból hosszabb levélben vála­­szo­l a debrecenieknek. Ebben a levélben mondja el az őt jel­lemző nagy világossággal és vaslogikával vélekedését az uj alakulásról: — Szomorú jelenet, — írja Kossuth — tartok tőle, hogy ily példák meg fogják ingatni nemzetünk érzelmeiben a kép­viseleti rendszer iránti tisztele­tet s bizonyosan nem alkalma­sak arra, hogy megszilárdítsák a politikai erkölcsiséget, mely egyedül képes intézményekbe életet lehelni. — Hogy a képviselő köte­lezve van híven ragaszkodni programmjához, melynek alap­ján képviselőül választott, ez oly igazság, mely a képvisele­­ti rendszernek sark­alapját ké­pezi. Anélkül a „képviseleti kor­mány“ (mint az angolok he­lyesen nevezik), megszűnik „képviseleti" lenni s parlamen­ti formák mezébe burkolt ab­szolutizmussá változik, ami a palástolatlan abszolutizmusnál még kárhozatosabb, mert mind a kettő nyomás, de az első hozzá még csalás is. — Pedig van még egy sú­lyosító körülmény is, mely né­zetem szerint igen nagy figyel­met érdemel. E körülmény az, hogy a meggyőződés e megle­pő változásainak egy oly­an párt alakításával nyilvánítása, melynél a közjogi ellenzéki Programm, egyszerűen félre­­tétett, az országgyűlés végén történt, 3—4 hónappal az or­szágos új választások előtt. — Ez, uraim, tagadhatatlan annyit teszen, mint preokkupál­ni egy bevégzett tény nyomása által a nemzet szabad nyilvá­nítását. Már kérem ! képvise­lőknek, akik mert képviselők, nem urai, hanem szolgái a nemzetnek, mandátumuk lejá­ratának előestéjén ily páriamen­táris államcsínyt csinálni, egy menthetetlen uzurpáció. Nagy szót mondottam, de távol min­den indulatos heveskedéstől, komoly megfontolással mon­dottam. — Hiltottuk ezerféle válto­zatokban magyarázhatni,­­ hogy miért kellett már a le­folyt országgyűlés végén, ama csodaszövetségi új pártalaku­­láshoz folyamodniok. E ma­gyarázatokat a képviselőház volt elnöke búcsúbeszédében e szavakban foglalta össze : Szük­séges volt az új pártalakulás, mert „a volt kormány azon eseményeknek állván előestéjén, hogy a ház többsége ellene fog nyilatkozni, csaknem bizonyos­nak látszott, hogy a pártárnya­latokra szétoszlott házban oly többség nem is alakulhat töb­bé, a­mely bármely kormány­nak biztos támaszul szolgál­hasson“. Talán a tényt magát is két­ségbe vehetné ez, de ha a dol­gok csakugyan akként­ állottak, hát következik abból, hogy akár szükséges, akár szabad volt magán az országgyűlésen oly pártalakításhoz folyamod­niok, mely egy egész tekinté­lyes párt részéről a választási Programm legsarkalatosabb ága­zatának félretételére lett alapítva ? Hiszen ez a következtetés egy oly veszélyes alkotmány­i am­berezis, mely a képvisele­ti rendszert alapjából kiforgat­ja . Hogy a képviseleti rendszer valóság legyen, akkor így nem a képviselőház,­­ hanem a választási urna az ily pártala­­kulás színhelye. A képviselő­­házban gruppírozhatják magu­kat a pártok, amint a válasz­tási urnákból kikerültek, tömö­rülhetnek az egyes homogén töredékek, melyek egy alapelven lettek megválasztva, miszerint a megválasztatásuk által hűsé­gükre bízott elveknek tömörü­lésükkel nagyobb súlyt szerez­zenek, de a képviselőház nem arra van szánva, s a képvise­lőknek nem az a rendeltetésük, hogy ők ott saját képviselői pártjellegük félretételével párto­kat alakítgassanak, minekről megbízóik nem is álmodtak, hanem rendeltetésük az, hogy képviseljék a párt megkülön­böztető jellegét, mely őket kép­viselőül megválasztotta, képvi­seljék tántoríthatan hűséggel adott szavukhoz, mely képvise­lői minőségüknek szolgál ala­pul. Ha csakugyan nem volt több­ség, mely bármely kormányzó­nak biztos támaszul szolgálhat tanáott, ez olyan baj volt, mely­nek orvoslására fel lehietett találni az utat az alkotmányos­ság legelemibb fogalmaiban. Szétoszlatni a tehetetlen ország­gyűlést, hivatkozni a nemzetre nem vágni elébe határozatának hanem reábizni a többség ala

Next