Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1918. október (14. évfolyam, 213-225. szám)

1918-10-09 / 216. szám

Hódmezővásárhely, 1918. október 9 szerda Ara 10 fillér. XIV. évfolyam 21$. szám. előfizetési ár Helyben­­ egész évre . . $2 K.—’ Fél évre . . . »8 K.— Vidékre ! Fél évre ... 13 Hirdetések is előfie­zetések felvétele dél­előtt * Arától VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ■ Felelős szerkesztő és feladó - laptulajdonos­­ KOD BÉLA Szerkesztőség és kia­dóhivatal, Kossuth-tér. Telefon számlai: Egyes szám ára 10 fit LEGÚJABB. Vezérkarunk jelentése: A vezérkar főnöke jelenti: Olasz harctér: A tiroli déli fron­ton tegnap az ellenséges ütegek működése rendkívül élénk volt. A gyalogsági előretöréseket még csí­rájában elfojtottuk. Balkán harctér: Az Ó-szerbiai határ­hegységekbe előretolt fede­ző csapatainkat késleltető harcok közben Leskovácba vontuk visz­­sza. Pflancer-Balkán tábornok csa­patainak visszavonása minden el­lenséges beavatkozástól mentesen megy végbe. Az olaszok által győ­zelemnek feltüntetett harcok mind­össze gyenge, messze hátra ha­gyott utóvédek csatározásai voltak. A békejegyzék sorsa. Rotterdam: Az „Associated Presse“ washingtoni tudósítójának jelentése szerint nincs sok esélye annak, hogy a németek javaslatát komoly mérlegelés tárgyává teszik addig, amíg Németország Francia­­ország és Belgium területeit meg­szállva tartja. Berlin: Hágai jelentés szerint az eleinte rendkívül pessimistikus hangulat, mely ottani politika kö­rökben uralkodott a legutolsó órák­ban nagyon megjavult. Az entente országokból olyan hírek érkeztek, melyek alapot adtak a helyzet re­ményteljes felfogására. Berlin: Mértékadó diplomáciai helyeken azt hiszik, hogy a vá­lasz csak néhány nap múlva fog megérkezni. Idevaló illetékes kö­rök véleménye szerint óvakodni kell úgy a pessimizmustól, mint az optimismustól. (Tieg kell várni míg Wilson válasza megérkezik, addig semmit sem lehet tudni. Tüdős református püspök meghalt. Miskolc: Dr. Tüdős István a ti­­száninneni református egyházkerü­let püspöke ma délelőtt 11 órakor rövid szenvedés után meghalt. Le­ánya néhány nappal ezelőtt halt meg spanyol­náthában. Miniszter­tanács: Budapestről telefonálja tudósí­­tónk: Ma délelőtt 11 órakor ren­des minisztertanács volt, melyen a kabinet összes tagjai jelen voltak. A tanácskozás tárgyai fontos folyó ügyek voltak. A tanácskozás fon­tosságát jellemzi, hogy Wekerle a minisztertanács után azonnal Bécs­be utazott és őfelsége a király előtt kihalgatáson jelenik meg. Károlyi a király előtt. Bécs: A kabinet­iroda értesítette a függetlenségi és 48-as pártot, hogy őfelsége a legközelebbi idő­ben magához fogja kéretni gróf Károlyi M Mihályt, hogy véleményét a jelen válságos időkben meghall­gassa. Angol hang a béke­jegyzékről, LONDON, október 7. Brate angol belügyi államtitkár tegnap délután Londonban beszédet mon­­­dott. Beszédében többek közt eze­ket jelentette ki: — Németország békéről beszél. Nem beszél azonban olyan béké­ről, amilyent a jelen órában vár­hatnánk először meg kell győződ­ni arról, hogy Németország tiszta békét, valódi békét kíván, mielőtt tárgyalásokat kezdenénk. Amit Németország tett, nem lehet elfe­ledni. Mielőtt a szövetségesek Né­metországgal szemben nemesszí­­vűek lehetnének, előbb saját ma­gukkal és saját népükkel szemben kell igazságosaknak lenniök. — Miben ért el Németország rekordot ? Hogyan harcolt még a legutóbbi napokban ? Az orszá­gokat, amelyekből kiverték, az utolsó kövig elpusztította. Ez nem úgy fest, mint ha Németor­szág bűnbánást érezne. — Igazságosság volna az, ha Németország tengeralattjáróival és aknáival védtelen hajóinkat elsü­­lyesztve, a háború befejezésével a legnagyobb tengeri hatalom lenne ? Igazságosság volna, ha ipari élete érintetlen maradna, miután Fran­ciaország és Belgium ipari életét megsemmisítette ? Dem. Az angoloknak az ártatlan népekkel szemben, a­melyek Németország magatartása folytán szenvedtek, igazságosnak kell lenni. Igazságos volna, ha Németország mezőgaz­dasága érintetlen maradna, miután Franciaország és Belgium mező­­gazdaságát elpusztította ? Dem. Né­metországnak ki kell jelenteni, hogy a háború nemcsak pokoli munka, hanem hogy általa fizető­­dik is. Németország békeajánlatai által nem szabad magunkat megtéveszteni. Németország a szövetségesek közt meg hasonlást akar szítani. Előbb valóban meg kell bánnia tetteit, mie­lőtt leülnénk vele értekezni. Az an­tant szövetségesek a háború meg­nyerésénél tartanak és ha kitar­­tunk, ez a háború utolsó lesz. Magunkra gondoljunk ! Nincs okunk megijedni , elcsüg­gedni, kétségbeesni. Irtózatos bű­nök, irtózatos mulasztások történ­tek, őrült politikai vezetés a vég­romlás szélére sodorta az orszá­gunkat. De még nincs veszve sem­mi. (még mindent meg lehet men­teni, sőt még úgy fordíthatjuk a sorsunkat, hog kedvezőbb lesz a helyzetünk, biztosabb, gyorsabb, erősebb a fejlődésünk, mint akár­mikor ezelőtt volt. Most állunk a sorsfordulat előtt. Jöhet ránk a halál, de jöhet a fel­támadás is. Veszíthetünk sokat,­­ hiszen kockára tettünk min­dent. De nyerhetünk is, olyan bol­dog és olyan fényes jövőt, ami­lyenről nem is álmodhattunk ed­dig. A történelem szekere roppant erővel gördül. Lehet, hogy a füg­getlenség ígéretföldére visz min­ket. Lehet az is, hogy keresztül­gázol rajtunk. Ma még lehetséges mind a kettő. Ha elérhetjük nyomban béke­kötés után a gazdasági önállósá­got, akkor szép jövő, nagyszerű fejlődés bizonyossága áll az or­szágunk előtt. Olyan szép jövő, olyan hatalmas fejlődés, aminél szebbet és hatalmasabbat kis nem­zet nem is kívánhat magának. Akkor minden veszteségünk da­cára mi leszünk a legkedvezőbb gazdasági helyzetben Európa ösz­­szes országát közt, mert lesz ke­nyerünk! lesz — egynéhány exo­­tikus cikket kivéve­­ nyersanya­gunk annyi, hogy egy ideig még más országoknak is adhatunk el belőle. Kenyér és nyersanyag: ez lesz a legritkább dolog, ez lesz a legnagyobb hatalom Eu­rópában még igen sok esztendeig a háború után. A nyugati országok már a há­ború előtt körülbelül elérték fejlő­désük tetőpontját. Tovább fejlődni már nagyon nehéz lesz nekik. Mi csak a fele útján vagyunk még an­nak a fejlődésnek, amit ők már megtettek. Mi még könnyen és biztosan fejlődhetünk nagyon so­káig, ha elérjük a gazdasági ön­állóságot. A mi gazdasági terme­lésünk, a földmivelésben is, az iparban is, a mostaninak kétsze­resére növekedhetik minden na­gyobb nehézség nélkül. Éppen azért mi sokkal köny­­n­yebben viselhetjük el a háború­ból maradó terheket is, mint a többi országok. A mi népességünk a mai lélek­­számnak a kétszeresére szaporod­hatik s még mindig megélhet a földünk terméséből és nem szo­rul külföldi behozatalra. Biztosan jön a leszerelés. Meg­szabadulunk az eddigi irtózatos katonai terhektől s minden erőn­ket a gazdasági és nemzeti fejlő­désünkre fordíthatjuk. Megszűnt a nagy orosz zsarno­ki cári hatalom amely örökös fe­nyegetése volt nemzeti létünknek. Oláhországnak Szerbiának sokáig nem jut eszébe darabokat köve­telni az országunkból, sőt, ha mi is méltányosan viselkedünk, baráti viszonyban lesznek velünk. Nemzeti érdekeink legkisebb sé­relme nélkül a legnagyobb önálló­ságot engedhetjük Horvátország­nak, ami megszüntet minden súr­lódást, minden ellentétet, s a hor­vát népet barátunkká teszi. Megszűnik az osztrák nyomás amely eddig kérlelhetetlenül ráfe­küdt a fejlődésünkre s fojtogatta az életünket. Csehország önálló­sága, Ausztriának szövetséges álla­mokra való bomlása immár fel­tétlen bizonyosság. Ez még a leg­kedvezőbb eset, ami Ausztria szem­pontjából bekövetkezhetik. S akkor­­Magyarország perszo­nális uniós függetlensége, gazda­sági önállósága nem Programm, nem törekvés többé, hanem kike­rülhetetlen kényszerűség. És akkor­­­­agyarország erős, nagy és gaz­dag jövője a természeti törvények­­bizonyosságával elkövetkezik. Elmúlik, sőt végleg elmúlt már felőlünk a Mitteleuropa végzetes veszedelme is. Salzburgban nem szövik immár többé ennek a nagy gazdasági köteléknek a hálóját. Se keletről, se nyugatról nem nehe­zedik többé semmi nyomás a nemzeti és gazdasági fejlődésünk­re. Ilyen szépen biztat bennünket a jövő, ha ma meg tudjuk kötni a békét az országunk épségének a megóvásával.

Next