Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. május (17. évfolyam, 98-120. szám)
1921-05-04 / 100. szám
Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1921 május 4. szerda 1fre 2 torosa XVII. évfolyam 100. szám Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 800 K Fél évre 300 K fész számára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Megjelenik a hon reggeli órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth tér. Telefonszám: 87. Társszerkesztő: GRAVÁTZ FERENC Hé! Ha! liter! A magyar békeszerződés ratifikálása alkalmából az angol alsóházban nagy vitát indítottak az ellenzék vezérfiai a nyomorba, megalázottságba sülyesztett magyar nemzet példátlan tragédiájáról. A nemes angol nemzet fiai között mindig voltak nagy férfiak, akik meg tudták becsülni a nyugati kultúrának a Kelet határán álló rendíthetetlen őrszemét. Az angol világhatalom megalapítója, Cromwell, Thököly Imrének volt pártfogója és szövetségese, Erzsébet angol királynő miniszterei állandó tárgyalásokat folytattak az osztrák uralom ellen lázadozó magyar urakkal. Kossuth Lajost diadalmenetben vitték végig az angol szigeten és a mostani nagy tragédia után is voltak ékes nyelvű szószólói a magyar nemzetnek az angol parlamentben. A legbensőbb, a legszebb, a legigazibb beszédet mégis Eliot kapitány mondotta, ki a következőként nyilatkozott Magyarországról: „Jártam Magyarországon — úgymond — láttam egy hősies nemzetnek végső kétségbeesését. Budapesten tapasztaltam, hogy az antant akarata megfosztotta a magyar embert északon testvérétől, keleten szüleitől, délen gyermekétől. A trianoni békeszerződés nem állhatja meg a helyét, mert nincs olyan emberi alkotás, amely meg tudná változtatni nagy vizek folyását, hegyláncok irányát. A Duna vize sohasem fog visszafelé folyni és a Kárpátok lankái nem fordulnak meg, hogy termésükkel rablónádakat tápláljanak. Amikor Budapesten jártam, láttam a magyar nemzet fiait, akik kétségbeesetten, de méltóságteljesen viselik a meg nem érdemelt végzet szörnyű csapásait. Amerre jártam, ahol magyar emberrel találkoztam, a békéről szólva, az ország megcsonkítását elhatározó szándékról beszélve, csak egy, mindig ugyanazon egy mondatot hallottam: nem, nem soha ! Amikor ezt a mondást angolra fordították, amikor először hallottam angolul: No, no, never ! könybelábadt a szemem és könnyeztek velem együtt tiszttársaim, akik jártak harctereken, láttak borzalmakat, szenvedéseken mentek keresztül, de sohasem tapasztaltak olyan fájdalmat, mint amilyet érez" minden magyar ember. A magyar nemzet soha el nem ismeri ezt a békeszerződést, soha el nem fogadja mostani határait. A magyar csecsemők első szava : nem, nem, soha! A kétségbeesésnek, a fájdalomnak, az évezredes határainak visszaszerzésére irányuló akaratnak minden szemből, minden szóból, minden gesztusból megnyilatkozó kifejezése megrendítő és lesújtó. Európának nem lehet addig békéje, amíg Magyarország régi határait vissza nem nyeri. Nem lesz nyugalma a magyar területekből fölhivalkodott kis államoknak soha sem és tisztelettel kérdem képviselőtársaimat, mit fognak mondani, ha Prágából, Bukarestből, vagy Belgrádból azt kérik, hogy küldjünk angol katonákat segítségül a magyarok ellen, akik elrabolt területeiket akarják visszaszerezni. Erre a kérdésre kórusba rúgfél 9 órára van kitűzve a főtárgyalás folytatása. A piacos utca tele van néppel és tömegek nézik kíváncsian az eskortot, mely páros sorban a városházára kiséri a 37 vádlottat. Fél 9 óra előtt 5 perccel helyükön ülnek s a szuronyos börtönőrök szoborként állanak karélyban körülöttük. A teremben a hallgatóság részéről még alig vannak néhányan, ügyvédek, újságírók, hivatalnokok és néhány hölgy. A hallgatóság lassan szaporodik, de nem az az érdeklődés, mint tegnap. Háromnegyed 9 óra, mikor dr Markovich Iván elnökkel élén a törvényszék bevonul. Egyszerre emelkedik fel tiszteletadásra mindenki és a teremben sik csend támad. — A főtárgyalást megnyitom, a beidézett tanúk jöjjenek be. Nem a ló mellett elvtárs! ifj. Zsarkó Imre az első tanú. Elmondja, hogy 27-én hajnali háromnegyed 4 órakor zörögtek az ablakán s kérdezésére úgy feleltek, hogy pesti detektívek, házkutatást akarnak tartani ! Beengedte őket, mire csakugyan kutattak, találtak 3800 koronát, 18 ezüstöt, órát, 2 sonkát és kolbászt. — Az édesapám — folytatta Zsarkó — beteg volt, reá azt mondták, hogy nincs szükségük. De maga elvtárs velünk jön! Kocsira ültettük, az első ülésre. A ló mellett volna helye minden burzsujnak — szólt egy bőrkabátos —, ha most az egyszer üljön fel ! Felültem s felvittek a városházára, hol a pénzemet elvették s azután elengedtek. Én elmentem, fél óra múlva ismét jött értem egy terrorista s visszahitt. Elnök: Felismerné azt az embert, aki elvette a pénzét? Zsarkó: Fel ! Elnök rendelkezésére Dávid Balázs feláll, kiben Zsarkó felismerni véli azt a katonát, aki a pénzét átvette. Dávid Balázs tiltakozik ellene s kijelenti, hogy ott Molnár és Tajti voltak. Feláll dr Sebestyén is, de őt nem ismerifel Zsarkó. Elnök: Látta Ön a vésztörvényszéket ? Zsarkó: Ezekről az ítéletekről nem tudok semmit! Fél óra múlva, hogy visszatértem, a vésztörvényszék szobájába léptem be, de kizavartak ! Védő: Le tudná írni azt az embert, aki mondotta, hogy másfél évi kényszermunkára van ön ítélve? Zsarkó: Nem, csak arra emlékszem, hogy snapszos üvegből ivott az a katona! Jakó József a következő tanú. Háromtak fel az angol képviselők: No, no, never!“ Beszéde befejezése után Eliot kapitányt, aki ezúttal mondotta el legszebb beszédeinek egyikét, az alsóház minden oldaláról számosan üdvözölték. Eliot kapitány beszéde kapcsán az egész világsajtó foglalkozik a magyar békeszerződéssel és az egyik nagy angol lap megállapítja, hogy ennyi lelkesedéssel, ennyi szeretettel, ennyi bensőséges melegséggel a nagy Kossuth és a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf sem tudta volna nemzete sorsát megvédeni, fegyveres katona jött értem — mondvva — akik közül egy vásárhelyi nemzetőr. Kérdeztem, hova visznek? A városházára, majd a vésztörvényszék elé. Siettettek, én öltözködtem, mire az egyik megjegyezte : jó ez így is az akasztófára ! A főispáni lakásban 1070 koronát vettek el tőlem s lecsuktak. 7 óra tájban újra felvezettek, de már akkor mások elé. Egy nagy ember azonban akkor is ott volt. Szó nélkül elbocsájtottak. Elnök: Mi történt Vékony Józseffel ? Tanú: Azt tudom, hogy mikor Vékony József felült a kocsira, egy terrorista szidta, hogy miért ül ott. Elnök felhívására Jakó megnézi a vásárhelyi vádlottakat s felismeri Török István malommunkást, de aki részéről semmi bántódást, sem fenyegetést nem szenvedett. Gépfegyver a városháza ablakában. Dr Medveczky Imre főjegyző a következő tanú. Április 27-én, — mondotta — vasárnap otthon tartózkodtam. 6 órakor hallottam, hogy félreverik a harangot, mely riadó volt a nemzetőrségnek. A főispáni lakásban nem volt más, mint Barta dandárnok, aki az ablak előtt ült egy töltött gépfegyver mellett, mely a Kossuth-térre volt irányítva.. Akkor a "város polgármestere voltam. Éjjel 12 óra tájban négy szuronyos katona jött értem s felhoztak. Akkor a főispáni lakásban már sokan voltak. Borsi János jött hozzám s kérdezte, hogy miként kerülök ide ? Felhoztak ! Mondottam én. Barta rendelte el letartóztatásomat, Borsi azonban elengedett, mire én eltávoztam ! Elnök: Említette ön Borsit, mit tud róla? Tanú: Eleinte egész előzékeny, egész más volt, de a terror napok alatt úgy megváltozott, hogy azt mondottuk rá: Borsi megvadult! Ha még életben találja! Kokovay Andor, a Magyar—Olasz bank vezérigazgatója a következő tanú. Elnök felszólítására a következőket mondotta :, — Éjfél tájban vertek fel álmomból katonák s bejöttek a hálószobába, vállukon fegyverrel, kezükben revolverrel. Ön Kokovay ? Kérdi az egyik. Igen ! Ezennel a budapesti vésztörvényszékre kisérjük. Ön ellenforradalmár, aki már a románokkal paktál. Feleségem előbb igazolványt kért, mire revolvert fogtak rá. Feleségem kérdezte, hogy hány napi élelmet adjon a részemre, mert a túszok vittek magukkal eleséget. Erre az egyik így szólt: Nem kell, majd jöjjön 4 órakor a városházára, ha akkor még életben találja az urát, intézkedhet elesésről ! Akkor felvittek a városházára, hol már együtt voltak a Weiszok, Lampel, Havas, meg más ismert egyének. Elnök: Milyen ember vette át a pénzt? Kokovay: Jobb érzésű ember volt, de nem ismerem ! Láttam a Weiszék könyörgését, azután engem elengedtek. Dávid Balázs tagadja, hogy ő részt vett volna a terroristákkal ott a tárgyalásban, mert ő is le volt tartóztatva. Kokovay Andor elbeszéli még, hogy látta, mikor Weisz Henriket szidták s ütötték, együtt volt vele a cellában is. Az idősebb Weiszot is állandóan vén gazember zsidónak nevezték! Ezután dr Sebestyén kérdést tesz, hogy a vésztörvényszék minden tagja durván viselkedett-e ? Igen ! Felel rá Kokovay Andor. Bor helyett borecet. Vékony József kihallgatására kerül ezután a sor, aki a következőket mondja el: — Fél 3 lehetett éjfél után, mikor öt ember értem jött, hogy menjek velük fel a városházára. Négy katonaruhában volt, egy bőrkabátban. Fent a városházán ezer koronát vettek el tőlem. Elnök: A háztól mit vittek el ? Vékerny: 6 liter bort, meg egy üveg borecetet, mert azt hitték, hogy bor. (Derültség , elnök csendre inti a hallgatóságot.) Tühegyi Sándor a következő tanú. Elmondja, hogy őt is elhajtották akkor éjjel a vésztörvényszékre. Hozzá heten mentek s azt mondották neki: no öreg , öltözz gyorsan, mert elhajtunk ! Míg öltöz- i ködtem, kettő kiment motozni a cseléddel. — Míg öltöztem — folytatta Tühegyi — is kérdezték, van-e bor a háznál ? Nincs ! * Mondtam én. Találtak egy liter két éves borecetet, egyik meghúzta nagyon, de azt mondta, nagyon erős ez és soká köpkö-Idött tőle ! Felmentünk a városházára, ahol egy nyesett bajusza kérdezte, mennyi a pénzed öreg ? 70 pengő ! Mondom. Hát a többi ? A takarékban van! Jól van öreg. A 70 forintom is visszaadták s elengedtek. Ezután elnök felhívja, hogy nézzen szét a vádlottak között, de ő senkit nem ismer föl. Elfújt már a szél. Özv. Nagy Kardos Józsefné a legfelső tanú szünet után. Elbeszéli, hogy a férjét szintén letartóztatták a terroristák. Hárman mentek el a házukhoz, fegyverrel. Ura egy óra hosszat volt távol s mikor haza visszatért, csak annyit mondott, hogy gorombán bántak el velük. — A fiam — mondotta özv. N. Kardos Józsefné — egy héttel előbb vitték el túsznak, kérdeztem a katonáktól, hogy hát azokkal mi van ? — Azoknak rég elfújt talpuk alatt a szél ! Felelt egy bőrkabátos. Id. Samu Ferenc a következő tanú, aki a következőket mondotta el: — Engem éjfél után vittek el, a vész- s törvényszékre. Feleségem jajgatott és girt, én meg 6300 koronát vettem magamhoz. f Elindultunk, de előbb kérdezték, hol a Gojdár Miska háza, igy mondották. Egy katona biztatott, ne féljen öreg, majd szólok én maga mellett ! Már fent találtam Jakó Józsefet, Vékony Józsefet. Gondoltam, majd lesznek itt társak ! Engem ki sem hallgattak, eleresztettek, még kocsin haza is vittek. Tanú a vádlottak közül nem ismer fel senkit. Arra a kérdésre, hogy mennyi a kára, bemondja, hogy egy tehenet hajtottak el tőle. A pénzét azonban nála hagyták, testileg sem bántalmazták. Törődtek ők a népkonyhával! ! Gaál Imre Zsoldos utcai birtokos a következő tanú, Őt is elhurcolták vasárnapra virradó éjjel 1 órakor bőrbekecses emberek. Felszólítottak, hogy kövessem őket a törvény nevében. Minek menjek én , — beszéli Gaál Imre — hiszen most jöt tem a tanyáról, azután mindig jól bántam én a munkásaimmal s most is adtam a népkonyhának! Hát az ilyeneket is elviszik ? S halilvoiHt terroristáinak bünporc. A vásárhelyi főtárgyalás második napja. Minthogy az olcsósági hullám a temetési szakmába is megérkezett, már Aranyoklevéllel kitüntetve 1904-ben. Alapittatott 1878-ban. KISS BERTALAN első hunvásárhelyi disztemetkezési intézete nancwaiBEI Szentesi-utca 4. sz. a. nmn . , előnyös árakon ajánlja koszorú, gyászruha és gyászfejkendő különlegességeit. Temetéseket rendez személyes felügyelettel a legegyszerűbbtől a legpompásabbig, minden igénynek s a legnagyobb kegyeletnek megfelelően.