Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. május (17. évfolyam, 98-120. szám)

1921-05-05 / 101. szám

I Hód­mező­vásárhely, 1921 május 5, csütörtök Ára 2 korosa. Előfizetési ár helyben: Egész évre 500 K Fél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Fél évre 300 K E* szám­ára 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Főszerkesztő és laptulajdonos"­­ Társszerkesztő: _____FEJÉRVÁRY JÓZSEF KUN BÉLA­­ GRAVÁTZ FERENC VÁSÁRHELYI XVIL évfolyam 101. szám Megjelenik a kora reggeli órákkal. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kossuth-tér. Telelő« szám: ar. aoo to ■ iE } to ■*+­­e: k • CJ­­ OS C OS o 0 j 1 a j rD CO oT ›tT i • *“* E £; | & 1 3 l · 3 £L \ 5 j­­ ( In ! C j CO ! Ni J ~ 1 £co CO3 0 j 1CT I P’ I 09 \ N j £ j Cl 1 CO | O) £ N i cr­ J COCl \ sr­­ g 3e?r 8 £ NS . A* i » ; 9 ;­­ ff3* £.o o­’ CO N£»• CTQ 0 7? CT © o,ffms» ** OJFT rT NOs 09E O:O* O* Nf 3 N S' 1* 3 3 * ■f 3 * 3 ■5 ».* i M­ely szép ország a Kárpátok alján, onnan a sasok sziklafészkétől le a kék tenger aranyfövényes partjáig. Tavalyos hegyein tengerszemek mosolyogtak az égre ; szelíd lejtőin nyájak le­geltek és szabadságról beszélt a pásztorok tilinkój­a; szőke vizek partján hálókat teregettek s villás szarvú ökrök legelésztek; rónáin piroslott a pipacs, muskátlis abla­kok délibábos messzeségbe kémlel­tek, dalolva szántott a földnek imá­dója s feje fölött dalolt a pacsirta. Egyszer azután köröskörül beborult az ég felette. Villámok gyultak ki a fellegekben. Az ablakszemek le­záródtak, a pacsirta elnémult s a dal meghalt az ajkakon, de feltá­madt a menydörgés és egy uj hang kelt szárnyra az ajkakon : a harci dicsőségnek riadója. A szép ország szép sugár fiai dalos ajakkal men­tek a halálba és a szent sírok fe­lett büszke könnyezéssel harma­­tozott az anyai szívnek megdicső­­ült szent sajogása. Szivárvány ívelte át a felleges eget s színei ott ra­gyogtak, mint a Glória dicsfénye, csapzott hajú, piros arcú, sáros, tépett ruhájú, lőpor­füstös kezű szép magyar fiuk feje fölött. Diadal, dicsőség mámorító italát szívta na­ponta be a sajgó magyar szívünk. Balkán szennyes fészkéből, Kárpá­tok havából virágzott ki a magyar vérnek színes diadal virága. Egyszer azután új moraj kelt a harci zajba. Adria szelid habjait korbácsolta fel a rettenetes vihar. Büszke-szomorú nemzetnek maréknyi hajóhada állt őrt a déli végeken. Látom a sebes járású, karcsú cirkálókat, a torpedó naszádokat s köztük a vezér­hajót, a Novarát. Sastekintetű férfi áll a parancsnoki hídon , vállán a mar­­sallbort. Szeme a távolba néz, hol sűrű füst gomolyog az ég felé ; mindjobban terjed, míg eltakarja az egész eget. A tenger urai jönnek ; angol, francia, olasz színek lobog­nak a csataóriásokon. A sas jön, hogy megölje a galambot. Tűzkí­­gyók gyúlnak ki a vizek felett, eget­rázó bömböléssel csapkodnak a lángoszlopok. A szelid galamb azon­ban egyszerre sassá vált, s az Is­ten nevével ajkán nekiront a vizek urának. A sastekintetű férfiú osz­togatja parancsait, a fürge cirkálók halálos sebeket osztanak. Egy go­lyó leteríti a vezérférfit, lehanyatlik, de újra felkel. Azután eltakar min­dent a füst s az éjszaka. Reggel mosolyogva kel fel a nap s fényé­ben ott áll a fehér galamb, büszke ragyogással. Ott áll a Novara s ott ül a parancsnoki hídon Novara hőse, Horthy Miklós. Sápadt az arca, de dicsfény övezi, a diadal dicsfénye. Lábainál a megvert hajó­had roncsai úszkálnak a vízben. Otrantó szorosa felett röpül egy fehér madár s viszi a borostyán levelét csőrében a kenderesi Kúria kriptájára, hol Horthy István, a Hős apja alussza örök álmát. .. Azután szárnyaszegetten mégis lebukott a Turul madár s a Kárpátok aljáról eltűnt a szép ország. S ma a Krisz­tus megdicsőülésének ünnepén üt egy újabb nagyon fájó sebet a meg­gyötört magyar szívbe az antant. Most érkezett meg ítélete, mely ha­jóinkat szétosztja barátai között. Szerbia, Románia a főörökösök. A mai tárgyalás az előző napokéhoz képest csekély érdeklődés mellett folyt le, a karzatokon alig voltak, a földszinten ötven-hatvan ember ült. A tárgyalást háromnegyed kilenc órakor nyitotta meg Markovich elnök s meg­állapította, hogy a védelem nincs kellő­képen képviselve. — Ha ez így megy, — jelentette ki az elnök — a szegedi ügyvédi kamarához fogok jelentést tenni. Ezután az elnök bejelentette, hogy Félix Zoltánt Gravátz Ferenc tanúval és a helyi sajtóval szemben tanúsított magatartása miatt 4 napi magánzárkával sújtja, melyből egy nap böjttel lesz szigorítva. A büntetés végrehajtása céljából a kir. ügyészt meg­keresi. Az első tanú özv. Baloghy Imréné. Elmondja, hogy nagy zajra és lármára éb­redtek fel. A kapuban katonákat látott, kik később behatoltak a szobába s onnan fér­jét elvitték. E kijelentéseknél elcsuklik a tisztes úr­asszony szava, sírva mondja el, hogy a katonák durván viselkedtek, majd elmond­ja, hogy a vörös uralom alatt férje egy alkalmazottjának áldozata lett. Pál János kihallgatása. P­á­l János elmondotta, hogy éjjel két órakor zörgették fel. Ajtót nyitott. A szo­bában pénzt követeltek, 7310 koronát talál­tak, ezután felszólítottak, hogy öltözzön fel. Később szivarral kínálta meg őket. A városházán a főispáni lakás legbelső szo­bájában hallgatták ki. Ott volt Sajtos Sá­muel és Hegedűs György is. — Kik voltak az asztalnál, — kérdezte az elnök. — Bartha és még két ember. — Azzal vádoltak, hogy a cselédjeimmel rosszul bánok. Majd az aranyak és ezüs­tök iránt érdeklődtek, azután pedig bor iránt tudakozódtak, melyet hajnalban el is hoztak lakásáról egy nemzetőr őrizete alatt. Ez a nemzetőr, mikor a bort hozták, azt mondta neki, hogy a bort ne vigye be, de ő erre nem volt hajlandó. Az elnök felszólítja dr Sebestyént, hogy álljon fel. Pál János ránéz s igy szól: — Ilyen alak volt, aki kihallgatott. Pál János Dávid Balázsban nem ismeri fel azt az embert, aki Sajtos Sámueltól elvette a pénzt. Akit halálra ítéltek. K. Varga Aladár kihallgatása alkalmá­val elmondotta, hogy éjszaka katonák ha­toltak be lakásukba s felszólították, hogy kövesse őket a városházára. Már útközben megverték. Fent, a direktórium helyiségé­ben gumibottal verték meg. Ketten is ütöt­ték. Az volt a panasz ellene, hogy a cse­lédjeit ütötte. ő ezt tagadta, erre ismét megverték, majd lekísérték a börtönbe. Egy kis szőke ember azt mondotta neki, hogy rá van bízva, ő fogja agyonlőni. Reggel 6 órakor ismét felkísérték a vész­törvényszék elé. A teremben négy ember Egy csomó monitor és torpedóna­szád jut nekik, a Novara pedig, Horthy Miklós büszke parancsnoki hajója Franciaországé lesz. S mi marad nékünk ? A bánat, a fáj­dalom s az édes-bús nagy emlék, a hősök cserkoszoruja." Mennybe szálló Jézus, ki ma szállsz fel Atyád jobbjára, légy szószólónk minékünk, mondd el az Úristennek, hogy még mindig vannak Golgoták, melyek­nek sírjában egy nemzet sülyedt el. De feltámad egyszer­­ . .. volt. Újra megverte a sárgacsizmás em­ber, majd azt mondta: — Velem ne komédiázzon, mert én Pestről vagyok ideküldve. Később kihirdették az Ítéletet, hogy ha­lálra ítélnek. Az egyik megkérdezte, hogy hány éves vagyok. Azt feleltem, hogy 16, mire a revolveres, sárgacsizmás igy szólt: — Akkor nem lehet kivégezni! Börtönt kap! — Még egy verést kaptam, azután levit­ték a börtönbe, negyedóra múlva felhívtak s kihirdették, hogy két hónapi kényszer­­munkára ítélnek. Másnap délután 4 órakor szabadultam ki, mikor már a terroristák nem voltak a városban. — Komoly lelki aggodalomban volt, mi­kor halálra ítélték, — kérdezte az elnök. — Nem voltam, — felelte Varga Aladár. Sebestyénben nem ismeri fel azt az em­bert, aki a bíróságban volt. Sebestyén ezután kijelenti, hogy emlék­szik a dologra, tudja, hogy Vargát 15 napra ítélték. K. Varga Félixben felismeri azt az embert, ki szintén fent volt a Direktórium helyiségében, sze­mébe mondja, hogy ő is ütötte. — Mit szól ehez Félix, — kérdezte az­­ elnök. — Nem voltam ott, — felelte — a tanú rosszul emlékszik..­­. Vargát vallomására megeskették. Majsai Imre elmondotta, hogy éjfél után 1 órakor kisérték fel a Direktórium helyiségébe s ott aranyai és ezüstjei után érdeklődtek. Figyelmeztették, hogy ne ta­gadjon, mert baj lesz. Ott látta a felkísér­­tek között Jakó Józsefet, Nyikos Lászlót, Sajtos Sámuelt. Fél 2 órától hajnali 5 óráig tartották fenn, akkor elengedték. A Közgazdasági Bank kára. Wisch Béla, a Közgazdasági Bank igazgatója elmondotta, hogy a Bankból 42.800 koronát vittek el. Anocskainak megmutatja a nyugtát, Anocskai kijelenti, hogy azt ő írta.­­ Az elnök kérdésére Stolcz és Kiss Lajos kijelentik, hogy a pénz felvételénél ők is ott voltak. Hegedűs György gazdálkodó elhur­­­­coltatásának történetét mondotta el, kije­lentette, hogy pénzét visszakapta. Hogy verték a Weiszokat? Tóth János volt nemzetőr előadja, hogy ■tikor a Weiszokat felhozták, ő a Direk­tórium helyiségében tartózkodott. Először Weisz Mihályt hozták fel, meg­verték és belökték a belső szobába. Utána Weisz Henrik jött, őt is megverték és le­vitették a börtönbe. Látta azt is, mikor Toffler Fülöpöt felpofozták és szivarjait elvitték. Félixben felismeri azt az embert, aki nézte Toffler pofozását. Ügyész: Tudja-e tanú úr, hogy kinek a kezdeményezésére hozták fel Toffler Fü­löpöt ? — Tudom! Nagy János nemzetőr dik­tálta be Toffler nevét azzal a megjegyzés­sel, hogy az rossz ember. Elnök: Mit szól ehez Nagy János ? — Én ezt nem tettem ! A tanú szemébe mondja Nagy Jánosnak, hogy ő volt, aki Tofflert bediktálta. Tóthot megesketik, ezután az elnök tíz percre felfüggeszti a tárgyalást. A tárgyalás újbóli megnyitása után Bittó József banktisztviselőt hallgatták ki. El­mondja, hogy jelen volt a Közgazdasági Bankban, amikor Kiss Lajosék a pénzt el­vitték s arról elismervényt adtak. A bank­ban az emberek fegyveresen jelentek meg, ellenkezni nem lehetett. Stolcz vádlott megkérdezi: — Durva szavak, fenyegetések hangzot­tak-e el, mikor a pénzt elvitték. — Ott volt a szurony, — felelte a tanú. — De fenyegetés nem volt, — kérdezte ismét Stolcz. — Nem, — felelte a tanú. Ezután Kátay Sándor banktisztviselőt hallgatták ki. Ő szintén azt a jelenetet mondotta el, amikor a Közgazdasági Bankból a pénzt elvitték. Stolcz az aranygyűrűkkel Kátay Sándor vallomása alatt feláll Stolcz, kire Kátay megjegyzi: — Ő volt az, akinek az ujján 8—10 gyűrű volt. Csak egy kígyós gyűrű volt, — mondotta Stolcz. — Határozottan emlékszem, hogy több gyűrű volt az ujján, — felelte Kátay. Kiss Lajos elmondja, hogy ő a Direk­tórium megbízásából tiltakozott a pénz elvitele ellen, először nem is vitték azt el, hanem később. A tanút vallomására megesketik. Kóti Pál a következő tanú. Elmondja, hogy tizenhat fegyveres katona tört be hozzá. Elnök: Mit kértek? — Mindent! Pénzt, zsírt, szalonnát, lisztet, ékszert! Engem már éjjel kerestek, de nem vol­tam otthon, a feleségemnek azt mondták, ha 7 órára otthon nem leszek, őt fogják főbe lőni. Feleségem azóta beteg. A Dávid Balázs nyugtája. Sajtos Sámuel a következő tanú. — Mindent felkutattak a házamnál s 8000 koronát találtak. Ezután felvittek a városházára, a főispáni szobába. Ott elő­ször fegyvert követeltek rajtam, azután pénzt. Ellenforradalmárnak, izgatónak ne­veztek. Ezeket én tagadtam. Ezüstöt, ara­nyat követeltek. Erre én azt mondtam: ezüstöm van. Újra haza kísértettek, akkor 276 darab ezüst koronást hoztam fel. Ezt is átadtam. Egy nyugtát adtak a pénzről, amit én beszolgáltattam a rendőrségnek. Később a pénzemből 2000 koronát vissza­adtak. Sajtos Sámuel kétszer is megnézi Dávid Balázst, de nem ismeri fel benne azt az embert, aki a pénzről a nyugtát adta. Ügyész Dávid Balázshoz: Maga adta a nyugtát! — Igen, én adtam, de ezt parancsol­ták. Én a pénzt nem vettem el. Ügyész Sajtoshoz: Ugyanaz az ember adta a nyugtát, aki a pénzt elvette ? — Igen ! Felelte Sajtos. A tanút megeskették.­­ Nem jó volt a levegő. A következő tanú Singer Arnold ék­szerész. — Reggel — mondotta Singer — láttam, mikor Havast bevitték s éreztem, hogy a levegő nem jó. Az ékszereket összepakol­tam. Délután jöttek be hozzám s az ék­szereket elvitték. Gyöngyössy az ajtóban állott, ő dirigált. — Mennyi a kára? — Háromezer gramm aranyat vittek el tőlem. Ennek akkori értéke 50 ezer ko­rona. Az ügyész kérdésére G­á­l János és F­o­­d­o­r István jelentették ki, hogy az ékszerek elvitelénél jelen voltak. 1 halmit tmrázilat bispire. A vásárhelyi főtárg­yalás harmadik­ napja. ... . . Aranyoklevéllel kitüntetve 1904-ben. Alapittatott 1878-ban. 3 “ KISS BERTALAN malttr is meg­ «l»A hunvánárhelyi disztemetkezési intézete érkezett« már Szentesi-utca­­4. sz. a. m­ ., előnyös árakon ajánlja koszorú, gyászruha és gyászfejkendő különlegességeit. Temetése­ket rendez személyes felügyelettel a legegy­szerűbbtől a legpompásabbig, minden igény­nek s a legnagyobb kegyeletnek megfut ni n­m.

Next