Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1921. szeptember (17. évfolyam, 194-220. szám)

1921-09-26 / 216. szám

Hittel Madia. E^oa­mváB^dy^ 1921 Septemberlift.hétfő. áffl 1 feord­aft. XVII.évf­olyam 216. szám Előfizetési év v­ásárhelyi helyben: Egész évre 500 K Pél évre 250 K vidékre: Egész évre 600 K Pél évre 300 K Egy szám éra 2 K FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP, Felelős szerkesztő i POszerkesztő és laptulajdonos­­ Társszerkesztő : FEJÉRVÁRY JÓZSEF KUN B£u ORAVÁTZ FERENC Megjelenik a kora reggeli órákban. Szerkesztését és kiadóhivatal: Kossuth-tér. Teljfon számi 87. Mimi­ét a n­zetprés­illa Kövér Ibrahim György meg akarta ölni Rakovszky Istvánt* — Szédelgő kiáltozást rögtönzött a köztársaságról, lel ralikon­ latroigon. Szöllősi Imre kis birtokost és feleségét Kis Rózáit vasárnapra virradó éjjel tanyájukon leütötték s pénzüket elrabolták. Az Áldoza­tok a kórházban feküsznek. Az ember éle­,­tér­ől lemondottak, az asszonyhoz bíznak. .Hétfő reggel fél 9 órakor még mindketten eszméletlenül feküsznek a közkórházban. Vasárnapi számunkban már kö­zöltük, hogy a Házban szombat d. u. öt revolverlövést tett a 11. sz. karzatról az ülésterembe egy Kövér Ibrahim György nevű egyén. Vallo­mása során beismerte, hogy a kép­­viselőház volt elnökét a magyar po­litikai élet egyik kiválóságát, a nemzeti küzdelmek egyik vezéregyén­­ségét Rakovszky István­­ akarta megölni, mert az Karlista, azaz ki­rálypárti meggyőződésű. Szem és fültanúk állítása szerint a merénylő először azt kiáltotta: — Éljen a magyar köztársaság ! Gazemberek ! Pusztuljatok ! Később csak köztársaságot ki­abált, aztán kihallgatása során ko­m­munista szó kijelentéseket­­tett. Kövér György: volt tényleges fő­hadnagy. Sokáig orosz fogoly volt s ott szedte magába a bolondgom­­bákat. Eredetileg ref. vallása, a fog­ság után azonban mohamedán val­lásra tért át s ennek külső jeléül felvette az Ibrahim nevet. A fővárosban Ibrahim úrnak 21 bejelentett lakása van. Bűntársai az eddigi nyomozás szerint nincsenek. A házba belépő jegyet Komra Aladár képviselőtől kapott, ki gya­nútlanul adott neki, mert együtt voltak tanulók a székesfehérvári cisztercita főgimnáziumban. Kövér különben munkatársa a Magyar Tőzsde cz. közgazdasági hetilapnak, tagja a szociáldemokrata pártnak, a múlt hetekben pedig belépett a köztársasági pártba is. A rendőrfő­­orvos megvizsgálta elmebeli állapo­tát és Ibrahim urat elzaitált, ide­ges embernek, de teljesen beszá­­míthatónak jelentette ki. Kihallgatása során azt a különös feleletet adta, hogy reformált moha­medán vallású. Beismerte, hogy Rakovszky István ellen előre megfontolt szándékkal követte el tettét. Elmondotta, hogy Rakovszky Ist­vánnak és Andrássy Gyulának, azon kívül Budavári Lászlónak is írt fenye­gető leveleket, amire azonban nem válaszoltak neki. Ezért ő elhatározta, hogy leszámol velük. Különösen Rakovszky Istvánra haragudott, mert az ő terveinek a királypárti Rakov­szky István személyében látta a leg­nagyobb akadályát, ő ugyanis inter­nacionalista, azonban egyik inter­­nacionálé hívének sem vallja magát. Terve volt olyan köztársaság kiküz­dése, amely a legteljesebb demok­rácián épül fel, kommunista köztár­saságfélét akart parlamenttel, amely­ben parlamenti ellenzék is működne. Fantasztikus tervében több olyan szándéka szerepelt, amelyek némely tekintetben a kommunista államkö­zösség eszméjét is túlhaladják. Mi­vel tervét szerinte Rakovszky mű­ködése hiúsítja meg leginkább, azért szánta el magát arra, hogy vele vé­gezzen. Mit mond Rakovszky. Rakovszky Istvánnak szombaton este a keresztény pártkörben sokan gratuláltak szerencsés megmenekülé­séhez és az érdeklődőknek Rakovszky így mondta el a merénylet lefolyását: " Az első lövés után olyan érzés fogott el, hogy a merénylet ellenem irányul. Az ezt követő rövid, kínos szünet után dördült el a második lövés, majd nyomban utána a har­madik. Ebben a pillanatban egy visszapattanó ólomgolyó hullott a bal térdemre, amelyet elkaptam és most is őrzök. A volt házelnök elővette zsebéből az ütődéstől deformálódott ólom­golyót és megmutatta a körülötte állóknak, majd így folytatta: Ebben a pillanatban hangzott el a negyedik lövés , amikor hirtelen körültekintve azt láttam, hogy nincs mellettem senki, olyan érzés fogott el, hogy végre is már elég ideig voltam céltábla, ezért hirtelen elha­tározással felugrottam helyemről és a merénylő karzatja alatti kijárón igyekeztem kijutni a teremből Mene­külésem közben farkasszemet néztem a merénylővel, láttam, hogy célba­­vesz, de azt már nem tudom, hogy megragadott e valaki, vagy megbot­lottam valakiben, csak azt tudom, hogy arccal a földre buktam. Ebben a pillanatban dördült el a nekem irányzott ötödik lövés. Amikor megemlítettük, hogy több képviselőnek, sőt magának a bel­ügyminiszternek is az volt az első impressziója, hogy a merénylő meg­hibbant agyú ember, Rakovszky ezeket mondotta: — Nem hiszem, hogy tébolyodott volna. Épeszű, egészséges embernek tartom, akinek ténykedése is céltu­datos volt. Ezt a merénylet mögött politikát látok. Hogy ez kitől ered, ki a moz­gatója, azt a jelen pillanatban még nem tudjuk, nem is sejtjük. Remé­lem, hogy ez is ki fog derülni. * A merénylő azt vallotta revolveré­ről, hogy azt még Oroszországból hozta magával s a golyók is onnan valók. A revolver 7 miliméteres, Ve­­lodog rendszerű és ötlövetű. A merénylet alatt az elnöklő Kenéz Béla állandóan helyén maradt s a merénylet után a következő kijelen­tést tette: Elnök: Képviselő urak, az ülés tovább folyik. Az a zavaró incidens: a nemzetgyűlés szuverenitása ellen intézett merénylet. Áldozatai is lehet­tek volna, de a nemzet és a nemzet­ A Szegvári u. 3­ a sz. alatt, a Zrí­nyi kávéház során lakik özvegység­­ben Kis Pálné Kovács Katalin. Ő hozzá tartanak be veje Szőlősi Imre kisbirtokos és felesége Kis Rózát. Hatrongyoson, 70 hold földön gazdál­kodnak. Szép tanyájuk ott van a Görbe út mellett, a Szokol tanyá­val átal, mesgyésen a néhai Kovács Sebestyén Aladár birtokával. A há­zaspár pénteken járt itthon utoljára; vasárnapra várta őket haza özv. Kis Pálné. Késett a kocsi és Szőllősiék helyett a megdöbbentő véres dráma hióbbire jött. Vasárnapra virradó éjjel rablógyilkosok rajtaütöttek a házaspáron, baltával le­verték őket s 100 ezer korona körüli pénzüket elrabolták. Vasárnap délelőtt 11­ órakor két kocsi állott be a kórház udvarára. Véres párnák közül az egyik kocsi­ról Szőlősi Imrénét vették le, a­ki folyton tépte a fején levő véres kö­tést. A másik kocsiról a Szőlősi Imre borzalmasan összevagdalt feje került elő. Szemei csukva voltak s csak hörgött az ember. Az asszony a rémület hangján sikoltozta: — Julcsa!.. Julcsa te !.. Julcsa ! Mit csinálsz te !... S a rémes kiáltozás hallatszott még az utcán is, hol borzadva áll­tak meg egy percre a templomba menő emberek. S futótűzként terjedt el a tanyai dráma hite a városban. A felriasztott tanya Szőlősiék sohasem féltek a rossz emberektől. Azt hitték, hogy aki be­csületes és nem bánt senkit, az pénzre is nyugodtan hajthatja a­ fe­jét. Szőlősi az eresz alatt aludt ren­desen, párja pedig a tanyaszobában. Így pihentek el szombaton este 9 óra tájban is, mikor a harmados a kis tanyába eltávozott. Előbb elengedték láncairól a két nagy tanyaörző hamis gyűlés szuverenitása örökké fog élni. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljen­zés és taps.) A szükséges intézke­déseket a háznagyi hivatal útján megtettem. Egyelőre az ülést öt percre felfüggesztem. (Hosszantartó élénk éljenzés. Zajos felkiáltások a Ház minden oldalán: Éljen az elnök!) Soós Bálint béres, kinek szülei a Vidám­ utca 7. szám alatt laknak, az istálló előtt tábori vackon aludt, mely mintegy 80—100 lépésre van az ereszettől. Arccal az istálló felé volt fordulva. A­hogy elbeszéli a kutyák nem nem fogtak senkit, pedig olyan hamisak, hogy a lóról lehúzzák az embert. Egy­szerre koltásra ébredt föl; a hang a tanyából jött s a gazdasszonya szavát ismerte föl benne. Éppen fel akart kelni, mikor a höldfényben egy doronggal embert látott meg az istálló sarkán, a fejénél. Nem mert meg se moccanni. Egy fertály óra telhetett el, mikor az ember, meg egy másik árnyék arra a Kovács Sebestyén birtok felé elsietett. Nem­sokára nyöszörgést hallott a béres és a gazdája kinos hívó szavát is­merte fel : — Gyere már Bálint, segíts! Erre nekibátorodott, felkelt és az ereszhez ment. Gazdája Szőlősi Imre ott feküdt az ereszajtó előtt a föl­dön. Véres fővel kitámolygott, de nem bírták a lábai. Nekiszédült a nagy vizes hordónak s fellökte, az­után összeesett. A béres betámogatta az ágyhoz az embert s akkor át­szaladt a szomszédokhoz. Először Szilágyi Mihályékhoz zörgött be: — Gyüjjenek baj van, meggyil­­kolták a gazdámat! A borzalom tanyája. Szilágyiék, majd Szabó Ferenc, Rébek Imre, Varga József meg az Aszalai István két fia siettek a dráma színhelyére, hol rettenetes látvány tárult a szemeik elé. A tanyaházban égett a­ lámpa, éjfél után 1 óra le­hetet­t.­­Az eresz alatt, ágya előtt, mert már akkorra ismét kikelt, állott reszketve Szöllősi Imre, nézett maga elé, fejéből pa­takzott a vér a fehér ruhájára. Odamentek hozzá s kérdezték, hogy mi lelte. Nem felelt, csak nézett. Majd hívták ! Különleges vegyes csemege, hideg felvágottak, likőrök, Dull jfígíetf üzletei», pezsgők, gyógycognacok, borok és tea rumok érkeztek DUILI ÜHllül­! !“sX«*m.. a !

Next