Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

W Hódmezővásárhely, 1922 január^vasárt^ Ara 3 korona. XVIII. évfolyam 1. szám. Főszerkesztő és laptulajdonosi KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEH­J­ÉR­VÁRY JÓZSEF Szarkesztöséa Is Madablvatil In ias?rlwlT, XouaUi-től. Előfizetési ár helyben: Egész évre . . 800 K Fal évre.... 400 K Vidékre. Egész évre . , 900 K Fél évre .... 450 K Telefonszám­: 87. VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP lg m L '/*4—^ találka. n dram» 1! óráig... •Ifit’' Ke t. althak­ Szel­són a *t ti, ut se d ép -I ahol ;n terv t­­o cuuu. jm ion t z uj t a mein fo* m n RE Rauss - ca dia­ mesi z, készen g sókban műtének f 1-«mmm» m n ü'i ■M it helyi • :­­Ugyan. :k­öttp c6-, hogy fiaiét . . . Szilveszter éjén . . . (1921—1922.) . . . Mikor fogsz inni színig telt kupával Szilveszter éjén én bús magyarom ? Mikor fogsz járni talpig kikeletben Nem úgy, mint most, holt lombu avaron ? Mikor fogod felirni nagy neved Ismét az égre, mint Csaba királyfi ? Mikor fog híred a Turulmadárral A csillagokba és a napba szállni ? Mikor lesz újra egy közös határ: A Kárpát, Alföld s fiumei tenger? Mikor fog Mátyás, Rákóczi, Kossuth Rohamra menni a győző sereggel ? Mikor fog újra lengedezni zászlód Kuruc dicsőség büszke bércsokán ! Előtted meghajolni a világ, Mint Kereszt előtt egykor a pogány! ? Kereszt! Kereszt ! Te vívtad győzedelmét Dúló csatákban, áldott magyarom ! Te épited Isten oltárait Tíz évszázados vérzivataron! Te voltál védgát a bősz áradatban, Mit ránk zúdított a vadult Kelet, Ma is Te vagy a szent, fehér Iránytű A ránk vörös!? !Ci-b­ő!E­lesett ! Inogtál népem ! jaj! pár pillanatra, Ragály betegség lopva megfogott, Moloch bálványnak bőrén áldozál, Elvesztetted vezérlő csillagod , Krisztus hitét... de jött az újhodás : Kelő napfény­, meleg sugáru reggel S ma úgy csatázol, mint Árpád csatázott Etelközéből hozott fegyverekkel ! Erős vitézség, dacos akarat, Harcos erényből egész arzenál, Föltámadás az ősök nyomdokán, Mely előtt megszégyenül a halál S mig Európa ma is zátonyok közt Ingó hajóval gyáván hánykolódik: Mi megállunk merészen, szabadon Ez szavunk fölé a fönséges menyboltig! Mi megállunk, mint polgár-Magyarország, Hol elnyomó nincs és nincs elnyomott S hol nem kőből, de alkotunk szivekből Uj századokra, élő templomot, Faj s vérközösség Szent-igéinek Bástyáiból lesz katedrája fönn Sión hegyén... s alatta hasztalan zug Duhaj hullámmal szennyes vízözön ! ... . . . Szilveszter éjén, mig múlnak a percek S érzem, mily gyönge, kis parány vagyok, — Óh boldogság!... a nagy nemzeti létnek Napfényéből egy sugár rám ragyog : Magyar vagyok ! Keresztfa-szenvedésben, Mig minden rög száz hullt reményt takar: Magyar vagyok! E tépett, csonka­ ország Hajszolt vándorja, de mindig magyar! ... . . . Szilveszter éjén, míg latolgatom, Mi lesz hatalmas, gőgös nemzetekből, Kik most oly fennen hordják fejüket — Ne félj magyarság ! egyenest emeld föl Örvénylő mélyből Te is fejedet, Vad ellenségid ott lesznek alól... S a mi pacsirtánk a szabad Hazáról Mi égi hírnök, örökkön dalol ! . . . Szilveszter éjén idd ki telt kupával Múltad keservét testvér-magyarom, Ne mélázz többé réveteg szemekkel A hullok lomba, zörgő avaron, Teremts Magadnak újévet, jövendőt, Szép zöld mezőt, mig indul a határ S nagy eszmék szárnyán száll föl a magasba Árpád küldöttje­­ a Turulmadár !... . . . Szilveszter éjén magammal törődtem ? Nem 1 ezerszer nem ! Nemzetem, Veled csak ! Belőled vagyok porszemecske rész S híl csókjaimmal sík­an elbori­lak! Jöjj boldog Újév, most, vagy gyors közelben ! Sóhajt, vért, könyet érted áldozánk, Mindegy, ha vérzünk, pusztulunk egyenként, Csak újra éljen régi szép Hazánk !... Kun Béla. le nála*. á.Láric g r.:»z­ 5! !! 'S Ni, ezt javas­­ta­­«•**** 4» nem kértünk, nem is vártunk a sorstól. Elkényeztetve éppen nem vagyunk, sőt az utóbbi esztendők alkonyatán mindig olyan szivszo­rongással, reszketve álltunk meg az uj esztendő küszöbén s úgy nyul­­unnk a jövő kilincse felé, mint mi­kor attól fél a hosszú útról meg­tért ember, hogy benyitván az ajtót, öröm helyett legkedvesebb gyerme­két látja, meg kiterítve a koporsó­ban. Zaklatott szívünk, megostorozott idegzetünk lett úrrá az agyunk gon­dolatán és a lelkünk érzésvilága felett és emiatt már szinte tiszta látásunk is elvesz. Újévi ajándékul így, szinte észrevétlenül hull bele koldustarisznyánkba Huszár Károly­­nak az a megdöbbentő beszéde, melyet a Nemzetgyűlés legutóbbi ülésén leszögezett. Budapestnek, Csonkamagyarország szivének ka­­tasztófális nyomorúságára mutatott rá és a sötétségből megdöbbentő képeket szakított ki s hozott a ke­vés könynyen élők meleg szobáié­nak villany körébe Rámutatott arra, hogy Budapesten százezer ember nem tudja,még reggel, hogy mi lesz a délebédje s ebből a számból kétezernyolcszáz család a szó leg­halálosabb értelemében az énenhalás küszöbén állt, mert se munkája, se fája, sem egy falat kenyere és egyetlen eladni való rongya nincs többé. Ezzel a tragikusan sötét kép­pel szembe állítja azt a fényes dá­­ridózást, mely a főváros gazdag köreiben folyik, hol a pénz az Is­ten s hol valutával, konjuktúrával még tudnak pezsgőben úszni az emberek, mikor a padlásszobákban s pincékben éhen­ pusztulnak el apró emberéletek. Újév reggelén ezzel a szomorú elborongással éb­redünk fel s ezzel a­ megrázó kép­pél nyi­­t a szemünk a valóságra. Mert ami nagyban ott Budapesten áll, vidéki kiadásában megvan ki­csiben, ha nem oly sivár rettenetes­ségében, de nálunk is. Mert a le­­szegényedés, lerongyolódás és kop­lalás közösséggel fűzi össze az egész magyar nemzetet, mely tizen­négy vármegyére bebörtönözve, összezsúfolva egymást tépi, marja, tapossa le a megélhetés üres bolt­jának küszöbén, így áll a dolog. Nem szállunk perbe az éggel e miatt, nem hívjuk tetemre egymást bűnbakokul, hiszen irtózatos hely­zetünknek forrása nem a saját rom­lottságunk, hanem az a rablánc, melylyel a trianoni béke fogott ben­nün­ket az idegen rabszolgaság sze­kerébe. Azok, kik még talán vidám dáridók mámoros légkörében nar­­kotizálják idegeiket s kergetik az élet örömeit, holnap, vagy holnap­után szintén odaérnek, ahol a nyo­morúság pattogtatja szeges ostorát. Hiába tépjük, tapossuk egymást és rohanunk oda, hol valamit oszto­gatnak, a v­gén mind lekopunk s a végén egymást faljuk fel, mint a hajótöröttek a sik tengeren há­nyódva. Egyetlen újévi szép aján­dékunk le­ lát a magyar honvédség. Ma van a hivatalos lapban, ma születik meg tehát. Ő az egyelen fénysugár, hely áttör a fellegeken és ujult reményt ad. Ennek a se­regnek tagjául jegyezze el magát ma minden ember, kit magyar anya hordott keblén. Mert sem ige, sem szó, sem ígéret, sem remény min­ket a végpusztulástól meg nem vé­delmez többé, csupán hősi karunk, szivünk, agyunk és fegyverünk. Élet vagy halál! . . . * 43 Kz, M4 arm*szere !­em­mény, az ii'diriendSr­­.armfeyz*tr köz­tit*!­i ‘sfcnin­da­­; Tírut tö vény- 2W-HB1 , kgy ■át nijor.rn,, *zdr­ f szölgetát ári atrri hivat, tál . köt-k­ei. ’ int aljegyzői, taté: tóatokra jvnak -e« S ** tüzr m­­­iatúdas- !ir «.aiasdt. ve. ..rcjfatci Ma-am* a ;;x * -l­­átérné, y­­*. • írás-/-! _____12 s«»n • 78­­­81 I. as. a «S tóm *■­­ • 'orjy.hr aa oycs áron «8 ad 14­2» •Vtk­t * ioU no a­­^*2 Ima hazánk sorsának jobbrafordulásáért. A magyar kath. püspöki kar novemberi konferenciáján elhatározta, hogy hazánk siralmas helyzetének jobbrafordulásáért könyörgéseket fog elrendelni az ország összes templomaiban. A könyörgő ima megszövegezését Mikes János gróf szom­bathelyi püspök vallatta és azt most már el is küldték az ország valamennyi kato­likus templomának. Az imát a szilveszter­­esti ájtatosság alkalmával ismertették a hívekkel és újévtől kezdve minden ájtatos­­ság után elmondják. Az ima szószerinti szövege a következő: — Mindenható örök Isten ! Mindenkitől elhagyatva, senkitől meg nem hallgatva Hozzád fordulunk, aki senkit sem hagysz el és mindenkit meghallgatsz, hogy hall­gasd meg a mi alázatos könyörgésünket és segíts meg minket, szegény magyarokat. Ellenségeink lettek úrrá felettünk, orszá­gunkat feldarabolták, királyunkat számki­­vetésbe hurcol­ták, minket porig aláztak. Minden szabadságunktól megfosztottak és a mi romlásunkra, van, azt parancsolják nekünk. A mélységből kiáltunk Hozzád Urunk !, hallgasd meg esedezésünket. Kö­nyörülj rajtunk a Te nagy irgalmasságod szerint. Ha a sok súlyos csapás a Te bün­tetésed, amelyet bűneinkkel vontunk magunkra, bocsáss meg nekünk, bűnbá­nóknak ! Ha széthúzásunk oka nemzeti szerencsétlenségünknek, vezérelj minket egyetértésre! Ha hűségünket akartad pró­bára lenni, tekintsd gyengeségünket és rö­vidítsd meg látogatásod idejét ! Add a hatalmat azok kezébe, akik azt Tőled ve­szik és a haza javára használják ! Adj a nemzetnek önzetlen, hűséges és minden áldozatra kész fiakat ! Szerencsétlen ha­zánknak pedig adj jobb jövendőt. Nagy­asszonyunk és Anyánk! kelj védelmünkre, vedd oltalmadba örökségedet, pártfogolt tűinket szent Fiadnál, hogy az ő kegyel­méből Szent István országa újra életre támadjon. Amenn­yeit egészen komoly dolog, hamarosan si­került is eloszla­ni a fellegyeit. De félelme­tesen, újszerűen érkezett, sen­ki sent­­udja voltakép, mit is jelent igazában s milyen köve­tezményei lesznek. Ebben az ijedelemben egy újságíró ál­lott elő az egyetlen életrevaló­ ős­let­tel Egy politikai riporter azt tanácsolta Bán­­finak, hogy miután az exlexben az adók­nak és mindennemű állami jövedelmek­nek behajtása és befizetése tilos, tehát csukja be az államkasszát és ne teljesítse az állami kifizetéseket sem, a hivatalno­koknak sem, senkinek sem. Majd meg­mozdulna akkor a társadalom és majd kényszerítené az exlex felidézőit a meg­­hátrá­­sra. B­effy minisztertanács elé vitte az ötle­tet, de a minisztertanács nem fogadta el. Nem azért, mintha az ötletet nem találták volna kitűnőnek és a legjobb megoldás­nak, hanem nem fogadták el azért, mert Bánffyt már akkor a minisztertanácsban is el akarták buk­atni. Az új extex küszö­bén nem érdek­elen ez a kis epizód. I Ut ex­lex? Most, amikor egy nap választ el ben­nünket attól, hogy exlex­be kerüljön amel­lett is gyengén zakatoló állami gépezetünk, eszünkbe jut az első exlex, amely Bánffy miniszterelnöksége idején, 1899 január el­sején állott be. Ez az egykori exlex sem A forgalmi adó a város kezelésében. Az általános forgalmi adó ügyében a városi adóhivatal vezetője megkereste Új­pest város polgármesterét, hogy mi­után ott, a forgalmi adó rendszer már vá­rosi kezelésben van, küldje meg az erre vonatkozó szabályrendeletet és a jóvá­hagyó miniszteri rendelet 1—1 példányát. Ezzel tudniillik, ha városunknak is meg­jön az engedély a városi kezelésre, a munkát azonnal megkezdhetik, mert a rendeletet előzőleg már áttanulmányozhat­ták. A tanácsi megbeszélés eddigi eredmé­nye az, hogy amennyiben a város a ke­zelést átveszi, úgy 12—16 kezelő lisztet és ellenőrt kell e célra alkalmaznia, akik­nek a megbízatása természetesen csak ad­dig tart, amíg ezen adórendszert a város kezeli. Az erre vonatkozó tájékoztatásokat az adóhivatal vezetője annak idején kö­zölni fogja.­­ A város több milliós hasz­not remél a forgalmi adó kezeléséből.­­ A „Bodzásparti gazdakör“ január hó 4 én, szerdán délután 2 órakor tiszt­újító közgyűlést tart az iskolánál, melyre a tagokat és érdeklődőket tisztelettel meg­hívja az Elnökség SÍT Csemege különlegességek - TUS­H V 1® IJ * s csemege-üzletében Dessert, teasse'ervények, fi.font kekszek, angol és orosz teák, francia és magyar IIII ff­­ II Iff fi Ifi szerezhetők be, likőrök és cognacok, tokaji asszu és különböző borfajták, főzelék-* és gyümölcs- ||S88 II Hl III SI HÍ Mmezővártsely konzervek, különféle sajtok, halak és mindennemű fűszeráruk legelőnyösebben IfUUf ft ill fii If Kossuth-tér 5. ffST IIiö, mandula, mogyoró, ■füge, citrort^és gyümölcsök I J Telefonszám­: 217. "---------------——— -------—--------•——— --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- --------------­

Next