Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. április (18. évfolyam, 74-98. szám)

1922-04-01 / 74. szám

Hódmezővásárhely, 1922 április 1. Szombat Előfizetési ár helyben: Egész évre .... 800 K Fél évre............... 400 K Vidékre: Egész évre .... 900 K Fél évre............... 450 K Telefonszám: 87. g Ara 3 korona. XVIII. évfolyam 74. szám. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A halál szele suhan el a világ felett , mint fe­kete madárnak rebbenő szárnya csapja meg az emberek lelkét. Még alig négy esztendeje egész rendeket vágott ki egyszerre az emberek sorából s egy-egy éjsza­kának reggelén sok ezer véres halottra hintette sugarát a nap, minden lap egy tömeggyászjelen­tés volt s húsz millió háznál min­den este az aggódás imája kul­csolta össze a kezeket : él-e hol­nap is az, aki messze a hadak utján jár ! Gyászra feküdt az em­beriség, gyászra kelt s nincs annyi fekete festék a földön, amennyi elég lett volna a sok kicsi szomorúság kifejezésére. Szünetlenül szólt a kuvikmadár. S az élet rohant tovább s a csa­tazaj nem némult el egy pillanatra sem. És most ? Onnan messze nyugatról halkan iderezdül a ha­lál angyalának szörnyűrebbenése, egy kastély tornyából megszólal a kuvik s hangjától egy percre ha­lálos csend támad országok népe közt. A száműzött király 35 éves ifjúi élete viaskodik a halállal. Portugál felcser s ezer kilométer­ről odahívott angol orvos néz szembe a nagy kaszással, mely ur a trónok felett is és a tudo­mány hatalmával próbálja elrio­­gatni a nagy beteg ágya mellől. Óráról-órára jönnek az egymás­nak ellentmondó hírek : meghalt, nem halt meg. Téves jelentésből azt közölte először a félhivatalos Táviroda, hogy csütörtökön reggel meghalt a király, két óra múlva megcáfolták a hírt. Délután ismét az jött a dróton, hogy kiszenve­­dett IV. Károly király, késő este ezt is lecáfolták. S pénteken dél­ben már azt közölték, hogy Őfel­sége állapotában javulás állott be, mely később ismét visszae­sést mutatott. Bizonyosat tudni még mindig nem lehet. Egy tény. Az, hogy IV. Károly király ez idén most már harmadszor esett influenzába s ez a harmadik eset kétoldali tüdőgyulladásba ment át, mely rendkívül magas fokú láz­zal jár. Az angol orvos, aki ké­sőn érkezett meg, úgy vélekedik, hogy a baj rendkívül komoly, mert IV. Károly szervezete túlsá­gosan legyöngült s igy a katasz­trófa valószínűleg elkerülhetően lesz. A legújabb tény ez. Hozzá­fűzik a jelentések, hogy a beteg király mellett állandóan ott van áldott állapotban levő felesége, a királyné és hét gyermeke, kik kö­zül kettő szintén beteg. S míg a nép a híreket, az újabb értesülé­seket nagy érdeklődéssel várja, szárnyára kel a képzelet és a népfantázia rémmeséket költ, me­lyek koronás fők halálos ágyánál születni szoktak. Azt mondják, hogy a Princip Gavrilok faja él még a Balkánon s az a kéz, mely a szerajevói revolvert irányította, még mozog. Ebben a formájában rémmese ez. Éppen olyan, mint mikor azt mondották, hogy Rudolf él és Hindenburg tulajdonképpen ő. De távoli kapcsolatában mégis­­ fel lehet fedezni valamit a IV.­­ Károly király betegsége és a Princip Gavrilok balkáni politikája között. Az antant az életünkre törő apró nációk kuncogására arra kényszeritett bennünket, hogy adjuk ki IV. Károly királyt. S mi­kor ez megtörtént, foglyul ejtették őt s végig hurcolva a Dunán és a Balkánon, száműzetését hatá­rozták el. Azután tartózkodási he­lyéül kijelölték Madeirát. A világ­nak azt a pontját, mely olyan, mint idegenre az albán mocsár , gyilkos kórt rejtegető s halálosan veszedelmes, Madeirán olyan sűrü és telített igy tavasz idején a le­vegő, hogy aki nem ott született s igy ahhoz szokva nincs, arra nézve a halál magvát rejtegeti magában. Oláh módszer ez, mel­­lyel a kazamatákban kezelik az életfogytiglani kényszermunkára ítélt rabmagyarokat. Szégyene a humánusságnak s a kulturvilág­­nak, hogy rész lelkiismeretének lecsillapítására olyan börtönbe zárja azt, aki útjában van, mely a föltétlen halálhoz vezet. Már mozog is az angol élő lelkiisme­­rete , ő mégis az ember a mi el­lenségeink között s a király álla­potáról érkező jelentések közé beszúr egy híradást, mely arról szól, hogy az angol kormány anyagi segítséget ajánlt fel a szám­űzött királyi családnak, még­pe­dig 2 millió koronát havonta és közölte, hogy a királyt felgyógyu­lása után egészséges angol szi­getre viteti. Pénteken délután ér­kezett távirat szerint Károly király jobban van. A király állapota jobbra fordult. Ma ismét váltogatták egymást az ellentétes hírek IV. Károly király állapotáról.­­ Az egyik azt jelenti, hogy a láz alább hagyott s most már van remény a felgyógyu­­lásra, a másik újabb komplikációról beszél Mai jelentéseink a következők: Imádkozzatok a királyért! Dr Csernoch János bíboros-hercegprimáshoz az itt következő távirat érkezett a királynétól: „Őfelsége a király spanyolszerű két­oldali tüdőgyulladásban súlyos bete­gen fekszik. Tegnap este felvette a haldoklók szentségét. Kérem Eminenciád és min­den hűséges magyar imádságát. Z­i­t­a.“ A bíboros-hercegprimás a sajtó utján kéri az ország ketholikusait, hogy a beteg királyért imádkozzanak. Nincs orvos a halálszigeten. Funchalban csak két angol orvos van, akik nem örvendenek mint orvosok köz­bizalomnak. Rendszerint Liszabonból szoktak orvosokat hozatni, de három napba ke­rül az út. A jelen esetben is az volt a baj, hogy nyomban nem volt orvos, aki mind­járt elejét vette volna a bajnak és így a király betegsége napok alatt súlyosbodott. A betegsége most mér olyan stádiumban van, hogy az orvosi tudomány alig tud se­gíteni. A király halálhírét várják minden pillanatban. A kormány nem kapott még tudósítást. A kormánypárt intézőbizottságának ülése közben megjelent a pártkörben M­a­­g­a­s­h­á­z­y László őrnagy, a kormányzó első szárnysegédje és kérette Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnököt az intézőbizottság üléséről. Magasházy őrnagy valami rövid jelentést tett a miniszterelnöknek és azután eltávozott a klubhelyiségből. A Nép mun­katársa megkérdezte Magasházy László őrnagyot, hogy mi az a sürgős ügy, amelyben neki jelentést kellett tennie a miniszterelnöknek. Magasházy kijelentette, hogy ő a miniszterelnökkel magánügyben konferált. Azután kérdést intézett, hogy igazak-e IV.­­ Károly király haláláról szóló hírek, amire Magasházy őrnagy azt mondta, hogy ezek a hírek eddig megerősítést nem nyertek; egyelőre csak annyi tény, hogy IV. Károly ki­rály nagybetegen fekszik Funchalban. Azokkal a hírekkel szemben, mintha a kor­mány IV. Károly halálhírét titkolná, illetékes helyről azt a kijelentést tették, hogy a kormány a király haláláról mindeddig semmiféle hírt nem kapott. A MTI­ újabb jelentései a király állapotáról Bécs. (MTI.) Az Új Nemzedék munka­társa felkereste Schager Albin bárót, a ki­rályi­ ház ausztriai vagyonkezelőjét, aki ál­landó távirati összeköttetés révén legin­kább ismeri a királyi család funchali életmódját és Károly király mostani be­tegségének lefolyását. Kérdésére a követ­kezőket mondotta : — Őfelsége március 25-én betegedett­­ meg influenzában, néhány nappal később a bal­­ oldali tüdőgyulladássá kompliká­­lódott s a beteg állapota olyan súlyosra fordult, hogy március 27-én, mint ismere­tes a funchali püspök az utolsó kenetet is feladta a királynak. A királyi pár mos­tani háztartása szűkös keretek között 24 személyből áll. A háztartás költsége ha­­vonkint kb. 2000 angol font. Az éghajlat Madeira szigetén nem egészségtelen ugyan, de középeurópai ember számára mégis nehezen elviselhető. A királyi pár szállása mindennek nevezhető, csak kényelmes­nek nem. Őfelsége és családja egy ideig az egyik szálló konyhájából érkezett, az azonban annyira elviselhetetlen volt, hogy külön konyhát kellett berendezni. Sokat panaszkodik az uralkodó amiatt, hogy az európai újságokat csak 10 nap múlva kapja meg. Ottó trónörökös, aki most 10 éves nagyon szorgalmasan tanul. Termé­szetesen nagyon folyékonyan beszél ma­gyarul és minden tekintetben nagyon fo­gékony. A kis Róbert főherceg, akit nem­rég Svájcban megoperáltak, most kezdi tanulmányait. A legutóbbi funchali táviratok szerint — mondotta Schager — Őfelsége állapota úgy látszik teljesen komolynak bizonyult. Annyira különböző hírek érkeztek az utóbbi időben, hogy nem tudjuk magun­kat mihez tartani. A király tudvalévően kétszer esett át influenzán, aminek az a tulajdonsága, hogy áldozatát egyre véd­telenebbé teszi a betegséggel szemben. Azok a nagy lelki felindulások, melyeken a király Magyarországon a budapesti puccs alkalmával átment, csak hozzájá­rultak szervezete legyöngítéséhez, állapota már azért is veszedelmes, mert ez a har­madik influenzás megbetegedése. Kevés remény van abban, hogy De­­lug­hr Őfelségét még életben fogja ta­lálni, mert elutazása legjobb esetben is 8 napig fog tartani és csak a jövő hét csütörtökén érkezik Funchalba. (M. T. 1.) Az Andrássy párt ma délelőtt Bécsből a következő táviratot kapta: Pa­k­s. A tüdőgyulladás lokalizálódott, a láz lement 38 fokra, a kezelőorvosok megál­lapították, hogy az életveszedelem elmúlt­nak tekinthető. A gyermekek teljesen fel­gyógyultak. A király állapotáról csak a nagy táv­irati irodák szűkszavú jelentéseiből érte­sült eddig a magyar közönség, amely érthető érdeklődéssel vár minden hírt, amely a király betegségéről szól. Táviratot kapott ma a király környezetétől Andrássy Gyula gróf. A táviratban az foglaltatik, hogy tegnap délután Károly király állapo­tában örvendetes javulás állott be. M. T. I. Funchalból jelentik a madridi El Sóinak: Károly király állapotában ha­tározott javulás állt be, mert a gyulladás centruma nem terjedt tovább. Csütörtök óta a hőmérsék 3t, öntudat tiszta. Hága. A madridi Korrespondenza di Espagna szerint az a hír, hogy Zita ki­rályné is megbetegedett, nem felel meg a valóságnak. A gyermekek közül kettő könnyebb náthában megbetegedett. Károly betegsége normálisan folyik le és orvosai remélik, hogy életben tudják tartani. Or­vosok és gyógyszerek rendelkezésre álla­nak. Zita királyné szüntelenül a beteg ágya mellett tartózkodik. (Páris.) M. T. 1. A madridi ABC-nak funchali tudósítója jelenti, hogy Károly csütörtökön még mindig nem volt minden veszedelmen kívül, noha állapotában ja­vulás állt be. Az orvosi konzílium meg­állapította, hogy a tüdőgyulladás nem ter­jedt tovább és a közérzet is javult. A be­tegség válságos stádiuma azonban még nem múlt el. A keresztény egység táborának szózata. A keresztény egység tábora Buda­pesten az alábbi proklamácziót bo­­csájtotta ki a keresztény néphez: Polgárok ! Munkások! Keresztény­­ magyar véreink! ! A kommunizmus bukását követő nagy­­ felszabadulásnak feledhetetlen történelmi fellángolása után ma ott tart a dolgozó keresztény magyarság, hogy pártokra­­hul­lott, csalódásoktól sebzett a lelke és köz­ben egyre arcátlanabb támadásokra in­dulnak ellenünk az októberi forradalom és márciusi diktatúra országvesztői, s így megbontva, a választásoknál csak kudarc érheti Budapest keresztény népét. Kinek érdeke ez ?­­ A tömegek lelkében kitörülhetetlenül él a tudat, hogy ezt az országot csak a becsületesen vallott és sziklaszilárd akarattal végrehajtott keresz­tény nemzeti irányzat útján lehet megmen­teni, újból nagygyé és boldoggá tenni. Tettekre akarjuk váltani ezt a tudatot. A napi politika minden pártoskodása mellett is a lelkek mélyén ott él az egy­ség utáni ösztönszerű vágy. A keresztény politikai pártok névleges különbségei nem állhatnak az egység megteremtésének út­jába. Mindnyájan az apostoli király­ság törvényei alapján állva, nem­zeti függetlenségünket semmi áron föl nem áldozzuk. De amíg Szent István koronája újból régi fényében ragyoghat Buda ősi várá­ban, nem engedhetjük meg, hogy a ke­resztény magyarság ma még meg nem oldható közjogi kérdések miatt testvér­harcban pusztítsa önmagát és a poklok kárörömét szerezze meg ezzel külső és belső ellenségeinknek. Keresztény magyar véreink! Forrjunk egységbe a közös, becsületes alkotó mun­kában. Ezt az egységet akarja teremtő politikai erővé valósítani a Keresztény Egység Tábora, amelynek zászlaját kibont­juk a magyar jövendő szolgálatában. Félre mindazzal, ami elválaszthatná egymástól az együtt szenvedő, együtt dol­gozó keresztény magyarságot. A leron­gyolt középosztály, a szűkölködő polgár­ság, a verejtékező munkásság egy testvérek a magyar föltámadásra való ráutaltságban és így mindnyájunk közös érdeke az a szociális politika, mely letöri a drágaságot, a becsületes, dolgozó keresztény magyarnak kenyeret, védelmet, jólétet biztosít, akár kabátban, akár kék zubbonyban járjon. Meg kell védenünk a vérosi­ la­­kosság, a koldusbotra jutott közszolgálati alkalmazottak különleges érdekeit és össz­hangba kell hoznunk az agrárérdekekkel, mert öngyilkos politika, amely a falut a várossal szembeállítja. Ápoljuk a keresztény felekezetek test­véries együttműködését és küzdünk a magyar nők alkotmányos jogaiért, mert sziklaszilárd meggyőződésünk, hogy ke­resztény nemzeti érzéssel telített szívük mindenkoron hűséges fegyvertársunk lesz jövendő harcainkban. Biztosítsuk a keresztény tömegek gazda­sági érvényesülését, a hamisítatlan ke-­­­resztény demokráciát és mindenekfelett Mézzé S*A,!A FISCHER AIBIBA A kirakatát !

Next