Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1922. szeptember (18. évfolyam, 203-228. szám)
1922-09-27 / 225. szám
Hódmezővásárhely, 1922 szeptember 27 Szerda. Előfizetési ár helyben: Egész évre . . . 1000 K Fél évre............... 500 K Vidékre: Egész évre . . . 1200 K Fél évre............... 600 K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP J Ara 6 korona. XVIII. évfolyam 225. szám. VÁSÁRHELYI Főszerkesztő és laptulajdonM: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. T© meg a pucér... Csak úgy véletlenül egy szám ötlött a szemünkbe. Az állami kiadásoknak egy tétele. Egy angol katona, egy ántant pucér, aki azért van Budapesten, hogy a gazdája csizmáját tisztán tartsa, esetleg, ha van kutyája, azt minden szombaton megfürössze és kifésülje, havonta pont 150 ezer koronát vág zsebre a magyar államkasszából. 5 ennnyit, a gazdája pedig legalább hatszor annyit. S hogy hány van ilyen, annak csak a jó isten lenne a megmondhatója. Mióta ez a rettenetes nagy nyomorúság ránk szakadt, egész sereg antantbizottság ül a nyakunkon, tisztán csak azért, hogy ellenőrizzen bennünket, magyarán megmondva nézze a csendes haladásunkat. S ezért kap zsoldot az utolsó szánig mind az ürességtől kongó magyar államkasszából, még pedig, olyan bért, amely szinte szédítő. És egy kerek milliárdra megy föl évente. Mikor gróf Bethlen István miniszterelnök a tavasszal Vásárhelyen járt, itt a városháza előtt a rügybe szökkenő platánok alatt mondotta ezt a nagy számot, mely azóta már talán a háromszorosára felemelkedett. A világ füle hallatára vágta oda ezt a keserű igazságot a nemes gróf. Elszörnyülködtünk rajta és azt hittük, hogy az önérzetes angol és francia megszégyeli magát s amit saját nemzetének Newton lord már egyszer szintén szemébe vágott, megszünteti. De tévedtünk. Az antant tisztek nem fogyatkoztak s épp úgy grasszálnak Budapesten ma is, mint fél évvel ezelőtt. Nem árt néha beletekinteni a számadásokba, hogy egy kicsit megdöbbenjen az ember és rá eszméljen nagy lealázottságára. Most ha belegondolunk, hogy míg egy nyomorult szegény árva, akinek az apját a háborúban agyonlőtték, vagy egy rokkant, akinek lefagyott a lába, ezer-ezerötszáz korona koldusbért kap egy kerek, hosszú esztendőre, addig az antant kutyamosója két millió korona körüli összeget vasal, hogy míg a magyar gazda, iparos és latáner véresverejtékkel izzadja ki az állam szükségletét, addig ezer idegen pezsgőben fürdik abból a kínos pénzből, hát bizony isten oda fut az arcunkba minden vérünk és ez a leláncolt kéz ökölbe szorul a hallatlan igazságtalanság láttára. Azt hittük, hogy kicsi portánkon legalább nyugton hagynak bennünket s nem avatkoznak a dolgainkba. Vagy ha beleavatkoznak, teszik ezt a saját költségükön. S akkor van lelkük a mi nyomorúságunkra akasztani rá az új, az elbirhatatlan nagy terhet. Ha más mondaná, talán el sem hinnék a dolgot. Mert nem tételezzük fel a nemes franciáról s az előkelő angolról, hogy,halottról vegye le a szemfedőt. És ime, igy van. Szégyeljük magunkat ő helyettük. Mást nem tehetünk. Hátha az a kutyamosó jobb szivanyérhajat a magyar hős koplaló lesz és vet egy darab szárazke árvájának . . . Nem adományt kérünk, hanem hasznot ajánlunk. Cserey Gyula tanfelügyelő felhívása. Vásárhely közönségéhez. A mai rendkívüli idők mérhetlen súlyát egy társadalmi osztály sem érzi annyira, mint a tisztviselői kar. Amíg a kisgazda, nagybirtokos, az iparos, a kereskedő, sőt a sztrájkkal fenyegető ipari és mezőgazdasági munkás képes életszínvonalát a tisztességes megélhetés lehetőségig felemelni, addig a köztisztviselő az állam legtökéletesebb jóakaratú támogatása mellett sem képes immár a saját és családtagjainak fentartását a legigénytelenebb módon is kielégíteni. Ezen tár-sadalmi osztály, melynek fenyegető összeomlása egyben állami létünket is alapjában ingatná meg, tűr, nélkülöz, rongyoskodik s amellett kitartóan szolgálja még jobb sorsban levő embertársait, minden érdekét s nemzeti ideálunkat, a magyar állameszmét, minek elhomályosítása — láttuk a közelmúltban — mire vezet. Ezen társadalmi osztálynak megmentése nemcsak a tisztviselői karnak, hanem társadalmunk összes rétegeinek eminens érdeke. Egyedüli munkaadója az állam a nyújtott pénz és természetbeni segélyekkel a tisztviselők megélhetését a mai viszonyok mellett távolról sem biztosíthatja. A mutatkozó hiányt a tisztviselői kar fogyasztó közönségére nem háríthatja át. A tisztviselői kar szűkre szabott, a mai viszonyokkal arányban sehogysem álló csekély fizetéséből tengeti életét s örök büszkesége lehet, hogy a szegénység s a nyomor sem tántorította el a hazafiasság és tisztesség útjáról. Megnyugvása lehet az a magyar közönségnek is, hogy tisztviselői minden nélkülözésük dacára önzetlenül szolgálják érdekeiket s nem merültek el a korrupció fertőibe, miről az elszakított területek polgárai sokat beszélhetnének. A magyar tisztviselők most is becsületes munkával akarnak segíteni magukon, azt tartván „segíts magadon, Isten is megsegít“. Háziipari szövetkezetet akarnak szervezni, melynek révén a magyar értelmiséget, főleg a tisztviselőosztály és hozzátartozóikat a házi tűzhely mellett, avagy munkatelepen mellék, vagy főfoglalkozásként űzhető ipari és iparművészeti ágakban (fehérnemű és posztó textíliák, vessző, szalma és raffia fonás, kefe, seprűkészítés, fa, bőr és fémmunkák, szövés, hímzés stb.) kívánja foglalkoztatni, az ehhez szükséges nyersanyagokat, szerszámokat és gépeket beszerezi, a tagok között szétosztja és az általuk készített és a Szövetkezetnek értékesítés végett beszolgáltatott ipari termékért a becsületes szövetkezeti kereskedő által nyújtható legnagyobb árt megtéríti. Ezen szövetkezet központja természetszerűleg Budapesten volna, de a vidék gazdasági és kereskedelmi gócpontjaiban is a szükséghez képest kirendeltségei, fiókjai lennének. Ámde mindehhez oly óriási tőkére volna szükségünk, amelyet a lerongyolódott tisztviselői kar önerejéből képtelen előteremteni. Ezért a legteljesebb bizalommal fordul a állam a társadalom és mindazok megértő áldozatkészségéhez, kiket a kedvező sors erre képesít, illetőleg akiknek a magyarság boldogabb jövőjét megteremteni kötelességük. A kereskedelmi ügyvezetés szakszerűségével a termelőmunkás tisztviselők odaadásával, erkölcsi integritásával biztosítják az üzletrészt jegyző közönséget, hogy amidőn egyrészt jegyzésével jót és nemeset gyakorol, másrészt önmagának is hasznos tőkebefektetést tesz. Egy alapító üzletrész ára 550 korona, egy rendes üzletrész ára darabonként 110 korona. Az üzletrészek jegyzésére szolgáló aláírási íveket az iskolák tanítói, tanárai személyesen fogják körözni. A magyar tisztviselői kar bizton számít arra, hogy a fentebb kifejezett szociális állampolitikai és közgazdasági nagy érdekeknél fogva közönségünk minél nagyobb összeggel járul hozzá ezen mentő akcióhoz, amely egyben a legjobb tőkebefektetés is lehet. Cserey Gyula, kir. tanfelügyelő: Úgy szerettük volna mint a jómultkor, midőn az utcán se fért a nép. Hétfőn este egy Ids összejövetel volt az Iparegyletben. A választások alkalmával több fogadás történt, ezt rótták le a fogadó felek, mely azután túl nőtt keretein s egész szép parázs estéllyé lett, melynek eszmei tartalmát a polgári gondolat és a polgárság összeforrásának eltökéltsége adta meg. Az első pohárköszöntőt Kruzsitz Károly ipartestületi elnök mondotta, éltetvén Kun Béla nemzetgyűlési képviselőt, ki a nemzeti lobogót diadalra juttatta. Koncz Pál iparegyleti elnök dr Temesváry Géza főispánt köszöntötte fel. Tóth József volt ipartestületi elnök lelkes szavakban éltette Kun Béla képviselőt. — Úgy szerettük volna, — mondotta — mint akkor régen, az 1910-ik évi első diadalünnepen, mikor annyi nép vette körül szeretetével az örömvacsorén Kun Béla képviselőnket, hogy nem csak az iparegyleti falak, de még a Lánc utca is alig tudta befogadni a sokaságot. Úgy szerettük volna most is, de a nehéz viszonyok nem engedik meg a nagy összejöveteleket ! Kalmár Zsigmond a Dalárda nevében köszöntötte mint elnök Kun Bélát, majd az ő bátor, őszinte szókimondásával utalt arra a sok szenvedésre, melyen ő is, Kun Béla is átment, midőn nem értették meg, félreértették, sőt meggyanúsították. Én — folytatta Kalmár Zsigmond — aki elszenvedtem a vörös üldözést, a túszság gyötrelmeit, ki merem mondani, hogy még az én lelkemhez is hozzá férkőzött a gyanú, de azután meggyőződtem arról, hogy igaz voltál és igaz vagy ! Áldjon és tartson meg az Isten abban a tiszta magyar érzésben, melyben én ismer t részvény elővételi jogokat ISzl vesztyikos Dezső Kaszap utca 15b szám alatt. telek s mely magyar érzésben mindig erős volt a te édes Apád is, a néhai református pap, ki évtizedekkel ezelőtt Váradon barátom volt... Kun Béla képviselő lelkes ováció mellett állt föl szólásra s beszélt a Haza iránti hűségről, a magyar érzésről, az összetartásról s a szent célról, az újra boldog nagy Magyarország kivívásáról. Megköszönte az iparosságnak a választási küzdelemben való becsületes résztvevését a polgári lobogó mellett, végül nagy éljenzés után felköszöntötte az iparosság múlt és jelen munkálkodásának vezetőit Tóth Józsefet, Koncz Pált, Kruzslitz Károlyt, Kalmár Zsigmondot. Temesváry Géza főispán az össziparosságot éltette s reá mutatott az iparos kezek építő munkájára úgy a hazai életben, mint a világhistóriában s nagy figyelem mellett tárta a hallgatók elé a tanulságokat. Cseh András plébános tartott azután gyönyörű beszédet a hitről, lélekről, lelki életről, hűségről, hazafiságról. Tornyay János az egyetemi ifjúság nevében köszöntötte Kun Béla képviselőt nemes hévtől lángoló beszédben. Dr Szappanos Mihály egészségügyi főtanácsos sziporkázó, elmés fordulatokban gazdag beszéddel a polgári öszszetartás képviselőválasztási győzelmét ünnepelte. Az Iparos Daloskor teljes számban vett részt az estélyen s Bognár Rezső karnagy vezetésével több remek dalt adott elő nagy tetszéssel. A háziasszonyi tisztet Kruzsitz Károlyné és Fejérváry Józsefné töltötték be sok szeretetreméltósággal. Nővé Sándorné kedvesen figyelmes volt és férjével. Nővé Sándorral együtt minden buzgóságuk és fáradozásuk legjavát hozták szives ingyen áldozatul az est sikere érdekében. A keleti kérdés. A török csapatok ágyazták Chiosz és Mitilene szigeteket. A Newyork Herald tudósítója jelenti Konstantinápolyból: A kemalista csapatok a kisázsiai partról egyezték az Égei tengeren levő Chiosz és Mitilena szigeteket, ahol görög csapatok vannak. Konstantinápolyból jelentik : A török lovasság, amely behatolt a csanaki semleges zónába, minden incidens nélkül viszszavonult. A keleti konferencia a francia-olasz álláspont győzelmével befejeződött. Curson lord elhagyta Parist. Elutazása előtt az északi pályaudvaron, ahol Harding lord párisi angol nagykövet is megjelent, ezeket mondotta az újságíróknak — Igen meg legyek elégedve a párisi konferencia eredményeivel. A nyilvánosság számára azt mondhatom, hogy Európa békéjét sikerült meglehetősen hosszú időre biztosítani és a háború veszedelmét elkerültük. Az angol újságírókat külön is fogadta Curzon lord, és előttük is hangoztatta, hogy a konferencia eredménye kedvezőbb, mint várta volna. Az antant közös jegyzéke a törökökhöz ék Londonból jelentik. A törökökhöz elküldött közös jegyzék felhívja Kemál basát, hogy késedelem nélkül küldjön teljes meghatalmazással ellátott képviselőt Velencébe vagy máshová, hogy ott a Törökország, Görögország és a szövetséges hatalmak közt megkötendő végleges békéről tárgyaljon. A jegyzék hangoztatja, hogy a szövetségesek kedvezően fogadják Törökországnak azt a kívánságot, hogy Tráciát a Marica-vonalig Drinápolylyal egyetemben ismét visszakapják, de kikötik, hogy e tárgyalás alatt a török hadseregnek nem szabad átlépnie azt a zónát, amelyet a szövetséges kormányok ideiglenesen semlegesnek nyilvánítottak. A Dardanellák, a Márványtenger és a Boszporus szabadságának kérdését, valamint a nemzeti és vallási kisebbségek védelmének ügyét a népszövetség védelme alatt