Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
Vidékre: Fél évre........... K Negyedévre ... K Telefonszám: 87. Ara 15 korozna VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1923 március 21 Szerda XIX. évfolyam 65. szám. Előfizetési ár helyben: Fél évre........... K Negyedévre ... K Felelős szerkeszti : FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkeszti és laptulajdonoS: KUN BÉLA FEJÉRVÁRY JóZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. 200 már odafent... Csonka-Magyarorszég új numerushoz érkezett ma. Még egyelőre nem egyformán, de súlyában, terhében, jövőre való vonatkozásaiban mégis egyöntetűen. A kenyér ára Pesten 200, Vásárhelyen pedig 190 korona lett. Tételben alig 5 százalék a differencia, valóságban pedig semmi, mert hiszen a szegény ember előtt a 190 koronás mindennapi kenyér épp olyan elérhetetlen, akár a 200 koronás. Mert aki 190 et tud adni, az könynyen tesz már ahhoz az összeghez 10 koronát , viszont ami még ma csak 190 korona, lehet a következő öt percben, de ha öt perc alatt nem is, egy-két nap alatt bizonyosan lesz kettőszázas egység. A havidíjasnak, béresnek nincs már ideje hozzá, hogy előre kalkulálja a megélhetés tételét, de még a heti béresnek sem. Viszont a napszámról beszélni nem lehet és nem is érdemes. Ha az ember a tőzsdei jelentést figyeli, látja, hogy minden áldott nap 200—300 koronával drágul a búza, drágul a zab és a rozs. Szóval mindaz, ami a spekuláció tárgya volt, amiből kenyeret sütnek s ami nélkül a jószág nem élhet. Naponta 200—300 koronával drágul mindaz a termény, melyre a spekuláció rávetette magát, amiből egy szem már hónapok óta nincsen a kisgazda, a termelő birtokában, ellenben áll a régi áron mindez, amire nem feküdtek rá a sikerek, teszem azt a kukorica. Drágul a búza, drágul a kenyér, a mindennapi kenyér. Pesten már 200 korona, Vásárhelyen 190, de csak ideig-óráig, ez is, amaz is, mert a spekuláció nem áll meg. Az aratás után egyszerűen az államtól kölcsönvett pénzen 5—6 ezer koronás áron összeharácsolták a tőzsdések a kenyérmagvakat s mikor már a termelő magtárában többé egy szem található nem volt, akkor elkezdették felverni az érát, Zürichben verik le a koronát, itthon pedig nyomják fel a búza árét, így dolgoznak, így rombolnak Magyarországnak leghalálosabb belső ellenségei. A legszomorúbb idők márciusában, az árva magyar nemzet márciusi ifjaiba belegázoltat ez a kéz, mely külföldön gyalázatot, itt bent felfordulást akar. Kenyér helyett gyűlölet magvát hinti s annak, aki kenyeret akar, megdrágítja, szinte lehetetlenné teszi az életét. Súlyos, nagy időkben muszály, mert életkérdés ez, időt, figyelmet, megállást szentelni ennek a kenyérügynek. Éppen most van szőnyegen egy új, nagy, mondhatni hatalmas probléma, a lakáskérdés és annak is egy mindenkit érdeklő ága, az üzletek ügye. Mi lesz akkor, ha a műhelyek, üzletek korlátlanul felszabadulnak ? Kisiparosaink legnagyobb része a háború alatt nem szerzett annyi tartalékot, hogy egy hirtelen megrázkódtatással járó anyagi kárt elviselhessen. A béremelés, akár a békebeli bér ötven vagy százszorosát fogja kitenni, minthogy a bérfizetés negyedenként történik és a fogyasztóra áthárítható, valahogy csak elviselhető. De már a korlátlan felmondás által beálló bérfelhajszolás, a költözködéssel és új berendezkedéssel járó horribilis kiadások a legtöbb kisiparost a tönk szélére fogják juttatni. Egész gyáriparunk nem foglalkoztat annyi munkáskezet, mint a magyar kisiparosság. Többször 10 ezerre megy a száma azoknak a kismestereknek, akik a lakásukon kívül fekvő műhelyekben néhány segéddel dolgoznak. Már most a horribilis bért hogyan tudná elviselni a kisiparosság ? Csak úgy, ha azt áthárítaná a fogyasztó közönségre. És ennek a következése mi lenne más, mint mindennek, tehát a kenyérnek újabb áremelése ! Mielőtt a Nemzetgyűlés kimondja ez ügyben a végszót, meg kell gondolnia a ma 200, de a jövőben talán még drágább mindennapi kenyeret . . . Tegnap éjfélkor bekövetkezett a Tiszán a várt apadás. Nyolc napig folyton áradt a Tisza s már a tempója olyan volt, hogy egy 24 órában 28 centit is emelkedett nívója, mikor azután hétfőn délután kulminálni, majd éjfélkor pedig apadni kezdett. Az apadás még csak 3 centiméter lett reggelig, de mégis felderül hírére az emberek aggódó arca, mert biztató abban az irányban, hogy ha valami komplikácós, például nagy eső közbe nem jön, hamarosan eltakarodik az áradat és a hullámterületek kultúrája felszabadul. Különösen fontos ez most, amikor a gyümölcsösöket rekonstruálni kell a sok romboló év után s ha még ebben a hónapban dolgozni nem lehet, akkor április már elkésett. De fontos a dolog azért is, mert ha alacsony lesz a Tisza vízállása, hamarabb és könnyebben eltakarodnak a felgyülemlett vadvizek is. A jelek azt mutatják, hogy a kedvező idő csak eljön már. Legalább a meteorológiai intézet ezt jelzi, ha nem téved. Egyébként a vadvizek már láthatólag megcsappantak s csak a pusztán vannak még nagyobb bajok. Palasowsky Sándor társulati főigazgató, mint már jeleztük, mától kezdve minden figyelmét a pusztai vadvizek felé tereli s azok levezetésének munkálatait irányítja. A hét végén már megindul a nagyfai vízhúzó gép is. Hány életet mentett meg a múlt évben a csecsemővédő egyesület ? A számok mindennél szebben beszélnek. Gondozásunk alatt volt 1680 csecsemő és gyermek, ezek közül az intézetet rendesen látogatta 969, 2183 esetben. A rendelések legkisebb száma 1., legnagyobb száma 16 volt. A 969 esetből fiú volt 500, leány 469. Egészségesen jelentkezett 394, betegen 575. A betegen jelentkezettek közül gyógyult 341, javult 48, változatlan 100, meghalt 86. Természetesen táplált volt 487, vegyesen 460, mesterségesen 22. Súlyban gyarapodott 723, fogyott 244. Beszédes számok ezek. Fényesen bizonyítják, hogy ez az intézet tényleg hézagpótló s feltétlen létjogosultsága van. Már maga az a körülmény, hogy 669 csecsemőt és gyermeket tartottunk állandóan orvosi felügyelet alatt, mérhetetlen fontosságú. Megállapítottuk, hogy Hódmezővásárhelyen nagyon csekély, alig 2 százalék a mesterségesen táplált csecsemők száma, ezzel az örvendetes ténnyel szemben viszont megállapítottuk azt a kevésbé örvendetes körülményt, hogy a vegyesen táplált csecsemők száma feltűnően nagy. Úgy látszik, a mi anyáink nagyon szeretik a kövér, jól táplált csecsemőket, mert minden különösebb szükség nélkül már az első hónapoktól kezdve adnak nekik grízt, cukros zsemlét, tojásos perecet, kétszersültet stb. Ezért van annyi túltáplált csecsemő nálunk, annak minden káros következményével. Igaz, hogy szemre ezek a kicsinyek szépek, tetszetősek, de ellenáló képességük igen csekély és nem habozom kimondani, hogy lehetetlen klímánk és a sokszor tényleg helytelen táplálás mellett ez az egyik fő oka a bélhurut miatti nagy csecsemőhalandóságnak, — úgyszintén ebben látom magyarázatait a mind sűrűbben jelentkező angol kórnak, amelynek előidézésében azonban a háború okozta szociális leromlásunk és a hiányos táplálkozás is nagy szerepet játszik. Felismervén ezt a veszedelmet, a legnagyobb eréllyel küzdünk ellene. A mellékelt statisztikából kitűnik, hogy még az általunk nem gondozott csecsemőknél 17 5 százalék volt a halálozás, az intézeti gondozottaknál csak 8,8 százalék. És ez így van minden hónapban, július, augusztus hónapban például, mikor a nyári bélhurut legjobban dühöngött, a nem gondozottak között 32 százalék volt a halálozás, míg az intézeti gondozottak között csak 16 százalék. A mellékelt statisztika szerint 57 olyan esetet tudtunk a törzslapokból megállapítani, amelyek a mi gondozásunk nélkül feltétlenül elpusztultak volna. Ezek részint koraszülött, vele született gyengeségben szenvedő csecsemők, részben a legsúlyosabb táplálkozási zavarok miatt beteg csecsemők (intoxicátió, elimentáris, decompositiv, tejártalom, lisztártalom), részben súlyos, hurutos és lobos bántalmakban és bélhurutban szenvedtek. Ezt tudják ez anyák is és hálásak is érte. Elértük azt, hogy míg eleinte a berendeltek sem akartak az intézetbe bejönni, ma már az újszülötteket felszólítás nélkül is behozzák. És ami mindennél fontossabb, van műveit, a csecsemő helyes és célszerű táplálásával teljesen tisztában lévő anyagárdánk, mely a jövőnek legbiztosabb záloga. Működésünket erősen megbénítja az anyagiak hiánya. Városunk közönsége megszavazott ugyan bizonyos összeget intézetünk részére, de az még kiutalványozva nincs. Kissebb adományok, istennek hála, sűrűen érkeznek, de nélkülözzük a nagyobbakat. Kevés a védőnőnk, három védőnővel 7 kilométer terjedelmű várost ellátni nem lehet, kellene nyolc, de legalább is öt. Igen üdvös dolog volna, ha városunk tanácsa is, úgy mint Pécs, Győr, Kaposvár, felvennék az intézeti orvosokat és védőnőket a tisztviselői státusba természetbeni ellátásra, mert 3500—4000 korona havi fizetéssel védőnőt kapni szinte lehetetlenség, pedig legjobb meggyőződésem szerint ennek az intézetnek a működése feltétlenül üdvös és úgy nemzetiségi, mint fajvédelmi szempontból okvetlen fenntartandó és a legtermészetessebb út egy majdan felállítandó szülőház, csecsemő és gyermekkórház felé. Dr Nagy Dezső vezető főorvos: Kilenc kirovás van idegen valutáért. Amikor a vagyonváltságot kirótták, törvény szerint be kellett jelenteni az idegen valutát is. Ilyen tétel mindössze kilenc volt Vásárhelyen, melyek után a kirovás most érkezett meg. E szerint valutaváltságot tartozik fizetni: Friedländer Henrik 1000 lei után 1584 K. Dr Mattiassich Dezső 1000 1. márka után 200 K. Lukács László fbkt. 7 lej után 7 K, Weisz László könyvk. 400 o. kor. és 30 lira után 123 K, Popper L. Pál 14 német márka után 17 K, Dr Imre Lajos 60 fr. frank és 30 m. után 479 K, Ilievich György 140 r. és 280 m. után 500 K, Singer Arnold 15 ezer 1. márka után 3300 K, dr Csolsch Gyula 800 szokás után 1214 K. A napi kérdésekről nyilatkozott Prohászka Ottokár püspök. Prohászka Ottokár püspök, a tiszta agyú és kristályos itéletű magyar főpásztor több felszínen levő nagyon fontos társadalmi és politikai aktuális kérdésről nyilatkozott. Értékes nyilatkozatából közölünk néhány szép szemelvényt. — Milyennek látom a parlament színvonalát ? — mondotta Prohászka Ottokár — hát talán nem csodálkoznak rajta, ha mélységes pesszimizmussal vagyok nemcsak a nemzetgyűléssel, de a parlamentarizmus egész intézményével szemben. Ez az az új bábeli torony, ahol hovatovább két ember sem fogja érteni egymást. Szörnyű az a klikk az idegen faj és a vörös, amely az összefogáson keresztül a szegény munkásember lelki és anyagi összetörésére törekszik és mindaddig nem várható kibonyolódás, amíg mélyéig át nem látja munkásságunk ennek az érdekszövetségnek sötét belső indítékait. Pedig már nem tarthat soká, hogy megvilágosodjék a mai szegény dolgozó testvéreink, fajtestvéreink előtt, minő gyalázatosság az, amikor a csepeli gyárossal szemben ezek a munkásapostolok egész életen át késhegyig menő harcban állanak és amikor meghal, akkor proletárcsókok koszorúját fonják a „tragikus sorsú“ ultrakapitalista homlokéra. A tisztviselő kérdésről szólva a következőket mondotta a főpásztor : Én e körül nem tételezem fel a kormányról, mintha nem a legteljesebb emberbaráti érzülettel járna el, viszont az is kétségtelen, hogy az állam egyensúlyáért felelős. Mindent el fog követni, hogy a létszámcsökkentés folytán állásnélkülivé váltakat új elhelyezkedésekhez juttassák. Az egyéni jóindulat, azt hiszem, nem lenne kielégítő, bár tudok olyan filantrópról, aki ügynöki irodáját harminc volt katonatiszttel népesítette be és — úgy értesültem — hogy nem tett rossz vásárt velük. Ellenben e tekintetben az államnak félreismerhetetlen erővel és határozottsággal kellene fellépnie és kötelezném a bankokat, vállalatokat, birtokokat, hogy meghatározandó számú tisztviselőt alkal- l mazzanak. Mi van az egykével? — Mit tartok jónak az egyke ellen? Semmit sem tartok. Meg vagyok győződve, hogy amint népességünk fogyása a keresztény erkölcsiség meggyengüléséből származott, úgy lehet bizonyos szociális közbenyúlásokkal siettetni az egyke megtorpanását. Pesti rendőrgyermekek Vásárhelyen. Fogadjuk őket szeretettel. Sokan emlékeznek még a múlt év július és augusztus havában városunkban nyaralt kedves, engedelmes és szófogadó budapesti rendőrgyermekekre, akik a legszebb emlékekkel hagyták el városunkat. A m. kir. állami rendőrség a f. év nyarán a gyermeknyaraltatást az iskolai szünidő alatt újból megismételi s mintegy 40 6—16 éves fiú és leánygyermeket óhajt gyermekszerető vendéglátó családoknál elhelyezni. A vendégül látott gyermekek a család tagjául tekintetnek s a családi élet összes vonatkozásaiban házi és kerti munkákban részt vesznek. Hogy a nyaraltatás gazdaságilag teljesen leromlott helyzetben levő budapesti tisztviselő családoknak s a fejlődésben levő gyermekeknek testileg és szellemileg mit jelent, felesleges bővebben fejtegetni. A múlt év nyarán városunkban nyaralt gyermekek rajongással és elragadtatással gondolnak vissza