Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-24 / 68. szám

Sl­ezelési év helyben: Fél évre ..... K Negyedévre ... X Vidékre: Fál évre........... K Negyedévre ... IC Telefonszem: 17. VÁSÁRHELYI 9 Ara 15 kord­aa Hódmezővásárhely, 1923 március 24 Szombat XIX. évfolyam 68. szám. Főszer­katók és laptub­jds­on: KUN BÉLA Felelés szerkeszti: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhiratal FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Kossuth-tőr. Négy év óta először csütörtökön újból végig­­bömbölt Budapest utcáin a vörös forradalmi induló, melynek hang­jai mellett a Kohn Kun Bélák, a Korvin-Kleinek, a Cserniek, a Szamuelk­ek és hasonszőrű társaik a nemzet szinét-javát börtönökbe vetették, a legválogatotabb kín­zásokkal gyötörték, akasztófa alá hurcolták s orgiákat ülve a po­gány istenek szennyes oltárán, a nemzet megmaradt kincseit szét­szórták, felélték. A hetek óta sztrájkoló vasmunkások, kik a forradalmi időkben kalapácsokkal a kezükben valóságos diktatórikus befolyásra tettek szert s akik an­nak idején Pogányt a hadügymi­­niszteri székbe ültették, a Marsei­­laist és az internacionálét dalolva éltették a forradalmat sajongták a megdermedt járókelők fülébe a gazságaiért halálra ítélt Bokányi népbiztos elvtárs nevét, mintha a proletárdiktatúra négy éve történt kikiáltása óta semmi se történt volna. Ez a nevén nem nevezhető vakmerő memento, ez az orvtá­­madás a magántulajdon és a mai polgári társadalmi rend ellen a villám fényének erejével világít bele abba a szemérmetlen és lel­ketlen izgatásbe, mely immár a forradalom nyílt éltetéséig, a szennyes emlékű népbiztosok nyilvános ünnepléséig merészke­dik. Megdöbbenve nézzük ezt a tüntetést, mely szörnyű mélysé­gekbe mutat s intenzívebben érez­zük, mint valaha, hogy a kor­mánynak, az egész magyar tár­sadalomnak, különösképen min­den polgári rétegeknek az egy­­beforradás és elszántság lebír­­hatatlan és legyőzhetetlen ere­jével kell szembefordulni ezek­kel a proletárdiktatúra és az ezt közvetlenül, megelőző idők emlé­két felidéző jelenségekkel s kímé­letlenül el kell söpörni az útból mindazokat, akik a tömegek tu­datlanságának révén kacsintanak a hatalom felé s a tömegek ne­héz megélhetési viszonyaiból fa­kadó panaszokat a saját önző céljaik elérésére akarják kama­toztatni. A rendőrség kötelességé­nek átérzésével szétzavarta a vö­rös induló éneklőit és a forrada­lom éltetőit, ezzel bizonyságát szolgáltatta annak, hogy megbíz­ható őre a rendnek és a törvény­nek. De ez még nem elég, ez még nem minden, a legélesebb jelző nem elég megbélyegző en­nek az undok tüntetésnek jellem­zésére, ennek a vakmerően el­szánt vörös demonstrációnak el­ítélésére. Ez a demonstráció még jobban megerősítette bennünk és minden tisztességesen gondolkozó magyar emberben azt a meggyő­ződést, hogy a polgári egységet hatalmassá kell tenni és a leg­szigorúbb és a legkárlelhetetle­­nebb törvényes eszközökkel kell eljárni a rendbontókkal szemben. Itt már nem lehet keztyűs kézzel dolgozni, a kesevényt éles kés­sel és erős elhatározással ki kell operálni, nehogy tovább fertőzze s végeredményében a katasztró­fáját idézze elő annak a már gyógyuló szervezetnek, melyet négy évvel ezelőtt ugyanazok, akik most újra a vörös interna­­cionáléval és e levitézlett nép­biztos elvtársak éltetésével tün­tettek — halálosan megsebezzék. Várjuk a szennyes ügy fejlemé­nyeit. A vidék tisztult világnézete s hazafias érzésektől csillogó te­kintete ismét a bűnök fertőjében értekéva Budapest felé fordul, rendet követel, hogy a nemzetet újjáépítő munkáját zavartalanul folytathassa s biztos lépésekkel haladhasson a feltámadás felé. A Petőfi Társaság Vásárhelyen rendezi első ünnepségét. A Petőfi­ Társaság július hóna­pig terjedő centennárium­ot házi­lag rendezendő ünnepségekkel kívánja befejezni. Az ország na­gyobb helyiségei közül húsvét másodnapján, egy matiné kere­tében városunkban kezdik meg az irodalmi eseményszámba menő ünnepélyeket, melyen a Petőfi Társaság tagjai, fővárosi művé­szek és helyi szereplők­­is vesz­nek részt. Részletes tudósítást kö­zelebbi számunkban hozunk. Te­kintettel a Petőfi­ Társaságnak kul­turális és külföldre is kihaló ha­zafias működésére, reméljük, hogy városunk közönsége ezen ünne­pélyt meleg szeretettel karolja fel. A tiszta jövedelem részben a Pe­­tőfi-Társaság kulturális céljait szolgálja, részben a helyben fel­állítandó Petőfi-szoboralapot gya­rapítja. A közegészségügyi bizottság csak A közegészségügyi bizottság Zekery Lajos téblabíró elnök­lete alatt csütörtökön délután gyű­lést tartott, melyen a felállítandó patikák kérdését tárgyalták. A gyűlésen Szappanos Mi­hály dr egészségügyi főtanácsos jelentette be, hogy a törvényha­tósági közgyűlés óta Nagy Ele­mér gyógyszerész Újvárosra, a Széchenyi térre kért patikaenge­­délyt. Bejelentette azt is, hogy Németh Lajos gyógyszertárát abban a pillanatban kihelyezi a János térre. Ambrus Endre úr a tabáni patika létesítését javasolja, orvos házába, mihelyst az üzle­tek szabaddá tétetnek. Azt java­solta Szappanos Mihály, hogy a bizottság csak a tabáni patika létesítése mellett foglaljon állást. Beható vita után a bizottság csak a tabáni patika engedélye­zését tartja szükségesnek s ily irányban tesz javaslatot a törvény­­hatósági közgyűléshez. A közegészségügyi bizottság ja­vaslatával még a március havi közgyűlés foglalkozik a póttárgy­­sorozat keretében. Nem lehet saját használatra dohányt termelni. A városi adóhivatalt nap-nap után tömegesen keresték fel a gazdák s arra nézve kértek fel­világosítást, hogy ez idén mi tör­ténik a saját használatra való dohánytermeléssel. A kérdezősködések folytán a városi adóhivatal vezetősége a szegedi kir. pénzügyigazgatóság­­hoz fordult s onnan kért direktí­vákat. A pénzügyigazgatóság átirata ebben a tárgyban tegnap érkezett meg. Az átiratban kereken kijelenti a pénzügyigazgatóság, hogy saját használatra való dohánytermelésre engedély nem adható ki, mert a tiltó rendelettel szemben újabb­­ intézkedés nem történt. A városi adóhivatal ez után hozza a gazdák tudomására, hogy amennyiben újabb intézkedések történnének a pénzügyi kormány részéről, ezt idejében közölni fogja. A vasasok forradalmi tüntetést rendeztek Pesten. A vörös inter­nacionale mellett tü­ntettek.­­ A rendőrség csak nagy nehezen tudott rendet teremteni. Lapunk tegnapi számának távirati ro­vatában röviden jeleztük már, hogy a hetek óta sztrájkoló vas és fémmunkások csütörtökön Budapest utcáin forradalmi­­tüntetést rendeztek, melynek keretében felhangzott a vörös Marseileis is, aminek akkordjai mellett a szociáldemokrácia egyszer már a sír szélére állította ezt a szerencsétlen országot. A kommunista vörös jegyben lefolyt forradalmi tüntetésről, mely a keresztény sajtó, a hazafias gondolkozású ifjúság ellen és a rózsaszínűre meszelt Népszava mellett folyt le, — az alábbi újabb jelen­tések érkeztek: A kizárt, sztrájkoló vasmunkások a Munkás Otthon udvarán tartott gyűlés után hatos sorokban indultak a Thököly­­úton a Baross­ tér felé. A tömeg többször éltette újból a Marseillais! és a menetből ilyen kiáltások hangzottak : — Éljen a forradalom! — Éljen Garami Ernő! — Éljen Bokányi Dezső elv­társ ! — Le a kurzuslapokkal! — Le a lány él sapkásokkal ! A menetet harminc főnyi rendőrcsapat kísérte három rendőrtiszt vezetésével. A felvonulókat a járdára szorították. A ren­dőrök pedig az út közepén mentek. A Thököly-út és az Aréna-út sarkán a ren­dőrség közegei oszlásra szólították fel a tömeget, azonban a tömeg nem oszlot­tak szét, hanem zárt sorokban tovább ha­ladt a Thököly-úton. Újból énekelték a Marseillaist és hangosan éljenezték a for­radalmat. A Baross téren, közvetlen a Keleti­­pályaudvar mellett 8 lovasrendőr várako­zott már a menetre és újból felszólították a tömeget, hogy békésen oszoljanak szét, figyelmeztették a menet élén haladókat, hogy a felvonulásnak súlyos következmé­nyei lehetnek, mert a rendőrségen felvo­nulásra a Magyarországi Vas- és Fém­munkások Szövetsége nem kért és nem is kapott engedélyt. Hiábavaló vese azonban a rendőrségnek a figyelmeztetése. A tömeg egyre han­gosabb lett és egy 18 éves suhanó a rendőrség közegeit kezdte gyalázni és a proletárdiktatúrát éltette. A rendőrség közegei a gyalázkodó suhancot kivezették a tömegből és előállították a kerületi rendőrfőkapitányságra, ehp­ ki­hallgatása után őt fogják kisérni a kir. ügyészségre. A menet élén haladók­ kiadták a jel­szót :— Gyereink a Népszava elé! Éljen a szociáldemokrata párt! Éljen a forradalom ! A Centi utca és a Népszínház­ utca sar­kán, ah®l a Népszava szerkesztősége van, mér nagy rendőri készültség várt a menetre. A rendőröknek csak nagy ne­hezen sikerült megakadályozni a Népszava előtt tervbe vett tüntetést. A lovasrendőrök egy része, egy tíz fő­nyi gyalogos rendőrcsapat a Népszava előtt maradt, a többi rendőrök pedig a tömeget kísérték tovább, amely a Nép­színház­ utcán vonult végig a Marseillase hangjai mellett. A Nagykörúton sem sikerült a tömeget feloszlatni és mintegy ezer ember négyes, ötös sarokban haladt tovább az Erzsébet­­körúton az Andrássy-út irányában. Az Erzsébet­ körút 18 számú ház előtt, ahol a „Pesti Napló“ szerkesztősége és az „Az Est“ kiadóhivatala van, a menet egy része hangosan, kalaplengetve élje­nezte az „Az Est“-et, utána pedig újból elénekelte a Marseillaist. Ugyancsak hangos tüntetést rendeztek a „Népszava“ Erzsébet-körúti fiókkiadó­hivatala és a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt titkársága előtt, mely az Erzsébet-körúton, a Royal-szálloda mellett lévő épületben van. Az Erzsébet-körút járókelői meglepetve és megbotránkozva nézték a tömeget és hallgattak a Marse­illaist. Eközben a VI. kerületi rendőrkapitány­ságról egy nagyobb rendőrosztag érkezett az Andrássy-útra. A rendőrök újból figyelmez­tették a tömeg vezetőit, hogy oszlásra, bírják a menetet, ez azonban most sem történt meg A tömeg befordult a Szondy­ utcába. A rendőri készültség vezetője attakot vezényelt, a lovasren­­dőrök felhajtottak a járdára, a tömeg közé vágtattak a lo­vak, csak így sikerült a tö­meg egy részét szétoszlatni. Egy másik kisebb csoport azonban még ekkor sem osz­lott szét. Erre több gyalogos rendőr kardot rántott és kard­lappal kergették szét a tünte­tőket, így azután nagy nehezen sikerült a tüntető menetet teljesen szétoszlatni, a rendet és nyugalmat helyreállítani. A főkapitány nyilatkozata. A csütörtöki tüntetésről A­n­d­r­é­k­a Károly dr főkapitányhelyettes, az állam­rendőrség rendészeti osztályának vezetője a következő információt adta: — A vas- és fémmunkások gyűlése után rendezett felvonulásra a rendőrség nem adott engedélyt és ezt nem is jelen­tették be előzetesen a főkapitányságnak. A gyűlés összehívói ugyan nem vettek részt az utcai tüntetésben, ezeket tehát nem tehetjük felelőssé a történtekért, nyo­mozást indítottunk azonban abban az irányban, hogy ki bujtotta fel a tömeget utcai tüntetésre és ezek ellen a legszigo­rúbban és segerélyeseb­ben járunk el.­­ A történtek után természe­tesen ezután szigorú mérlege­lés tárgyává teszi a rendőr­ség, hogy munkásgyűlésekre engedélyt adjon. Holnap nyílik meg a néprajzi kiállítás. Amely államban a nemzeti célú közművelődés és közgazda­­sági fejlődés lehanyatló, elgyen­gülő irányzatot mutat , az az ál­lam már rálépett az enyészet lej­tős útjára. Magyarország az utolsó évtizedek alatt kajánul röhögő, rajtunk hízó idegenek kénye-ked­­véért majdnem teljesen kirúgta talpa alól az életet, erőt, fennma­­radást és hatalmat biztosító nem­zeti talajt. A nemzeti célú közmű­velődés terén az utolsó kis pisz­kos balkáni tákolmány is túl­szárnyalt már bennünket. Mi ma­gyarok nemzeti múltúnk illatos pázsitját oktondi módon idegen

Next