Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

Mint a patkányok, úgy elszaporodtak és úgy elözön­­lötték a budapesti szállodákat és penziókat a külföldről érkezett vendégek. Nem azért jöttek, hogy segítsenek rajtunk, hogy nagy és sivár elhagyatottságunkban taná­csokkal lássanak el bennünket s megmutassák, hogy merre van a kivezető út ebből az irtózatosan sötét és kétségbeejtően kísérteties éjszakából, hanem arra a hírre szerencséltettek bennünket becs­telen látogatásukkal, hogy a ma­gyar korona újra megkezdte a lejtőn levezető haláltáncát. Ezek­nek a bankóval bélelt parvenük­­nek, ezeknek a hazátlan vagyon­­hajhászoknak tudvalevőleg akkor virul, akkor süt rájuk a nap, ami­kor valamelyik sorssújtotta ország­nak rosszul megy a sorsa. Olya­nok ezek, mint a dögmadarak ; oda repülnek, ahol a rothadás bűze érzik. Mikor az osztrák ko­rona lefelé csúszott, akkor Bécs­ben kalózkodtak, Bécset lepték meg, mint tavaszszal a gyűrűs hernyók a fák gályáit Ott évekig lakmároztak s mig­­­mindent föl nem éltek, mig minden értéket el nem pucoltattak, ott maradtak. Bécsből a márka romlásának hí­rére Berlinbe lőtték át főhadiszál­lásukat, itt azután addig tartott az aratásuk, míg a márka megállít­­hatatlanul zuhant lefele. Amióta a márka a Ruhr-vidéki rablás da­cára ugyamennyire állandósult,­­ Berlinben vége lett az uzsoraha­szonnak. Szilárd pénzérték kalan­dorok helyett a becsületes, pro­duktív munkának kedvez, ebből azonban ők nem kérnek, nekik uj vadászterület kell, ahol a pénz rothadásán keresztül tovább szív­hatják magukba egy ország táp­láló nedveit. Ez az uj vadászte­rület most Magyarország, köze­lebbről Budapest, melynek fertőjé­ben a külföldiektől eltekintve épen elég zsinegrevaló élősködik s tűz­­zel-vassal törtet a hirtelen és munka nélküli meggazdagodás felé. A magyar kormány, köze­lebbről a magyar kormány köze­gének , a rendőrségnek a dolga, hogy ennek a veszedelmes s az aranyért mindenre képes sisera­­hadnak még a kufferek kipakolá­sát se engedje meg. Erős elhatá­rozással és vasmarokkal kell gal­léron fogni őket s visszadobni mind oda, ahonnan jöttek. Ma­gyarország még élni, sőt feltá­madni akar és fog is ! Magyaror­szág még nem feloszló hulla, még van annyi ereje, hogy a dögma­darakat elhessegesse magáról és ne tűrje el, hogy undok csőrükkel a húsába véskáljanak. Budapes­ten ennek a nem kívánatos elem­nek és kellemetlen idegeneknek a számára nem lehet vendéglátó fedél, ágy és teritett asztal, ezek­kel kíméletlenül el kell bánni, mig nem késő, mig helyrehozha­tatlan károkat nem okoznak, mig a kétségbeesésbe nem kergetik ennek a meggyötört, megkínzott és agyonsanyargatott nemzetnek dolgozó fiait. A szomorú példa : az Ausztriáé, a Németországé már előttünk van, olyan kiáltó me- ■ j Ara 15 korosa. VÁSÁRHELYI Hódmezővásárhely, 1923 március 28 Szerda XIX. évfolyam 71. szám. Előfizetési ár helyben ! Fél évre........... ft Negyedévre ... K Vidékre. Fél évre........... K Negyedévre ... K Telefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP FL Szerkesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkeszti: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. ........................ mentek ezek, melyek mellett szót­lanul és meghunyászkodással nem mehetünk el, mert ha a felgyuj­­tásra és elpusztításra ítélt saját portánkon nem tudunk rendet csi­nálni s ezektől a kártékony siker­patkányoktól nem tudjuk magun­kat megszabadítani, — menthetet­lenül bekövetkezik az a gazda­sági összeomlás, melynek ezek a zsiványok röhögnek, mi pedig sírni fogunk. A gyulai laposban 300 hold föld van víz alatt. A gyulai gazdák tegnap C­s­e­r­n­a­y Má­tyás vezetése mellett tisztelegtek előbb S­o­ó­s István dr polgármesternél, azután pedig Kun Béla képviselőnél, kiktől azt kérték, hogy a Gyulóban bekövetkezett bejek orvoslását illetőleg illetékes helyen a szükséges lépéseket tegyék meg. A kül­döttség előtt úgy S­o­ó­s István dr polgár­­mester, mint Kun Béla képviselő kijelen­tették, hogy az illetékes hatóságoknál el­járnak, a polgármester szakértővel is meg­vizsgáltatja a panaszt s ehez képest in­tézkedik. A küldöttség tagjai az alábbi bead­ványt intézték S­o­ó­s Istvánhoz: Méltóság03 Dr Soós István polgármester urnak Hódmezővásárhely. A nevezett területre a fensiki föl­dekről azért ömlött a víz, mert a tár­sulat lezáratta az összes levezető csa­tornákat és így a víz a természeti úton mind lefolyt oda, tehát ez esetben is, mint a múltban, a társulat ezt a terüle­tet vízgyűjtő medencének használja, anélkül azonban, hogy az oda összegyü­­lemlett vizek elvezetéséről gondoskodna. Nem akarjuk az elvezetés költségeivel teljes mértékben a társulatot terhelni, hanem a magunk részéről is meghoz­zuk a kellő áldozatot. Hajlandók va­­gyunk nemcsak földet adni a csatorna részére, hanem azt mindegyik birtokos a maga földjénél az illetékes mérnök utasítása szerint meg is csinálja, a tár­sulatra csupán egy kisebb szakasznak az elkészítése hárulna. Azt sem kíván­juk, hogy vizeinket soron kívül mások rovására vezessék le, hanem még ak­kor, mikor az összes vizek lefolytak. Jelenleg circa 300 hold áll víz alatt és több millió korona kárt okozott az őszi vetésekben, melyek már most menthe­tetlenek, hanem a víz elvezetése által azt szeretnénk elérni, hogy május kö­zepére legalább tengerit, kölest­, vagy muhart vethetnénk földjeinkbe. Ha nem lesz a víz elvezetve, akkor némely he­lyen még szeptemberben is lesznek pangó vizek. A csatorna építkezésre vonatkozólag mellékelten egy kis vázrajzot csatolok s kérem Méltóságodat kegyeskedjék sürgősen egy szakembert kiküldeni a helyszínre, aki azt felülvizsgálva illeté­kes helyre beterjeszthesse. Azon reményben, hogy Méltóságod közbenjárása folytén ezen anomália megszűnik, maradtam kiváló tisztelettel: Csernai Mátyás, áll. isk. igazgató. Április 8 án lesz Vásárhelyen­ a kerületi gazdagyűlés. Lapunk egyik közelmúlt számá­ban megírtuk már, hogy a Ma­gyar Gazdaszövetség kerületi gyűlése az idén Vásárhelyen lesz. A kerületi gazdagyűlések egyik fontos célja az, hogy egy-egy na­gyobb terület, egy-egy országrész gazdálkodóit összehozva, alkalmat adjanak egyrészt a helyi viszo­nyoknak megismerésére; az ott megjelent vidékiek közvetlen tu­domást szerezzenek a helyi érde­keltség óhajairól, melyek lehetnek ugyan helyi érdekűek, de sok eset­ben megvalósításuk az egyetemes érdekeket is szolgálhatják. A Duna —Tisza köze gazdái így megismer­kednek a tiszántúliak óhajaival és" törekvéseikben egymás támogatá­sára lehetnek. Nem kicsinylendő emellett az sem, hogy e kerületi gyűléseken az ország különböző vidékeinek gazdái személyes ismeretségre tesz­nek szert; az ebből fakadó rokon­­szenv az általános gazdasági jobb­lét megteremtésére szolgálhat nagy hajtó­erővel. Igen fontosnak tartjuk tehát, hogy városunk gazdálkodói s álta­lában a mezőgazdálkodás terén fog­lalkozók, minél nagyobb számmal vegyenek részt a kerületi gyűlé­sen. A tárgyalásra kerülő anyag ügyes egybeállítása s azok aktu­­alitása olyan, hogy biztosan re­méljük a gazdaközönség legszéle­sebb érdeklődésének megnyilatko­zását. A Programm egyes pontjainak megvitatásánál a hozzászólások ne a szónoki képességek csillog­tatásában nyilvánuljanak. Egyszerű emberek egyszerű, keresetlen sza­vakkal kifejezett életrevaló gon­dolatainak felszínre vetése a cél. A leszűrődő általános igazságok és óhajok győzelemre juttatása a Ma­gyar Gazdaszövetség kiküldöttjei­nek lesz a feladata. Az impozánsnak ígérkező gyűlés április 8-án lesz megtartva. Az eddigi részvételi bejelentések sze­rint az nemcsak a központi gaz­­daszervezetek országos nevű kép­viselői, hanem az alföldi gazdasági egyesületek legtöbbjének kikül­döttjei jelenlétében fog lezajlani. A háziipar fejlesztése a mezőgazdák érdeke. Használják ki a megfelelő földterületeket. Hogy mezőgazdaságunk még mindig nem részesedhet megfelelőképpen termé­nyei jövedelmében, ennek oka az, hogy termelvényét nyers-, vagy félkész termények gyanánt adja ki a kezé­ből és az ipari feldolgozás sokkalta na­gyobb hasznot hozó alkalmát ezáltal el­mulasztja. -a mezőgazdasági ipar va­lósággal kezdetleges állapotban van ahhoz képest, amilyen fokon lehetne s amelyen kellene, hogy legyen. Ez a helyzet pedig éppen­ annyira egyé­ni kár, mint amennyire nemzeti veszteség s forrólelkű magyar emberek minden ere­jüket arra költik, hogy a mezőgazdaságot meggyőzzék gondtalan felfogása hátrá­nyairól és a mezőgazdasági ipart va­lamint a háziipart meggyökereztessék­­a vidéken. A háziiparnak egyik igen jövedel­mező területe a kosárfonó, seprűké­­­szítő ipar és az ennek ellátásához szükséges füzvesszőtermelés. A szükséges tennivalókat illetőleg Seyfried József, a háziipari szövet­kezet igazgatója a következőket mon­datta : — Nem lehet tagadni, hogy a m­e­­­­zőgazdaság helyzete, minden ellen­kező híreszteléssel szemben, manap­ság szintén igen nehéz. Aki gazdálko­dással foglalkozik, tudja, hogy zord esz­tendőkben néha még az üzemi költség is igen nehezen térül meg. Azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdaság, mint haszonthajtó foglalkozás, mind komolyabb veszede­lembe kerül és ha az orosz viszonyok rendeződnek s az ottani óriási termelés ismét belejátszik az európai nyerstermény­­forgalom alakulásába, akkor még súlyo­sabba­­ lesznek a kilátások. — Éppen itt van az utolsó pilla­nat tehát annak belátására, hogy nem szabad elhanyagolni a nyers- és félkésztermények továbbdolgozá­­sának problémáját, hanem lehetőleg a mezőgazdaság keretein belül kell gondos­kodnunk egyes termelvények ipari cikké való átalakításáról. Nem csupán a fo­gyasztóközönség hasznát jelentené ez, hanem elsősorban az őstermelőnek nyúj­tana előnyöket. Azután nagyon sok ki nem használt területet is találunk, ame­lyek aránylag kicsiny befektetéssel sok helyütt többet jövedelmeznek, mint az elsőrendű búzával bevetett földek. Ilyen területek elsősorban a mélyebb fekvésű vidékeken lévő sikárgyökér- területek, amelyeken fűzvesszőt kitűnő eredménnyel lehetne nevelni. Az ipari központ háziipari osztálya készségesen támogat mindenkit abban a törekvésében, hogy cirok, fűz, sikárgyökér termesztésére rendezkedjék be- Díjtalanul válaszol a háziipari szakosztály minden hozzáintézett kérdezősködésre és ameny­­nyiben ez ügy természete szükségessé teszi, hogy szakértő szálljon ki a helyszínére, e szakértő útiköltségeinek és napidíjának megtérítése mellett az intézet erre nézve is rendelkezésre áll, ha kell, üzemtervet készít, szakirányítást nyújt s amennyiben a birtokos kívánná, a közös erővel előál­lított termés iparcikké való feldolgozását közös számlén végzi. Petőfi matiné: Husvét másodnapján d. e. 10 órai kezdettel a Fekete Sasban tartandó Petőfi-ünnepély iránt — melyen a Petőfi Társaság több tagjain kívül, fővárosi művészek is vesznek részt — nagy érdek­lődés mutatkozik a társadalom minden rétegében. A Petőfi Tár­saság a centennárium befejezését képező hangverseny turnusát vá­rosunkban kezdi el. Mind új, ma­gas irodalmi és művészi nívón álló számokból álló műsor — melyet teljes egészében a napok­ban teszünk közzé — valóban szokatlan élvezetet fog nyújtani. Jegyek a fentartott helyeken kí­vül 500, 300 és 200 koronás ár­ban már kaphatók „Kultúra RT.“ és Weisz László könyvkereskedé­sében. A rendezőség, hogy ezen hazafias és tanulságos­ ünnepélyen a tanuló ifjúság minél nagyobb számban megjelenhessen, 100 ko­ronás diákjegyeket is bocsát ki. Bezárult a szerszámkészítő tanfolyam. A Gazdasági Egyesület, vala­mint a háziipari szövetkezet ve­zetőségének minden tekintetben köszönetet érdemlő fáradozása folytán, mint pár évvel ezelőtt, ez évben ismét sikerült városunkban a kaszárnya helyiségében szer­számkészítő tanfolyamot­­nyitni hat heti időtartammal. A tanfolyamon önként jelent­kező gazdaifjaink a mezőgazda­ság különféle ágaiban használt gazdasági eszközök készítésénél ingyenes oktatás és vezetésben részesültek a tanfolyam vezetője Asztalos Károly bognármes­ter részéről, ki minden tekintet­ben közmegelégedésre méltó te­vékenységet fejtett ki okszerű és ambíciós irányításával. A tanfo­lyam idejének rövidségére tekin­tettel, részt vevő gazdaifjaink oda­adó figyelmük és szorgalmas munkájukkal mindenki részéről elismerésre méltó praktikus és íz­léses kivitelű különféle gazdasági eszközöket készítettek. A gazda­ifjaink által készített egyes kisebb

Next