Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. június (19. évfolyam, 121-144. szám)

1923-06-08 / 126. szám

­ln élt. Állandó slgi bükkha­­iladós vag-­i legolcsóbb _______344 ruhák ma üzletben, leányok fel- 376 ág. ■ok és ma­rt a népkerti i j£ hirnevü nagyérdemű ik. Aki téve­­z forduljon a 418 ellen h­ol, ahol a­­ harisnyák, ik, esőernyök, szappanok, a 700, zokni lekendő 400, 200, szegedi idén és pén- Gold István vidéru keres­­vitás és út- 4. Révai-utca _______398 föld. 111. Csomor­­ikói vámház­­rabban levő­­je, mely tu­­ján egy fa­­egy mészér­­s istálló is fenti számú 428­­ szép, több káéból álló­­ eladó, fa­­elvilágositást 384 Cm. búza termé­szetében el­­őgázmotoros, lanyvilági t és­­nyér sütődé­­istállókkal, ikhelyiségek­­nek, köz­vet i­­ban. 480 étik. 496 ereket lentkezni tó- 495 verés. ) hold széna­n, pénteken salyival ta­­ladatik. Tu­­lyéján, Ceg­ivecseges és ik, kihordjuk, L Lajos urnái, 491 lápsnö fetében. Já­­_______508 alakú kék- 1. apró gyér­en elveszett, szerkeszté­­szesül. 512 lányt jelentkezzék­ásárhely-hu­­_______513 kiadó, az emeleten 507 32. sz. ugyanott egy 524 Dróton Jött az újabb szerb disznóság hire, Belgrádban, a gyülevész népnek képviseletében valami Privicse­­vics nevű képviselő, az ottani demokrata pártnak „illusztrisan“ bocskoros vezére, a mosdatlan vén komitácsi nagyon harcias be­szédet tartott ellenünk. A magyar külföldi kölcsönről beszélve, sú­lyos sérelemként hozta fel, hogy „Franciaország nem követi ugyan­azt a politikát Magyarországgal, mit Németországgal szemben, mert nem akarja ,‘megengedni, hogy a kisantant kényszerítő eszközökkel éljen a magyarsággal szemben, azaz, hogy megszállással kény­szerítse kötelességeinek teljesí­tésére, mert Magyarország éppen úgy tesz, mint Németország, tud­niillik nem akar fizetni !.. .“ Ilyen tónusban deklamált a jeles úr, mint említénk, a vén komitácsi. Beszéde nagyon tetszett, mert pompás, belgrádi zsargonban és stílszerűséggel mondva valóban bombás is volt, csakhogy egy ki­csit az orcétlansága mellett mellé szántott az igazságnak, olyanokat vakogván el, melyek nyilvánva­lóan a leghitványabb hazugságok. Azt mondanék reá, hogy a puli csevegése, még ha a kisantant­­hoz tartozandó is, nem igen jut el a menyországba. Ha erre a felfogásra helyezkednénk, nem is volna semmi baj. Csakhogy úgy áll a helyzet, hogy annak a bocs­koros rácnak a „kuku-mene“ or­dítása végig rezeg a Balkán he­gyei felett s völgyeiben és végig vonul, mint csúnya felleg az oláh lopott pénze és a cselák orcát­­lansága révén az egész ellensé­ges világsajtóban. S akad olyan is, aki elhiszi. Aki akár butaság­ból, akár gyűlöletből elfelejti, hogy éppen csak tegnap zárta le az első állatjóvátétel aktáit a kor­mány, midőn a rácnak, olajnak és cseláknak szállított állatok 3 ezer millió korona körüli kiadási tételét elkönyvelte. Aki akár bu­taságból, akár gyűlöletből leta­gadja, hogy nem a kis mocskos had, hanem a nagyantant hivatott itt a jóvátétel összegéről dönteni s ez még nem mondotta ki a hó­­héri szót. Privicsevics, a vén ke­­hes komitácsi nem tehet róla, hogy ökör a tudásban és gaz ahhoz, hogy indulatait megfékezze. De a nagy antantnak lehetne szava. Lehetne, de ebből a lehe­tőségből mi rég kigyóntunk már, ne is évelődjünk rajta. Végtére ma igazán semmiféle csodálko­zásnak helye nincsen. A kis mocs­kosok tolvajok voltak mindig, mi­ért hagynának fel ma a zsivány morállal. S miért vájná ki a kis­antant holló szemét a nagy ? . . . A háború alatt ezek az istenszé­gyenei csak élősködtek a magyar kenyéren és magyar véren s áru­lóink voltak lépten-nyomon. Mikor aljas munkájuk sikerült, akkor ki­raboltak bennünket. Leszedték lá­bunkról a csizmát, vállunkról a „ Szent István Duplaissita-sör ELSíi““, Hódmezővásárhely, 1923 junius 8. Péntek Ara 30 korona, XIX. évfolyam 126. szám. VÁSÁRHELYI Előfizetési ár helyben: negyedévre . . 1600 K Vidékre: Negyedévre . . 1800 K Felefonszám: 87. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszerkeset­i és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkesztő: FEJÉRVÁRY JÓZSEF Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér: kabátot, fejünk alól kihúzták a párnát, zsebünkből kivették a pénzt, szánkból a falatot. Azután meglopták országunk élő testének darabjait millió szépségével, kin­csével, bányáival, erdeivel, ara­nyával, vasával, vasutjaival, kő­palotáival s gazdagságával. És ezek után még van orcájuk állat-jóvátételt s hozzá hadisarcot várni. Ahol ilyen rettenetes módon ar­cul tudják verni az erkölcs tör­vényeit, ott igazán felesleges és meddő dolog egyetlen zokszót is megereszteni. Az olyan vakogó komitácsiknak, kik ilyen hirt dró­ton leeresztenek, valóban csak a drót való. Vásárhelyen csak hadiszegény kap földet és házhelyet. A többi kétezer és kétszáz földigénylőnek, tisztviselőnek, iparos­nak és földnélküli földművesnek csak idegen határban tudnának adni, éppen azért felszólítják őket, hogy csoportosan hajlandók-e vidékre elmenni, amikor is faluszerű telepet létesítenek. kap földet egyetlen földnélküli földmives, egyetlen iparos, kisbir­tokos, egyetlen tisztviselő sem, csupán és kizárólag 276 rokkant és hadiözvegy és házhelyet is csak hadirokkant és hadiözvegy kap Ezeknek rátáját, illetőleg az erre vonatkozó javaslatot most állítja össze a bizottság és a jövő csütörtöktől kezdve közszemlére teszi ki a városháza gazdasági ügyosztályában. Ott majd min­denki megnézheti, hogy ki és mennyi földet kap, vagy hogy ki van házhelyre fölvéve. Kettőezer és kettőszáznégy igénylő maradt ki. Ezekre nézve úgy határozott a bizottság, hogy ha idegen határ­ban is készek földet elfogadni, akkor őket kitelepítés útján elégíti ki. Mondjuk, hogy a Pallavicini birtokon csinál részükre falut. Egyébként a közszemlére kitétel alatt észrevételeit mindenki meg­teheti majd­Említettük már, hogy a vásár­helyi földosztó bizottság bevégezte tárgyalását és a maga részéről döntött már, hogy mely birtokok­nak megváltását javasolja az Or­szágos Földbirtokrendező Bíróság­nál, mint annál a legmagasabb fórumnál, amelyik apellálhatlanul dönt azután abban, hogy kinek a birtokát váltsa meg az állam és azt kik között milyen parcellákban ossza ki. Jeleztük, hogy a vásár­helyi bizottság a Mezőgazdasági r. t. szigeti birtokából is megvál­­tandónak tart 64 holdat, továbbá a Weisz Simon, Weisz Miklós, Pollák Sámuel, Szkeleti Imre bir­tokai egy részét, továbbá Ököritó­­ból, Batidából, így mindössze Vásárhely határában mint­egy 1200 hold birtokot tud kihasítani s csak annyi igényt kielégíteni az igé­nyelt 15—20 ezer holddal szemben, vagyis Vásárhelyen jelenleg nem A növendékhás külön kezelése ellen felebbeztek a mészárosok. A város hatósága arra kötelezte a vásár­helyi mészárosokat, hogy ha növendék­marhát vágnak és növendékhúst árusíta­nak, azt egészen elkülönítve és a rendes mészárszéktől külön helyiségben kezeljék. A hatóság ezen rendeletében utalt arra a miniszteri intézkedésre, mely különbséget tesz a rendes marhahús és a növendék között s mely éppen a közönség meg­ A tömeggyilkosságban 8 ember megölését magára vállalta Kanézsai Még mindig teljes az izgalom akkörül a bádogkoporsós, tömeggyilkosság körül, melyet 10 nappal ezelőtt fedeztek fel a Pest melletti Rákosszentmihályon s mely­ben Molnár Tóth József kereskedősegéd, volt terrorista egy egész családot irtott ki. .A rémes bűnténynek az a része nem volt tisztázva tegnapig, mely a Kanizsai há­zaspárra vonatkozik. Azt nem tudták, hogy ez a züllött család milyen részt kí­vánt magának az egész dologból. Végre ez is tisztázódott, miután Szegeden letar­tóztatták Ditrói Puskás Albertet, a Molnár Tóth sógorát. Az újabb fordulatokról az alábbiakat jelentik: Molnár Tóth a tegnap éjszaka folyamán előző napi vallomásaival ellentétben is­mét azt állította, hogy Kanozsay részt vett a gyilkosságban. Beismerte azt is, hogy jegyzőkönyvi vallomásainak az a része, amelyben arról emlékezett meg, hogy Kö­vess Gyulát és annak édesanyját egyidő­­ben ölte meg, nem felel meg a valóság­nak, mert Kövess Gyulát a diákot sokkal előbb ölték meg és a meggyilkolásban Kanozsay Dezső is tevékenyen segített neki. Molnár vallatása a késő éjszakai órák­ig húzódott és éppen azért, mert a Mol­nár által ismételten gyanúsított Kanozsay még mindig nem ismerte be a gyilkosság­ban való részvételét, dr Czövek Sándor maga elé kérette Kanozsay kereskedőt és tévesztését akarja teljesen kiküszöbölni. Ez az intézkedés azonban még a boldog világban kelt, azóta a viszonyok meg­változtak. Árusító helyet pedig egyáltalá­ban kapni nem lehet. Erre és a fokozódó üzemköltségekre utal a mészárosok és hentesek egyesülete, midőn a határozat ellen a kormányhoz apellál, kérvén a ha­tározatnak hatályon kívül helyezését, igyekezett vallomásra bírni. Kanozsay tegnap éjjel volt először a nyomozást ve­zető főkapitány előtt, aki eddig még nem foglalkozott ezzel a Lombrozó alakkal, akiről első pillanatra meglátszik, hogy a legmegátalkodottabb bűnöző az egész dí­szes társaságban. Az éjszakai kihallgatás folyamán Kano­zsay ismét erélyesen tiltakozott minden gyanúsítás ellen és felháborodva utasította vissza Molnár vallomásának reá vonatko­zó részét. A hajnali órákban, amikor már kilátástalannak látszott, hogy saját magától bevallja az ügy rész­leteit, dr Czövek Sándor főkapitány elrendelte a Molnárral való szem­besítését. Éjfél után vezették elő cellá­jából Molnárt. A pillanat, amelyben a két cinkostárs összetalálkozott, megdöb­bentő volt. Kanozsay földre sütötte sze­meit, majd később, amikor Molnár el­kezdte szemébe mondani, amit e főkapi­tány előtt mér szóval is elmondott. Ka­nozsay láthatólag idegeskedni kezdett, fel­emelte fejét és rákiáltott a vele szemben álló Molnárra : Hazugság minden sza­vad, gazember vagy, mert bele akarsz keverni a gyilkosságba! Egy pillanatra csend következett, majd dr Czövek Sándor főkapitány felkéret Molnárt, hogy ismételje meg szavait. Molnár most mégegyszer szemébe mondta Kanozsaynak, hogy részt vett vele együtt a kis Kövess Gyula meggyil­kolásában és vele együtt ölték meg a gyermeket, együtt tették bele a bádoglá­dába, azt együtt em­elték le, sőt együtt ásták meg a kézmesteri lakás mosókony­­hájában azt a gödröt is, amelybe a bá­dogkoporsót eltemették. Szemébe mondta azt is, hogy azon a bizonyos napon, amikor az öregasszonyt tették el láb alól, előre megfontolt szán­dékkal cselekedtek és az öregasszony meggyilkolásában szintén segédkezett neki. Kanozsay most is meghazudtolta Molnár minden szavát, mire Molnárt visszavezet­ték cellájába, Kanozsayt pedig tovább vallatta maga a főkapitány. A teljesen megtört embert csak a haj­nali órákban sikerült végre vallomásra bírni. Ekkor bevallotta, hogy előre meg­fontolt szándékkal és előre megbeszélt módon gyilkolták meg Molnár Tóth-tal együtt Kövess Gyulát és annak nagyany­ját, Lechmann-nét. Az aradi utat , az idén kijavítják és helyrehozzák. Írtunk arról a mozgalomról, melyet a Tatársánci Olvasókör élén Pusztai Jó­zsef elnök még évekkel ezelőtt megindított s mely arra irányult, hogy a vásárhelyi puszta hét dűlőjén, mintegy 6 kilométer hosszban elvonuló szakaszát az aradi út­nak, mely tele van katyvánnyal s melyen még tavasszal is elakadnak a kocsik, jár­ható állapotba hozzák. Mint már jelentet­tük, kérelemre dr S­o­ó­s István polgár­­mester, mint I. fokú útügyi hatóság, 1921- ben elrendelte az út kijavítását, azonban az időjárás majd a költségek hiánya el­odázta a megoldást, úgy, hogy még ma is rossz az út. A pusztai érdekeltek a héten ismét bentjártak a városban és kérték a pol­­gármestert, hogy az ujjavité­st végeztesse el. A dr S­o­ó­s István rendelkezése alapján Bogyó Géza műszaki tiszt ma kimegy a helyszínre és meg­teszi az intézkedéseket a rég vajúdó javítási munkák el­végzésére, akként azonban, hogy az összes fuvart a pusztaiak adják, a napszámot azonban a város állítja. Ma már a munkálatok el­végzése másfélszázezer koronát igényel, de további halogatásnak ideje nincs többé. Ne üljenek föl a csábításnak. Amerika szinte évről-évre megszigorítja a területére való bevándorlást, úgy, hogy évek utánjárásába kerül, ha valaki ki akar jutni oda, mely a kalandozók előtt még ma is az ígéret földje. Ám a spekuláció talál repedést minden rendeletén, melybe beleszúrhatja csápját és megtalálja a maga útját a haszonszerzésre. S a kivándorlásra állandóan csábit. Legutóbb az orvosokra vetette ki hálóját. Ezt a kalózkodást cá­folja meg az alábbi hirdetmény, melyet A­j­k­a­y Miklós rendőrtanácsos adott ki: „A m. kir. Belügyminiszter úr 58285— 1923. XII. körrendelete értelmében figyel­meztetem az érdekelteket, hogy az egyes szaklapokban megjelent s különöskép ez orvosok között elterjedt azon híresztelések, mely szerint a Hamburgból induló hajókra orvosokat szerződtetnek, kiknek az ellátá­son kívül egy útra 50 dollárt fizetnek, tel­jesen alaptalanok, mert ezen híresztelése­ket a kivándorlásra való csábítás céljából lelketlen kivándorlási ügynökök terjesztik, kik már ily hírekkel igen sok embernek anyagi romlását és teljes tönkre jutását okozták. Hódmezővásárhely, 1923 junius 6. Ajkay Miklós m. kir. rendőrtanácsos.“ Katholikus tanítók gyűlése Szentesen. A Csongrádmegyei Katholikus Tanító­egyesület, melyhez városunk róm. kath. papsága és tanítótestülete is tartozik, f. hó 7-én tartotta Szentesen újra alakuló közgyűlését. Nyolc év után újra találko­zott a megyei róm. kath. papság és taní­tóság. Örömteljes volt a találkozás s iga­zán lélekemelő és ünnepélyes a Veni Sancte s az utána lelkesen felharsanó Hymnusz. A gyűlésen a megalakulást ejtette meg az egyesület és folyó ügyekre s központi gyűlésre történő kiküldetésekben határo­zott. Paedagogiai részek közt kiemelve­

Next