Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. június (19. évfolyam, 121-144. szám)

1923-06-10 / 128. szám

libák üzletben, ingok fel­­_____376 d­5 berende­zes, vagy 410 átmérőjű nann fúró on eladó 409 £­t és ma­­a népkerti jó hírnevű agyérdemü . Aki téve­forduljon e ______418 ellen­­­, ahol a harisnyák, , esőernyők, szappanok, 700, zokni tendő 400. 00, szegedi len és pén­­told István idáru keres­­itás és át- Révai utca ______398 ak értesíteni a villanyerőre megnyitot­­t. 28 sz. a. I Szegeden 7 és Frits m a b. párl­­e­i Mihály 489 szép, több ásból álló eladó, la­­dvilágositást 381 3ál­a utca 5 sz. a. ít­k. _______496 vecseges és k. kihordjuk. Lajos urnái, 491 tigla búzáért is érek üzleté- 504 tkel. (K­irály szőlő­­, kitőnő jó 957 lesz olnár István n. 1. dij egy III. 200 drb 529 Ilkák srvezését és átalakítását llett vállalja tmüves mes- 523 ,32 sz. Ugyanott egy 524 utazott na utca 29 szám 527 számú­­ szoba ka nyomású ár­­ és mellék­órái. Kedvező Harang nem hirdeti, hogy ünnep van máma, talán leg­feljebb az, hogy cselák és oláh ismét félreverik az orozott haran­got Kárpátok lejtőin. Pedig az van. Lelki, nagy magasztos ün­nep, melyen egy órára széthúzzuk ismét múltnak ajtaján az örök­zöld függönyét és belenézünk egy percre a napba. Csonkaország népe odasereglik ma csonka vár­megyének kettészakított földjére,­ Szatmárba. Magyar éjszakában, ott gyűl ki most a pásztortűz fé­nye. Száz éves a Hymnusz. Szat­­már vármegyének dicső emlékű jegyzője, Kölcsey Ferenc ezelőtt száz évvel alkotta meg művét, írta meg a fohászt: Isten áldd meg a magyart ! Száz esztendeje annak, hogy a vérző szivü költő magyar lelkéből felbuzogott a nemzeti imádság, az elborongás, a keserűség, az óhaj, a kérés. Mikor szárnyat öltött a zaklatott, megsebzett magyar agy gondolata és szállt szerte e hazában, hogy hogy viszhangja keljen 20 millió ajkon mindenkor, ha uj ostorcsa­pás éri ezt a nemzetet, ha ellen­ség tör reá, ki ellen Isten védő­karját kéri s ha újra feltépi régi sebeit balsorsa . . . Szatmár vár­­megyében, most száz esztendeje születet meg a Hymnusz. Ott, azon a helyen, hol ma országos nagy gondjai közt megpihen Horthy Miklós kormányzó, hol ünnepet ül a kormány s a nemzet képvi­seletével a nemzet. Hova ma el­száll a mi tisztelgő gondolatunk és ünnepi elmélyedésünk is. Cse­­kében porlad Kölcsey Ferenc, az író Agyának sejtjeit, szivének vé­rét rég felszívta a rög, de emléke, nagy alkotása él és ragyogó fény­ben jelen meg ma a kripta rep­­kénye fölött. Ám ha van a síron túl megérzés, most lázongva há­­borog fel a nagy halottnak lelke. Rákóczi dicső vármegyéjének a szive ketté szelve, akár csak ezé az egész nemzeté. Száz évvel ez­előtt messze nyúltak el ennek az országnak a határai. Ha a várme­gye zöld salukáteres ablakán ki­tekintett a költő főjegyző úr, gon­dolatának sólyom szárnya is el­fáradt, amig a magyar végekre elért. S most az az ősi kúria már idegen zsarnokok lába alatt nyög s ha Mátészalkán, a szükség köz­pontnak közházából kinéz a bá­natos szem, egyik felől bocskoros olajt, a másikon pisze cseléket lát. Ha van megérzés túl a rögö­kön, ma felsír­ott a temetőben a Kölcsey lelke, mint ahogy felsír a miénk is. Igen. Száz évvel ezelőtt már azt mondotta a költő, hogy megbünhődte mér e nép a múl­tat s jövendőt ! Mit mondjunk mi a száz év után, mely egy örök küzdelemnek uj láncolata s a vége a leggyalázatosabb rabszol­gaság. A Hymnusz centennáriumán nem konganak ünnepi harangok. De félre se verjük a harangokat. Csak türünk, várunk. És készü­lünk az elkövetkezendő nagy le­számolásra. Mert igy csak nem maradunk, ahogy ma vagyunk. Ennél szebb a halál is, ennél­­ dicstelen életnél. .. Hódmezővásárhely, 1923 junius 10. Vasárnap Ara 30 korona. XIX. évfolyam 128. szám. Előfizetési ív helyben: “Nagyedévre . . 1600 K Vidékre. Negyedévre . . 1800 K­­elefonszám. 87 REGGELI VÁSÁRHELYI FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Főszer­kesztő és laptulajdonos: KUN BÉLA Felelős szerkeszet: Fejérváry József Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth­ tér. Ötezerből csak 571 ember kap földet és házhelyet Vásárhelyen. Írtunk már e vásárhelyi földosztó bi­zottság javaslatáról, melyet ezen héten hozott a megváltásra kiszemelt földek és a földigénylők kielégítése ügyében. Ez még nem végleges határozat, hanem csak javaslat, mert a döntési jog az Országos Földbirtokrendező Bíróságé­ Ide megy föl az előterjesztés, melyet most csütörtökön majd közszemlére tesznek ki a városhá­zán. Abban már benne lesz nemcsak az, hogy kinek a földjét váltják meg, hanem az is, hogy ki kap földet és házhelyet és pedig mekkorát. A bizottság 1188 katasz- trális holdat ajánl megváltásra, melyből azután 571 egyén kap házhelyet és 213 holdas birtokot, 313 hadirokkant és 258 hadiözvegy részesül ebben a jótétemény­ben. Mivel pedig kevés hijjen ötezer egyén igényelt házhelyet és földet, így 4389 ember igényét nem tudják kielégí­teni. Ebben a számban 2204 földnélküli földműves, 1147 törpebirtokos és 1038 ipa­ros és közalkalmazott van. Ezekre nézve a bizottság akként határozott, hogy ha idegen határba is hajlandók elmenni, ak­kor részükre ott jelöl ki földet a bizott­ság, illetőleg ilyen irányban tesz javasla­tot az országos bíróságnál. A tervezetet 14-étől kezdve közszemlére teszik ki, azt mindenki megnézheti s amennyiben azt magára nézve sérelmesnek találná az el­len észrevételt tehet, vagy felebbezéssel élhet. A felebbezést nem muszáj írásban beadni, lehet a hivatalban jegyzőkönyvbe is mondani. 150 milliós kamatmentes kölcsönt kér a város az államtól. A pénzszűke nemcsak az iparban és kereskedelemben hat zavarólag, de a vá­rosok háztartásának ügymenetére is igen hátrányos befolyással van s ami a leg­nagyobb és legkiáltóbb baj, a befolyó adó­jövedelmek nem elegendők arra, hogy a lerongyolódott üzemek helyrehozhatók le­gyenek, arról pedig szó se lehet, hogy a fölöttébb kívánatos és a gazdasági élet fellendülésére elsőrangúan fontos és már­­már elodázhatatlan beruházásokra is teljen.­­ Észrevette már ezt a pénzügyi kormányzat és leiratban értesítette a városok hatósá­gait, hogy állami kölcsönök folyósítása elől nem zárkózik el. E leirat folytán dr B­e­r­e­c­z­k Pál tanácsnok előterjesztést tett a tanácshoz, hogy a város a pénzügy­minisztertől egy nagyobb összegű állami kölcsön folyósítását kérje. Úgy tudjuk, hogy egy 150 milliós kölcsönről van szó, melyet kamatmentesen tíz évi visszafizetésre akar­nak kérni. Az előterjesztés rámutat arra, hogy ebből a kölcsönből a város épületeit és üzemeit akarja rendbehozni, tűzifát és szenet akar vásárolni, tartalékol a kórház kiadásaira, végül 60 millió koronával a Lelei utat akarja kiépíteni, melyre a keres­kedelmi miniszter már 4 millió koronát adott, ebből azonban alig két kilométeres szakaszt lehet kiépíteni. Az előterjesztéssel a tanács legközelebb foglalkozik s való­színűleg még a június havi közgyűlés elé javasatot fog vinni e rendkívül nagyfon­­tosságu útügyben. A Lelei-út kiépítésének kérdése. Szakaszonként szeretnék megkezdetni a burkolást. Többször említettük már, hogy a Lelei-út kiburkolására a kereskedelmi kormány 4 millió koronát folyósított. A mai körülmé­nyek között ez a négy millió korona olyan kicsi összeg, melylyel vajmi keveset lehet csinálni, mindenesetre elég azonban arra, hogy az útburkolási munkálatok megindít­hatók legyenek. Úgy tudjuk, hogy a Lelei-úton közlekedő gazdáknak az lenne az óhajtásuk s ily irányban mozgalmat is indítottak, hogy a miniszter által folyósított összegből az út­burkolási munkálatokat minden további várakozás nélkül kezdjék meg. Az érde­keltek ugyanis azt mondják, hogy ha egy­két kilométeres szakaszt is lehet ebből a pénzből kiépíteni, már ez is nagy segítség lesz, amennyiben az út legrosszabb és esős időben legjárhatatlanabb része, a Sarkalyi-szőlők alatti darab burkoltatnék ki, így a további közlekedés sokkal köny­­nyebb volna. Nem hisszük, hogy a kérdés ilyetén megoldásának bármilyen akadálya lenne, mert elvégre mégis csak az a fontos, hogyha lassan is, ha szakaszonként is,­­ de az­­t kiburkoltassék s ezen a határ­részen is megkezdődhessen az intenzivebb s az egész országra hasznossá váló bel­terjes gazdálkodás, melyet most a közle­kedés lehetetlensége szinte kizárttá tesz. Félmilliós adomány a tarjáni templomra. Gy. K­o­v­á­c­s László és hitvestársa J­u­­hász Juliánná a múlt alkalommal már 200 ezer koronát adományoztak a refor­mátus eklézsiánál Istennek tervbe vett tarjáni szent házára. A nagylelkű és ne­mes gondolkozású házaspár, ki nem régen volt meleg szeretettől áthatott családi ün­neplés központja, mert az Úr megadta nekik házasságukban a félszázados arany határidőt, — most új jótéteménnyel írta be nevét egyházának történetébe. Pap Imre elnöklelkész, az egyház nevében, az aláb­biakban jelenti be az áldozatkészségnek ezt az újabb tényét: „A tarjáni templom alapjára ismét oly szép adomány örvendeztette meg egy­házunkat, melyből háború előtt egyszerre felépülhetett volna nemcsak a tarjáni, hanem a külterületen egy kisebbszerü templom, ami ott is nagyon kívánatos és szükséges lenne. — Gy. Kovács László, egyházunknak áldozatkész buzgó tagja, ki bér városunk IV. kerületében, a Kaszap­ utcában lakik, de Tarjánban született, szülőhelyét, mint madár a fész­két nem tudván felejteni, egyizben már 200.000 koronát adományozott a Tarján­ban építendő templom alapjára, most azt 300 ezer koronás újabb ado­mányával félmillió koronára egé­­szítette ki és egyidejűleg azt az ígéretet tette, hogy még ezzel sem zárta le vég­kép jótékonyságának erre folydogáló gazdag forrását, hanem ezt a félmilliót, ha Isten életének kedvez, egy egész ke­rek számra fogja kinevelni. — Mindezt természetesen az ő hűséges élettársa, Juhász Juliánna nevében is tette és ígérte. Isten bőséges áldása legyen a nemesszívü házaspáron !“ A 75 százalékot nem hagyja jóvá a miniszter. A törvényhatósági közgyűlés, rendezni óhajtván a tisztviselők fizetését, kimon­dotta, hogy a rendkívüli segélyt, mely 26—40 ezer korona volt, 75 százalékkal felemeli. Ennek a határozatnak végrehaj­tását a belügyi kormány nem engedte meg. Tegnap érkezett le azután a bel­ügyminiszteri leirat. A belügyi kormány a határozatot nem hagyja jóvá, hanem ki­mondja, hogy mivel időközben az állam az ő alkalmazottainak segélyét 50 százalékkal felemeltet ehhez a városnál is hozzájárul és meg­engedi, hozgy a rendkívüli segélyt a város is felemelje 50 százalékkal. Dalosaink Orosházán kulturestélyt rendeznek. Ma délután felkerekedik elnökének, osz­tályos bajtársának, kulturkapitányának, Kalmár Zsigmondnak vezetésével az Iparos daloskor lelkes csapata, hogy az orosházi testvéregylet kedves hívásának engedve, ismét diadalmasan lobogtassa meg azt a zászlót, melyre, a kulturális előretörés, a haladás igéit irta fel. Hogy nevét, mely Vásárhely nevével dicsőség­ben forrott össze, egy napra az elismerés ajkéra adja. — Ma este Orosházán, az Alföld szálloda nagytermében, az Oros­házi dalárdával karöltve hangversenyt rendez, mely túlmegy jelentőségében az estélyek keretén, mert a dalkulturának szerez uj hiveket, uj barátokat, önzetlenül fáradva s a szórakozás idejét is feláldozva azért, hogy szórakoztasson. Dalosaink ma­ a délutáni vonattal utaznak át Oros­házára s hajnalban térnek vissza. Hang­verseny előtt szerenádot adnak az oros­házi dalárda lelkes elnökének. — Értesítés. Ma vasárnap az ó-tem­­plomban a 11 órás istentiszteleten prédi­kál Márton Árpád lelkész. A ref. szö­vetség Elnöksége. LEGÚJABB. A Kormányzó látogatása Mátészalkán A MTI. jelenti: Nagybányai Horthy Miklós kormányzó kíséretével ma reggel 9 órakor Mátészalkára érkezett. A külön­vonat a Himnusz hangjai mellett futott be a pályaudvarra, ahol a kormányzót Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter, P­é­c­h­y László kir. kamarás, fő­ispán, valamint a vármegye előkelőségei vártak. A Kormányzó leszállt a vonatról, elha­ladt a diszszázad arcvonala előtt, mely­nek jobbszárnyán sorakoztak a szatmári vitézi szék kapitányának vezetésével a megye vitézei. A pályaudvaron P­é­c­h­y László főis­pán és Gosztonyi Lajos főszolgabíró üdvözölték a kormányzót, aki az üdvöz­lésekre a következőket válaszolta : — Régi tervemet valósítottam meg most, amikor eljöttem Szatmár földjére. Jól esik látnom hazafias lelkesedésüket s kérem önöket ápolják továbbá is szivükben az önzetlen áldozatokra kész hazaszeretet erényét. Köszönöm lelkes üdvözlésüket. Ezután a városba hajtotték, a menet előtt J­e­k­e­y László földbirtokos vezeté­sével egy 100 tagú bandérium haladt, csupa árvalányhajas magyar legényekkel. A sorfalat álló tömeg lelkes ovációval fogadta a kormányzót, aki a főispán Kossuth utcai lakásán szólt meg, ahol villásreggeli volt. Fél 11 órakor a polgári iskola tornater­mében díszközgyűlést tartottak, melyet a Himnusz 100 éves évfordulójának ünneplésére hívtak össze. A megnyi­tás után Kende Zsigmond báró­­ veze­tésével a törvényhatóság küldöttsége ment a Kormányzóért és felkérték a közgyűlé­sen való részvételre. Lelkes ováció fogadta a Kormányzót belépésekor, akit a főispán a díszhelyre vezetett és megnyitotta a közgyűlést. Kende Zsigmond báró indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elha­tározta, hogy felír a kormányhoz egy or­szágos gyűjtés engedélyezése érdekében, melynek célja Kölcsey sírja fölé egy mauzóleum felépítése lenne. Fél 12-kor a kormányzó a községházán fogadta a küldöttségeket, melyek üdvöz­lésére a következőket válaszolta : Kölcsey vármegyéjében ma is a régi hazafias szellem él. A nemzeti eszme, a nemzeti gondolat erősítő új alkotó szelle­me. Erre a mindenkit egyesítő, összetartó erőre jobban szükségünk van most, mint valaha, mert a porbasujtott, teljesen tönk­rement nemzetünket kell újból talpra állí­tani, ha nagy munkában legfőbb erőnk, legfőbb támaszunk a ma­gyar anyaföld. Ennek a véráztatta ka­lásztermő magyar föld termelő erejének minél tökéletesebb művelésére van most szükség ! A magyar újjászületés másik nagy tényezője a magyar kultúra, mely­nek fölényét és hódító erejét nem lehet semmiféle más erővel leküzdeni! Ma, amikor itt Szatmár földjén a ma­gyarság egyik lánglelkű bajnokának em­lékét megünnepeljük, kérem véssék jól szívükbe, hogy a magyar föld népé­nek és a magyar kultúra munká­­sainak együtt kell haladnia és félre minden osztály érdekkel és felekezeti kü­lönbséggel, egymással vállvetve és egyet­értve kell dolgozni a Haza jobb jövőjé­nek előkészítésén. Még egyszer köszönöm szíves üdvözlé­süket. Háromnegyed 1-kor kihallgatáson fo­gadta a kormányzó a Kölcsey család tagjait és fél 4 órakor tovább folytatta útját Vásárosnamény felé. Az angolok a német javaslat mellett. London, MTI. Az angol kormány azon fáradozik, hogy Franciaország és Belgium között megegyezést létesítsen Németor­szággal szemben, mert szerintük Németor­szág megtette az első lépést a megoldásra. A német javaslatot Washingtonban is megelégedéssel fogadták. A tömeggyilkosok ügye. Bpest, MTI. A rákosszentmihályi tömeg­­gyilkosság ügyében dr Kiss Sándor ügyész elkészült vádindítványával és az iratokat dr Csikmánd Lajos vizsgáló­bíróhoz tette át, aki azok áttanulmánya-

Next